A Grál-üzenet utórezgései 1

23. A „mozgás” – a teremtés törvénye

Nézzetek körül, emberek, és látni fogjátok, hogyan kellene itt a Földön élnetek! Nem nehéz felismerni az őstörvényeket a Teremtésben, ha igyekeztek mindent valóban helyesen megfigyelni magatok körül.

A mozgás alaptörvény az egész Teremtésben, így a Földön is. A helyes módon történő mozgás. Ám éppen ez a törvény lett figyelmen kívül hagyva, és alkalmazták helytelenül.

Csak a mozgás által tudott minden formát ölteni, és a mozgás, a szakadatlan mozgás jelenti ezért mindennek a fenntartását, a gyógyulását, ami a Teremtésben található. Az embert ez alól nem lehet kivételnek tekinteni, nem lehet ő az egyetlen a teremtmények között, aki mozdulatlan maradt az éltető mozgás közepette, vagy nem járhatja saját útját anélkül, hogy magának ne okozna kárt vele.

Manapság oly sok földi ember ésszel kigondolt célja a pihenés és a kényelmes élet. Nem kevés földi ember számára tevékenysége megkoronázását jelenti, ha utolsó földi éveit még kényelemben tudja eltölteni. Ez azonban méreg, amire így vágyakozik. Amit így teremt, az a vég kezdete!

Biztosan megesett már veletek, hogy halálesetek alkalmával gyakran sajnálkozva ilyeneket hallottatok: „Nem élvezhette sokáig a nyugalmat. Egy éve csak, hogy visszavonult a magánéletbe!”

Ilyesfajta megjegyzéseket nagyon gyakran hallani. Legyen üzletemberekről szó, tisztviselőkről vagy katonákról, mindegy, mihelyt az ember – közkeletű kifejezéssel élve – „nyugalomba vonul”, nagyon gyorsan elindul a hanyatlás és bekövetkezik a halál.

Aki helyesen nyitja rá szemét a környezetére, az sok mindent felismer, az látja, hogy feltűnően gyakran vannak ilyen élményei, majd végül egy egészen jól meghatározható kiváltó okot is fog a történésben keresni, egy törvényt fog benne felismerni.

Azt az embert, aki itt a Földön valóban nyugalomba vonul, aki egészen földi élete végéig pihenni akar, s nyugtot akar a munkától, az ilyen embert a Teremtés ritmikus mozgásának a törvénye mint túlérett gyümölcsöt kiveti, mert minden lüktetés, a körülötte lévő mozgás jóval erősebb, minta saját magában lévő mozgás, melynek ugyanolyan ritmusban kell történnie. Az ilyen embernek el kell fáradnia, és le kell betegednie. Csak ha saját lüktetésének és éberségének azonos a ritmusa a Teremtésben uralkodó mozgás ritmusával, csak akkor maradhat egészséges, friss és boldog.

E mondásban a nagy törvény megsejtése rejlik: A nyugalmi állapot visszalépés. Csak a mozgás építkezés és fenntartás! Mindennél, ami a Teremtésben található. Erről már írtam „Az élet” című előadásomban!

Aki itt a Földön szó szerint teljes nyugalomba akar vonulni, az előtt már nincs cél, és ezért joga sincs arra, hogy tovább éljen a Teremtésben, mert akarásában saját magának jelölte ki „a véget”! De a Teremtés lüktetése vég nélküli, nincs vége! A mozgásban történő folyamatos fejlődés törvény Isten akaratában, és ezért anélkül nem is lehet soha megkerülni, hogy kárt ne szenvedne az ember.

Biztosan feltűnt nektek, hogy azok az emberek, akiknek megélhetésükért folyamatosan küzdeniük kell, gyakran sokkal egészségesebbek és magasabb kort élnek meg, mint azok, akiknek sora ifjúkoruk óta jól ment, akiket védelmeztek és akikkel a legnagyobb gonddal törődtek. Már azt is megfigyeltétek, hogy akik jólétben nőttek fel, és testüknek mindent megadnak, ami különböző szerekkel elérhető, s kényelmesen, izgalom nélkül élnek, azok korábban kezdik viselni a közelgő öregkor külső jeleit, mint azok, akik földi értelemben nem vagyonosak, akiknek mindig munkával kell napjaikat eltölteniük!

Példaképül itt a munkában gazdag élet azon eseteire utalok, melyben nincs felesleges túlhajszoltság, melyben nincs az őrjítő vágy a földi kincsek felhalmozása vagy a kitűnés után valami egyébben, mely sohasem hagyja igazán pihenni a dolgozó embert. Aki hagyja, hogy ilyen vágy rabszolgájává váljék, az mindig magas feszültség alatt él, és ennek következtében ő is diszharmonikusan működik a Teremtés lüktetésében. A következmények náluk is ugyanazok, mint azoknál, akik túl lassan lüktetnek. Tehát itt is az arany középút érvényes mindenki számára, aki helyesen akar élni a Teremtésben és a Földön.

Amit teszel ember, azt tedd teljesen! Dolgozz a munka óráiban, pihenj a pihenés szükséges idejében! Ne keverd a kettőt.

Emberi mivoltotok harmonikus megvalósításának legnagyobb mérge az egyoldalúság!

Például semmit sem használ nektek a munkában gazdag, ám szellemi cél nélküli élet! A földi test ugyan együtt lüktet a Teremtéssel, de a szellem mozdulatlan! És ha a szellem nem mozog egyidejűleg a Teremtésnek az Isten által megkívánt lüktetésével, akkor a vele együtt lüktető földi testet a munka nem tartja és nem edzi meg, s a test felőrlődik, elhasználódik! Mert közben a szellemtől nem kapja meg azt az erőt, melyre a lényszerűség közvetítése által szüksége van. A mozdulatlan szellem akadályozza a test teljes kibontakozását, ezért a testnek saját lüktetésében fel kell emésztenie magát, el kell hervadnia, és fel kell bomolnia, már nem tudja magát megújítani, mert a forrás, a szellem lüktetése, hiányzik hozzá.

Ezért semmit sem használ, ha valaki, aki a földi munkájától visszavonult, rendszeresen végzi a teste mozgásához szükséges megfelelő sétákat, és ha még minden földileg lehetséges dologra is vállalkozik, csak azért, hogy testét tovább fenntartsa. Gyorsan fog öregedni, hanyatlásnak indul, ha a szelleme nem marad meg ugyanabban a lüktetésben. És a szellem lüktetését egyedül valamilyen meghatározott cél, mely a szellemet mozgatja, ébreszti fel.

A szellem célját azonban nem a földi dolgok felé fordulva kell keresni, hanem csakis felfelé, a Szellem Birodalma, e csodálatos Teremtés azonos jellegű szintje felé tekintve lehet megtalálni! Tehát egy olyan célnak kell lennie, mely a földi dolgok felett áll, kimagaslik a földi életből!

A célnak élnie kell, elevennek kell lennie! Különben semmi köze sincs a szellemhez.

A ma embere azonban már nem tudja, mi a szellemi. Az ész munkájával helyettesítette, és az ész működését nevezi szelleminek! Ez most végérvényesen elintézi, előidézi bukását; hiszen olyasvalamibe kapaszkodik, ami testével együtt a Földön marad, amikor át kell lépnie a túlvilágra!

A szellemi cél mindig olyasvalami, ami előmozdító értékeket rejt magában. Mindig erről kell felismernetek! Örök értékeket, nem múlandóakat. Ezért bármit akartok is tenni, bármely irányba is igyekeztek most törekedni, előbb mindig tűnődjetek el az értékeken, melyeket így hoztok létre és melyeket találtok! Egyáltalán nem nehéz, ha valóban akarjátok!

A téves cselekedetekhez és haszontalan törekvésekhez kell a Teremtésben számítani a mai tudomány kilenc tizedét! A tudományok, ahogyan jelenleg űzik őket, akadályt jelentenek azok felemelkedésében, akik foglalkoznak velük, nyugalmi állapotot és hanyatlást idéznek elő, sosem haladást, mely a felemelkedéshez vezet. Az ember a tudományokban, melyeket mostanság annak neveznek, nem tudja kibontani szárnyait, sosem tudja elérni azt, amit nyújtani tudna; hiszen szárnyait siralmasan megnyirbálták, tönkretették. Csak a gondolkodás és a cselekvés egyszerűségében nyugszik a nagyság és bontakozik ki az erő, mert egyedül az egyszerűség van összhangban a Teremtés őstörvényeivel és tart feléjük!

Az ember azonban földi tudományával megkötötte és befalazta magát.

Mit használ, ha az ember azzal próbálja eltölteni földi életének idejét, hogy megtudja, mikor keletkezett a légy, feltehetőleg mennyi ideig fog még ezen a Földön létezni; hogy megtalálja a választ még sok más, hasonló, az emberi tudás számára látszólag fontosnak tűnő kérdésre. Gondolkozzatok csak el azon, hogy vajon kinek is használ vele igazán! Csak az ember hiúságának! Különben senki másnak a Földön. Hiszen e tudásnak semmi köze sincs a felemelkedés semmilyen formájához. Az embernek nem ad semmilyen előnyt, nem vezet fellendüléshez! Senkinek semmi haszna sincs belőle!

Csak egyszer kell így komolyan megvizsgálnotok egyik dolgot a másik után, azon voltaképpeni értékek után keresve, melyeket nektek adnak. Közben rájöttök, hogy minden, ami ma a tudományban történik, olyan, mint egy hasznavehetetlen kártyavár, s a fejlődésetekre ajándékozott földi időtök valóban túl drága ahhoz, hogy akár egyetlen órát is szabadjon belőle büntetlenül áldoznotok rá! A hiúságnak és a játszadozásnak hódoltok ezzel; hiszen nincs benne semmi, ami valóban képes lenne benneteket felemelni, belül csupán üres és halott!

Ne higgyétek, hogy Isten trónja elé léphettek, hogy az Ítéletkor ilyesfajta tudós értekezést mondjatok fel. Tettek kívántatnak tőletek a Teremtésben! De téves tudásotokkal csupán pengő érc vagytok, holott a Teremtésben az a feladatotok, hogy elevenek legyetek és támogassátok azt. Az az ember azonban, aki örül a rét minden virágának, aki ezért hálával telve irányítja tekintetét az égre, az Isten előtt sokkal magasabban szinten áll, mint az olyan, aki tudóskodva elemezni tudja őket anélkül, hogy felismerné bennük Teremtőjük nagyságát.

Belül milyen üres, szánalmas lények vagytok, akik embernek nevezik magukat. Milyen sekélyesek vagytok tudományos beképzeltségetekben, melynek legjobb gyümölcse csak a földi nyomorúságos sínylődéshez vezethet. E téren az állat is feljebb áll, mint az ilyen tudással bíró, mivel az elfogad, fürkész és cselekszik! Ti azonban tanulmányaitokban e Teremtés tétlen lustái vagytok; mert ami a mai észbeli tudásban rejlik az nem olyan mozgás, amit ez a Teremtés, amelyben minden él, megkövetel tőletek.

Nincs az a repülőgép magassági rekord, ami képes lenne akárcsak egy lépéssel is felemelni titeket! Nem használ az embernek, ha ő a leggyorsabb futó vagy ügyes ökölvívó, merész autóvezető, vagy ha tudja, hogy a ló a légy előtt vagy utána bukkant fel a Földön. Az ilyen akarás csupán valami nevetséges dolog felé törekszik, a hiúság felé! Nem hoz az emberiségnek áldást vagy hasznot, nem jelent előrelépést létezése számára a Teremtésben, csupán földi idejének eltékozlására ösztönzi. Akik ilyen dolgoknak hódolnak, azok naplopók ebben a Teremtésben, éppen úgy, mint azok is, akik ebben örömüket lelik.

Nézzetek körbe magatok körül, emberek! Tekintsetek mindenre ennek fényében, nézzétek meg, hogy mit jelent a valóságban a ti saját és embertársaitok foglalkozása, milyen értéket rejt magában! Kevés olyan dolgot találtok, ami méltó lenne az igaz emberségre! Mindennek újjá kell lennie, így követeli ezt most a ti Istenetek és Uratok isteni hatalmával és isteni erejével! Törekvésetekkel ez idáig hasznavehetetlen szolgák voltatok az Úr szőlőjében! Hiszen időtöket egészen haszontalan játszadozásokra pazaroljátok, s a magasztos képességet, mely Isten ajándékaként nyugszik bennetek, teleaggatjátok a hiú, földi észbeli akarás fölösleges limlomával, melyet mind magatok mögött kell hagynotok, amikor átléptek a túlvilágra.

Ébredjetek fel, hogy szellemeteknek méltó öltözéket tudjatok készíteni itt a Földön, és ne kelljen úgy, mint eddig, koldusszegényen lépnetek a túlvilágra, ahol földi utatokra oly gazdag kincsekkel láttak el benneteket! Olyanok vagytok, mint a királyok, akik gyermetegen játszadoznak a jogarral, és azt képzelik, hogy elég a jogar és a korona ahhoz, hogy király legyen belőlük!

Az embernek elsősorban csak azt szükséges kutatnia, ami felemelkedését, és ezzel a Teremtés támogatását is szolgálja! Minden munkánál, amit végez, el kell gondolkodnia, hogy vajon milyen előnye származik belőle neki magának és az embereknek. Egy célnak kell ezentúl minden embert uralnia: felismerni és be is tölteni azt a posztot, melyet mint ember el kell foglalnia a Teremtésben!

El akarom nektek mondani, hogy ez hogyan történik a Teremtés más részeiben, és hogyan kell ennek immár Isten akarata szerint itt a Földön is lennie!

Ha itt a Földön valaki egyszer egy nagy tettet visz véghez, s ha tette nem csupán irigységet ébreszt, akkor tisztelni fogják. Hírneve egészen haláláig kíséri, sőt nagyon gyakran fennmarad még azon túl is, évtizedekig és évszázadokig, akár évezredekig is.

Ám ez csupán a Földön van így. Ez a téves emberi szemlélet gyümölcse. Szokássá vált e nehéz, durvaanyagú anyagban. De nem a magasabb, fényesebb világokban. Ott a köröző mozgás nem olyan nehézkes, mint itt a Földön. A kölcsönhatás gyorsabban kiváltódik, mindenkor a növekvő könnyűségnek megfelelően. Ott a tettek is teljesen más, természetes nézőpontok szerint mérettetnek, míg az emberi szemlélet oly sok tettet nagynak láttat, mely egyáltalán nem az, és sokat nem becsül, mely igaz nagyságot rejt magában.

Minél magasabb, annál fényesebb, könnyebb a környezet, annál világosabb, gyorsabb a jutalom is, a következmények. Az az emberi szellem, akinek jó tettei vannak, közben egyre gyorsabban emelkedik felfelé, egy igazán nagy tett gyakran már ugyanabban a pillanatban a magasba ragadja. Ám utána majd nem tud, úgymond, annak emlékeiből élni, mint itt a Földön, hanem egyre újra ki kell e magasságot vívnia, ha ott akar maradni, egyre azon kell fáradoznia, hogy magasabbra jusson! Ha akár egyetlenegyszer is megáll, akkor mindenkori környezetében nagyon gyorsan túlérik, elrothad benne, ha a folyamatot durvaanyagú képpel akarjuk szemléltetni.

Az ember alapjában véve egyáltalán nem más, mint a Teremtés gyümölcse! Ő soha nem maga a Teremtés, s még kevésbé a Teremtő. Minden alma magában hordozza a képességet arra, hogy a Teremtést új almafával, virágokkal, gyümölcsökkel gazdagítsa, de ezért még nem az almafa a Teremtő. Ez a Teremtés őstörvényeinek az önműködő folyása, mely a képességet adományozza az almának, és arra kényszeríti, hogy így működjék s teljesítse feladatát a Teremtésben. Egy feladatot teljesít mindig minden körülmények között!

Az ember vagy az állat azt tehet ezzel az almával, amit csak akar. Vagy a szaporodást vagy idegen testek fenntartását szolgálja. Semmi sincs a Teremtésben, aminek ne lenne feladata. Minden felbomlásban is benne rejlik a mozgás, haszon, a támogatás.

Ha tehát az ember felemelkedett, akkor meg kell tartania magát e magasság szintjén! Nem pihenhet és nem szabad pihennie, és azt gondolnia, hogy egy időre már eleget vitt véghez, hanem tovább kell mozognia, mint a madárnak a levegőben, mely szintén arra kényszerül, hogy mozgassa szárnyait, ha a magasban akarja magát tartani. Mindenben mindig csupán ugyanaz az egyszerű törvény nyugszik! A legfinomabb szellemi dologban éppúgy, mint a legdurvább földiben. Változás és elferdülés nélkül. Ez hat ki és ezt kell betartani. A fényesebb, könnyebb szinteken gyorsabban, a restebb durvaanyagúságban csupán ennek megfelelően lassabban, de minden esetben egész biztosan!

Oly egyszerűség rejlik a teremtéstörvények kihatásában és magukban a törvényekben, hogy egyetlen főiskola sem képes azokat helyesen felismerni. Ehhez minden embernek megvan a képessége, csak akarnia kell! Gyermekien egyszerű minden megfigyelés, csak nehézzé teszi az emberiség beképzeltsége a tudásra, mely szívesen alkot nagy szavakat a legegyszerűbb dolgokra, és a Teremtésben, mint a tiszta vízben, otrombán csapkod össze-vissza, s így fontoskodva zavarossá teszi az eredetileg egészséges áttetszőséget.

Az ember összes téves tudományosságával – egyedüliként a teremtmények között – elmulasztja úgy betölteni helyét a Teremtésben, hogy azzal együtt lüktessen és helyesen cselekedjék.

Isten akarata azonban az, hogy az embernek magához kell térnie, és teljes mértékben teljesítenie kell feladatát a Teremtésben! Ha ezt nem teszi meg, akkor a Teremtés rothadt gyümölcseként most túl fog érni, és fel fog bomlani. Az isteni Fény, melyet most Isten az Ember Fia által a Teremtésbe küld, úgy hat a Teremtésben, mint az üvegházi növényekre a meleg, melyeknek a meleg megnövekedett hatására felgyorsult iramban kell kivirágozniuk, és meghozniuk gyümölcseiket.

Közben megmutatkozik az, ami helyesen mozog a teremtéstörvényekben, és az, ami tévesen cselekedett bennük. A termés is ennek megfelelő lesz. Az az ember, aki olyan dolgokkal bajlódott, melyek nem teremthetik meg az alapot a szükséges felemelkedéséhez, az eltékozolta idejét és erejét. Eltért a Teremtés lüktetésétől, és már nem tud vele együtt haladni, már nem tud meggyógyulni a szükséges harmóniában, mert azt ő maga zavarja.

Ezért tanuljátok meg teljes nagyságukban értékelni a megfigyelés révén az isteni Törvények egyszerűségét, és felhasználni azokat magatok számára, különben szét kell benneteket zúzniuk, mint gátat, mely működésük útjában áll. El fognak sodorni benneteket, mint kárt okozó akadályt!

A mozgás jelenti a fő parancsolatot minden Teremtésben található dolog számára; hiszen a Teremtés mozgásból keletkezett, benne van fenntartva és mindig megújítva!

Ahogyan a túlvilágon van, mégpedig a fényesebb mezőségeken, úgy kell ennek most itt a Földön is lennie, amit a Fény ereje fog végrehajtani! Az az ember, aki együtt lüktet a Teremtés őstörvényeivel, az fennmarad, ám az, aki téves észbeli töprengéssel vesztegeti el idejét, azt most elpusztítja a mozgásnak a Fény által felerősített lendítőereje!

Ezért meg kell végre ismernetek az összes törvényt, és ezeket kell követnetek, nehogy hamarosan utolérjen titeket a betegség vagy a halál.

Aki földi működésének nem ad egy magasztos, fényes célt, az a jövőben nem lesz képes fennmaradni, még földi értelemben sem. Annak fel kell bomolnia a Fény által felerősített isteni törvények szerint, melyek a Teremtésben rejlenek, az szellemileg is porrá lesz zúzva, mint hasznavehetetlen termés, mely nem teljesíti célját a Teremtésben.

E történés egészen tárgyilagos és egyszerű, ám hatása az emberiségre, ahogyan az már ma megmutatkozik, kimondhatatlanul iszonyatos! Semmi sem lesz elengedve nektek. A döntésben akarásotoknak vagy nem-akarásotoknak meg kell még maradnia, mert ez benne rejlik minden szellemi jellegben, ám a gyors következmények egészen a végkifejletig most számotokra közvetlenek, olyannyira gyorsak lesznek, hogy el sem hiszitek, hogy a Földön, az anyagiság restségében ez megtörténhet!

Ha nem akartok másképp, akkor csak siessetek vakon tovább a régi út mentén! Hamar felismeritek, hogy Isten hatalma sokkal erősebb, mint az egész emberiség a Teremtésben; mert hirtelen és váratlanul egy szakadék nyílik meg előttetek, és nektek bele kell zuhannotok, de ezt megelőzően még ráeszméltek, hogy rosszul csináltátok, és hogy még mindig megmenekülhettetek volna, ha megfogadtátok volna az én Igémet. Ha megfogadtátok és követtétek volna feltétlen engedelmességgel! Feltétlenül, nevezetesen ettől az órától, mert különben számotokra többé nem jöhet szóba a felépülés!

Az emberiség földileg is arra lesz most kényszerítve, hogy feltétlenül igazodjék a Teremtés minden őstörvényéhez!

Ha egy ember itt egy bizonyos magasságot képes volt elérni, ezzel a jövőt tekintve még semmit sem tett. Köteles lesz állandóan azon fáradozni, hogy megtartsa magát rajta, mert különben gyorsan újra elindul lefelé. Mindenkinek újra el kell hagynia posztját, melyen nem tudja megtartani magát, mert csak olyannak tekinthető, amilyen a valóságban, nem pedig olyannak, amilyen volt! Az, ami „volt”, minden változással megszűnik létezni és nincs többé. Csupán a „van”-nak lesz értéke és érvényessége az Ezeréves Birodalomban.

Ezért, ember, maradj a jövőben valódi léted által mindig olyan, amilyennek akarod, hogy tartsanak. Minden új változással azonnal süllyedsz vagy emelkedsz, külsőleg és durvaanyagúlag is. Azzal soha ne számíts, hogy megtartod azt a pozíciót, aminek már nem tudsz eleget tenni, és ahová már nem tartozol! Állandóan igyekezned kell előre és felfelé! Állandó mozgás nélkül nincs támaszod a Teremtésben. Nem sütkérezhetsz elődeid dicsőségében. A fiú sem atyja hírnevében. A feleség nem osztozik férje tetteiben. E tekintetben mindenki csakis önmagáért felel. Kizárólag a jelen érvényes számodra, hiszen minden egyes emberi szellem számára a jelen az, ami valóban „van”! Így van ez az egész Teremtésben, így kell lennie a jövőben az e tekintetben mindeddig lomha földi emberek között is! Isten ezt így akarja, és így is lesz!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]