A Grál-üzenet utórezgései 1

29. Kasztrendszer, társadalmi rend

Ez az állandóan kárhoztatott osztályszerű társadalmi rend és kasztrendszer, mely az egyik teremtéstörvény működésének: az azonnemű vonzásának egyszerű kiérzéséből ered!

Ez volt az emberiség egyik legnagyobb hibája, hogy túl kevés figyelmet fordított rá, és gyakran teljesen elhanyagolta ezt a működés, és ezért sok hiba jött létre, aminek nagy zavarodottsághoz, és végül a teljes összeomláshoz kell vezetnie!

Ezt a törvényt minden ember intuitív módon kiérezte, de ami magasabban áll, mint a tisztán durvaanyagú tudás, és ami közvetlenül nem függ össze a földi jövedelemszerzési lehetőséggel, azt túl felületesen veszik és mellékesnek tartják. Így soha nem lett felismerve a harmonikusan emelkedő földi élet alapjául szolgáló legfontosabb tényező, annál kevésbé lett helyes feldolgozás által beleszőve a durvaanyagúságba, vagyis a mindennapi földi létbe! És ennek bele kell szövődnie ebbe a földi életbe, mert különben soha nem jöhet létre a harmónia, amíg a teremtés őstörvényeiből az emberek számára akár csak egy is értetlen, és így a durvaanyagú életben erősen elferdített illetve kirekesztett marad.

Minden ősi nép bevezette a különböző társadalmi rendek illetve kulturális osztályok elkülönítését, mert ennek szükségességét tudattalanul felismerték, sokkal jobban, mint ma.

Nézzetek csak körül! Ahol valamilyen célból összejön néhány ember, gyorsan és biztosan megnyilvánul ez a törvény is olyan formában, ami mindig megmutatja ezeknek az emberi szellemeknek a szabad elhatározását, mivel a szellemi akarás minden formára képes rányomni a bélyegét, tekintet nélkül arra, hogy ez az akarás teljesen tudatos vagy tudattalan jellegű. Ugyanis a forma mindig láthatóan magán viseli a szellem érettségét vagy éretlenségét.

Ha egyszer valamilyen módon összejön öt ember, vagy akár csak három, a munka miatt vagy szórakozásból, az azonneműek vonzásának törvénye nagyon hamar két csoportot alkot belőlük, legyen ez csak üres fecsegés vagy véleménycsere. Olyasvalaminek, ami évmilliók óta folyamatosan ismétlődik, kell hogy oka legyen, ami mélyebben fekszik, mint ami szokásos viselkedésnek tűnik.

De még ebből a szembeötlő történésből is csak teljesen felszínes, és súlyosságához képest túlságosan korlátozott, könnyelmű következtetéseket vontak le, mivel az ész formálta őket, ami a tényleges hatásnak mindig csak a végső, durva megnyilvánulásait képes megérteni, de soha nem képes nyomon követni őket egészen az anyagon kívülibe, hiszen ő maga csak a durvaanyagúságból származik. És éppen az anyagon kívüliben rejlik minden erő és minden rezgés forrása, melyek szüntelenül áthatják a teremtés fajtáit.

Bármi lett is itt a földön e megfigyelés alapján az ész által megformálva, abból belül hiányzik a valós élet, a mozgékonyság! Ez a durvaanyagú rendszer merevségének következtében, ami minden intézményben létrejött, helytelen és egészségtelen volt, és minden élőt halott formákba préselt.

Az ember aztán olyan, mint az eredeti talajból kitépett növény, mely az újonnan felkínált talajban már nem képes gyarapodni, mert az már nem felel meg az ő fajtájának. El kell sorvadnia, míg a megfelelő talajban teljesen kivirágzott volna, és bőséges gyümölcsöt hozhatott volna környezete javára a Teremtésben, valamint saját maga legtisztább örömére, és az erő folytonos átalakulására.

Ebben a nagy hibában mindig az összeomlás csírája rejlik.

A kasztrendszer kifejezésnél senkinek nem kell valami konkrét népre rámutatni, mert a kasztrendszer minden népnél megvolt! Ott kell kifejlődnie, ahol emberek vannak, de mindig helytelenül fog létre jönni, amíg a törvények a Teremtésben ismeretlenek maradnak, ahogy eddig történt.

És ennek a hamisságnak irigységet és gyűlöletet kellett szülnie, késztetést a meglévő rend széttörésére. Ez a tudattalan késztetés törvényszerűen baljós hullámokká nőtt, melyek most a történések körének bezáródásakor virágként a romlást hozzák, mert ez egyáltalán nem lehetett másképp.

Ebben nyilvánul meg gyümölcsként mindaz, ami az eddigi emberi együttélés felépítésben a földön hamis, rámutat minden olyan helyre, ahol a Teremtés őstörvényeit figyelmen kívül hagyták, vagy szándékosan elferdítették. E következményeknek el kellett jönniük, mert most a behatoló Fény minden helytelent is a legmagasabb csúcsig hajt, hogy aztán túlérettségében magától összeomoljon, és talajt nyújtson az új felépítésnek Isten akarata szerint, mely már kezdettől fogva benne foglaltatott e Teremtés törvényeiben, és nem lehet elhajlítani vagy benőni hagyni súlyos következmények nélkül.

Ez az összes vetés learatása, amit az emberi akarat vetett el az emberi működés kezdete óta. Minden igaznak és minden hamisnak a learatása tekintet nélkül arra, hogy valamikor ez a hamis rosszindulatból, vagy csak az Isten teremtésbeli törvényeinek nem ismeretéből fakadt. Ez a Fény megnövekedett ereje által virágzásba jön, és nyíltan meg kell mutatnia gyümölcseit, melyeket most e végső ítélet során a szerzőknek, a híveknek és a követőknek is jutalomként vagy büntetésként a kölcsönhatás visszaáramlásában el kell fogadniuk!

A különböző pártok közötti szerencsétlen széthúzás és megosztottság nem a rossz államfelépítés eredménye, hanem csak a helytelen osztálytagozódás folytatása, ami saját merevségében és elferdültségében sohasem vezethetett harmóniához a földi emberiség soraiban!

Ha ehhez még figyelembe vesszük a szükséges mozgás őstörvényét, akkor látjuk, hogy az önelégült, zsibbadt középosztálynak kellett elszenvednie a legnagyobb kárt. — Ez csak a szükséges mozgás őstörvényének feloldódásából adódott!

Az önelégültség kéz a kézben együtt jár a szellembeli önhittséggel és lustasággal: Mindkettő akadályozza a szellemi mozgást éppúgy, mint a hírnév és a hatalom, ami nagyon könnyen büszkeséghez vezet, ahogy ez a felsőbb osztályoknál gyakran előfordult. Mindez gátolja és késlelteti a szellemi mozgást, ugyanakkor egyoldalúan elősegíti az ész munkáját.

De az ész munkája egyúttal nem szellemi mozgás is! Ebben nagy különbség rejlik.

Ám az alsóbb rétegek gyűlölete és irigysége sokkal mélyebbre ér. Annyira égető, hogy eléri az intuitív érzékelést, és így a szellemet is. Így fokozódik a szellemi mozgás, még ott is, ahol ezek az emberek fizikailag semmittevőknek számítanak!

Mivel azonban ez a lázassá fokozódó mozgás a Teremtés őstörvénye ellen irányul, épp oly zavaróan, mint a túl lassú mozgás, végül meg kellett növekednie a diszharmóniának, mint a felkorbácsolt tengeri hullámoknak, melyeket az őstörvény ennek pontosan megfelelő önműködő hatása hajt! Igazán nem jöhetett semmi más!

Itt szándékosan beszélek felső, közép és alsó társadalmi osztályokról, mert az alap felosztás ilyen volt. És ebben rejlik a hamisság. Nem egymás alatt vagy egymás fölött kell működniük ezeknek az önmagukban szükséges osztályoknak, hanem egymás mellett, minden osztály magában teljes értékű mint egy nélkülözhetetlen faj, melynek a Teremtésben kell érlelődnie a teljes virágzásig és a gyümölcshozásig, hogy a nagy, sőt a legnagyobb dolgokat a saját, teljesen meghatározott fajtájának talaján hajtsa végre, ami azt egyedül teszi lehetővé, és ellátja a szükséges erővel!

Tekintsetek csak egyszer, ti emberek, az egyes fajokra a földön! Ebből sokat tanulhattok. Minden faj csak önmagában nemesedhet, érhet be, fejlődhet naggyá és erőssé, de két faj összekeverésével csak a két keveredett faj hiányosságai, gyengeségei és hibái szaporodnak meg, és ez kevés kivételtől eltekintve termésében minden hiba határtalan súlyosbodását hozza, és csak ritkán valami jót!

Fogadjátok ezt el a Teremtés útmutatásaként, és ehhez tartsátok magatokat a durvaanyagú mindennapi életben a földön. Itt a földön van egy durvaanyagi ruhátok, a földi test, amit figyelembe kell vennetek; mert itt a földön ebben rejlik a faj szaporodása! Ezt sose feledjétek. Ezeket a törvényeket soha nem kerülhetitek meg büntetlenül.

De ti mindnyájan közösen rá vagytok utalva erre a földre. Mindenkinek joga van itt dolgozni és fejlődni. Nem csak joga, hanem szent kötelessége is! Csakhogy nem egymás alatt, hanem egymás mellett. Figyeljétek meg egyszer a hangokat. Minden hang teljesen magának való, és nem keverhető. És csak ha más hangok mellett a megfelelő helyen áll, akkor jön létre a harmónia, ami kellemes hangzású. Ha megpróbáljátok átrendezni a hangokat és más sorrendbe rakjátok őket, akkor ennek diszharmónia lesz a következménye, melynek hatása egészen a fizikai fájdalom érzetéig, és végül az elviselhetetlenségig fokozódhat.

Ebből tanuljatok, és ezt értsétek meg! De ne a rosszabbik végén fogjatok meg újra mindent már kezdettől fogva!

Amivel eddig próbálkoztatok, az Isten teremtéstörvényeinek harmóniája ellen való volt, és ezért nem számíthattok semmi másra, mint azokra a gyümölcsökre, melyeket most kaptok, és amelyek még érlelődnek számotokra! Dobjátok őket a tűzbe, és kezdjétek el újra a vetést. Megújulásra csak az alapoktól kezdve kerülhet sor.

Ennek megfelelően járjatok el; mert a Teremtés egyetlen őstörvényét sem ferdíthetitek el anélkül, hogy ezért ne kéne nagy kárt aratnotok. Ismerjétek meg a törvényeket, és aztán azokra építsetek, akkor tiétek lesz a béke, az öröm és a boldogság is!

Továbbá, ha figyelembe vesszük, hogy végül is minden, de valóban minden kizárólag a pénzre, a földi hatalomra és a földi értékekre épült, akkor a jelenlegi szükség nem meglepő és a teremtés törvényei szerint összeomlást feltételez!

És ahogy ezzel történik, úgy megy az minden mással is, ami nem Isten törvényein alapszik, melyek oly könnyen felismerhetők a Teremtés őstörvényeiben.

Most mindent a végkifejletig kell hajtani. E föld sötétségébe behatoló Fény, mely például az állandó fegyverkezést is úgy felkorbácsolta a háború gondolatával, hogy tömegháború alakult ki. Ezt kizárólag az emberi gondolkodás, az emberi akarat, az emberi óvatosság és az emberi félelem váltotta ki. Így az ember formákat ültetett a Teremtésbe, melyek a felerősített Fény által erőteljesen hajtva virággá és gyümölccsé, vagyis tetté növekedtek, és meg kellett nőniük, mint mindennek, ami a Teremtésben most még valamilyen formában létezik, bármilyen jellegű is legyen.

Meg kell nőniük, miközben a Fény által felemeltetnek és megerősítetnek a további létre, ha megfelelnek e Fényerő törvényének, vagy csak megerősítetnek, hogy a heves növekedésben e Fényerőn megtörjenek, és így elítéljék önmagukat, ha e Fényerő törvényének nem felelnek meg, és ezért nem is találnak vele kapcsolatot. Így minden hamis, önmagában halott feléled, miközben minden láthatóan eljut a megnyilvánulásig, még az is, ami továbbra is szívesen rejtve maradna. Semmi sem maradhat többé elrejtve a Fény nyomása alatt, elő kell jönnie, ki kell jönnie a nappali fényre, tettben kell megmutatnia gyümölcseit! Hogy ezáltal egész pontosan felismerhető legyen, milyen is a valóságban. És mindezt önmaga által.

Itt már nem segít semmi ellenszegülés, semmi észbeli okoskodás, ami eddig gyakran beválhatott e nagy zűrzavar sötétjében és homályában. Mindenütt Világosságnak kell lennie! E teremtés önműködő és most erősen hatványozott alaptörvényei szerint. Az ember a maga akaratával többé már nem jelent semmit a hatalmas gépezetben, ami Isten ereje által újra áthatva felgyorsítja működését, hogy előre törve végbe vigye a megtisztítást, és abban megújuljon!

Közben ne beszéljetek egyes vezetők tömegszuggesztióiról; mert azok ebben az értelemben nem léteznek. A történés egészen más. Egy vezető erőfeszítéseivel csak a gondolkodás egységességét válthatja ki. A hajtóerőt a fellángoláshoz, a tetthez egyedül az őstörvények állandó, önműködő hatása hozza létre! Ám az emberek sajnos a bevett nézeteket elsajátítva mindent a rossz oldalról látnak, mintha az erő az egyénből vagy az emberből, mint olyanból eredne. Pedig ennek az ellenkezője igaz! Minden erő csak felülről jön!

Így ez most nem is lehetett másként, mint hogy kitörtek a legundorítóbb pártharcok, és egészen a saját összeomlásukig fokozódnak, mert nem ismerve a Teremtés őstörvényeit a pártok is kétes alapon állnak, és ezért soha nem juthatnak el a harmóniáig. A pártügyek összes gyomjának virágaként olyan újságok fejlődnek ki, melyek gátlástalan uszításukkal még az emberiségnek azt a részét is megmételyezik, amelyik zavartalanul szeretne menni a maga útján. Ezek a lapok egymást próbálják felülmúlni a féktelen viselkedésben, mert a Fény erejének nyomása arra készteti őket, hogy most megmutassák az összes ürességet, a bennük rejlő összes hamis törekvést! És ezt meg is mutatják! Olyan billogot sütnek magukra, amit megérdemelnek, amit nem módosíthatnak vagy törölhetnek, ha az emberek számára saját megtapasztalásuk, saját felismerésük által eljön a megvilágosodás órája!

Aztán már nem lehet visszakozni ott, ahol túl messzire mentek, és ezáltal maguk tették lehetetlenné a visszatérést. Így önhibájukból itt is a bukás és az önpusztítás jön. De ha aztán e Teremtés szent törvényei szerint a fokozódó tevékenységben minden párt egészen a halálig kiéli önmagát, akkor ennek az lesz az első következménye, hogy a legtöbb újság megszűnik, mert olvasóinak már semmit sem fog tudni felkínálni, ha az irigységgel, a gyűlölettel és az ellenségeskedéssel összetörik az alapjuk, mert csak ebből a mocsárból tudott így kivirágozni. A jó talajon nincs létlehetősége.

Mindennek újjá kell lennie! Még az egyházak sem lesznek megkímélve abban, ami bennük eddig hamis volt. Itt is minden megy tovább a Teremtés törvényei szerint a maga útján, és ezt már nem lehet megállítani: Ami nincs teljes összhangban Isten törvényeivel, melyek nem a könyvekben találhatóak, hanem a Teremtésben vannak szilárdan lerögzítve, annak meg kell nyilvánulnia. Pontosan a vetés fajtájának megfelelően érik most betakarításra a termés, amikor minden olyan történés ciklusa bezárul, amit az emberi tevékenység és akarat beleszőtt a Teremtésbe, ami egyet jelent azzal a gyakran megjósolt ítélettel az új és Istennek tetsző kor kezdete előtt!

Keserű ízű a gyümölcs, amit az emberi tevékenység a Teremtésben megtermesztett, és amit az emberiségnek most el kell fogyasztania, akkor is, ha megmérgezi magát vele és belepusztul! Túl sokáig szegült szembe minden ismerettel, mert az nem az ő eddigi nézete szerint való volt.

Először azonban mindennek újjá kell lennie, mielőtt bekövetkezhetne a felemelkedés, ahogy ezt már régóta hirdetik az ígéretek, és ahogy maga az Isten Fia már akkor kinyilvánította. Ez azt jelenti, hogy valóban minden helytelen volt.

De továbbra is minden lomha gondolkodású ember elmegy e tény mellett, még azok is, akiknek gyakran tele van a szájuk ezekkel az ígéretekkel. Tudnak róla, de nem veszik olyan komolyan, mint amire saját üdvösségük érdekében szükség lenne!

Sajnos minden úgy lett elfogadva és értelmezve, hogy az megfeleljen minden egyén önző, vagy kényelemszerető igényeinek is. És ami nem tetszik neki, vagy ami könnyen nem érthető, azt többnyire elutasítja, vagy teljesen figyelmen kívül hagyja, mert számára ez abban a pillanatban olyannyira kényelmesnek tűnik.

Az nem elég, hogy az összes egyház kudarcának a világháborúban oly világosan meg kellett mutatnia, hogy tanításaik valójában mily kevéssé elevenek a hívőkben. Megmaradtak egészen üres szavaknak, csak külső formáknak ahelyett, hogy közben ez a tanítás egyszer bizonyítást nyert volna. Ez a kudarc azonban nem a hívőknek volt köszönhető, hanem az Ige eddigi értelmezéseinek, melyekből teljesen hiányzott a meggyőződés minden életmelege! Ezért nem is voltak képesek bármiféle meggyőződést kelteni.

Csak ahol él a meggyőződés, ott lesz az Ige tetté, és nyújt az embereknek valóban szilárd támaszt! Minden dogma számára azonban a háború és a háborús következmények ideje még csak a virágbaszökést jelentette. Most kell megmutatkoznia a gyümölcsnek, hogy fel lehessen ismerni a vetőmag valódi jellegét! A növekvő kétségbeesés megtölti a szentegyházakat és a templomokat, minden istenházát, tekintet nélkül a fajtájára, azokkal a hívőkkel és követőkkel, akik azt remélik, hogy ott olyan fajta segítségre lelnek, amilyenre tanították őket. Ennek során minden ember saját tapasztalatból tudja majd meg, hogy az eddig tanultakból mi volt hiteles, és mennyi hamis rejlik még bennük. Minden hitelesnek és minden hamisnak úgy kell megmutatkoznia, hogy az mindenki számára világos legyen, és minden hamis gyorsan összeomlik az átélést követő ébredésben, hogy soha többé ne támadhasson fel. Csak az átélés tanítja meg az embert különbséget tenni! Amíg hiányzik neki az átélés révén szerzett meggyőződés, addig továbbra is marad a vak, a tétlen hitben, ami szellemének nem hoz semmi hasznot, hanem elringatja és megbénítja őt.

Menjetek, ti emberek, és tapasztaljatok, mert már nem vagytok képesek szellemetek mozgásán keresztül önként eljutni az isteni Igazság megismeréséhez, mivel ettől ti magatok zárkóztok el folyamatosan.

Még az általatok előszeretettel idézett mondás: „Isten előtt minden ember egyenlő!” is nagyon gyorsan elkallódik az eddigi hamis értelmezésben, ha még továbbra is saját elgondolásotok szerint fogtok e szavakkal vigasztalódni.

Bár ez a mondás önmagában helytálló, de az eddigi értelmezése téves! Isten törvényei a Teremtésben itt sem teszik lehetővé az ilyen hanyag értelmezést.

Bár az igaz, hogy Isten előtt az emberek egyenlők, függetlenül attól, mi van már mögöttük. De Isten előtt állni, vagyis eljutni egészen az Ő trónjának lépcsőihez, csak kevés ember számára lehetséges. Erre a súlyos körülményre azonban a földi ember felületes szokása szerint nem gondol, hanem igyekszik meggyőzni magát, hogy Isten előtt a szellemben abszolút egyenlőség uralkodik. Az egyértelmű utalást: „Isten előtt” teljesen figyelmen kívül hagyja. Ezen nyugodtan átsiklik, és ebben a mondatban csak az „egyenlőség” kifejezéshez ragaszkodik.

Ha azonban eltekintünk attól, hogy ebben az Isten előtti egyenlőségben utalás is rejlik minden földi méltóság hiábavalóságára Isten törvényeivel szemben, melyek az emberi szellem átmenetekor a durvaanyagú földi hüvelyből a finomanyagú világba nem tesznek különbséget, hogy ez az ember a Földön koldus volt-e vagy király, pap volt-e vagy pápa, Isten előtt ő egy emberi szellem és semmi más, aki maga felel minden gondolatáért, szaváért és tettéért, akkor ezekben a szavakban egy még magasabb értelem rejlik.

Isten előtt azt jelenti, hogy Isten trónjának lépcsői előtt, vagyis a szellemi birodalomban, a paradicsomban, amely a trón lépcsői alatt fekszik. Ez a legjelentősebb ebben a mondatban, de ezt az ember figyelmen kívül hagyja. Egyúttal ez a legnehezebb is, mert az emberi szellem a Teremtésben csak akkor jut el egészen Isten elé, amikor már mindent levezekelt, ami őt ebben a Teremtésben bűnként és gonoszságként megterhelte. Mindent, az utolsó porszemig! Addig „Isten előtt” nem állhat!

Mindazonáltal Istent soha nem fogja látni; mert ezt ő nem teheti. Azonkívül még mindig óriási a szakadék attól a helytől, amit az „Ő trónjának lábánál” neveznek. Az emberi szellem ezt soha nem hidalhatja át. Ezért az embernek meg kell elégednie azzal, amije van. Már az is mérhetetlenül sok, de a valóságban ebből még a legkisebb részt sem használta fel!

De az emberi szellemek itt a földön, és a többi a Teremtésben Isten előtt nem egyenlők! Az ilyen nézet egy sajnálatos tévedés! Az embernek a maga érettségében és tisztaságában először el kell jutnia odáig, hogy Isten előtt helytállhasson illetve állhasson, és csak akkor mondhatja, hogy ő is egyenlőnek tekinthető azokkal, akikkel egyszerre Isten előtt áll. Annak aztán nincs jelentősége, hogy mi rejlik mögötte, mert addig nem állhat Isten előtt, amíg mindent, ami benne azelőtt még helytelen volt, le nem vezekelt, amíg mindent ki nem törölt, legyenek azok csak nézetek vagy tettek. Ez le van vezekelve és meg van fizetve, mihelyt a trón lépcsői előtt áll; mert hamarább nem jut oda. Sem csellel, sem erőszakkal; mert a törvények a Teremtésben ezt nem teszik lehetővé.

De ha egyszer már ott áll, akkor a korábbi legnagyobb hibák mellett is feltétlenül teljesen egyenértékű, mintha soha nem lett volna vele semmi baj! Így kell ennek egyidejűleg érvényben lennie itt a földön is Isten akarata szerint, de az emberek a maguk alkotta törvényekben ezzel nem törődnek, ebben nem követik Isten akaratát, hanem mindig többet várnak Istentől, mint amit ők maguk hajlandóak embertársaiknak adni! Ezt Krisztus valamikor már elég világosan elmondta a hűtlen szolgáról szóló példabeszédében. —

Az akkortól üres szavak most a Fény erejében nyilvánvalóvá lesznek! És ezzel önmagától bekövetkezik mindannak a kirekesztése, ami eddig beteg volt, és beáll a gyógyulás. Minden hamis is életre lesz keltve, és meg kell mutatnia a gyümölcsét az egész emberiségnek! Hogy erről felismerje őt! A mindenható Isten haragja lehetővé teszi, hogy a gonosz széttépje saját magát! Csak Isten törvényeinek be nem tartásával jöhettek létre ilyen túlkapások és érhetett be a rossz gyümölcs, amit ma mindenütt el kell fogadnotok, hogy megízleljétek és ezáltal megszabaduljatok tőle vagy elpusztuljatok általa!

Amikor ez a gonoszság önmagától megszűnik, az emberek csak akkor ismerik fel fokozatosan, hogy a valóságban miként szenvedtek ettől a méregtől. Csak azután lélegezhetnek fel szabadon a friss levegőn, amit a legsúlyosabb fajtájú tisztító viharok hoztak létre.

Ma azonban még nem tartanak olyan messze a dolgok. Mindenütt még a félelem uralkodik! Bár az emberiség ezt még nem akarja beismerni, de mégis e félelem hatása alatt cselekszik; mert a gyűlölet már megmutatkozik! A gyűlölet valódi kiindulási pontja azonban a félelemben rejlik! Ami gyűlöletből lett megtámadva, az minden esetben rettegést is jelent. A földi embereknél ez a szokás.

A valódi gyűlölet csak a félelemből keletkezik. Soha nem a haragból, vagy a felháborodásból, ami megint szent haragot szül. A gyűlölet nem fakadhat megvetésből vagy undorból sem.

És mivel a félelem kezd átmenni a gyűlöletbe, már nincs túl messze a vég; mivel ez a félelem a földi emberekben most a Fény nyomásából adódik, ami elől a szokásos és bevált észbeli okoskodással nem menekülhetnek, ez évezredek után első alkalommal sikertelen, mert Isten élő és mindenható akaratával szemben tehetetlen! —

Az összes történés, amit elmagyarázok nektek, felöleli az egész emberiséget. Ezért ne emberi módon gondolkodjatok, hogy most már minden napokon, heteken vagy hónapokon belül elintéződik. Ez a harc már évek óta folyik, de a vége bele van szőve a Teremtés őstörvényeibe mint a Fény feltétlen győzelme!

Emberek, ébredjetek fel a megtapasztalásban, hogy ebben ne kelljen elvesznetek! Mert hamarosan olyan emberiségnek kell támadnia, amelyik tudatosan a Teremtés őstörvényeiben vibrál, és így elhárítja a katasztrófát, mint a helytelen élet következményét, hogy ezen a földi síkon csak a béke és az öröm uralkodhasson. A ti üdvösségetekre, és Isten dicsőségére!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]