A Grál-üzenet utórezgései 2

11. A nagy megtisztítás

Nincs semmi ezen a földön, amit ti emberek felkínálhatnátok hálából azért, hogy Isten megszabadít titeket a sötétség kártevő férgeitől, melyeket hamis akaratotokkal ti tenyésztettetek ki!

Ha legalább igyekeznétek megérteni, hogy a Fény minden sötétség elleni harca a Fény számára nem jelent semmi örömet, hanem csak a legundorítóbb fajtájú összes szenny leküzdését és elpusztítását, miközben az emberek többsége, kit a megszabadítás érint és akinek sokoldalú hasznot hoz, még a mételyező sötétség oldalára áll, hogy alantas gondolkodásmódjával nehezítse a Fény Hordozójának útját!

A Mindenható Isten haragja azonban most lecsap e káromlók soraiba, akik mint az undorító férgek arra vannak ítélve, hogy belefulladjanak saját undorító nyálukba! Ezzel a világ meg lesz tisztítva az ilyen rossztól!

Ez a kifejezés nem szép, de nincs más szó olyasvalami számára, ami a maga utálatos perverziójában valójában teljesen kimondhatatlan; mert még ez a földi nyelv sem elég ahhoz, hogy helyesen megnevezze ezt a fajta legalacsonyabb gondolkodásmódot.

Egyedül a „kártevők és férgek” kifejezés jelöli meg e romlottak két alaptípusát, akik kizárták magukat a megváltás minden lehetőségéből, mert nem képesek egyetlen tisztább gondolatot sem létrehozni és terjesztik a mérgező, mindent szétmaró nyálat, aminek most rájuk visszahullva, őket magukat kell szétmarni és elbontani!

Gyűlölettel teli hatalmas irigység által megtépve, félve és szorongva, rémülten, irtózva fognak eliszkolni, és egy kéz sem emelkedhet, hogy könnyítsen megérdemelt szenvedésükön. El lesznek taszítva mindentől, ami Fényre és szellemi szabadságra törekszik. És amíg kimondhatatlan fájdalmak között fognak ide-oda hánykolódni ínségben és kínok között, a felengedő bomlás révén felébred bennük a vádoló szellemszikra, melyet a Fénnyel ellenséges erőfeszítéseikkel fogva tartottak és hagytak elsorvadni. Ez minden emberben fellobban, fájón égve az olthatatlan vágyakozásban, és felperzsel mindent, ami eddig lenyomva tartotta.

Tehát a bomlás kívülről és belülről egyidejűleg zajlik, az évszázadok, évezredek hihetetlen kínjai közt, bármiféle segítség nélkül, távol minden könnyítéstől, egyre növekvő félelemben és a legszörnyűbb kétségbeesésben, míg végül a saját én tudata teljesen szétmorzsolódik; mert semmi sem maradhat belőle.

Ezek a kivetettek útjai attól a pillanattól kezdve, amikor Isten visszavonta kezét, és szent haragjában valamennyit elválasztotta a megváltó kegyelem elfogadásától!

Itt a kivetettnek le kellett süllyednie, és bele kellett rántódnia a szörnyűség és a pusztítás szakadékaiba; mert fentről többé már nem kap semmi támogatást!

És most itt van a legszentebb ítélet napja! Ti lesztek felszabadítva, ti felfelé igyekvők, minden féregtől és a sötétség minden eszközétől, ahogy a szent Fény által már hosszú időre meg vagytok szabadítva magától a sötétség hercegétől! Így ismét annyira megerősödhettek, hogy többé már nem kell tartanotok tőle.

Most az egész föld, mely titeket hordoz, veletek együtt fel fog emelkedni a tisztább és világosabb térségekbe.

És amikor majd újra képesek lesztek tisztaságot lélegezni, amikor minden lepereg rólatok, ami akadályozta a világos rálátást a Fényre, majd csak aztán, visszatekintve rá ismeritek fel, hogy mennyire undorító volt a mocsár, amelyben eddig éltetek. Csak ebben a visszatekintésben fog el bennetek a rosszullét, a rémület... és... talán... akkor majd bennetek is felvirágzik egy része annak a hálának, amelyet már ma kellene Istennek adnotok a szeretet eme nagy művéért, amely ezzel a megtisztítással beteljesül rajtatok!

Már régóta ismerhetnétek, sőt tudnotok kellene, hogy milyen emberfeletti az Ő türelme és engedékenysége, melyből még azoknak is juttatott, akik most végérvényesen elvettettek. Ezt most saját soraitokban láthattátok! Csak egy kis példaként jussanak eszünkbe még egyszer mindazok, akik önként magukénak vallották az Üzenetet, aztán ismét elbuktak!

Közben nem a világos szinteken bekövetkezett előző eseményekről beszélek, sem a korábbi ünnepélyes fogadalmakról, ahol engedélyezve lett az önkéntes kérelmek teljesítése, nem, csak e földi lét rövid szakaszáról beszélek, amely azonban már eleget tartalmaz ahhoz, hogy undorral forduljunk el azoktól az emberektől, akiknek a teljes gondolkodása csak a sértett hiúság legalacsonyabb produktuma, a különféle be nem teljesült földi vágyakból meg az érvényesülni nem tudó önzésből adódó csalódások terméke.

Csak nézzetek körül, ezek az emberek mindenhol megtalálhatók! Elég jól ismertétek őket, ezért nem szükséges neveket említenem. E nevek mindegyike még égetni fogja az igazságérzeteteket, ha majd meglátjátok, hogy Isten igazságosságát nem lehet kigúnyolni, és hogy a megfelelő időben oly módon nyilvánul meg, amire az ember soha nem lenne képes.

Az ítélet a maga bölcsességében és igazságosságában bámulatos módon térdre kényszerít titeket, és kérni fogjátok a megbocsátást azért, mert haragotokban és felháborodásotokban gyakran hagytátok, hogy kívánalmaitokkal megelőzzétek a valódi igazságosságot anélkül, hogy fontolóra vettétek volna, hogy Isten mindenhatósága sokkal szigorúbban, biztosabban, meg kérlelhetetlenebben is avatkozik be, mint amiről az ember valaha is álmodhat.

Az Úr nem hagyja magát kigúnyolni! És gúny rejlik abban is, hogy nem engedelmeskedtek az Ő szent törvényeinek. Ha valaki azt képzeli, hogy saját kívánalmai szerint cselekedhet anélkül, hogy Isten igazságossága iránt érdeklődne, vagy ha úgy véli, hogy állandóan átadhatja magát saját szeszélyeinek anélkül, hogy ezért meg kellene fizetnie, akkor ezzel kigúnyolja az Úr mindenható igazságosságát!

Az Úr azonban nem hagyja magát kigúnyolni! Ez egy figyelmeztetés, amely mindenki számára meghozza a beteljesülést! És e beteljesülések napja már nincs messze!

Még egyszer tekintsetek vissza vizsgálódva az emberekre és azok cselekedeteire, még mielőtt elsüllyednének és örökre eltűnnének az elégtétel kíméletlen malmaiban! Hiszen sokan vannak közöttetek, akik mindezt közösen megtapasztalták. Nem fog nehezetekre esni ebből olyan ismereteket szerezni, amelyek a jövőben hasznosak lehetnek számotokra.

Azok az emberek, akikre gondolok, az Üzenetben megtalálták azt, amit már hosszú ideje kerestek, és amit akkori saját állításuk szerint Igazságként elismertek!

Aztán ők léptek kapcsolatba velünk, nem pedig mi velük. Mindannyian maguktól jöttek hozzánk. Én nem hívtam őket! Ők használták ki nagyon gyakran a mi időnket, természetesen azzal a szándékkal, hogy maguknak ebből valamilyen módon hasznot szerezzenek. Tegyünk fel jóindulatúan, hogy szellemi hasznot és nyereséget kerestek.

Ezt a legnagyobb mértékben szintén megtalálhatják és meg is kell találniuk az Üzenetben és az előadásaimban, valamint az egyes beszélgetésekben, ha magyarázatot keresnek az embereket felemelő és nemesítő dolgokra. Hiszen mindezt maga az Üzenet tanúsítja a maga válfajában, és ennek megfelelőek a beszélgetések is.

Mindez megadatott nekik, még ha néha vonakodva is, mert ezek az emberek, bárha kérnek is, ezt félig meddig kikényszerítik oly módon, ahogy ezt a rájuk tapadó önzés és hiúság feltételezi, ami végül is ismét elválasztotta őket a dologtól.

Amikor azt hitték, hogy kitöltötték az eddigi tudásbeli hézagjaikat, vagy hogy már semmi további előnyre nem találnak, akkor az Üzenet ismét háttérbe szorult náluk, és bensőjükben fokozatosan feltámadt az ő ismeretes mindent jobban tudásuk, ami minden hiúság, de mindenekelőtt a sértett hiúság velejárója.

Ám ami az ilyen hiúságra gyakran a legnagyobb csapást méri az nem más, mint hogy nem versengünk és nem is harcolunk azért, aki elfordult; mert számomra ez teljesen közömbös, mert hiszen mindenkinek szabad akarata kell hogy legyen a döntéshez, hogy ez értékeket vagy a pusztulást hozza-e neki; elvégre egyedül ő visel teljes felelősséget önmagáért.

Ez az oka, hogy mindig elutasítok bármiféle befolyásolást is. Vagyis épp az ellenkezője annak, amit az ilyen emberek hitehagyásuk után állítani szeretnének, hogy exkuzálják saját otromba cselekedeteiket és rosszakarásukat, vagy ezt legalább a legnevetségesebb módon valamiképp indokolják.

Ezzel inkább egy szegénységi bizonyítványt állítanak ki belső ingadozásukról, csak hogy megengedhessék maguknak azt a gonosz szenvedélyt, hogy kárt vagy bosszúságot okozzanak ott, ahol úgy érzik vagy azt képzelik, hogy megvetés tárgyává kell lenniük!

Ahhoz túl gyávák és túl beképzeltek, hogy beismerjék azt, hogy kezdettől fogva ők tévedhettek, ha később megint másképp gondolkodtak, és hogy ők maguk voltak azok, akik eljöttek és most megint távoztak, és hogy semmi joguk sincs arra, hogy valamilyen módon valaki mást, aki nem kereste kegyüket illetve nem hívta őket, tegyenek felelőssé ezért a nyilvánvalóan saját hibájukért.

Ám az ilyen értelmetlen rágalmazásnak ellentmond minden szó, amit eddig mondtam és leírtam, és én élem ezt az Igét! Engem nem lehet elválasztani az Igémtől. És ez az Ige most szilárdan és örökké megváltoztathatatlanul bevésődött az egész teremtésbe!

De így akarnak bosszút állni azok a lények, akik többet remélnek, mint amennyit maguk képesek elfogadni, mivel hozzáállásukban ehhez hiányzik vágyaik szükséges tisztasága és a szellemi alázat, mivel útjuk fő céljának mindenben mindig csak a földit tekintik.

Még tisztán emberileg sem lehet az ilyen viselkedést megérteni, csak azzal az egyszerű magyarázattal, miszerint az ilyen emberek nem ismernek semmi akadályt, hogy ármányos és fondorlatos módon kiéljék azt a hajlamukat, hogy másoknak csak bosszúságot és ha lehet kárt is okozzanak, ami örömet szerez nekik. Ez olykor egészen kóros hajlam, amely az ilyen cselekedetekben belső kielégülésre talál.

Ha azonban számukra lehetséges, hogy e közben erőfeszítés nélkül valamilyen földi nyereséghez jussanak, akkor ezt habozás nélkül megteszik cselekedeteik üdvözletes kiegészítéseként.

De mindennek a valódi oka sokkal mélyebben rejlik. Ez csak az Üzenet értelmében magyarázható:

Ezeket az embereket langyosságuk és gyengeségeik következtében a sötétség fokozatosan magához csalogatta és észrevétlenül, ám mégis szilárdan és menthetetlenül megragadta, mivel nem fejtettek ki semmi ellenállást, hanem amikor a sötétség gondolatilag érintette gyengeségeiket még kielégülést éreztek.

A gondolatbeli játszadozás során aztán szükségszerű kapcsolat jött létre, a sötétség felszisszent... és ők szívesen lettek készséges eszközökké, és ehhez még maguk is hozzájárultak valamivel a sajátjukból.

Eredeti langyosságuk az ellenségességig, az alig uralható gyűlöletig fokozódott, és végül minden gondolatukat és cselekedetüket ennek megfelelően elborította.

A hasonló áramlatok természetesen mindig kapcsolatot keresnek, egymásra találnak, és aztán együtt az áldozatoknak szánt mérgező italt kotyvasztanak, de ezúttal ezt maguknak kell meginniuk az utolsó cseppig Isten szent akarata szerint, amely mindenhatóságával a visszahatásban rájuk hullik!

Minden, amit rágalmazó gondolkodásukkal és hasonnemű cselekedeteikkel összetákoltak, amit a valódi fogalmak és események agyafúrt hamisításával megformáltak, az velük szemben éles karddá válik, még a legkisebb, a legjelentéktelenebb helytelen gondolkodás is százszorosan felerősítve omlik vissza rájuk; mert gyűlöletük a szent Fény ellen irányult!

Még egy teljesen beavatatlan, külső szemlélő számára is nagyon könnyen felismerhető e hihetetlen cselekvés gonoszsága. Az ilyen cselekvést önmagában véve senki sem mondhatja „jónak”; azonnal felismerhető benne a rossz akarat! És a rossz csak a sötétségből érkezhet, soha nem a Fényből.

Ezen láthatóvá válik, hol leselkedik a sötétség. És az amit a sötétség gyűlöl, amit gyűlölködve üldöz, az csak a Fény lehet és minden ami világos. Ez a nyugodt megfigyelő számára már önmagában jelzi, hogy hol vetett horgonyt a sötétség, és hol a Fény.

Ez megfelel a teremtés törvényeinek, és az Üzenetem szerint egész részletesen indokolható. Mivel a sötétség gyűlöli a Fényt, és ahol csak teheti igyekszik rátámadni és bemocskolni!

Ahol a sötétség támad, ott világos értékek találhatók! Ez az emberek számára a közeljövőben egyértelműen világossá válik, és aztán képesek lesznek ennek megfelelően vélekedni és cselekedni, hogy teljesen felszámolják a rosszat, amelynek mindig így kell megjelölnie magát!

Nagyon könnyű felismerni, hogy mi a sötétség és mi tartozik hozzá, az akarat jellege szerint, amely a cselekvésben megnyilvánul.

Ezzel a példával olyan tanulságot szolgáltatok nektek, amelyet az eljövendő létezésetekben kell felhasználnotok, és egyúttal megmutatom, milyen visszataszító és undorító a harc a sötétséggel, mert a sötétség mindig csak alattomos, álnok, hazug és rosszindulatú módon hat, és saját mohó sóvárgásainak mocsarában fetreng, és ebből a fertőből permetezi a mérget azokra a helyekre, melyeket irigységével üldöz.

Ha az ilyen viselkedésmód már a földi ember számára szégyenletes, akkor mennyivel inkább az a Fény és az Isten előtt!

De most Isten haragjának tüzes sugara belecsap ebbe a szánalmas mocsárba, és kipusztít mindent, ami gondolatban és cselekedetben ezt vallja magáénak!

A valóságban ez nem nevezhető harcnak; mert az ellenszenv és az undor minden csapással növekszik, melyet Isten tiszta kardjának kell vezetnie e mocsok ellen, amire a véget már felismerő sötétség támadásai kényszerítik.

Az az ember, aki még képes az önbecsülésre, egyszerűen visszavonul oda, ahol úgy gondolja, hogy nem találta meg azt, amiben reménykedett, és elismeri, hogy ebben ő maga tévedett, ha valami mást várt. Soha nem nyilvánul meg álnok és aljas módon, amennyiben nem hordozza magában ezt a gonoszságot, amely aztán a sötétség által felbuzdítva gyakran teljesen hihetetlen formákká fajul.

Mindehhez hozzájön a Fény növekvő nyomása, amely a jó és rossz tulajdonságokat is a végső megoldásra kényszeríti azzal, hogy igyekezniük kell e nyomás által kiváltott fokozott mozgást megélni.

Ebben a váratlan kirobbanásban egyúttal végleg össze fog omlani a gonosz, a jó pedig magasra emeltetik. Az a kényszer, hogy mindent működésre bírjon, amit az emberi lélek magában rejt, kezdeményezi az ítélet megnyilvánulásait, úgy az egyéneknél mint a tömegeknél!

Ez egy nagyon egyszerű történés, amely mostantól napról napra egyre tisztábban meg is figyelhető. Tanuljatok belőle, és nyerjetek ebből szellemi hasznot!

Ez a világítélet a maga önműködő hatásával, egyszerű természetességével, amely Isten szent akaratának sajátja! Magatok is láthatjátok, hogy a harc kifejezés túl jó az ilyen útonállók szükségszerű elpusztításának megjelölésére, akik minden olyan Isten által kegyesen ajándékozott úton leselkednek, amely a szellem békéjéhez vezet.

Ez nem harc, hanem nagy megtisztítás a Fényből jövő megváltó mű által. A Fény számára azonban ez csak egy undorító munka, mert közben a sötétség nem lehet és nem is lesz más a végsőkig, mint amilyen: undorkeltő és megvetendő minden tettében. Szó sincs méltó vagy becsületes ellenfélről! Hiszen a Fénynek egyáltalán nem lehetnek méltó ellenfelei, mert minden ami valóban tiszteletre méltó, az csak a Fényt akarja szolgálni, nem a sötétséget.

Ez az a feladat, amit a Fény értetek tesz, emberek! Ti, akik mindezt már tudatosan átélhetitek, találjátok meg benne Isten nagyságát. Az Ő mindenhatóságát és igazságosságát, és az Ő... szeretetét!

Mert az szeretet, hogyha Ő kipusztítja ezt a dögvészes leheletet a földről, és titeket megszabadít tőle, hogy örömmel állhassatok a teremtésben, amelyet otthonként kegyesen néktek nyújtott!

Adjatok neki olyan hálát, amilyen a szeretet eme művét megilleti, azzal hogy gondolkodásotokat tisztán tartjátok, és csak felebarátotok jólétére és békéjére fogtok gondolni, és nem azt fogjátok latolgatni, hogy miként okozhatnátok nekik szenvedést!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]