A Grál-üzenet utórezgései 1

50. A sugárzások körforgása

Sok mindent el kell még magyaráznom a nagyobb és nagy lényszerűekről, egyelőre még nem is beszélve e nagyok kis segítőiről; hiszen a kisebbekből és egészen kicsikből annyi van, hogy azt el sem tudjátok képzelni.

Sokszor elcsüggedhetnék, ha megpróbálom elképzelni, hogy miként is magyarázzam ezt el nektek a nyelv rendelkezésre álló szavaival anélkül, hogy közben elvesztenétek a nagy áttekintést és mindenekelőtt úgy, hogy mégis teljesen felfogjátok az összefüggéseket.

Éppen a roppant egyszerűség, mely a számotokra áttekinthetetlen sokrétűségben rejlik, teszi ezt oly nehézzé, mivel a földi ember mindig csak egy meghatározott számú dolgot képes világosan áttekinteni, és ezért sosem lehet módja arra, hogy egy időben fogja fel az egészet, mint egyetlen egységet, melyből egyedül adódhat az egyszerűség.

Minden különböző részekre bontásnak meg kell számotokra nehezítenie a teljesség szükséges áttekintését, mivel annak minden része maga is oly hatalmas, és a többivel a kölcsönhatásban oly szorosan összefügg, hogy egy valóban kerek egészet alkotó rész egyáltalán nem létezhet, mert a Teremtésben nincs olyan különálló rész, mely önmagában egy egész lenne!

És az egészet az ember nem tudja áttekinteni, nem is fogja tudni sosem, mert ehhez hiányzik a képessége, mivel ő is csak a Teremtés egy része, mégpedig egy nagyon kicsiny része, mely nem lépheti át saját határait, természetesen az általa megértett dolgok esetén sem.

Ezért arra kényszerülök, hogy a határaitokon belül maradjak, és csak kitekintéseket adhatok nektek mindarra, vagy betekintést mindabba, ami számotokra elérhetetlen marad, és aminek elérhetetlennek kell maradnia. Ezt a legnagyobb erőfeszítés sem változtathatja meg.

De ha majd a tudásban végre megelégedtek azzal, hogy nem vagytok a Teremtésben mindenre képesek, akkor magatokénak mondhatjátok az alázatot, és az eddigi tudásotok Üzenetem általi kiszélesítése is boldogsággal fog benneteket eltölteni.

Akkor a jelennel és legközelebbi környezetetekkel fogtok foglalkozni sokkal behatóbban, mint azt eddig tettétek, mivel ekkor mindent még jóval pontosabban ismertek és tanultok meg felhasználni mindazon kitekintések által, melyeket a számotokra elérhetetlen dolgokról adhattam nektek, melyek révén azonban pontosan felismerhetitek a szoros összefüggéseket veletek és mindazzal, ami köröttetek létezik.

És ez az, amire szükségetek volt ahhoz, hogy a jelenlévő dolgokat számotokra hasznot hozóan értsétek meg és használjátok fel. Hasznot hozóan felemelkedésetekhez!

A kitekintések föl tudnak benneteket vinni egészen a legmagasabb határig, amit valaha is el tudtok érni. Éppen azáltal, hogy betekintést engedek a számotokra elérhetetlenbe, váltok majd képessé arra, hogy magatok használjátok fel azt, ami itt adatik meg nektek, amiről sok mindent még nem tudtatok.

Értékes számotokra e tudás létezésetek összefüggéseiről minden olyannal, ami még azon a határon túltalálható, mely felfogóképességeteknek mindig szigorúan meg lesz vonva szellemetek eredete által.

Éppen ez az, amit Üzenetemmel át akarok nektek adni: az összefüggések ismeretét! Azok, akik komolyan kutatnak, és valóban komolyan akarnak, sokat nyernek vele. Csak most fogjátok majd megtanulni felismerni mindennek az értékét; hiszen, amit az emberek eddig tudásnak neveztek, az még a századrésze sem annak, amit ténylegesen tudhatnának. Az emberiség tudásának a határa a Teremtés egészéhez képest ugyan szűk, de a jelenlegi tudáshoz viszonyítva mégis jóformán elképzelhetetlenül széles, már-már csodával határos módon.

És ahhoz, hogy elérjétek e legmagasabb határokat, egyedül az segít hozzá, ha kitekinthettek a számotokra mindig elérhetetlen dolgokra azáltal, hogy ábrázolom a veletek, továbbá a környezetetekkel való összefüggéseket. Ennek a tudása majd idővel lehetővé teszi számotokra, hogy egészen pontosan megismerjétek a saját határaitokon belül működő törvényeket, aminek lehetetlennek kellene maradnia, ha nincs ez a segítség, az összefüggések ábrázolása arról, ami számotokra elérhetetlen.

Próbáljatok most engem megérteni és ismerjétek föl azt, amit adni akarok nektek! Ne nyúljatok úgymond túl a valóságon; hiszen csak azt akarom nektek adni, ami határaitokon belül támogatni tud benneteket, és hasznotokra van, többet nem. Többnek értelme sem lenne az emberiség számára!

Ezért ne gyötörjétek magatokat azzal, hogy olyan dolgot akartok saját tudássá változtatni, ami a számotokra elérhetetlenben található! Erre sosem lesztek képesek, és nem is azért beszélek róla, hogy tudásotokat egészen addig kiterjesszétek, vagy hogy azzal a hiábavaló próbálkozással kínlódjatok, hogy mindent valóban és teljes egészében megértsetek! Erre egyáltalán nem vagytok képesek, nem is ezért adom nektek, hanem azért kapjátok tőlem, hogy megismerjetek valamennyi összefüggést, mely onnan vezet hozzátok.

Ha majd később az összefüggések e tudását jövőbeni kutatásotoknak és kívánságotoknak, hogy találjatok, rendíthetetlen alapjává teszitek, ezáltal mindig irányt szabva annak, akkor majd minden képességetekben magasabbra fogtok emelkedni, és minden területen olyan teljesítményeket fogtok elérni, melyeknek az eddigieket be kell árnyékolniuk.

Emberek, a mesterműveiteknek, melyeket a számotokra szilárdan kitűzött, sosem átléphető határokon belül valóban meg tudtok teremteni, ezáltal még csak most kell majd megszületniük! De a határok valójában oly távoliak, hogy boldogok lehettek, és Istennek csak hálával tartoztok mindazért a kegyelemért, melyben részesít benneteket.

Gondolkodásotokban és cselekvésetekben és minden kötelességetekben Teremtőtökkel szemben meg kell tehát maradnotok a teljes emberség alapján és talaján. Ennél több nem kívántatik tőletek; hiszen ebben rejlik a legtöbb, amit hálaként felajánlhattok neki és mindazt, amit ti így tesztek, azt az ő tiszteletére is teszitek!

Hiszen a legnagyobb teljesítményekben, melyekben emberekként kell mesterekké válnotok és válhattok azokká, rejlik hálátok felajánlása és bemutatása azért, hogy a Teremtő akarata által, mely törvényeit rejti magában, engedélyezte nektek, hogy a Teremtésben ilyen nagy dolgokat nyújthattok.

És a ragyogó teljesítményekkel egyúttal tisztelitek is őt megint csak azért, mert a ti művetek nagysága ugyanakkor az ő kegyelme nagyságát mutatja! Minél jobban tudtok a Teremtésben, a Teremtésből kiindulva működni, annál világosabban bizonyítjátok, hogy milyen hatalmasok benne Isten törvényei és milyen gazdagság, micsoda kegyelem rejlik bennük számotokra.

Akkor tisztelitek Istent a legigazibb és legtisztább értelemben, ha örömmel alkotva használtok föl mindent, amit a Teremtés kínál; hiszen ezt csak akkor tudjátok megtenni, ha ismeritek és értitek is törvényeit, és mindenekelőtt akkor, ha valóban szerinte cselekedtek! Csak akkor ad meg nektek minden szépséget, amit magában hordoz. Örömmel adja és titeket segítve.

És azután, ha így a törvények szerint cselekedtek a Teremtésben, azzal együtt ti is megváltoztok, és teljesen másmilyenek lesztek, mint eddig. Akkor majd olyan emberek lesztek, akik Istennek tetszőek, olyan emberek, amilyeneknek mindig is lennetek kellett volna, Isten akarata szerinti emberek, mivel élitek az ő törvényeit!

Akkor majd nem lesz bennetek kivetnivaló. Sugárzóan és örvendezve álltok a Teremtésben, mindenhol, bárhol is vagytok, itt a Földön vagy valamelyik szinten, és többé egyáltalán nem fogtok mást tenni, mint csak tett által dicsőíteni az Istent; hiszen az ilyen művek azonosak a dicshimnusszal, mely eleven és benne lüktet a Teremtés valamennyi törvényében.

Ez egy oly szép, oly dicső, és közben számotokra oly könnyen elérhető cél, hogy ezért igyekszem nektek Üzenetemmel egy utat építeni hozzá.

Emberek lesztek! Alkotó emberek, akik felé árad minden a Teremtésben, mert a legnagyobb boldogság örömujjongásával együtt lüktettek vele.

Ilyen lesz majd az Istent dicsőítő emberi létezés! Hiszen a legigazibb értelemben boldognak lenni a legnagyobb hála, melyet Istennek tudtok adni. De ezen nem a lusta megelégedettség látszatboldogsága értendő, ami a rest nyugalomban rejlik. Ez kábítószer a szellem számára, mely sokkal rosszabbul hat, mint az ópium a testre.

Ám ez igaz boldogságot el fogjátok érni, ha magatokban hordozzátok annak erős akarását! És sziklának kell lennetek mindenki számára, aki meg akar menekülni az alacsony szenvedélyek és vágyakozások özönéből, melyek elárasztják most e földi embereket eddigi téves akarásuk gyümölcseiként, amikor ugyan nagyon gyakran vették szájukra Isten nevét, de sosem gondoltak komolyan arra, hogy engedelmeskedjenek Akaratának, ha ez nem volt ugyanakkor az ő akaratuk is.

Próbáljátok meg olyan értelemben helyesen magatokba fogadni akarásomat és azt megfelelően felhasználni, amilyen értelemben azt adom nektek, s akkor majd megértitek annak magvát, mely mélyen benne rejlik Üzenetem szándékának az alapjában. És majd csak akkor lehet belőle igazi hasznotok is.

Most próbáljunk meg ismét egy lépést tenni a Teremtésben zajló tevékenység megismerésében.

Ezúttal valószínűleg egy újabb talány előtt álltok; hiszen bizonyára nincs senki olyan közöttetek, aki lehetségesnek tartja, hogy magyarázataimban bárminemű tévedés vagy ellentmondás lehetne. Ezért tartotok azonban tisztázatlannak még sok mindent, amit nem tudtatok egyértelműen besorolni a következetes gondolkodás szerkezetébe, amire bizony a megértéshez szükségetek van.

Beszéltem a nagy tiszta szellemi vezetőkről, akik az erényeket testesítik meg, de beszéltem a sok-sok lényszerű közvetítőről is, akik ugyanezeket az erényeket testesítik meg. Mindkét csoportot úgy jellemeztem, hogy mindenkori jellegükön belül hatnak az emberekre.

Itt még hiányzik nektek a helyes összefüggés, mely számotokra teljesen tiszta képet alkothatna anélkül, hogy félretolná az eddig hallottakat.

Mindezt néhány szóval el lehet mondani, ám jobb, ha megpróbálom képileg láthatóvá tenni, úgy, amilyen formákban ténylegesen megnyilvánul.

Tudjátok, hogy a Fényből jövő sugárzások hasadnak, és konkrétan meghatározott aljellegekre választódnak el. A lehűlés során minden további lefelé haladó szinten egyre újabb aljelleg válik ki, tehát különül el, mely egészen e mindenkori határig létező erősebb nyomás alatt még nem tudott föloldódni, és csak e további lehűlés és a vele csökkent nyomás vagy hőfok következtében tud fellazulni és önállósulni.

Minden ilyenfajta kiválasztódás vagy leválás a levált jellegnek egy új formáját eredményezi egy megfelelő lényszerű alakban. Ez egy folyamat, mely a Teremtés törvényeinek megfelelően önállóan zajlik. Így jön létre egy egész lánc annak segítő és építő lényszerűekből álló mellékágaival együtt, melyekről beszéltem nektek.

És mindegyik összeköttetésben van egymással, úgyhogy el lehet mondani: kezet nyújtanak egymásnak.

A lényszerűek ezen egész láncolata csak Isten akaratában működik. Ők maguknak a sugárzásoknak a megszemélyesítői, a csomópontjai, akik tovább vezetnek és saját, egészen konkrétan meghatározott jellegükön belül mindig ők az adományozók a Teremtésben, melyek ekképpen hatva lefelé sugározva végigvonulnak az egész Teremtésen.

Tehát jegyezzétek meg, hogy a lényszerűek az isteni kisugárzás sugárzási erőinek az adományozói, melyek a nyomásnak engedelmeskedve, vagy a fentről érkező nyomásban működve, mindig lefelé sugároznak!

Az ellenáramlatot a testet öltött szellemiek adják, akik kapnak e sugárzásokból, és felhasználva azokat felfelé sugározzák!

Ebben rejlik a sugárzások körforgása a Teremtésen át! Első pillantásra kicsit össze vagytok zavarodva, és úgy vélitek, hogy ebben ellentmondás van, mivel már arról is beszéltünk, hogy az ősteremtettek a tiszta szellemiségben lefelé sugároznak az összes emberi szellemre, és most azt hiszitek, hogy kétféle sugárzás fut lefelé a Teremtésben, párhuzamosan egymás mellett, a lényszerű és a szellemi.

Ez önmagában véve nem téves; hiszen e két különböző jellegű sugárzás ugyan egymás mellett található, de hatásában különbség van, amit a körforgás idéz elő.

Tudjátok, hogy már beszéltem az ősteremtett tiszta szellemi lények kisugárzásáról. De e kisugárzások hatása másmilyen, mint az ős-teremtett lényszerűeké. A lényszerűek kisugárzása adományozó, továbbadó, közvetítő, ahogyan azt hangsúlyoztam. De már kezdettől fogva utaltam arra az Üzenetemben, hogy az ős-teremtettek a tiszta szellemiségben, tehát a tiszta szellemi lények, különböző jellegeiken belül úgy hatnak az emberiségre, mint óriási mágnesek, tehát vonzanak vagy szívnak.

A képet csak ma tudom számotokra kiegészíteni, mert az ezt megelőző többi előadás magyarázatainak kellett hozzá a talajt előkészíteniük. A valóságban ma csak a korábban mondottakat szélesítjük ki, amiről valószínűleg nem festettem nagyon találó képet, amikor a kisugárzásokról beszéltem, mivel a kisugárzásokat mindig csak lefelé hatva képzeltétek el.

De itt két különböző hatás létezik. Jóllehet a kisugárzások az ős-teremtett tiszta szellemiek esetében teljesen természetszerűen lefelé is haladnak, de hatásuk a vonzerő által felfelé törekvő, mellyel a lényszerűek nem rendelkeznek, akik mindig csak ajándékoznak, tehát adakozók!

A szellemi a vonzás képessége által követelő. És ha egyszer helyesen végiggondoljátok, akkor rájöttök, hogy voltaképpen kizárólag e vonzási tevékenységben rejlik a döntés úgynevezett szabad akarata is. Sőt még ennél is több, ebben rejlik még a jutalom vagy a büntetés minden körülmények között igazságos elosztása is, mely a döntés következményeként éri az illetőt!

Gondoljátok nyugodtan végig és képzeljétek el a folyamatokat képileg, azok valamennyi részletével együtt. Egyszer csak hirtelen meglátjátok a Teremtésben lévő törvényszerűség meghökkentő egyszerűségét, benne a feltétlen világosságot és a szellemieknek biztosított szabad akarat ellenére a vele összefonódó, egyazon törvényben kiható kötöttséget a következményekhez.

A szellemiség egyetlen képessége tehát sokrétűen nyilvánul meg, olyan igazságosan, olyan következetesen, hogy csodálkozva kell előtte állnotok, ha helyesen felismeritek.

Teljesen érthető, hogy a szellemiség e mágneses vonzási képessége az azonos jellegűek vonzásának a törvényében mindig csak azt vonzza, amit a döntés képességével akart, nem mást. Mégpedig egészen pontosan, a jó és a rossz összes legfinomabb árnyalatával és tónusával együtt! Csak gondoljatok bele alaposan. Nem nehéz. Minden embernek ki kell tudnia fejteni ennyi képzelőerőt.

Ellensúlyként a szellemiség e vonzási képességéhez adatott a döntés képessége, melyre a lényszerűségnek, mely mindig csak ad mindenkori saját jellegében, nincs szüksége! A szellemiség is természetesen mindig csak a saját mindenkori akarásának megfelelőt vonzza, mivel minden akarás azonnal az egész szellemet ragadja meg, világítja vagy izzítja át, s a szellemben majd csak ezáltal lép működésbe és keletkezik mindenkor ezzel összhangban a vonzóképesség.

A vonzás e képességét a szellem nem tudja magáról lerázni; hiszen sajátja, vagy világosabban mondva, a tulajdona vagy jellegének egy része. Nem szabadul meg tőle. És a szellemi jellegnek egy másik meghatározó részeként adatott a döntés képessége, mely a vágyakozást vagy az akarást jelenti, melyet úgyszintén nem lehet lerázni, mivel segítőn kell hatnia; hiszen máskülönben a szellemiség egyszerűen mindent magához vonzana, ami létezik, kusza összevisszaságban, és súlyosan meg lenne terhelve.

De az ilyen hibákat a Teremtésben kizárja az azonos jellegűek vonzásának az igazságos törvénye, mely hatásában olyan, mint a rend hatalmas megvesztegethetetlen őre. Most mindezt kapcsoljátok össze, engedjétek, hogy szemetek előtt képekben elevenedjék meg, és tudásotok számára sokat nyertetek ezzel. De nem szabad sajnálnotok a fáradságot, és ha szükséges, akkor órákon át és naphosszat kell vele behatóan foglalkoznotok, amíg helyesen föl nem fogtátok. Hiszen így ismét egy kulcs adatott a kezetekbe, mely sok, majdnem minden ajtót kinyit a megértéshez a Teremtésben!

Tehát ezt ne mulasszátok el! Fontos megtennetek; hiszen a ti legbensőbb magotok és a ti tényleges létetek, ahogy eredetetek is szellemi, és ezért vagytok szellemetek e képességének alávetve. E folyamatot eddig törvénynek neveztük.

A valóságban azonban ez a szellem egy egyszerű képessége, alkotórésze, mely önműködően hat ki, és ezért törvénynek látszik!

Szigorúan véve a Teremtésben egyáltalán nincs semmilyen tényleges törvény, hanem pusztán képességek, melyek a mindenkori jellegnek megfelelően önműködően hatnak ki, és ennek következtében, de csakis ennek következtében hajlíthatatlan törvénynek tűnnek!

Ezért ismerjétek meg saját képességeiteket, ahogy a Teremtés más részeit is, és így ismerni fogjátok majd a törvényeket, melyek a valóságban egyetlen törvényben egyesülnek, mely csupán hatásában sokrétű. Ha felismerésetekben eléggé mélyre juttok, akkor hirtelen, mintha hályog hullana le a szemetekről, megrendülten álltok majd az egyszerűség előtt!

Így végül, ha kezdetét veszi az igaz tudás, már egyáltalán nem lesz több törvény számotokra, mert a tudás mindent csupán a képességek bölcs felhasználásává változtat, és akkor majd szabadok lesztek; hiszen ez pontosan olyan, mint a törvények teljesítése.

Most tehát gondoljatok előbb még egyszer bele, és próbáljátok felfogni a hatalmas lüktetést a Teremtésben. Ezért megismétlem:

A lényszerűség lefelé sugároz és ad, a tiszta szellemiség ugyancsak lefelé sugároz, de ahelyett, hogy adna, mágnesesen vonzva hat!

És mivel az ősteremtett tiszta szellemiek jellegüknek megfelelően a Teremtés legfelsőbb határán találhatóak, és a szellemiségben a legerősebb vonzerővel is rendelkeznek, ezért mindenre, aminek szellemi jellege van, úgy hatnak, mint óriási mágnesek, megtartják és a saját jellegüknek megfelelőt felfelé áramoltatják, tehát ebben az esetben és minden más esetben is, az összes szintről mindig csak a feldolgozott jót, míg tőlük maguktól is azután minden újra feldolgozottat felszív vagy elvonz az isteniség, melynek vonzereje természetszerűleg még erősebb.

És jól jegyezzétek meg, mindig csak a feldolgozott jót vonzzák felfelé, mégpedig csak a sugárzásokat önmagukban véve, melyeket a szellemi működés eredményének is lehet nevezni.

Most nem világos számotokra, hogy mit jelent a szükséges feldolgozás. A feldolgozás egyedül a szellemiség akarásában történik, mely sajátja, és ezért egyáltalán nem tehet mást, mint hogy szükségképpen és mindig akarjon valamit, még ha ez csak valamilyen benső unszolásban nyilvánul is meg.

És e folyamat vagy e tevékenység, amit nevezhetünk az akarás mozgásának is, a felizzásban a lényszerűek által adományozott sugárzásokból magához vonzza a mindenkori akarás jellegével azonos jelleget.

Amikor a szellemiség akarás-kisugárzása egyesül a lényszerűségből kapott, ezen akarással azonos jellegű sugárzással, mindkettő izzása felerősödik, és az izzás révén még szorosabbá vált kapcsolat egy új kisugárzást is eredményez, más és erősebb tartalommal.

Ez jelenti az úgynevezett feldolgozást. És az új kapcsolatban ekképpen megváltozott sugárzásokat magához vonzza a legközelebbi magasabb szint, és ezzel felemeli, tehát felfelé haladnak.

E folyamat szintről szintre felfelé halad, folyamatosan ismétlődik, hacsak... a szellemiség rossz akarása vagy lanyhasága nem akadályozza, és nem vágja el a felfelé törekvést, mert csak a jó akarás vezet felfelé.

A lanyhaság akadály, mert nem tartja fenn a szükséges mozgást. Ez pedig fennakadást idéz elő az egész Teremtésben. És ez az, amiben a földi emberiség oly nagyon vétkezett, vétkezik a Teremtés egésze ellen, és ezért Isten Akarata ellen, a Szent Szellem ellen!

Fennakadást okozott a körforgásban, mely csak most lesz ismét a helyes, sőt megerősített mozgásba hozva, és így mindent leránt, ami eddig akadályozva szembehelyezkedett vele. —

Tehát nem a szellemiség sugárzásai azok, melyek magukból kiindulva egyedül vezetnek felfelé; ezt kell elsőként megpróbálnotok tisztázni magatokban. Hiszen ezek az egyszerű kisugárzások ahhoz a szinthez alkalmazkodtak, melyen a szellemiség az emberiség megtestesüléseiben mindenkor található, és ezért a megfelelő módon le is hűltek, és állandóan ugyanazon a szinten kellene maradniuk, ha a szellemiség hajtó akarása a lényszerű adományokat vagy sugárzásokat nem vonzaná, és ugyanakkor nem dolgozná föl.

Ez is önműködően történik. Létrejön a megfelelő sugárzási kapcsolat, mely a szellemi akarás mozgásával magasabb hőfokot nyer, és ennek következtében a magasabb szintről való vonzás megadja a lehetőséget az összekapcsolódásra, mely azonnal kihat.

A sugárzás körforgását nagyjából úgy tudjátok elképzelni, mint az emberi testben a vérkeringést, mely éppen a Teremtésben végbemenő folyamatok megközelítő képmását adja.

A sugárzás mozgása a Teremtésben tehát nagyon egyszerű és mégis szigorú korlátok között zajlik: A lényszerűség csak lefelé sugároz és mindig csak ajándékozva, adva. A szellemiség ugyancsak magából kiindulva lefelé sugároz, ám az ábrázolás szerint, melyet az imént adtam, ennek ellenére felfelé törekvően hat.

Ez magától értetődően csak magukra a sugárzásokra vonatkozik, nem pedig a személyessé vált szellemekre, az emberi szellemre. Az emberi szellemek a felfelé vagy a lefelé vezető útjukat a nehézségi erő törvényben vagy a nehézségi erő törvénye által találják meg, mely a valóságban szorosan összefügg az azonos jellegűek vonzásának a törvényével, és ezek úgyszólván egy törvényként hatnak ki.

Ha az emberi szellem törekvése, tehát akarása és kívánságai felfelé irányulnak, akkor az általa feldolgozott, mindig föntről vonzott sugárzások építik neki a pályát, az utat a magasba, melyen teljesen törvényszerű módon lépked felfelé. Közben a lényszerűségtől is az egyre följebb és följebb fekvő sugárzásokat vonzza magához, melyek kötelek vagy fonalak gyanánt segítenek neki felfelé emelkedni; hiszen a sugárzások feldolgozásával saját szellemi formája is egyre több meleget nyer, ami megengedi, hogy egyre fényesebben és könnyebben, egyre jobban átizzítva emelkedjék felfelé.

Noha az összes folyamat szorosan összefügg, mégis mindig számtalan, különálló mellékfolyamat van még, melyek természetesen egymásból következnek, feltételezik egymást, és össze vannak egymással szövődve.

De ha nem akarom nektek megnehezíteni ennek megértését, akkor még nem szabad érintenem a mellékfolyamatokat. Ám az, amit ma mondtam, elég ahhoz, hogy a további haladáshoz és későbbi saját kutatáshoz már egy erős támaszt kínáljon.

A lényszerűség az tehát, mely mindig csak Isten akaratában állva ad, míg a szellemiség egésze az akarásban rejlő vonzás képessége által valójában mindig megmaradt annak, ami csak kér és vesz.

Ahogy azt már korábban mondtam, az ember, lévén szellemi, mindig csak vendégként fogyaszt a Teremtésnek a lényszerűség által már megterített asztaláról. Ám sajnos önkényesen követelve vesz el ahelyett, hogy hálás örömmel tekintene fel arra, aki mindezt kínálja neki. És ebben most meg kell változnia, különben az Úr asztalától, ami az egész teremtés, ki lesz utasítva egy erősebb által, aki most odaállt ehhez az asztalhoz, aki maga az Isten akarata, akit minden lényszerű örömest szolgál.

Itt még szeretnék egy pontot érinteni, mely a „Nő és férfi” előadásból néhányat közületek bizonyára olyan gondolatokra juttathatott, melyek nem helyesek. Több nép teremtéstörténete gyakran arról tesz említést, hogy a férfi és a nő egy időben keletkezett. Némelyek viszont arról is, hogy a férfi keletkezett elsőként.

Habár a kérdésben egyáltalán nem lehet figyelembe venni az erről adott egyszerű, képileg ábrázolt elképzeléseket, mivel ezek mindig az egyes népek és korok fejlődési szintjéhez mérten adattak, s mi itt azonban a szigorúan törvényszerű, valódi teremtéstudással foglalkozunk, mégsem találhattok bennük ellentmondást; hiszen az eddig ábrázolt törvényszerű folyamatok révén tudjátok, hogy természetesen előbb a durvább, tisztán férfi, pozitív vált ki, vagy annak kellett feloldódnia a lényszerűségből, mielőtt megmaradhatott volna a tisztán női!

Tehát a férfit lehetne úgy ábrázolni, mint aki elsőnek keletkezett, de ugyanakkor ugyanúgy jogosan lehetne azt is mondani, hogy mindketten ugyanabban az időben keletkeztek. A korábbi képi ábrázolások mindkét fajtáját a tényleges, nagy, tényszerű történésen belül helyesnek lehet tekinteni; hiszen a finomabb szellemi-nőiség vagy a szellemi nő csak akkor jöhet létre, amikor a durva szellemi-férfiság már kivált a lényszerűségből, másképpen nem.

Ez tehát a képek különbözősége ellenére, bármely irányból van is vizsgálva, az akkori ábrázolásokban helyesen van kifejezve; hiszen a teremtésábrázolások nem a legdurvább anyagiságban való kialakulást érintik, hanem általában a Teremtés kezdetét, és ez a tiszta szellemiség birodalmában indult be, a Teremtés legmagasabb csúcsán, mely innen lefelé süllyedve folyamatosan fejlődött tovább.

Az ilyen ábrázolásoknál ugyanaz történik, mint mindennél, amit a földi emberek csinálnak, és nem történt ez másképpen a Parsifalról és a Grál-várról szóló ábrázolásnál sem: A szellemileg elmélyülő embereknek sugallatok ajándékoztatnak, melyeket nem képesek tisztán felismerni, és így azután a sugallatokat a már csak ezért is elferdített továbbadáskor belekényszerítik mindenkori környezetükbe, továbbá az általuk földileg ismert folyamatokba, helyekbe és szokásokba, s ehhez még az ész sem mulasztotta el külön hozzátenni a saját, el nem hanyagolható részét. Nem kell külön kiemelnem, hogy az olyan dolgoknál, melyeket a földi ész egyáltalán nem képes felfogni, ez nem hathat kimondottan támogatón és világosságot teremtő módon, hanem torzítva kell hatnia.

És így keletkeztek az összes ilyen jellegű leírások, mindig enyhén vagy durván elferdített ábrázolásokkal, melyekbe azonban, mint tudóknak, sosem szabad görcsösen kapaszkodnotok. Különben hamarosan visszamaradtok az ilyen elferdítettnél, és végül el is kellene pusztulnotok vele, mert az ezeréves birodalom számára mindent ki kell egyenesíteni, ha meg akar maradni.

A régi leírások, melyek önmagukban véve ma már az új idők szempontjából nézve nagyon rászorulnak a pontosabb ábrázolásra, nem mondanak ellent a ténynek, hogy a nőiség a Teremtésben mindig a hidat alkotja, és a híd marad a legközelebbi magasabb szint felé, és mint passzívabb rész, ő az, aki ad, az erősebb, amit különleges jellege eredményez és tesz számára lehetővé, mely még megtartja és magában hordozza a legközelebbi magasabb lényszerűség egy részét.

Mivel azonban a lényszerűség mindig csak ad és nem vonz, ezért saját magasabb jellege ellenére sem tudta megakadályozni a földi nő akaratának bukását. Hiszen mindig csak akkor kész adni, amikor ezt megkívánják tőle.

Most iparkodjatok helyesen megérteni Üzenetemet és szerinte cselekedni.

Nem áll szándékomban mindent egészen a legapróbb részletig kényelmesen ízekre szedve elétek helyezni; hiszen nektek magatoknak is mozognotok kell és azzal kell hozzájárulnotok, ami erőtökből telik.

Nagyon pontosan ismerem mindannak a határát, amit a földi emberi szellemek gondolhatnak, érezhetnek és tehetnek, még jobban, mint ti magatok, és Üzenetem és magyarázataim olvasóitól és hallgatóitól a legtöbbet várom el, amit az Utóteremtés embere képes nyújtani, ha valóban követni akarnak engem; hiszen Isten akarata szerint így helyes és így használ nektek, mely mozgást követel és együtt lüktetést valamennyi sugárzás körében, melyek a Teremtésen vonulnak át.

Ezért szedjétek össze magatokat! Amit saját felfogásotok határain belül lehetséges fogadnotok, azt nektek magatoknak kell megtennetek. Teljesen rátok hagyom és csak az irányt adom meg hozzá, az alapokat építem meg, melyekre tovább kell építenetek és tovább építhettek.

Ha közben restül saját munkátokat el akarjátok hanyagolni, és megelégedtek azzal, hogy pusztán az Üzenet értelmét fogadjátok be anélkül, hogy azt a továbbépítéshez helyesen felhasználnátok, akkor az Igéből semmi hasznotok sincs; hiszen tényleges értékének, mint hétpecsétes könyvnek, így zárva kell előttetek maradnia.

Csak akkor nyílik meg előttetek az Üzenet, és árad rátok gazdag áldása, ha ti magatok mozogtok. Ezért hát legyetek szellemetekben mozgékonyak! Igémmel erre ösztönözlek benneteket!

Nem állok köztetek emberek mint egy szolga, aki át akarja venni a ti munkátokat, hogy ti így pihenhessetek, hanem megmutatom nektek az utat, amin nektek menni kell, ha boldogok akartok lenni, és vezetlek titeket!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]