A Grál-üzenet utórezgései 2

28. Szellemcsírák

Szellemcsírák! Gyakran beszéltem már róluk, elmagyaráztam, hogyan fejlődnek és haladnak útjukon, és azt is elmondtam, hogy a földi emberek a szellemi csírákból fejlődtek ki. Emberek, ez tehát a ti fejlődésetek, amit ismertetni fogok.

Ma tudatossá válásotok kiindulópontját akarom kissé jobban megközelíteni.

Az utolsó előadásomban már beszéltem a teremtés szellemi részének második, alsó részlegéről, ahol a szellemiek nem jöhettek azonnal mint érettek létre, hanem a gyerekkortól kellett elkezdeniük fejlődésüket.

Még nem ebből a részből származnak az utóteremtés kifejlődöttei, akikhez ti földi emberek is tartoztok, hanem ennek csupán a lecsapódásából, melyben nincs elég erő ahhoz, hogy külső ösztönzés nélkül önmaga fejlődjön.

Ezt a lecsapódást szellemi magok, szellemcsírák alkotják, melyekből az anyagiságok kifejlődött emberi szellemei származnak.

Ez a lomha lecsapódás a teremtés szellemi részből süllyed le, és így belép az anyagiságokat körülfogó lényszerű gyűrűbe.

A vonzás, az áthevítés folyamatáról és az ezzel járó megváltozott sugárzásokról, melyek teremtés törvényei szerint zajlanak, még nem beszélek, hanem csak azokról a segítőkről akarok szólni, akik eközben tevékenyek, és azokról az egyes folyamatokról, melyek számotokra érthető képet adhatnak.

Mert ha a leírás során konkrét formákat mutatok, akkor ti is el tudtok valami határozott dolgot képzelni, mely megközelítőleg megfelel a valóságnak, és földi megértésetek számára támaszt biztosít.

Vagyis nem azt akarom elmagyarázni, hogy a teremtéstörvényekben vibrálva miként teljesül be minden, hanem hogyan nyilvánul meg ez a megformálódás közben.

Ebben a lényszerű gyűrűben, melybe a szellemcsíra süllyed, nagyon sokféle lény található, egymással nem keverednek, hanem az egyes szinteken egymás alatt állnak, annak a tevékenységnek a jellege szerint, melyben lüktetnek.

A szellemiségből érkezve, itt a gyűrű legmagasabb pontján találjuk azokat a csodálatosan finom női lényeket, melyek a szeretet és tisztaság sugarában rezdülve gondozásukba fogadják a szellemi csírákat, anyai gondoskodással egy lényszerű palástba burkolják, és az így beburkolt, még teljesen öntudatlanul szunnyadó szellemi csírákat más női lények kezébe adják, akik közelebb állnak a finom anyagisághoz.

Ezek a csírát ismét egy másik palástba öltöztetik, ami megint más jellegű, s annak a környezetnek felel meg, melyben ők maguk tartózkodnak, és az így ismét valamivel nehezebbé vált csírát elkísérik lefelé, a finomanyagúság legfelső rétegéhez.

Mindezek a finom női lények segítségükkel támogatják a törvényszerű, önműködő folyamatokat. Szépségük tökéletes, és a régi korokban sok ember ismerte őket, akiknek olykor-olykor megmutathatták magukat.

Jóságos tündéreknek nevezték őket, akik a fejlődő emberi lelkekkel törődnek és támogatják őket.

A finomanyagúság határán ismét más női lények várakoznak a leszálló szellemi csírákra, hogy jóságosan gondjukat viseljék. Rajtuk kívül, védelmet biztosítandó, itt férfi jellegű lények vannak, akik nem a gondozásban vesznek részt, hanem pozitívabban működnek.

Így veszik körül és gondozzák szeretettel a lényszerű segítők a szellemi csírát, miközben ő még öntudatlanul követi az öntudatra ébredés felé hajtó ösztönét, s egyre tovább mozog, míg egy olyan sűrűségre nem talál a finomanyagúságban, mely nem engedi az öntudatlan késztetés hatása alatt továbbhaladni, s ezzel leereszkedése megszakad. Várakoznia kell, hogy ráébredjen a fejlődésre, mielőtt még tovább mehet.

Ez ismét egy teljesen természetes folyamat, melyet a környezet jellege határoz meg, a szellemi csírák számára azonban egy nagy fordulópont. Most a finomanyagúság olyan szintjén tartózkodnak, melynek sűrűsége feltartóztatja őket, s ezzel véget vet öntudatlan vándorlásuknak.

Tehát egyszerre csak egy olyan rétegbe vannak puhán beágyazva, amely nem engedi őket tovább. Csak egy ébredező, bár még gyenge, de mégis tudatos akarás tud olyan erőt kifejteni, hogy megismerje és bejárja környezetét, s továbbvándoroljon.

Éppen itt kell lassan és különös gonddal előrehaladni magyarázataimmal, hogy az emberek kialakíthassák róla a helyes képet, és semmi se ferdüljön el.

Mert itt, ahol a szellemi csíráknak az első, öntudatlan vonulásuk során, a finomanyagúság bizonyos sűrűsége révén, melyet átjárnak a lényszerű áramlatok, a szó szoros értelmében meg kell ragadniuk, nagyon sok minden lejátszódik az emberi szellem számára, az ő anyagiságba merülő útja számára fejlődés céljából, és éppúgy a felfelé, a visszavezető út számára is, miután fejlődése által elérte az érettséget.

Éppen ez a réteg egy jelentős határszint az emberi szellem létében. Ezért akarok ennél valamivel tovább időzni, s többet mondani róla.

Ahogy az emberi szellem felfelé emelkedik, ez a szint mérhetetlenül magasztosnak és csodálatosan szépnek tűnik neki. Lágy fényben nyugszik szemünk előtt, olyan fényben, mely lágynak tűnik, és mégis sokkal fényesebb mint a mi napfényünk itt a Földön. Ezek ébresztő, támogató, erősítő sugarak.

Ez a szint egyetlen végtelen kertsornak tűnik. Egyik virágzó kert a másikat éri, egészen beláthatatlan messzeségbe nyúlik, telis-tele szépséges, mindenféle nagyságú és színű virággal, melyeket gyengéd lények ápolnak, s melyeket komoly férfialakok vigyáznak és őriznek, akik a sorok között járnak-kelnek, hogy közben fenntartsák a rendet, őrködjenek és válogassanak.

Körös-körül virágzó árkádok állnak mindenfelé, hogy a pihenést és felfrissülést szolgálják és... csendes, hálás elmélyülésre invitál.

Az a sűrű massza, ami a talajt alkotja, az a finomanyagúság, mely elfogta a szellemcsírákat, melyek útjuk során benne megragadtak.

És aztán csoda történik: A lényszerű palást, melybe a gyengéd női lények burkoltak minden szellemi csírát, amikor azok kiléptek a szellemi birodalomból, e szint sugárzása alatt kibontakozik, gyökeret eresztve a finomanyagú talajba, és a lényszerű kertésznők által ápolva gyönyörű virággá fejlődik, melynek kelyhében pihenve alszik a szellemcsíra, és egyre jobban erősödik.

E szint működésének hatására, mely minden finomsága ellenére a szellemi birodalomhoz képest durvább jellegű, és a történésben létrejövő összes mozgás erősebb hangjai által fölrázott szellemcsíra ha elért egy adott érettséget, akkor a bimbó kifakadásával egyidejűleg fokozatosan tudatosságra ébred. Ez a tudatra jutás azonban még nem maga az öntudatosítás.

Az ébredező szellem tudatosságától még egy nagy lépés vezet az érett szellem öntudatosságáig! Az állat is tudatos, de soha nem öntudatos! Ám itt most nem fogunk elidőzni.

Vagyis minden bimbó kipattanását természetes, önműködő hatásával a szellemcsíra érettsége váltja ki, és a kipattanás hangja ugyanakkor léttudatra ébreszti a szellemcsírát.

Ezek olyan folyamatok, melyeket később minden részletükben pontosan meg lehet magyarázni, hogy meg lehessen találni a bennük rejlő törvényszerűséget, ami mindent egyszerűvé és természetessé tesz, ahogyan ez az egész teremtésben újra meg újra felismerhető.

Annak a virágnak, melynek kelyhében a szellemcsíra érlelődött, csak a lényszerű palást egyik része volt szükséges, míg a szellemcsíra körül lévő másik rész megmaradt, és a tudatra ébredésnél emberi gyermek formáját öltötte magára. Tehát amikor a bimbó kifeslik, a virág kelyhében szépen megformált, emberformájú gyermek fekszik.

Ezen a ponton ismét szükséges néhány magyarázatot közbevetnem, mielőtt még tovább mehetnék:

A szellemcsírát eddig már két különböző női lény gondozta, mielőtt a kertésznők kezébe került volna. Mindkét jelleget tündéreknek lehet nevezni. Az első, mely a szellemcsírát a szellemi birodalomból való kilépésekor fogadta, ennek a szintnek vagy gyűrűnek a legfinomabb jellegéből készült finom palástjába burkolta, míg a második megint egy másféle jellegűbe.

A szellemi csírának tehát, amikor megrekedt a finomanyagúságban, már két különböző palástja volt, amit a tündéreken keresztül kapott, vagyis két ajándék ezektől a tündérektől!

E történésekből keletkeztek később a tündéreknek a gyermekek bölcsőjébe helyezett ajándékairól szóló mesék.

A külső palást a sűrűbb finomanyagúságban az ébresztő sugárzások hatására védelmező virágbimbóvá, a legfinomabb benső burok pedig az ébredéskor azonnal egy kis emberformájú testté fejlődött. Azt is el akarom magyarázni, hogy miért kellett a finom palástnak emberi testté formálódnia.

Üzenetemben már elmondtam, hogy a szellem tudatosodásakor jön létre az emberi forma is, mivel a szellem sajátos jellege emberi formát szükségeltet. Ez nagy vonalakban van elmondva. Most e magyarázatot is ki kell bővítenem, és rá kell mutatnom, hogy amikor a szellemcsíra először ébred tudatára, még nem maga a szellemcsíra alkot emberi formát, hanem csak a finom lényszerű palást, melyet az első tündér által kapott.

Ez a palást emberi formát ölt, mert a szellemcsíra ébredésekor ezt a palástot öntudatlanul már áthevíti. Mivel tehát, még ha nem is tudatosan, de szellemileg át van hevítve, ezért természetesen, az áthevítettség jellegének megfelelően, emberi formát vesz fel.

Ám maga a szellem öntudatra ébredésének folyamatában az anyagiságokon át vezető vándorlása során csak fokozatosan ölt többé vagy kevésbé szép emberi formát, mindig saját fejlődése jellegének és céljának megfelelően. Közben külső lényszerű és finomanyagú burkai is ezzel összhangban formálódnak.

A lényszerű és finomanyagú burok csak a szellemcsíra tudatos állapotában szép mindig, mivel eltorzulva csak a szellem öntudatosodása után lehet, amely így szabad akaratát is megkapta.

Gondolkodjatok csak el figyelmesen ezen a mondaton. Nagyon sok megoldást találtok benne.

Közben magyarázatot találtok arra is, hogy minden lény, mely Isten akaratában szolgálva vibrál, kivétel nélkül miért a legfinomabb szépségű és tökéletes alakú; mert mindegyikük szellemit hordoz magában, de formáját téves irányba fejlődő öntudatosodással nem tudja eltorzítani.

E magyarázat révén különbséget találtok abban is, amit eddig a „lényszerű” nagy gyűjtőnévvel jelöltünk. Ebben ma először jövök egy egészen konkrét felosztással, fokozatokkal, de ezek is csak egészen nagy vonalakban adhatók, hogy ne kerüljünk túl messzire.

Vannak lényszerűek, melyek szellemi jelleget hordoznak magukban, és tudatosan Isten akaratában szolgálva vibrálnak, és olyan lényszerűek is, melyek csak lényszerű jelleget hordoznak magukban, akikből hiányzik a szellemiség. Ez utóbbiakhoz tartoznak például az állatok!

Hogy itt rögtön elejét vegyem a felesleges kérdéseknek, el akarom mondani, hogy a teremtésben a lényszerű segítőket még sok csoportra kell osztani, hogy az emberek helyes megértést nyerhessenek. De ezeket mindig csak esetről esetre fogom ismertetni, mihelyt erre alkalom adódik. Így könnyebben meg lehet majd érteni. Később majd az Üzenetből maguk az emberek készíthetnek erről áttekintést.

Most még csak annyit akarok mondani, hogy a lényszerűek között is, melyek szellemiséget hordoznak magukban, különböző csoportokat lehet kialakítani. Legnagyobb részük csak Isten akaratában szolgálva vibrál, és minden mástól teljesen független.

Egy kis részüket azonban, mely a fényes magasságoktól messze található, és szorosan összekapcsolódva működik a legdurvább anyagisággal, mint a gnómok és így tovább, ideiglenesen befolyásolhatják a durvaanyagúságban élő és fejlődő emberi szellemek. De ez a működési lehetőség az emberi szellemektől már megint meg lett vonva, és jelenleg e kis lényszerű segítők is már csak Isten akaratát szolgálják az ítélet és az ezeréves birodalom idején.

De ezekbe a részletekbe még nem szabad belemennem; mert akkor túlságosan eltérnék az alapvonásoktól, míg most mindenekelőtt csak egy alaptudást akarok számotokra felépíteni, mely olyan támaszt nyújt, melyre felemelkedésetekhez és szellemetek tökéletesítéséhez, a fényes magasságok számára való megéréshez szükségetek van.

Minden mást még félre kell tenni, amíg be nem fejeződik a nagy megtisztítás. De addig már nincs időtök a részletekre, melyek olyan messzeségbe vezetnek, amitől elszédülne a fejetek!

Mindenekelőtt meg kell menekülnötök a téves jobban tudni akarás útvesztőitől, ami most a legfontosabb számotokra, ahogyan később majd magatok is felismeritek.

Most azonban nem szabad mindezt túlságosan földileg vennetek, ha e folyamatokról egy képet alakítotok ki; mert ennél földi nehézségi erő már nem létezik. És mégis találtok hasonló jellegű eseteket ebben a durva anyagiságban is a Földön.

Vegyétek csak a pillangót példának, mely a gubó védelme alatt fejlődik, és mihelyt erre éretté válik, szétszakítja azt.

A szellemi csíránál e védőburok virágformát kap, melynek a finomanyagúságban a talaj tulajdonságaival való összekapcsolás által kell kifejlődnie. A Miért és a Hogyan kérdéseket is pontosan meg lehet magyarázni a törvények szerint, és majd felismeritek, hogy ez pontosan csak ilyen módon és formában mehet végbe, másképpen egyáltalán nem.

De még éveken át tartó magyarázatokra lesz szükség ahhoz, hogy olyan messzire juthassatok, hogy ti emberek aztán ámuldozva ismerjétek fel a hatalmas egyszerűséget, mely jóllehet ezer és ezer féle kihatásban vonul végig a Teremtésen, és mégis minden dolognál mindig ismét egészen pontosan ugyanolyan, s egyetlen alaptörvény szerint fejlődik.

Megdöbbenve fogjátok látni, hogy a felismerés nehézségei csak ti bennetek jöttek létre. Ti magatok alkottátok őket, és mindent nehézzé tettetek, kerülő- és tévutakra tértetek, melyeknek ki kellett titeket fárasztaniuk, és annyira eltérítettek, hogy a Fényből jövő segítség nélkül többé már egyáltalán nem érhetnétek célba!

De ha eszetek önhittsége nem űzte volna veletek a mesterséges zűrzavar oly gonosz, de kiérdemelt tréfáját, akkor a Fény által híven vezetve, gyermeki bizalommal könnyen és gyorsan jutottatok volna el a teljes érettségig egy olyan úton, mely csak örömet rejteget számotokra.

Most azonban ez nagyon nehézzé vált; hiszen minden követ, amivel utatokat eltorlaszoltátok, magatoknak kell előbb eltakarítanotok, és nem tudtok egyetlen ugrással rálépni a helyes útra, hanem az összes kerülő- és tévúton vissza kell vándorolnotok egészen addig a helyig, ahol letértetek róla, hogy aztán ismét a helyes út kezdetén találjátok magatokat.

Ezért előbb követnem kellett benneteket a ti valamennyi kerülő- és tévutatokon, hogy ott utolérjelek, visszahívjalak benneteket, és aztán azokat, akik hallgattak hívásomra, gondosan kivezessem, mert ti magatok már nem vagytok képesek kitalálni ebből az útvesztőből.

Nem közvetlenül a Fényből, hanem a ti saját útjaitokon kellett eljönnöm hozzátok, ha segítséget akartam hozni nektek.

A felismerés révén mindezt hamarosan meg fogjátok érteni, s ez már nincs messze. Aztán majd sok minden könnyebb lesz számotokra.

Még ha ebben a teremtésben minden fontos és mindennek célja van, akkor is van egy egyenes út számotokra, mely tudatosodásotokhoz támaszt nyújt, amelyen biztosan tudtok felfelé lépkedni.

És először csupán ezt a támaszt akarom nektek adni, mivel égető szükségetek van rá.

Ma egy teljesen új képet adtam nektek arról a szintről, mely számotokra, földi emberek, saját kiindulópont marad, és ezért fontos szerepet játszik. Most már tudjátok, hogyan ébredtek fel és hol történik ez.

És ez a szint, mely számotokra közvetíti és lehetővé teszi a világrajövetelt, mely így saját emberi létezésetek alapkövét biztosítja, olyan fontos az érett szellem számára, mely Isten akaratának értelmében helyesen fejlődik, és képes felemelkedni.

Ahogyan itt az első burok emberformájúvá virágzik, úgy veti le az érett szellem ugyanezt a burkot ismét ezen a szinten, azt a burkot, mely a felemelkedéskor az utolsó.

Visszamarad ezen a szinten, hogy újra elbontódjon, széthasadjon, és feloldódjon ugyanabban a jellegben, melyből egykor a tündérek ajándékaként létrejött.

De az érett szellem burka új erőt hoz magával, és erősíti az azonos jelleget, mert erősen át volt hevítve az öntudatos szellem által a helyes, felfelé vezető módban, és ezt a sugárzást magában hordozza!

Így annál erősebbé válik a burok jellege az anyagiságok körül elhelyezkedő lényszerűség gyűrűjében, és az új fejlődés és ébredés folyamán sok emberi szellemcsírának még jobban tud segíteni.

Miután a szellem levetette a finom lényszerűség utolsó burkát, öntudatra ébredten tér vissza a kertek e szintjéről ismét a szellemi birodalomba, melyet egykor alvó, öntudatlan szellemcsíraként azért hagyott el, hogy kövesse saját bizonytalan vágyát a fejlődésre, ami kiváltja a vágyat a tudatosodás után.

Igyekezzetek, ti földi emberek, hogy teljesen éretté válva beléphessetek a szellem birodalmába! Akkor majd egyesültök azokkal, akik a szellemiségben fejlődhettek ki anélkül, hogy először le kellett volna merülniük az anyagiságokban.

Akkor majd nem is lesztek kevésbé erősek mint azok; hiszen rengeteg akadályt győztetek le, és lánggá váltatok ennek leküzdésére tett erőfeszítéseitek során! Az öröm fog majd felettetek uralkodni, ahogyan arra a tékozló fiúról szóló példabeszéd már utalt.

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]