A Grál-üzenet utórezgései 2

22. Családi kötelék

A meghitt otthon! E szavaknak olyan csengése van, mely világosan utal arra, hogy milyennek is kell az otthonnak lennie, melyet az ember itt a Földön hoz létre.

A kifejezés egészen helyes, mint minden, amit a szó ad az embereknek, ám az ember a világos értelmét ennek is elferdítette, és magával rántotta a sárba.

Így fosztotta meg magát egyik segítségtől a másik után, mely földi létében támaszt biztosíthatott volna számára, és az emberek téves gondolkodásmódja nagyon zavarossá tett mindent, ami eredetileg tiszta volt, és gyakran ráadásul bűnös módon mocsárrá változtatott, mely a lelkek tömegsírjává nőtte ki magát.

Ide tartozik eddigi formájában a családi kötelék is, melyet oly gyakran dicsőítenek és emelnek ki, mint olyasvalamit, ami nemes és jellemes és különösen értékes, mint olyasvalamit, ami az embereknek szilárd támaszt biztosít, ami őket erősíti és támogatja, és olyan tiszteletreméltó földi polgárrá teszi, aki biztosan és védetten tud részt venni a létéért folytatott küzdelemben, ahogy az ember szívesen nevez manapság minden földi életet.

Mégis mennyire naivak vagytok, emberek, mennyire szűkre szabott az áttekintésetek mindenről, főként arról, ami benneteket és a teremtésen át vezető vándorlásotokat érinti.

Éppen az általatok oly nagyra becsült családi kötelék azon vermek egyike, mely nagy biztonsággal követeli számtalan áldozatát és meg is kapja azokat; hiszen az emberi szokások íratlan törvényei löknek bele kíméletlenül sok-sok embert, és ezer kar tartja őket fogva, míg lelkileg nyomorúságosan elcsökevényesedve, védtelenül bele nem illeszkednek a rest tömegbe, mely magával rántja őket a bágyadt személytelenség mélyébe!

És különös: Éppen ezek az emberek, akik szívós energiával próbálkoznak ilyen téves formákhoz ragaszkodni, még azt képzelik, hogy így különlegesen értékes emberekként tudnak helytállni Isten ítélő bírája előtt. Én azonban azt mondom nektek, hogy az ilyeneket a legrosszabb kártevőkhöz kell sorolni, akik akadályozzák sok emberi szellem fejlődését és megerősödését, ahelyett hogy azt támogatnák!

Tárjátok hát ki végre érzésetek kapuját, hogy ti magatok felismerhessétek azt, ami téves, s befészkelte magát valamennyi dologba és szokásba, melyet az ember alkotott; hiszen az elferdített ész uralma alatt alakította ki azokat, melyet Lucifer vezetett!

Megpróbálok egy képet adni nektek, mely közelebb hozhat titeket a megértéshez. Szorosan összefügg a nagy és törvényszerű körforgással a teremtésben, melynek a mozgás törvénye által hajtva mindent egészségesen kell tartania, mivel frissesség és erő csak a helyes mozgásban maradhat fenn.

Azt képzeljétek el, hogy milyennek kellene lennie a dolgoknak a Földön, nem pedig, hogy most milyenek. Minden ami szellemi áttetsző folyadékhoz hasonlítana a Földön, mely állandó körző mozgást végez, nehogy besűrűsödjék vagy esetleg megdermedjen.

Gondoljatok egy frissen csörgedező patakra. Milyen pompás a vize, milyen frissítő és éltető felüdülést kínál minden szomjazónak, s így örömet hoz, áldásban részesíti az úton azokat, akik ezt elfogadják.

De ha e víznek egy kis része itt-ott különválik, és önállósodva oldalra folyik, akkor az adott rész, mely levált, a legtöbb esetben hamarosan mozdulatlanul fog állni, és kis tócsa lesz belőle, mely elkülönülésével gyorsan elveszíti frissességét és áttetszőségét, és rossz szagot fog árasztani, mivel mozgás nélkül fokozatosan romlik, rohad és megposhad.

Éppen így van ez a földi emberek szellemi rezgésével is. Míg a mozgás törvényének megfelelően harmonikusan, akadálytalanul illetve sietség nélkül köröz, áldást hozón fog fejlődni, és sosem sejtett erőre tesz szert, minek következtében tartós felemelkedést von maga után, mivel az egész teremtésben fellelhető rezgések összes jellege egyidejűleg fogja támogatni, s ezalatt semmi sem fordul vele szembe, hanem minden örömmel kapcsolódik hozzá, és működését segítve azt csak erősíti.

Ilyen volt egykor réges-régen a rezgés, és minden emberi szellem boldogan fejlődve a felismerésben egészséges kötetlenséggel és magától értetődőséggel emelkedett egyre magasabbra. Hálásan itta magába az összes sugarat, melyek a Fényből segítségül küldhettek számára, és így az élő víz szellemi erejének friss áramlata folyt le egészen a Földig, és onnan hálás tisztelet formájában és állandó átélés kiáradásaként békével telve ismét vissza fel a fönntartás forrásához.

Ennek mindenütt gyönyörűséges gyarapodás volt a következménye, és a harmonikus mozgás boldog, zavartalan körzéséből sarjadó szeplőtlen tisztaság zengő akkordjai ujjongó dicshimnuszként szóltak az egész teremtésben.

Így volt ez egykor, egészen addig, míg a felismeréseket el nem ferdítették a téves alapfogalmak kialakításával az emberi hiúság következményeként, és ezzel zavarokat okozva a teremtés összes sugárzásának csodálatos, kölcsönös együttműködésében, melyeknek végül állandó fokozódásukkal ki kell kényszeríteniük mindannak az összeomlását, ami szorosan kapcsolódik hozzájuk.

Ezekhez a zavart okozó dolgokhoz tartozik téves formájával és szinte hihetetlen elterjedésével sok más mellett még a mai merev családi kötelék is.

Képzeljétek csak el képileg. A felfelé törekvő szellem harmonikus rezgésében és körzésében, mely üdítőn ragyogott a Föld körül, amit egységben a lényszerűséggel áldást hozón áthatott, és a Fény utáni erős vágyában felemelt, hirtelen az apró, már csak restül keringő besűrűsödések által fennakadások keletkeztek. Úgy, ahogy a kihűlő levesen kicsapódik és különválik a zsír. Talán még érthetőbb lesz számotokra, ha ezt a folyamatot az egészségtelen vérhez hasonlítom, mely helyenként besűrűsödve már csak restül tud átáramolni a testen, és így akadályozza az oly szükséges és fenntartó vérkeringést.

Ezen a képen jobban megismeritek a teremtésben lévő szellemi lüktetés alapvető, komoly jelentőségét, mely a földi ember vérében a legdurvább kifejezés kicsinyített képmására talál. Ez számotokra világosabban érthető, mint a hűlő leves és a csörgedező patak képe.

További hasonlatul szolgálhat még az is, ha zavaró homokszemcséket szórnak egy jól megolajozott gépbe.

Ha az önmagában véve teljesen természetes családi kötelék egészségtelenül vagy helytelenül fejlődik, akkor annak az örömteli felfelé törekvés szükséges rezgésében, mely a mozgás törvényéből adódik, fékező és lehúzó módon kell hatnia; hiszen a családi összetartás jelenlegi értelmének alapját már csak a nevelés és a durvaanyagú előnyök fönntartása képezi, esetleg még a kényelemszeretet, más semmi.

Így keletkeztek fokozatosan a minden szellemi rezgést megterhelő és megbénító családklikkek, bálványok, melyeket különös jellegükből kiindulva egyáltalán nem lehet másnak nevezni; mert akik hozzájuk tartoznak kölcsönösen kötik egymást, egymáson függenek, és ezáltal olyan terhet hoznak létre, mely alacsonyan tartja és egyre mélyebbre húzza őket.

Egymástól függővé teszik magukat, és fokozatosan elvesztik a csak rájuk jellemző személyes vonásokat, ami őket mint szellemieket fémjelezi, és ezért kötelezi is.

Ezzel az Isten akaratában rejlő parancsolatot hanyagul félre tolták, és valamiféle csoportlelkekké teszik magukat, melyekké természetükből adódóan sosem válhatnak igazán.

Mindenki beleszól a másik útjaiba, sőt azokat gyakran meg is akarja határozni, és így eltéphetetlen szálakat köt, melyek mindannyiukat egymáshoz láncolják és lehúzzák.

Megnehezítik az egyénnek, hogy szelleme ébredése során megszabaduljon tőlük, és útját egyedül járja, melyen fejlődhet és melyet sorsa is előír számára. Így lehetetlenné teszik, hogy megszabaduljon a karmájától, hogy szelleme fölemelkedhessen, ahogy Isten kívánja.

Mihelyt a saját szelleme szabadságához vezető úton csak az első lépésre is vállalkozni akar, mely egyedül az ő számára és az ő saját természete számára az igazi, de egyúttal nem mindenki más számára is az, aki a család tagjának nevezi magát, azonnal lárma kerekedik, figyelmeztetések, kérések, szemrehányások vagy fenyegetések is elhangzanak mindazoktól, akik e „hálátlant” megpróbálják ismét visszarántani a családi szeretet vagy nézetek kényszerébe!

Mi mindenre képesek az emberek ilyenkor, mi mindent megtesznek, mindenekelőtt akkor, ha a legértékesebb dolgokról van szó, amit az ember birtokol; szellemi vonatkozásban ilyen az Isten által adott és szintén szükséges saját szabad akarat elhatározó ereje, amiért egyedül ő maga lesz felelőségre vonva,és senki más helyette, a visszahatás törvényéből adódóan.

Isten akarata, hogy az ember feltétlenül saját személyiséggé fejlődjék, aki a leghatározottabb felelősségtudattal rendelkezik gondolkodása, akarása és cselekvése iránt! De a családi kötelékben teljesen elvesznek a lehetőségek a saját személyiség fejlődésére, az önálló döntési képesség megerősödésére, és mindenekelőtt a szellem szükséges acélosodására és mozgásban tartására, hogy állandóan éber legyen, ami mind csak annak a következményeként jöhet létre, ha az ember önmagára van utalva. A családi kötelék eltompítja, elfojtja annak a legértékesebbnek a kicsírázását és örömteli felvirágzását az emberben, ami őt, mint embert, megkülönbözteti a többi durvaanyagú teremtménytől, az a saját személyiségszerű, amire szellemi eredete teszi képessé és jelöli ki.

Nem tud kibontakozni; mert ha a családi kötelék ellenszenves módon valósul meg, csak igényt tartva a valóságban egyáltalán nem létező jogokra, gyakran okozva így hallatlan kínokat, megrontja a békét és lerombol minden boldogságot. Ennek az a következménye, hogy végül elszáll minden felhajtóerő.

Hívjátok csak össze azokat az embereket, akiknek ettől már szenvedniük kellett, és közben lelkileg elsatnyultak; szinte meg sem lehet őket számlálni, annyian lesznek!

Még ha a családi köteléket át is járja a jót akaró földi emberi szeretet, vagy az érzelem, amit a földi emberek szeretetnek neveznek, ez akkor sem sokkal jobb; mert ilyenkor mindig igyekezni fognak az egyénnek mindent a lehető legkényelmesebbé tenni, s éppen attól akarják megkímélni őt, ami az ő szellemi erejét rákényszeríthetné a kibontakozásra... szeretetből, gondoskodásból, vagy családi kötelességből.

És az ilyen embereket, akiknek minden útját egyengetik, gyakran irigylik és emiatt talán még gyűlölik is! A valóságban azonban csak sajnálatraméltók; mert az ilyen tévesen irányított szeretetet vagy a családi kötelék helytelenül használt szokásait sosem lehet jótettnek tekinteni, hanem alattomos méregként hatnak, mely csalhatatlan bizonyossággal nem engedi kibontakozni az illető személy erőit, és a szellemét ezzel csak gyengíti.

Az emberek így meg vannak fosztva a természetes fejlődésben megszabott ideiglenes nyomástól, mely kihívás az összes szellemi erő kibontakoztatására, és éppen ezzel kínálja a legjobb és legerősebb segítséget a szellemi fejlődéshez, mint a végtelenbölcsességű Teremtő kegyelme, mely valamennyi dolog fenntartása és támogatása számára nagy áldást rejt magában.

A manapság általánosan ismert és becsben tartott családi kötelék tágabb jelentésében olyan minden emberi szellem számára, mint egy veszélyes altató ital, mely őt elfárasztja és megbénítja. Akadályozza és gátolja a szükséges szellemi felemelkedést, mivel az egyes családtagoknak éppen azokat a dolgokat takarítják el az útjukból, melyek segíthetnének nekik bensőjükben megerősödni. Szellemileg kókadt és túltermesztett üvegházi növények nevelődnek és termesztődnek ki belőlük, nem pedig erős szellemek.

Ezerfélék a káros, akadályozó szokások, melyeket a tévesen használt családi kötelék rossz következményként maga után von. Nagyon gyorsan és könnyen megtanuljátok felismerni ezeket, ha előbb képesek lesztek mindent a helyes szemszögből megfigyelni, aminek életet és mozgást kell vinnie az eddig pihenő családi bálványok oly rest tömegébe, mely halmozódik és eltömi a teremtéstörvény-szerű és egészséges szellemi mozgásnak az Isten által óhajtott körforgását, lebénít és megmérgez minden boldog frissességet, és ugyanakkor kapcsolatok ezreivel körbezárják a felfelé törekvő emberi szellemeket, nehogy ebből kicsússzanak vagy nehogy valami nyugtalanságot hozzanak a régi, jól megszokott kerékvágásba, ami zavarná őket önelégültségükben.

Rémülve fogjátok látni, hogy hány ilyen szál tart fogva titeket is, mint legyet a halált hozó pókháló.

Akárcsak megmozdultok, ha megpróbáljátok kiszabadítani magatokat belőle, hogy eljussatok az Isten által megkívánt szellemi önállóságig, hiszen ti magatok viselitek a felelősséget is, akkor majd iszonyattal fogjátok látni, hogy már pusztán a mozgásra tett kísérlet is egyszerre milyen mélyrehatóan nyilvánul meg, és majd csak ezen tudjátok felismerni, mennyire sokrétűek ezek a fonalak, melyekbe könyörtelenül beleszőttek benneteket a hamis szokások!

Szorongás fog majd el benneteket ennél a felismerésnél, amit csak a megtapasztalásban találhattok meg. De a megtapasztalás gyorsan eljön, mert környezetetek felhorkan köröttetek ha látni fogja, hogy komolyan veszitek gondolkodásotok és érzésetek megváltoztatását, hogy szellemetek fel akar ébredni, és saját útját akarja járni, mely fejlődésére, s ugyanakkor kölcsönhatásban korábbi döntéseivel, a szabadulására és a megváltására rendeltetett.

Meg lesztek lepődve, sőt, meg lesztek döbbenve, ha majd látjátok, hogy az összes hibát hajlandóak megbocsátani, még a legnagyobbat és legsúlyosabbat is, csak azt a törekvéseteket nem, hogy szellemileg megszabaduljatok, és ebben saját meggyőződésetek legyen! Bár erről egyáltalán nem akartok beszélni, ha másokat ezzel nyugton is hagytok, meglátjátok, hogy mindez semmit sem képes változtatni, mert az emberek nem hagynak békén titeket!

De ha aztán mindent a legnagyobb nyugalommal figyeltek és vizsgáltok, akkor ennek csak meg kell erősítenie benneteket minden tévesnek a felismerése révén, amit az emberek magukban hordoznak; hiszen azt teljesen világosan megmutatják azzal, milyen hirtelen újonnan ébredt buzgalommal igyekeznek visszatartani titeket. Olyan buzgalommal, melyet csak valami szokatlan által előidézett nyugtalanság bontakoztat ki, és abból a késztetésből fakad, hogy maradjon a megszokott langyosságban, és ebben ne legyen zavarva.

Ez félelem attól, hogy hirtelen az Igazság előtt találják magukat, mely teljesen másmilyen, mint amilyenbe eddig rest önelégültséggel beleringatták magukat.

A következő előadásban elmagyarázom, hogyan kell ebben eljárnotok, ha harmonikusan, vagyis jótékonyan akartok rezegni a teremtésben.

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]