A Grál-üzenet utórezgései 2
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
3. Végtelen bölcsesség
Igémmel visszavezetlek benneteket Istenhez, akitől hagytátok, hogy fokozatosan eltávolítsanak mindazok, akik emberi látszat tudásukat Isten bölcsessége fölé állították.
És azok is, akiket még átjár a bizonyosság Isten végtelen bölcsességéről, akik alázatosan meg akarnak hajolni ama nagy, szeretetteljes vezetés előtt, mely benne rejlik a teremtés rendíthetetlen törvényeiben, másmilyennek gondolják Isten e végtelen bölcsességet, mint amilyen!
Túl emberinek képzelik el Isten bölcsességét, és ezért túl kicsinek, túl szűk határok közé préselve! A legjobb akarással a végtelen bölcsességből csupán földi mindentudóságot csinálnak.
De közben minden jó szándékú gondolatuk túl emberi; újra és újra elkövetik azt a súlyos hibát, hogy Isten és az isteni fogalma alatt a legkiemelkedőbb emberi tulajdonságot igyekeznek elképzelni!
Egyáltalán nem jutnak ki az emberi jellegből, hanem felfelé haladva csak saját természetükből kiindulva következtetnek, az emberi talajból kiindulva, tökéletesítve az azzal azonos jelleget egészen annak legmagasabb, legideálisabb pontjáig. Istenről alkotott elképzeléseik során mindennek ellenére nem hagyják el saját talajukat.
Még ha elvárásukat egészen a számukra teljesen felfoghatatlanig próbálják is fokozni, mégis minden gondolat ugyanabban a szűk mederben marad, és még a megsejtés akarásával sem tudja soha megtalálni az Isten valódi nagyságáról szóló fogalomnak még csak az árnyékát sem.
Nincs ez másképp az isteni végtelen bölcsesség fogalmával sem! A legmerészebb gondolkodással is csak egy kicsinyes és földi mindentudóságot csináltok belőle! Azt képzelitek, hogy az isteni végtelen bölcsességnek „ismernie” kell a ti emberi gondolkodásotokat és érzéseteket. E fogalom tehát Isten bölcsességétől megkívánja vagy elvárja, hogy korlátlanul behatoljon minden egyes ember legszemélyesebb és legjelentéktelenebb gondolatába itt a Földön, és minden más világban, és igazodjék hozzá! Minden kis emberi szellemet gondozzon és megértsen, sőt: aggódjon érte!
Az ilyen tudás nem bölcsesség! A bölcsesség sokkal hatalmasabb, messze e felett álló.
A bölcsességben gondviselés rejlik!
Ám a gondviselés nem azonos a vezetés előrelátásával, mint amit az emberek a „bölcs gondviselésen” oly gyakran értenek, ahogyan azt gondolják. Itt is tévednek, mert emberi gondolkodásukkal mindent, ami hatalmas, ismét alulról kiindulva úgy képzelnek el, hogy az annak fokozása, amit emberekként ők maguk magukban hordoznak!
Még a legjobb hozzáállás esetén sem térnek el ettől a szokástól, és nem gondolnak arra, hogy Isten és az isteni számukra teljesen idegen jelleg, és a róla való minden gondolkodásnak csak tévedéseket kell eredményeznie, ha alapként az emberi jelleget használják fel hozzá!
És ebben rejlik minden, ami eddig téves volt, a fogalmakkal kapcsolatos minden tévedés. Egészen nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy az erről való gondolkodásban, töprengésben, kutatásban egyetlen eddigi fogalom sem volt valóban helyes, emberi kisszerűségükkel sosem tudták megközelíteni a tényleges Igazságot!
A gondviselés Isteni működés, az Isteni bölcsességben, a végtelen bölcsességben van rögzítve. És a végtelen bölcsesség tetté vált e teremtés Isteni törvényeiben! Bennük rejlik, ahogyan bennük rejlik a gondviselés is, és hatással van az emberekre.
Tehát ne gondoljátok, hogy Isten végtelen bölcsességének ismernie kell gondolataitokat és tudnia kell, hogyan boldogultok földileg. Isten működése teljesen másmilyen, hatalmasabb és átfogóbb. Isten Akaratával mindent átfog, mindent fönntart, mindent az élő törvényből kiindulva támogat, mely mindenkinek azt hozza, amit megérdemel, azaz, amit maga szőtt.
Közben senki sem menekülhet tettei következményeitől, legyen ez akár rossz, akár jó! Ebben mutatkozik meg Isten végtelen Bölcsessége, mely össze van kötve az igazságossággal és a szeretettel! E teremtés működésében bölcsen minden tervbe van véve az ember számára! Az is, hogy az embernek önmagát kell ítélnie!
Amit az Isteni ítélő az Istenítéletben elhoz, az az ítélet végrehajtása, amit az embereknek maguk felett kellett meghozniuk Isten törvénye szerint a bölcs gondviselésben!
Az ítélő a feloldás erejét hozza ebbe a világba, ami benne rejlik, mert ő az élő törvény, Isten legszentebb megszemélyesült akarata: Imanuel!
Az emberiség most furcsa módon már évek óta a világfordulatról beszél, melynek el kell jönnie, és ebben ez egyszer kivételesen igaza van. De ez a fordulat már itt van! Az emberiség globális világesemények közepette áll, melyekre még mindig vár, és nem veszi észre, mert nem akarja.
Mint mindig, ezt másképp képzeli, és nem akarja olyannak elismerni, amilyen valóban. Ennek következtében azonban elszalasztja a lehetőséget, a saját érlelődésére szánt megfelelő időt, és kudarcot vall. Kudarcot vall, mint mindig; mert az emberiség még soha nem teljesítette azt, amit Isten elvárhat tőle, amit el kell várnia, ha továbbra is meg akarja őt tartani ebben a teremtésben.
De most Isten türelme véget ért; mivel az emberi magatartásban olyan makacs korlátoltság rejlik, mely minden a Fényből érkező eseménykor mindig ugyanúgy ismétlődik, olyan gyermeteg csökönyösség és nevetséges önhittség rejlik benne, hogy ebben a szellem helyrehozhatatlan lustasága túlságosan egyértelműen szól, és nem hagy semmi maradék reményt a megmenekülés lehetőségére.
Ennél az oknál fogva ez Isten akarata, hogy a teremtés most megtisztíttatik minden ilyen jellegű rossztól. És ez a legszentebb akarat a megtisztulást hozza az ítélet által minden történés, minden cselekedet körének bezárulásával!
A kör bezárulását a Fény ereje idézi elő, ami most rögzítve van a földön, benne kell mindennek ítéltetnie, megtisztulnia vagy elpusztulnia, elmerülnie a rettenetes bomlásban.
Ez természetes és a teremtés törvényei által feltételezett, hogy minden rossz tulajdonság most a végkifejletkor hajtja ki a legerősebb virágait is, meg kell hoznia utálatos gyümölcseit, hogy ezekben kiéljék magukat és kölcsönösen elpusztítsák egymást! Forrpontra kell most mindennek a Fény erejében jutnia! De a forrásból ezúttal csak egy érett emberiség emelkedhet fel ismét, mely képes és hajlandó is hálával és örömmel fogadni az Istentől kapott kinyilatkoztatásokat, és szerintük élni, hogy helyesen működve vándoroljon a teremtésen át.
A Teremtő minden fordulat idején új, addig még ismeretlen kinyilatkoztatásokat kínált az érlelődő emberi szellemeknek, melyeknek tudásuk bővítését kellett szolgálniuk, hogy szellemük a további felismerés által képes legyen felemelkedni a fényes magasságokba, melyeket egykor tudattalan szellemi csírákként hagytak el.
Ám mindig csak kevesen akadtak, akik hajlandónak bizonyultak hálásan elfogadni az isteni szférából érkező leírásokat, és így annyi értéket és szellemi erőt is nyerhettek, amennyire az embereknek szüksége volt.
Az egész emberiség többsége szellemi felfogásának állandóan növekvő korlátoltsága miatt elutasította ezeket a magasztos Isteni ajándékokat.
Az ilyen világfordulatok ideje mindig összefüggött a teremtés érettségének a mindenkori állapotával. A teremtés érettsége a fejlődés folyamán Isten szent törvénye szerint mindig pontosan beteljesedett, az emberek azonban a teremtésben szellemi restségükkel oly gyakran gátló módon álltak e fejlődés útjába!
Miközben a világkorszakokban az emberek számára vetésként fel volt osztva Isten összes teremtésbeli működésének folytatódó megismerése, az emberek szinte minden alkalommal elzárkóztak előle.
Mivel az emberek magukat emelték minden létezés kiindulópontjává, nem akarták elhinni, hogy létezik valami, amit földi érzékekkel nem tudnak megragadni. Kizárólag erre korlátozták tudásukat, és ezért valami mást nem is akartak megengedni, ők, a teremtés legparányibb nyúlványai, akik legtávolabb estek az igazi létezéstől és a valódi élettől, szentségtörő módon elpazarolják a kegyelmi időt, melyben fokozatos felismerések által érlelődhetnek.
Most egy új, nagy fordulat jön, mely új tudást is hoz magával! E fordulatról már ők maguk is beszélnek, de ezt ismét csak hiábavaló emberi kívánságaik teljesítéseként önmaguk által kigondolt módon képzelik el. Nem úgy mintha közben nekik lennének kötelességeik, nem, ismét csak arra várnak, hogy a Fényből az ölükbe hull a földi kényelem javulása! Ilyennek kell a fordulatnak lennie; hiszen gondolkodásuk nem terjed tovább.
Az szükséges új ismeretek, melyek szorosan kapcsolódnak a fordulathoz, hogy szellemileg emelkedhessenek, és így végre átalakíthassák a környezetüket is az anyagiságban, nem érdeklik őket. Ami eddig még nem volt, azt szellemük lustasága miatt egyszerűen elutasítják.
Hogy az emberi szellem mennyire távol áll a felemelkedés iránti vágytól, ha úgy gondolja, hogy számára teljesen mindegy, hogy tud-e Imanuelról vagy sem, mivel róla még soha nem beszéltek. És más okuk nincs arra, hogy a róla tett kinyilatkoztatások és a jelenlegi világfordulat előtt a szokásos makacsságukkal elzárják magukat, ahelyett, hogy mindent örömmel és köszönettel elfogadnának!
De én azt mondom nektek: Isten most rákényszeríti az embereket, hogy ezt elfogadják, mert tudniuk kell róla, mivel máskülönben szellemileg már nem emelkedhetnek felfelé!
A végtelen bölcsesség működésében benne rejlik, hogy a teremtés egészen pontosan meghatározott érettségének elérésekor mindig új kinyilatkoztatásokat kapnak Isten működéséről.
Így küldettek egykor erre a Földre is még az őskor előtt a teremtettek, miután a szellemi csírák lassú fejlődésük során az erre kiválasztott állattesteket már emberi testformákká alakították, ami kéz a kézben járt a földi testben lévő szellem öntudatosodásával. Ez egy kimondhatatlanul hosszú időszak volt még e Föld ismert jégkorszaka előtt!
Minthogy már hírt adtam az ősteremtettekről, létezniük kell utó-teremtetteknek, vagy teremtetteknek is, mert beszéltem még a kifejlődöttekről, és csak ezekhez tartozik a földi emberiség.
Ezek a teremtettek, akikről korábban még nem beszéltem, benépesítik a teremtés szintjeit, melyek az Ősteremtés ősteremtettei és az Utóteremtés kifejlődöttei között terülnek el.
Azoknak az érlelődő törzseibe, akik a szellemi csírákból fejlődtek ki a kezdeti időkben olykor-olykor inkarnálódott egy teremtett is, hogy vezesse őket, s minden szellemiség szükséges felfelé irányuló törekvésében biztosítsa a kapcsolatot a legközelebbi lépcsőfokkal. Ezek akkor a kezdeti időkben nagy fordulatok voltak.
Később jöttek a próféták, mint a kegyelemben részesültek. Így működött a végtelen szeretet a Fényből, hogy a teremtés mindenkori érettségének megfelelően mindig új kinyilatkoztatásokkal nyújtott segítséget az emberi szellemeknek, míg végül magából az Istenből szálltak alá az Ő részei, hogy az emberiséghez is eljussanak a szent hírek az Istenségről és az Ő működéséről, különben az éppen elért pont túlérettsége miatt beállna a stagnálás és a bomlásba omlás, ahogyan ennek a teremtés önműködő törvényei szerint meg kellene történnie, mert a folyamatos felfelé irányuló törekvés a teremtésben való fennmaradás alapfeltétele.
Így a jelenleg zajló nagy világfordulatnál is feltétlenül szükséges az ismeretek kiterjesztésére egészen Imanuel létezéséig, akiben ez a fordulat most beteljesedik!
Az emberi szellemnek vagy fel kell emelkednie egészen eddig a róla szóló tudásig, vagy megreked, s ez számára a kezdődő bomlással egyenlő felhasználhatatlansága révén, amit az emberi szellem tétlen túlérettsége okoz, mely többé már nem képes helyesen felhasználni a benne felhalmozódó Fény erejét. Így ami segíthetné és segítené is az a vesztére válik, mint minden helytelenül használt energia.
Ezért kell most tudnotok Imanuelról; mert számotokra itt az idő!
Aki továbbra is figyelmen kívül akarja hagyni Isten ezen új kinyilatkoztatását, az nem maradhat a teremtésben, hanem ki lesz törölve az élet könyvéből. Ezt így akarja az Isten! És az Ő szent akarata ettől az órától kezdve beteljesül az embereken a Fény minden láthatóan megnyilvánuló ereje által, amelynek senki sem tud ellenállni.
Súlyos szenvedés révén most fel fognak szabadulni az emberi lelkek, és felkészülnek az Ige elfogadására, melyet az Istenből hozok nekik! És csak azok, akik erre hajlandóak, jönnek ki minden ínségből az új létre.
Isten az Úr, egyedül csak Ő, és aki Őt alázattal nem akarja olyannak elismerni, amilyen a valóságban, és nem olyannak, mint amilyennek Őt ti képzelitek, az el van ítélve!
Imanuel ugyanolyan elválaszthatatlan szoros kapcsolatban van az Atya Istennel, mint ahogy Jézus is, és számotokra ennek tudássá kell lennie a mostani világfordulat idején!
Nyelvek ezrei lesznek most itt a földön feloldva, hogy Imanuelt hirdessék az összes népnek, ahogyan angyali seregek által már meg lett hirdetve az egész teremtésben; mert ez az Atya Isten akarata.
Feltárhattam előttetek a teremtésben zajló szövés képét, melyhez hozzátartoztok, hogy látóvá legyetek, és tudatosan a saját javatokra használhassátok a teremtésben számotokra rejlő áldásokat! Avégett, hogy hogy a jövőben csak felfelé segítsenek titeket, és ne kelljen fájó módon büntetniük, vagy akár elvetniük benneteket. Köszönjétek az Úrnak, hogy ilyen szeretettel gondolt rátok, s hogy az Üzenettel elmondhattam nektek, hogy mi az, ami a segítségetekre van, és azt is, ami számotokra veszélyes.
Emberek, ez által most látók, tudók vagytok, de kétszeresen bűnösök, ha téves utakon akartok járni!
Megmutattam nektek azokat az utakat, melyek az Isten közelébe vezetnek. Most ezeket járjátok!
