A Grál-üzenet utórezgései 1
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
59. 1934, Húsvét
Ahogy tavasszal a gyakori viharok zúgása a természet újjászületését hirdeti, úgy az idei Húsvétnak hirdetnie kell a ti és az emberiség több ezer éves szellemi álmából való feltámadását. Szellemetek feltámadását kell hirdetnie, amely eddig a földhöz kötött ész által volt leigázva.
Viharokban és fájdalmakban születik az új korszak, a világok nagy láza megtisztulást hoz és megrengeti, megrázza e föld beteg testét is, hogy úgy tűnik, mintha el kellene pusztulnia, bár valójában ez az eljárás vezet a gyógyuláshoz.
A régi ki lesz húzva, ki lesz lökve és le lesz rázva, mivel e teremtés rezgésében téves és zavaró volt, el kell pusztulnia, fel kell perzselődnie és elég, majd a hamuból Isten kegyelme által virágzani kezd az az új, ami aláveti magát a törvényeknek, bennük növekedve teljesen szépségében kivirágzik és aztán gazdag termést hoz, ami azt a legmagasabb gyönyörűséget kínálja, amire az emberi szellem képes.
De először súlyos viharoknak kell jönniük, a tisztító lázas reszketésnek mindenen át kell hatolnia, hogy elpusztítsa a régit, még mielőtt az új megmutatkozhat, és nektek, akiknek képeseknek kell lenniük ebből kijutni, szükségetek van Isten kegyelmére, hogy ismét felegyenesedhessetek, ha majd az összes vihar után az új nap új életre hív titeket!
Csodálatos dolgokat fogtok tapasztalni a lelketekben. Egészen a boldog feloldódásig el lesztek fáradva, és mégis leírhatatlan erővel lesztek újonnan felerősítve. Egyszerre lesztek tétovák és bátrak, fájdalommal a szívetekben, és mégis tele örömmel. Mint ahogy heves viharok után szikrázóan csillognak az utolsó esőcseppek a virágokon és a füvön, mint a legragyogóbb kristályok, úgy fognak hirtelen a keservesen síró lelkek forró könnyei tündöklő gyémántokhoz hasonlítani, a legtisztább öröm, a legmélyebb hála díszeként!
Sírva fogtok ujjongani és remegve egyenesedtek fel Istenetek szeretetének ragyogó tündöklésében! Így érzitek majd magatokat az ítélet után. —
Számotokra azonban a rendíthetetlen hűség az út ehhez, a szent hit az új élet kapujának kulcsa, és az önzetlen szeretetben rejlik a szükséges erő!
Akkor majd egyszer meghalljátok azokat a húsvéti harangokat is, amelyek békét fognak harangozni mindazoknak, akik a hosszú betegségből felépültekhez hasonlóan szellemileg megtalálták a hazavezető utat az Úrhoz, kinek szent haragját érezniük kellett, még mielőtt megismerték Őt, hogy hálával telve a megmentésért ebben végre megláthassák az Ő nagy szeretetét.
A húsvéti harangok egyszer majd örömet fognak hirdetni annak a népnek is, amely a saját öntelt tévútjain a legrosszabb fájdalmakat kényszerítette ki és csak ezekben tanulták meg felemelni a tekintetüket, hogy végre elérjék azt az érettséget, amely elhivatottá teszi őket, hogy az egész földi emberiségnek ragyogóan elöl járjanak az Úr szolgálatában.
És végül megint a húsvéti harangok lesznek majd azok, melyek minden országba beharangozzák a beteljesülést, hogy a sötétség teljesen kihátrált a földről, és a föld új fényben fürödhet, melyet akkor kap majd meg, amikor képes lesz kiszabadulni, hogy helyre álljon az eredeti állapot, amelyből valaha megformálódott.
De ezek a harangok most az ítéletre harangoznak! Minden embernek el kell mennie az ítélő kard mellett, melynek sugara eltalálja őt. Nem egyszerre, hanem egy pontosan megszabott időben, ami az emberek számához viszonyítva aránylag rövid.
És minden embernek csak egyszer adatik meg, hogy az Igében kiérezze Isten utolsó kegyelmét! Az valamiképp elmegy mellette úgy, hogy felismerheti, ha csak akarja. Ha azonban minden erejével nem ragadja meg, és ha nem használja ki ezt a pillanatot, ez számára már soha többé nem tér vissza, és neki el kell vesznie.
Kevés az olyan ember, aki ezt a kegyelmet még felismeri és ki is használja a maga számára. A többiek elszalasztják az idejüket, az alkalmat, amely csak egyszer adódik. Azt képzelik, hogy képesek lesznek bármikor hozzáférni, mint eddig, ha ez már egyáltalán nem megy másként. De az szörnyű felismerés lesz, amikor rájönnek, hogy számukra ezzel már minden elveszett, menthetetlenül, és hogy a nevük már ki lett törölve az élet könyvéből, akiknek megengedtetett, hogy a teremtésben éljenek.
Sokan nem jutnak el már itt a földön ehhez a felismeréshez, hanem csak akkor, amikor el kell hagyniuk a földi testet. De őket már korábban a halálnak, az örök halálnak szánták, melyből a személyes öntudatos én, mely számukra megengedtetett, elbomlásának kimondhatatlan gyötrelmei után nincs számukra felébredés! —
Csak egyszer, emberek, halad el a kegyelem csendesen mellettetek, anélkül, hogy hívna titeket; mert nektek kell azoknak lennie, akik erre vágyódva tekintenek szét maguk körül, éberen várva rá, megnyílva a fényes magasságokból érkező sugárnak. Csak egyszer lesz közületek mindenki még megérintve az ítélet során, emberek! Nem fog megnyerni se csalogatni, hanem tárgyilagos lesz, közömbös attól, hogy ki ragadja meg a sugarat, vagy ki engedi, hogy elmenjen mellette. Isten akarata az, hogy ti magatoknak kelljen erre törekedni!
Félelemnek, határtalan szorongásnak kellene elfogni az emberiséget, ha csak valami fogalma lenne Isten nagyságáról, aki tündökölve trónol a lénytelen mindenhatóságban, elérhetetlen messzeségben. Még az isteni szféra legtisztább arkangyalai számára is elérhetetlenül!
És sok emberi szellem azt képzeli, hogy eredetük szerint ők maguk részben isteniek, vagy hogy a végső, legmagasabb tökéletesedés során istenivé lesznek, sőt mi több, hogy akkor esetleg maguk is Isten részévé lesznek!
Ők, mint akik pusztán a kisugárzás teremtményei, akik csak a végső nyúlványokban juthattak el a tudatosságig, mivel egyébként túl gyengék ahhoz, hogy elviseljék a már többszörösen lehűtött Fény nyomását, ők akarják magukban hordozni az Isteni szikrát, és közben fogalmuk sincs Isten teremtéséről, még kevésbé Istenről!
Csak fantasztikus téveszmékben dagonyáznak, amelyek saját vágyaik fülledt mocsaraiból származnak, és saját kedves „énjüket” imádják és tisztelik. Alázatosságuk az Úr tiszta szentségének a piszkos káromlása! Elbizakodott hiúságukkal és álszent képmutatásukkal ők e föld legvisszataszítóbb lényei.
Éppen ezek az emberi teremtmények merik figyelmen kívül hagyni Isten akaratát a teremtésben, és saját akaratukat forszírozzák, mint ami számukra egyedül mérvadó, és gondolkodásuk valamint cselekedeteik mércéjéül szolgál.
Ez a méreg mindenbe behatolt, ami a földön található. Semmi sem történik Isten valódi akarata szerint, minden az ember akarata szerint való, akik még Isten akaratát is csak saját kívánalmaik szerint formálták meg, majd nagyképűen azt állították, hogy Isten akarata csak ilyen lehet, és nem más, mert ők ezt így gondolják! De gondolkodásukat kívánalmaik vezérlik!
Mindenütt bűnös, istenkáromló szentségtörés. Ahová az ember betette a lábát, ott elterjesztette ezt a mérget. Bárhol is működjék a gondolkodásával, amely csak önmagát látja minden létezés és tevékenység középpontjaként, magjaként, ott saját akaratát az Isten akaratával szemben használta, és káros önfejűségével mindent elferdített.
Undorító módon magától értetődőnek veszi, hogy bitorolhatja a döntések meghozatalának jogát oly sok dologban, melyek Isten szent törvényei szerint egyáltalán nem tartoznak őrá, ezek szilárdan a teremtésben vannak rögzítve, és amelyek előtt meg kellene hajolnia, ha békét akar.
De ezt ő nem akarja! Szó szerint Istennek kell mások előtt neki szolgálnia, mint az ő önteltségének a támasza; mert naponta, gyakran óránként vétkezik saját gondolataival és szavaival, valamint cselekedeteivel, amikor ezeket Isten akarata szerint valónak nyilvánítja és saját jogához Istent hívja tanúnak!
Most mindenkinek joghoz kell jutnia, szent joghoz, de másképp, mint ahogy gondolnátok! És ti, akik bizalommal meghajoltok, ti lesztek ennek a tanúi az eljövendő időben!
Bármit is tesz a föld ember, az hamis, mert ő maga eltávolodott Istentől. Először mindeneknek teljesen újjá kell lennie, mielőtt ismét kegyelmet találhat Isten előtt.
Már az a fogalom is téves, amit az ember az Istenről alkotott! Mert még itt is sok minden könnyen felismerhető mint az emberi beképzeltség terméke, olyan mélyen belerágta magát az emberi agyba. És ezen nyugszik az egész gondolkodás hibás felépítése, meg a tetteké is. Az ember többé már nem ismeri Istenét, hanem csak számára kényelmes bálványt csinált belőle! Ilyen hamis alapon nem keletkezhet semmilyen valódi építmény. Minden rajta állónak össze kell omlania.
Az ember maga még jó akarat esetén sem méltó többé arra, hogy segítséget kapjon. Csak Isten felfoghatatlan szeretete képes ennek ellenére elküldeni egy újabb segítség lehetőségét!
De ezúttal az ember csak lehetőséget kap, semmi többet. Mint a fuldoklónak, akinek csak mentőövet lehet dobni, míg más lehetőségek keresztülvihetetlenek.
Így áll a szénátok, ti emberek! Kétségbeesetten kell küzdenetek magatokért, igyekeznetek kell, hogy ti ezt a mentőövet a megfelelő időben megragadjátok, különben az örök halálnak vagytok szentelve, melynek ti magatok ígérkeztetek el!
Ezt az övet Isten Igéjében dobták nektek. Csak az lesz megmentve, aki esengve belekapaszkodik, és mindenki másnak el kell vesznie!
Emberek, küzdjetek hát a létetekért a legjobb akaratotok szerint, különben a hullámok hamarosan összecsapnak felettetek! —
Tudom, hogy az embereknek milyen nagy része fog most elveszni és el kell vesznie, mert különben a gyógyulás nem jöhet el a világba.
Isten már csak azokat a teremtményeket tűri meg, akik alávetik magukat az Ő akaratának, mely által először létre jöhettek. Senki más nem élvezheti tovább a teremtés áldásait. Mindenhol világosságnak kell lennie. Minden ami zavaró elvettetik, és az erő beáramlása nélkül szét kell esnie; mert csak egy fenntartó erő létezik, amely az Istentől való. És ez többé már nem lesz elérhető a zavaróak vagy a megátalkodottak számára!
Isten Szent Kardja most tisztítóan suhog a legmagasabb Fény sugarában e Föld felett is, hogy ne maradjon rajta semmi, ami nem akarja megismerni az Igazságot, és nem akar örömmel hozzáigazodni!
Isten igazságossága összezúzza mindazt, amit az emberiség az elferdített igazságosság karikatúrájaként alkotott, a megrontott elme találmányaként, mely csak a legalacsonyabb hatalomvágyat szolgálja! — —
„Már elég! Idáig és tovább nem!”- mondja az Úr, és szent haragja elpusztít mindent, ami áldására nem méltó!
