A Grál-üzenet utórezgései 1

24. A földi test

Az ember földi burkát, melyre szüksége van szelleme éréséhez a durvaanyagúságban, felelőtlen közömbösséggel hordozza, anélkül hogy értené működését. Míg nincsenek fájdalmai, elhanyagolja az ajándékot, melyet kapott, és egyáltalán nem gondol arra, hogy testének megadja, amire szüksége van, mindenekelőtt azt, ami használ neki. Mindig csak akkor figyel a testére, amikor már kárt okozott benne, és ezért fájdalmat érez, vagy akadályozza mindennapi tevékenységeinek végzésében, megannyi játszadozásának és kedvteléseinek gyakorlásában.

Eszik és iszik is ugyan, de átgondolatlanul és gyakran mértéktelenül, úgy, ahogyan éppen kellemesnek tűnik, egyáltalán nem törődve azzal, hogy testét közben károsítja. Egyetlen embernek sem jut eszébe, hogy gondosan ügyeljen testére, míg az nem okoz neki fájdalmat. De éppen az egészséges testre való ügyelés sürgető követelmény.

Az ember adja meg az egészséges testének azt, amire annak szüksége van, figyelje meg mindazzal a gondossággal, amelyben részesítenie kell legszükségesebb eszközét, hogy az helyesen működhessen az anyagiságban. Hiszen mégiscsak e test a legértékesebb, amit minden földi ember földi idejére kap.

De csak nézzétek meg a felnövekvő ifjúságot, micsoda bűnös könnyelműséggel hanyagolja el testét, azt a legkülönfélébb megerőltető dolgokkal gyötri.

A fő hiba itt is megint az ész rossz irányba való fejlesztéséből fakad. Ez könnyen és világosan felismerhető, ha megvan hozzá az igazi akarat. Vegyetek egyszer szemügyre diákokat, hogy milyenek ma és milyenek voltak mindig! Diákokat, akik főleg a fiatalok körében tanulmányaikkal egyoldalúan az eszüket fejlesztik. Milyen büszkén énekelték és éneklik még ma is a diákélet nagyszerűségéről szóló dalokat! Büszkén, dagadó mellkassal! Ebben még az öregurak is ilyen alkalmakkor szívesen mindig újra egyetértenek.

Ám ha egyszer is komolyan elgondolkodtok, miben is rejlik e büszkeség, akkor meg kell vizsgálnotok az énekek tartalmát, hogy megtaláljátok az okát. Az egészségesen gondolkodó embereket közben elfogja a mélységes szégyen; hiszen e dalok csak az ivászatokat és a flörtölést, a semmittevést, az emberré válás legértékesebb idejének az elfecsérlését dicsőítik a földi emberi létezésben! Éppen annak az időnek az elfecsérlését, amikor az embereknek lendületet kellene venniük, hogy teljes emberré váljanak a Teremtésben, olyan szellemi érettségre tegyenek szert, mely lehetővé teszi posztjuk betöltését, melyet az embernek a Teremtésben Teremtője és Ura törvényei szerint be kell töltenie és teljesítenie kell!

A dalok nagyon is világosan mutatják, mit tekintenek a legszebbnek és a legideálisabbnak abban az életkorban; amikor az embernek hálával és örömmel telve, tisztán kellene éreznie, miként kerül szelleme földi teste révén kapcsolatba a környező világ teljességével, hogy teljesen tudatosan, és ezért Teremtője előtt teljes felelősséggel működjék benne! Ahol minden szellem a nemiség sugárzása révén messzire kiküldi formáló akarását a durvaanyagúság sok-sok szintjére.

Ám a dalok kigúnyolják a Teremtés őstörvényeit, ellenük szól minden egyes szavuk, az elejétől egészen a végéig!

Ezzel ellentétben áll az az ifjúság, mely nem végez felsőbb tanulmányokat. Itt az összes alapot alkalmasabbnak fogjátok találni a földi testükkel való helyes bánásmódhoz, egészségesebbnek és természetesebbnek. Feltéve, hogy ezek a fiatalok nem űznek valamilyen sportot vagy nem foglalkoznak politikával! Hiszen akkor itt is vége minden értelmesnek, egészségesnek.

Bárhová néztek fürkésző pillantással, mindenhol fel kell ismernetek, hogy az ember még semmit sem tud a Teremtés törvényeiről.

Az embernek fogalma sincs arról, hogy milyen felelősséget kell feltétlenül viselnie a reá bízott földi testért! Azt sem látja, milyen értéket jelent földi teste a Teremtésben elfoglalt helye számára, hanem tekintetét csupán ide, a Földre irányítja. Pedig földi testének jelentősége a Földdel kapcsolatosan csupán a legkisebb!

És e tudatlanság a Teremtés törvényeiről olyan tévedéseket engedett létrejönni, melyek tovább szaporodva sok embernek okoznak kárt. Mindenen átvonulnak, és mindent megfertőznek!

Csak ezért történhetett meg, hogy az összes eddig fennálló egyházba is bebocsátást nyert az az ostoba nézet, hogy az áldozatként vállalt szenvedés és halál bizonyos körülmények között Istennek tetsző! E téves nézet mély gyökereket vert a művészetben is; hiszen a gondolatot, hogy az egyik ember önként, áldozathozatalból vagy szeretetből vállalt halálával a másiknak „megváltást” hozhat, gyakran felmagasztalták!

Az emberiséget ez csak még jobban összezavarta.

Azonban az isteni törvény megtéveszthetetlen igazságossága nem engedi meg, hogy valaki bűneiért más valakinek szabadjon vezekelni. E tett pusztán az önmagát feláldozó embert terheli bűnnel, aki ezzel földi létének megrövidítését erőszakolja ki. Így haszontalan rongyként eldobja a rábízott földi testet, mely érlelődéséhez szükséges! Ehhez járul még a léleknek az a tévhite, hogy valami nagy, Istennek tetsző dolgot visz véghez. Az áldozatot hozó ember így kétszeresen vétkezik, miközben beképzeli magának, hogy valaki mást meg lehet szabadítani bűneitől. Bizony sokkal jobban tette volna, ha kizárólag saját magáért, mint az Úr előtt nagy bűnösért, esedezett volna bűnbocsánatért; hiszen így Urát igazságtalan bírának nevezi, aki képes lenne ilyen önkényes cselekedetre, és megengedi, hogy alkudozzanak vele.

A valóságban ráadásul Isten káromlása is! Tehát a harmadik vétek egy ilyen tettnél, mely feltétlenül éles ellentétben áll minden igazságérzettel.

Az ember saját nagyképűsége, nem a tiszta szeretet az, mely ilyen jellegű tetteket szül! A lelkek a túlvilágon gyorsan jobb belátásra térnek majd, amikor szenvedniük kell azoktól a következményektől, melyeket tetteik vonnak maguk után, míg a másik embernek, akiért az áldozatot hozták, semmilyen módon nem lehet segíteni, és ha ő ebben tudatosan reménykedett, akkor ez még jobban fogja nyomasztani őt.

Ezért sajnálatra méltó, hogy műveikben még a nagy művészek is hódoltak a megváltás végzetes téveszméjének. Pedig egy finom érzésű művésznek meg kellett volna ütköznie ezen, hiszen természetellenes, ellentmond minden törvényszerűségnek, és minden alapot nélkülöz!

Ezzel lekicsinyli Isten igaz nagyságát.

Ismét csupán az emberiség önhittsége az, mely azt merészeli várni a befolyásolhatatlan isteni igazságosságtól, hogy képes legyen elfogadni ilyen áldozatokat! Így bizony az ember az igazságosság gyakorlásában magasabbra állítja saját földi igazságszolgáltatását; hiszen a földi igazságszolgáltatás során ennek még a gondolata sem merül fel!

Az ilyen cselekedetekkel az ember azt bizonyítja, hogy semmibe veszi a földi testet, nem pedig azt, hogy hálás az érlelődése céljából reá bízott durvaanyagú eszközért, melyre nem lehet eléggé vigyázni, tisztán és makulátlanul tartani, mert e test az adott földi élet számára nélkülözhetetlen.

Ezért ismerd meg helyesen a földi testet, ember, hogy azután bánni tudj vele! Majd csak ekkor leszel képes helyesen használni, uralni azt, annak megfelelően, mint amit tested a Földön nyújtani tud neked. A test feletti valódi uralkodás első következménye a mozgás könnyedségében és szépségében mutatkozik meg, ami sejteni engedi, hogy a szellem ereje harmóniában működik együtt eszközével.

Hogy ebben a kérdésben megtanuljátok a helyes megkülönböztetést, figyeljétek meg egyszer azokat az embereket, akik valamilyen módon a sportnak hódolnak. Gyorsan fel fogjátok ismerni, hogy egyes egyedül a test edzése nem eredményezi a mozgás szépségét, mivel túl sok benne az egyoldalúság, ha közben nem lüktet a szükséges harmóniában a testtel a szellem is együtt. A sportoló járása nagyon gyakran egyáltalán nem szép, tartása ritkán bájos. A sportoló nagyon távol van attól, hogy tényleg uralkodjék teste fölött!

Hiszen a valódi erő egyes egyedül a szellemtől jön! A fizikai erő viszont a testtől!

Így a súlyos léptek a súlyról, de nem az erőről tanúskodnak. A testnek, melyet a szellemi erő ural, itat át, ruganyos mozgása van, és könnyedén lépked tova, rugózik, mindegy, hogy testsúlyát kicsinek vagy nagynak lehet mondani.

A súlyos lépés az embernél mindig csak arról a hiányról tanúskodik, hogy a szellem nem uralja helyesen testét. És a szellem uralma különbözteti meg az embert az állatoktól! Az állat itt másféle törvényeknek van alárendelve, mert a lélek a lényszerűségből származik. De az állat teljesíti ezeket a törvényeket, a test és a lélek harmóniájában él, és a mozgásban is mindig a szépség egy egészen jellegzetes formáját mutatja, olyan szépséget, mely testéhez illik. Gyakran még az iszonyatos testsúly ellenére is – ellentétben az emberrel – könnyed a járása!

Menjetek el az állatkertbe! Figyeljétek meg az állatokat és az embereket. Vegyétek csak őket egyszer alaposan szemügyre. A lélek és a test közötti hiányzó harmónia következményei ott gyorsan szembetűnnek valamennyi embernél, míg az állatok teljesen „természetesek”, ha nem akadályozza őket ebben valamilyen betegség. Ti magatok fogjátok észrevenni, hogy az ember helytelen életmódot folytat, és nem uralja testét, nem él benne helyesen, teljesen diszharmonikus vele a viszonya.

Így van ez a táplálkozással és a test fönntartásával is. Az állat soha nem fogja túltáplálni testét, ahogy azt sok ember teszi! Akkor van jóllakva, ha már nem érez éhséget, de az ember sok esetben csak akkor, ha már nem tud tovább enni! Ez nagy különbség, amit ismét csupán a túlfejlesztett ész idézett elő igyekezve elnyomni a természetes megfontoltságot.

Az állat inni is csak azért iszik, hogy szomját oltsa. De az ember az élvezés képzetét neveli magában, melynek, ha túlzásba viszi, sok kárt kell a testnek okoznia. Itt ismét csak a diákegyesületek szokásaira utalok az ivászatban, miként az alvás elhanyagolásában, melyeket e téves életmód mindig megkövetel.

Nincs szükség ezt tovább magyarázgatni; hiszen e cselekedetek, mint a legbalgábbak, bizonyára már elég ismertek. Még a legjóindulatúbb vagy legkorlátoltabb ember sem állíthatja, hogy ennek bármi haszna is volna, vagy hogy ez semmilyen kárt nem okoz.

Az emberek, akik az állatkertben sétálnak, hogy az állatokat nézegessék, világosan bizonyítják, hogy nekik kellene az állatoktól tanulniuk, hogy földi testükkel helyesen álljanak a Teremtésben. Azt, hogy „sétálni”, már egyáltalán nem is lehet mondani; hiszen a látogatók közül csupán keveset lehet „sétálni” látni. Pedig a „sétálni” kifejezésben benne rejlik a báj és a természetes önuralom fogalma. Sokan azonban csak sántikálnak, vagy minden gondolat nélkül, esetleg gondolatokba merülve nehéz léptekkel ide-oda járkálnak, vagy idegesen, szórakozottan és szétszórtan rohannak. Még nyomát sem látni a szépségnek. Egészen pontosan látjátok, hogy nem ügyelnek testük mozgására, sőt téves, egyoldalú gondolkodásukkal a természetes mozgásban akadályozzák azt. Ez az elhanyagoltság már az ifjúkorban kezdődik. Sok ilyen mulasztás csak jóval később mutatkozik meg, de akkor aztán feltétlenül megmutatkozik. A következmények sosem maradnak el.

Micsoda szépség rejlik azonban már magában a szóban: lépdel, sétál! Aligha sejtitek a magasztos értéket, mely benne rejlik. Az ember a földi testnek mind e semmibevételével szelleme éretlenségét bizonyítja! Az érett szellem mindig úgy fog testére vigyázni, mint a földi érettsége eléréséhez szükséges eszközre, és nem fog vele értelmetlenül visszaélni! Úgy fogja ápolni, ahogy az a testnek használ, nem pedig úgy, ahogyan azt a gyakran felkorbácsolt idegei a természetes fogalmak eltorzultságában időnként megkövetelik.

Ahol a durvaanyagú testet a tiszta szellemi erő teljesen átjárja és uralja, ott a mozdulatoknak is a szépségről kell tanúskodniuk, mert nem lehet bennük más. Ott a durvaanyagú érzékeket is teljes egészében áthatja a szépség, úgy hogy bármit tegyenek is, azt megnemesítik.

A tiszta emberi szellem megnyilvánulása a szépség és a kellem, minden tevékenységében, amihez hozzátartozik a durvaanyagú test mozgása is!

Nézzetek magatok körül, hiszen minden megmutatkozik előttetek! Ha elevenen álltok a Teremtésben, gyorsan fel kell ezt ismernetek.

Közben majd rájöttök, milyen lehetetlenül cselekedett eddig az ember, milyen kevéssé ismerte fel magát a Teremtést, mely feltétlenül megmarad otthonául! Beleszületett a Teremtésbe, mégis mindig ki akar belőle szabadulni, föléje akarja magát állítani. E furcsa akarása sosem hagyja, hogy biztosan álljon benne; hiszen közben nem tanulja meg ismerni otthonát.

Minden ember földi teste minden dologban szorosan kötődik ahhoz a röghöz, melyen létrejött! Az anyagiság egészére vonatkozó teremtéstörvény értelmében! Ezzel mindenkor számolnia kell. És ez az, amit eddig csak ritkán vett figyelembe. Úgy véli, független ettől, pedig nem az! A rög éppolyan szorosan köti őt is, mint az állat testét! Mindkét jellegű testet a lényszerűség alkotta! Az állaton az ember mindent pontosan megfigyelt, és ezt tudja is. Saját testét mégsem akarja ugyanazon törvény alá vonni! És ez helytelen.

A földi test a Föld azon részével van összeköttetésben, ahol született! Szoros kapcsolat fűzi ezen bizonyos rész valamennyi csillagához és valamennyi hozzá tartozó sugárzáshoz. Tágabb értelemben, sokkalta jobban, mint azt el tudjátok képzelni! A Földnek csak ez a része adja meg a testnek pontosan azt, amire szüksége van, hogy az helyesen kiteljesedjen és erőteljes maradjon. Egyes övezetein belül a Föld ezt mindig a megfelelő időben teszi úgy, ahogyan az szükséges mindazon durvaanyagú testek számára, melyek az adott övezetben születtek! A gyógynövények és a gyümölcsök is ezért főleg abban az időben hatnak az emberi testre előnyösen és építő módon, amikor a Föld adja azokat!

Ebben az időszakban a testnek szüksége van olyan jellegű táplálékra, melyet az az övezet nyújt, ahol egykor létrejött, mellyel állandóan összeköttetésben áll.

Epret az eper érésekor, almát az almaszedéskor és így tovább! Így van ez minden gyümölccsel, minden gyógynövénnyel. Ezért a gyógynövénykúrák akkortájt előnyösek, amikor a gyógynövények eljutnak erejük teljébe. Az egészséges testre is!

A lényszerűség a földi testnek állandó változatosságot kínál a táplálkozásban, úgy, ahogy arra a testnek valóban szüksége van! Éppen úgy, ahogy a nap, az eső, a szél a legjobb szer marad a bőr egészséges tevékenységéhez! A Teremtés mindent megad az embernek, amire földi testének szüksége van, és ezt a helyes váltakozással, a megfelelő időben teszi!

Az ember az összes csodamódszerével sem érheti el soha azt, amit a Teremtés maga biztosít neki!

Figyeljétek csak meg! Ezen a Földön a földi test szorosan kapcsolódik ahhoz az övezethez, melyben szülőföldje található! Ha egy számára idegen övben is egészséges akar maradni, ha meg akarja őrizni a földi működéshez szükséges teljes erejét, akkor teste táplálásának alapját csak az az övezet adhatja, ahol született. Nagy gonddal kiépíthet ugyan egy hidat, mely bizonyos ideig lehetővé teszi a teljes működést a számára idegen övezetben, de soha nem véglegesen! Időnként bizony vissza kell térnie, hogy egyre új erőt nyerjen! Mindezek ellenére azonban megrövidíti földi életét!

Nem önkény vagy véletlen, hogy a földi emberek különböző alkatúak és más a bőrszínük.

Már a Teremtés őstörvényei is éppen arra az egyedül megfelelő helyre állítják az embereket, mely földi érésüket szolgálja! És ennek megfelelőek vannak felvértezve.

A lényszerűség megalkotja földi testeteket és ugyanakkor fenntartására a táplálékot is! De a lényszerűség csak az adott övezetben és az adott földrészen működik egységesen! Az emberekkel sincs ez másképpen, mint a növényekkel és az állatokkal; hiszen ti is csupán a Teremtés gyümölcse vagytok, csak egy teremtmény, mely szorosan kapcsolódik és kapcsolódni is fog ahhoz az övezethez, és a Föld azon részének a sugárzásaihoz, ahol létrejött.

Ezért már most a közelgő felfordulások közben ezen a földön meg kell változtatni a földi testet is, különben többé már nem létezhet! A lényszerű működés átalakulásával változik meg! Ez maga után vonja a sugárzás változását is, ezáltal az éghajlat és a formák fejlődését továbbá az egész anyagiság megőrzését. A Fény új sugara alatt!

Ezért figyeljetek és tanuljatok a Teremtés minden tevékenységéből! Kötelességetek, hogy engedelmeskedjetek a Teremtés őstörvényeinek, ha el akarjátok érni azt, ami hasznotokat és felemelkedéseteket szolgálja! Ha a jövőben egyáltalán létezni szeretnétek!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]