A Grál-üzenet utórezgései 1

58. Én titeket küldelek!

Menjetek, hirdessétek és magyarázzátok az én Igémet az Igazság Fényében! Avégett, hogy Isten országa eljöjjön erre a Földre.

Jöjjön el a te országod! Hányszor voltak már ezek a szavak kimondva, mióta Jézus, az Isten Fia itt járt ezen a földön. Lelkesedéssel voltak kimondva, buzgó könyörgés közben, kimondhatatlan vágyakozással említették azok, akik valóban törekedtek a Fényre és a megvilágosodásra.

És most, amikor a nagy világtörténésben ütött ez a dicső óra, amikor Isten országának kell eljönnie hozzátok, akkor ti földi emberek el akartok menni e mellett, sőt szembe akartok szállni vele, mert nem oly módon érkezik, ahogyan beszűkült képzelőerőtökkel megálmodtátok.

Nem tudjátok, mit tesztek ezzel. Ez azonban nem véd meg titeket attól, hogy most viselnetek kell tetteitek következményeit a végső végezetig, még ha oly keserű is lesz, és talán a ti végeteket is kell jelentenie!

Amiért már évezredek óta imádkoztatok, amikor a betegség, a gond vagy a szükség figyelmeztetően kopogtatott az ajtótokon, azt meg kell kapnotok, mert ennek eljött az ideje, és ti ezzel most annyit sem törődtök, mint egy koldussal, aki a terhetekre van.

De Isten szent! És Szent az Ige is, amelyet nektek küld! Többé nem engedi büntetlenül gyalázni a szentséget a hűtlen emberek által, akik magukat Vele szemben és a teremtés sérthetetlenségével, az Ő művével, amit számukra kegyelemből átengedett, többnek képzelik! — De szent az Ő haragja is, amit most az emberiség arcátlansága kikényszerített, hogy kiáradjon és megtisztítsa a világ azon részeit, melyek ilyen hamis cselekedetekkel vannak beszennyezve.

Szent igazságosságban most minden emberen oly módon vesz elégtételt, amire ők maguk készítették elő a talajt, és oly erővel, amit eszerint megérdemelnek.

Igazságosság! Azt mindenki megkapja, mindenki oly mértékben, amilyet eddigi akarásával önmagában kialakított. —

Minden égen és minden világon keresztül kristálytisztán, ércesen, élesen, egyetlen szó visszhangzik: Igazságosság! És ez a szó az élet, és ez lesz a ti ítéletetek! Közvetlenül, késedelem nélkül tart ide, az egész teremtést áthatja és felöleli ellenállhatatlan erővel, hatalmasan és nagyszerűen, minden emberi gondolkodást felülmúlva ... szentül!

És ezzel az igazságossággal Isten országa megveti a lábát ezen a földön, az egész teremtésben, hogy mindenki, aki komolyan és alázattal törekszik a Fény után, most boldognak és biztonságosnak érezhesse magát.

Megmutatkozik, ki tartozik közéjük! Itt már többé nem létezik semmi „ha” vagy „de” a földön élők számára, amivel eddig elmélkedve és szeszélyesen csak elvesztegették a legjobb idejüket. Ez elvétetik tőlük, és ezzel ki lesz csavarva a fegyver a kezükből, melyet kitartóan maguk ellen fordítottak, méltatlankodva és destruktívan.

Ezt a csodát Isten szent haragja okozza! De ti menjetek, hirdessétek és magyarázzátok az én Üzenetemet, amely Isten országát hozza el a földre az embereknek.

De ezt helyesen is hirdessétek és magyarázzátok! Ne keverjétek ismét a bort a vízzel, ahogyan ez valamikor történt, amikor Jézus Krisztus vándorolt a földön, és még inkább, amikor már nem tartózkodott a földön.

Ezért először ti néktek kell bensőtökben teljesen megérteni az Üzenetet, még mielőtt másoknak beszélnétek róla! És ha tovább akarjátok adni az Igét, akkor ezt olyan formában tegyétek, amilyet én adtam nektek! Hagyjátok meg benne az én akaratomat olyannak amilyen, és ne öntsétek saját akaratotokat ugyanazokba a szavakba. —

Ehhez megint szükséges, hogy pontosan ismerjétek az én akaratomat! Az Üzenetem hirdetése során egész pontosan azt a felépítést kell követnetek, amelyet én adtam nektek! Ebben konkrét szándékú, bölcs útmutatás rejlik azon emberi lelkek számára, akik vágyakoznak a Fény után. Ezt vegyétek útmutatásként a felépítés és a vezetés teendőihez. Ezen nem szabad önkényesen semmit sem változtatni, nem szabad saját megfontolás alapján kiválasztani az egyik vagy másik előadást középről abban a hitben, hogy éppen ez különösen alkalmas a kérdező számára.

Ez csak kezdetben tűnne olyannak, de hamarosan nyilvánvalóvá válna, hogy ezzel mit mulasztottatok el. Lépésről lépésre kell vezetnetek a lelkeket, sietség nélkül, türelmesen, ahogy én vezettelek titeket; mert tudatlanul jönnek mint a gyermekek mindenben, ami számotokra már bizalmasan ismert.

Ne várjátok el tőlük azt, amit ti adhattok; mert nem szabad elfelejtenetek, hogy szellemeteket a felfogás magasabb képességére emeltem, mint amire az ember egyébként képes lenne. Kegyelemben részesültetek, hogy most teljesíthessetek!

Azok a dolgok, amelyek számotokra már régóta nyilvánvalóak, és amelyekről már szót sem ejtetek, a keresők számára még nagy kinyilatkoztatásoknak számítanak, amelyeket előbb tanulniuk kell a teljesen megértés végett, még mielőtt tovább haladhatnának a tudásban.

Azt soha sem szabad elvárnotok, hogy a kérdezőknek kelljen erőlködni, hogy felnőjenek a ti felfogásotok magaslataihoz, hanem nektek kell szellemileg leereszkedni hozzájuk, kezet kell nyújtanotok mindazoknak, akik kérnek azon a szinten, ahol lehetőségük van a megértésre, mert csak így ragadhatják meg aztán a segítséget, és elindulhatnak rajta felfelé.

Semmit se keverjetek össze a mostani előadásokból az Üzenet elejéről való tartalmi részekkel; mert ezt nem lehet egyesíteni, mert ezeknek egymást kell követniük, hogy biztosítsák a kellő fokozatokat a helyes megértéshez. Az általam megadott sorrend feltétlenül megköveteli a szakadatlan érést; mert én az eddigi megértés elején kezdem, és fokozatosan növelem az ismereteket úgy, hogy ebben az emberi szellem követhessen engem. Azután egyre jobban kibővítem a teremtés részeit, sok dolgot, ami eddig még egy közös kifejezés alá tartozott, szétválasztok olyan új részekre, amelyeket korábban még nem említettem.

Csak így volt számomra lehetséges idővel kibontakoztatni egy képet a nagy dolgokról, melyeket az ember megérthet feltéve, ha pontosan követ engem és közben nem hagy ki egyetlen fokozatot sem, illetve nem veszi ezt túl felületesen. A legkisebb hézag ezt teljesen lehetetlenné tenné számára!

Az Üzenetem felépítésében rejlik a mindentudás titka, amely az emberi szellemeket és az ő képességeiket is jobban ismeri, mint amire ti emberek képesek vagytok. És ennek a bölcsességnek minden esetben engedelmeskednetek kell, különben soha nem fogjátok elérni azt, amire törekedtek!

Nem azért adom nektek az Üzenetemet, hogy miközben az emberek között terjesztitek saját nézetetek szerint bánjatok vele, de megkövetelem, hogy maradjon mindenben, amit magában rejt, és amilyen, változatlan! Aki meg akarja változtatni akár a legjelentéktelenebb értelmet, a legkisebb szót, még a legjobb szándék mellett is, az bűnt követ el!

Ez az Isten szent Igéje, melyet az ember meg sem érinthet, hogy ezt esetleg magának kényelmesebbé tegye, vagy akár megkönnyítse a lusta emberi szellemeknek a megértést!

A felépítésnek olyannak kell maradnia, ahogy azt én adtam nektek. És aki ezen igyekszik változtatni, azt ki kell zárni a kegyelemből, hogy ebből másoknak juttathasson. Ezirányban már elég bűn lett elkövetve Jézus Igéjén, ahol az emberi agyafúrtság csak azért akarta átrostálni, mert nem értette meg az Igét, és mivel a földi megvalósítás szempontjából sok minden kényelmetlennek tűnt. Sokkal inkább ragaszkodtak a földi dolgokhoz, és az Ige lett elferdítve, hogy összhangba kerüljön az emberi gondolkodásmóddal.

Felépítésével az Üzenet folyamatos felemelkedést kínál az emberi léleknek egészen a legmagasabb tökéletesedésig! Erre figyeljetek, és soha ne hagyjátok eltéríteni magatokat ettől.

Gondoljatok bele, hogy ti vezettek! Vezetés közben az ember folyamatosan halad előre, és nem ugrál vissza állandóan olyan helyekre, amelyeken már régen túllépett.

Ne úgy kezeljétek a szent Igét, ahogy az eddig a templomokban és az egyházakban volt szokásos. Ne szedegessetek ki részeket felváltva középről, elölről vagy hátulról, hogy aztán magyarázatként és értelmezésként megvitassátok őket, hanem ebben mindig csak azon a szilárd úton haladjatok, amelyet a felépítésben adtam nektek. Nem az Igének kell az emberekhez igazodnia, hanem az embereknek kell az Igéhez igazodniuk! Mert az Ige van, de az embereknek még csak lenniük kell.

Ezúttal az embernek kell hozzálépnie az Igéhez, nem pedig az Igének az egyes emberekhez.

Ezt értsétek meg jól, és véssétek ezt magatokba; mert ebben rejlik a segítség az embereknek és a ti sikeretekhez. Ne az Igét osszátok meg, hanem az embereket osszátok szét olyan csoportokra, amelyeknek hagyniuk kell, hogy tapasztalt szellem vezesse őket! Ez akkor lesz helyes. Minden csoporttal mindig az elején kezdjétek! Közben ne vegyetek fel senkit, aki előbb ne próbált volna mindent behozni, hogy ebben egy vonalba kerüljön a többiekkel.

Az helytelen lenne, ha az előadások előrehaladtával a komoly hallgatók valamelyik csoportjában vaktában újra és újra vissza lenne nyúlva saját kényelmük végett. De jól jegyezzétek meg: Ezen csak az oktatókat és a vezetőket értem, azokat, akik terjesztik az én Igémet, nem a hallgatókat vagy az olvasókat.

A hallgatók vagy az olvasók a maguk szükséglete szerint természetesen mindig visszanyúlhatnak, mert minden mondatnak megvan a saját tartalma, amit kezdettől ismerni kell, és ami nem ismétlődik egyforma módón. Az ember ezt nem nélkülözheti.

Az én Igémben az emberi lélek gondosan van vezetve. Éppen a felépítésben rejlik minden támasz, amelyre a léleknek szüksége van. Ezért nem is tehet semmi ugrást, sem előre, sem hátra. Persze minden fokon biztosan kell állnia, mielőtt a lábát a következő lépcsőfokra emeli. Ha ezt teljesíti, akkor bukás és késedelem nélkül is eljut a tökéletesedésig, a céljáig.

Ezért kövessetek engem ebben is: Ahogy én igyekszem az előadásaimban itt fent a ti jeleneteket élni, úgy kell nektek is alkalmazkodnotok saját működésetek során az emberek jelenlegi érettségéhez, ha valóban segíteni akartok a kérőknek, és ha ebben sikerrel akartok járni.

Ezért lettetek megajándékozva és a hétköznapi világtól távol taníttatva, mindegyikőtök a maga fajtája szerint.

Óvakodjatok hát attól, hogy a jelenlegi érettséghez azt használjátok, ami már korábban át lett véve. De kerüljétek azt is, hogy a magyarázatokkal előresiessetek. Mindkettő zavaróan, gátlón hat és visszavet ahelyett, hogy előmozdítana, még ha oly jó szándék is vezérelné. Ezzel haszon helyett mindig kárt okoztok, kenyér helyett köveket adtok.

Ezért maradjatok elevenek az Igében és az emberekben, igyekezzetek fenntartani az állandó harmóniát e két pólus között, megteremtve az egyensúlyt önmagatokban, ha igazán szeretnétek az Igét az én szándékom szerint hirdetni!

Közben ezt soha ne tegyétek kényelmessé, hanem maradjatok magatokban és magatok körül mozgékonyak; mert a szent Ige az Élet!

Az Ige hirdetése az emberek számára ne a művelődés kellemes, emelkedett óráit jelentse, hanem szellemük legintenzívebb munkájának óráit, valamint munkaórák a ti számotokra is, akik terjeszteni akarjátok az Igét!

Nem gyönyörködtetni kell az embereket, hanem vezetni! Felfelé vezetni a fényes magasságokba vezető úton. Ez erőfeszítést igényel! Ennek során nem szabad sem előre sem hátra ugrálni, sem a céltalan összevisszaságba, pusztán azért, hogy kiválasszátok a szép helyeket saját belátásotok szerint. Aki valami gyönyörű kilátóhelyre akar jutni, annak mindig végig kell járnia az egész odavezető utat, különben nem gyönyörködhet ebben a kilátásban! Csak az ilyen természetben található példázatokra fordítsatok figyelmet, amelyek számotokra annyi sok, sőt minden cselekedethez a legjobb útmutatást adhatják.

És amikor beszéltek, egyszerű kifejezési módot válasszatok! Csak az egyszerűségben rejlik a nagyság. De mindig gondoljatok arra, hogy az egyszerűséget soha nem szabad összetéveszteni a kényelemmel. Ez helytelen lenne. Épp mindaz, ami valóban egyszerű, az követeli a legnagyobb erőkifejtést tőletek!

Az egyszerűség hamisítatlan hitelességet is követel; mert hitelesség nélkül az egyszerűség azonnal a nevetségességig süllyedne. A gondolkodás, a beszélgetés és a cselekvés egyszerűségében soha nem lehet megtévesztés és hamisság, mert ezek nem bújhatnak meg benne. Az egyszerűségnek maradéktalanul igaznak kell lennie, különben nem helytálló, különben az nem is egyszerűség, amely elválaszthatatlan marad az Igazságtól.

Ezért csak az Igazság mondható el egyszerű és világos szavakkal. Minden mást szép szavakkal, fellengzős mondatokkal, toldalékokkal kell körülírni, csakhogy valamiképpen hangozzék. Pontosan ugyanez vonatkozik a ti cselekedeteikre és az egész életviteletekre. Csak ha mindebben valóban egyszerűbbé tudtok válni, akkor lesztek önmagatokban is igazzá!

De ne tévesszétek össze ismét az egyszerűséget a szegénységgel vagy a szánalmassággal! Az valami teljesen más.

Az egyszerűség fejleszti a szépség minden fajtáját, sőt mi több, ő maga a szépség, és a szépség minden formában a természetesség; mert ami természetes az önmagában mindig szép. Egyedül az ember tesz kényszerből annyi mindent karikatúrává, mert elvesztette az egyszerűséget önmagában.

Elhivatottak, sokat kell még tanulnotok, és sokat kell még változnotok, de már csak cselekvésre marad időtök, megfontolásra vagy lassú érlelődésre többé már nem. Most egy éjszaka alatt készen kell lennetek magatokban!

Az elhivatottak kötelezettséget vállaltak a példás életre az államban, a hivatásukban és a családban is, egyszóval olyan valódi embernek lenni, aki Istennek tetsző, és aki támogatja az egész teremtést, melynek gazdag gyümölcseit minden formában élvezheti, ami számára állandóan biztosítva van, mint egy mindig gazdagon terített asztalnál.

Ha néhányan nem lettek odaengedve, hogy jóllakhassanak, akkor ez csak azokon az embereken múlik, akik szentségtörő módon ezek közé nyomakodtak; mert a teremtés mindent megad, amire az embernek szüksége van, és amit nyújt az mindenki számára, akit vendégként befogadott, elegendő is. —

De nemcsak tanulnotok kell az Igét, hanem engednetek is kell, hogy bennetek és magatokon életre keljen! Magatokon is, külsőleg! Meg kell formálnotok önmagatokat az Ige szerint.

Aki elevenen magában hordozza az Igét, annál ez feltétlenül magától kívülre is kihat, nemcsak a beszédben, hanem minden cselekedetben is! Az ilyen ember törekedni fog, hogy tisztaságban, ruházatában, mozdulataiban nemesítse magát, törekedni fog és kell is neki arra, hogy embertársainak örömet szerezzen, akár a munkában, a mindennapi életben, az asztalnál, akár pihenés közben, azon nem múlik, egyszóval az egész lényét oly módon formálja, hogy földileg tökéletesen működjön benne.

Ez minden ember kötelessége, célja a földön, és ezért is inkarnálódott itt a földön. Le kell csiszolódnia az emberek között. Bár a továbbiakban a földön kell hagynia durvaanyagú testét is, és folytatnia kell vándorlását a teremtésen keresztül ... mindazt, amire durva teste kényszerítette, az önuralmat, mozdulatainak méltóságát, viszi magával mint a lélek tulajdonát.

A szellem belső fejlődésének egyforma léptekben, összhangban kell haladnia a test fajtájával.

Olyan nincs, hogy az emberi szellem önmagában valóban nemes és érett legyen, ha földi emberként fizikailag még elhanyagolja magát. Akkor ez a szellemével sem egyezik. Semmi esetre sem!

De a földi ember ezt általában másképp gondolja; ezért vannak olyan sokan azok, akik magukkal szemben és a másokkal való kapcsolatban gondatlanok, akik még az ételüket is úgy fogyasztják, hogy az zavarja a körben ülőket, mert már a legegyszerűbb szépségérzetet is elvetették. Ez embertársaival szemben tapintatlanság, és egyáltalán nem belső érettségre vagy erényre utal.

Éppen ebben van sok, sőt nagyon sok dolog, ami mérvadó olyannyi nagyság szempontjából, beleértve a szellemi felemelkedést is! Az ilyen modor mint gátlás szellemileg is ráakaszkodik az emberre, nem csak földileg! Csak erre eddig túl kevés figyelem lett fordítva. Az ember a szellemi hiányosságok számos megnyilvánulását egyszerűen a „tapintatlanság” vagy az „érzéketlenség” gyűjtőfogalom alá sorolta.

Nem egy ember sorsában ezek a dolgok döntő szerepet játszanak, és gátolják a földi és a szellemi felemelkedést is. Ezek nem kis dolgok, ahogy gondolhatnánk, nem is másodlagosak, hanem mindegyik a szellemi hiányosság kifejezése, olyan kötődéseké, melyek a túlvilági átmenet során is megmaradnak, és amelyek annyi sok emberi lelket képesek ismételten rákényszeríteni az újbóli inkarnációra ezen a földön, vagyis gátolják a felemelkedésüket, és végül lehet, hogy teljesen megakadályozzák azt.

Ezért külsőleg is az Ige szerint formáljátok magatokat, ti emberek, lépést tartva ebben növekvő érettségetekkel, különben hiányzik nektek a harmónia, és még a legjobb szándék mellett is gyakran vissza lehettek rántva a felemelkedéstől!

Az ember számára semmi sem egyoldalú. Maga a szellem nem tud a földön érlelődni anélkül, hogy fejlődése érdekében ne vonná maga után a földi testet is! Az a jóindulatú ember, aki földileg még elhanyagolja magát, azt példázza, hogy szellemét nem lehet egyidejűleg jónak nevezni; mert jónak lenni annyit tesz, mint szellemileg érettnek lenni a fényesebb szférák számára. Ez azonban a szellemmel lépést tartó fizikai erőfeszítés nélkül lehetetlen.

Ez kivétel nélkül bármely társadalmi-gazdasági osztály számára lehetséges, a legegyszerűbb emberek számára is; mert ehhez semmi más, csak jó akarat, önfegyelem és önmagatok rákényszerítése szükséges. Ez nem igényel sem időt, sem pénzt, vagy akármi mást; mert ez így bárhol és bármikor megtörténhet. Munka közben, valamint étkezés közben vagy pihenőidőben, éppúgy szórakozás és kikapcsolódás közben is. Az életben nincs olyan pillanat, amikor ez nem lenne megvalósítható.

Ezért hagyjátok, hogy külső viselkedésetek most legyen a szellem tanúbizonyságává, amely a valóságban már régóta szomjazik erre!

Aki ezen nem fáradozik, az azokhoz fog csatlakozni, akik ebben olyanok, mint ő, és akikkel így egyforma a rezgése, amit ő nem zavar. Ezzel egyfajta harmónia is megteremtődik ennél a fajtánál, így könnyebben emelkedhetnek felfelé, mert nem késlelteti őket semmi olyan felháborodás, amit gondatlan viselkedésükkel egyébként másokban kiváltanának.

Azután, amikor mindezt teljesítettétek, csak azután léphettek a keresők elé, és megmutathatjátok magatokat! Azután olyanok lesztek, ahogy azt a kérdezők elvárják tőletek! Segítetek azoknak, akik az Igazság Fényére törekednek, akik erre vágynak! Ezzel nagyon sokat adtok nekik; mert külső megjelenésetek az első dolog, amit rajtatok észrevesznek és elbírálnak!

Az emberek először csak a külső megjelenéseteket látják! Az öltözetet, az egész megjelenéseteket, hogyan viselkedtek a kapcsolat közben. Ezért ennek megfelelően változtassátok meg a külsőtöket, hogy ebben ugyancsak eleget tegyetek az Igének. Ez egy híd az emberek számára, amin át kell menniük, hogy eljussanak a ti lelkeitekhez és a szellem kincséhez, amit nekik nyújtani akartok!

És ha az emberek aztán szeretnék megnyitni előttetek a lelküket, akkor ne csak a tudásotokat zúdítsátok rájuk, ti elhivatottak! Az emberek a szent Igét akarják, nem a ti tudásotokat! Ezt ne feledjétek.

Oly sok tudással voltatok gazdagon megajándékozva, hogy ebben munkálkodhassatok. Azért kaptátok, hogy szolgálatotok során használjátok, nem pedig hogy tudásként adjátok át az embereknek! E tudásnak számotokra kell megkönnyítenie a szolgálatot, csak az emberiség javára használhatjátok fel, de nem kell az embereknek odaadni. Az ilyen próbálkozásoknak tirajtatok kellene megbosszulniuk magukat, és hamisnak bizonyulnának, mert az emberek egyáltalán nem tudnák, mit kezdjenek vele.

Igyekeznék őket csak saját céljaikra felhasználni, elaprózva így e magasztos ajándékokat, ahogy mindig is szokták, és ez nem kívánatos.

Legyenek számotokra szentek azok a képességek, amelyeket a Grál-szolgálatban való használatra kaptatok! Ebben rejlik minden, amit ehhez el kell mondanom nektek. A részleges tudás az embereknek megint csak új csapást, új átkot eredményezne.

Ezért csak dolgozzatok tudásotokon, képességeiteken belül, de ezt ne tanítsátok! Ezt a feltételt adom az elhivatottaknak működésük útjára. Ennek betartásával áldást fogtok közvetíteni, de ha nem tartjátok be, akkor szerencsétlenséget okoztok, elsősorban magatoknak, majd másoknak is.

Ha az elhivatott működése során helyesen, nyugodtan és hűségesen használja a neki ajándékozott képességeket, akkor az emberek örülni fognak, gyorsan felismerik az összes áldást, és hálásan fogják használni. Ha azonban saját tudását akarja elmagyarázni másoknak, tegye ezt csak saját örömére, vagy elégedettségére, akkor nem fogják megérteni, és a megértés hiányában kétségbe vonják képességeit is, és elfordulnak tőle! Az emberekhez működéseteken keresztül szóljatok, ti elhivatottak!

De mindamellett sose feledjétek, hogy képességeiteket ajándékként kaptátok, hogy mindaz, amit képesek vagytok megtenni, és hogy azt meg is tehetitek, az Isten kegyelme!

Ami földileg szükségeltetik, az mindig úgy fog áradni hozzátok, ahogy erre törekedni fogtok. De soha ne merjétek ezeket az ajándékokat az eszetek önző gondolatai szerint felhasználni, vagyis másként mint a szent Grál szolgálatában! Ennek aztán a Grál törvénye szerint áldás helyett átokká kellene válnia. Megajándékoztattatok, hogy adhassatok! Ezt vegyétek a jövőbeni ténykedés alapjául.

Erre minden percben gondoljatok, és ne hagyjátok, hogy az eszetek bármiféle csapdát állítson nektek. Maradjatok állhatatosak és szabadok törekvéseteikben, hűek a szolgálatban, akkor egyszer majd örömmel fog benneteket kísérni az emberiség hálája a fényes magasságokba, ahol Isten szeretete vár rátok, mely előtt hű szolgákként mutatkoztatok az Úr szőlején!

Menjetek, hirdessétek és magyarázzátok most az Igét az Igazság Fényében minden embernek, aki vágyakozik rá, és legyetek számukra mindig előképek, hogy Isten országa most eljöjjön erre a földre is!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]