A Grál-üzenet utórezgései 1

17. Karácsony!

Karácsony! A fényes csillag ünnepe! E két ünnepség a valóságban csak egy! Ez a fényes csillag napja, amely Isten által a világ e részébe küldve valamikor az Isten Fia üdvözletére ragyogott, amikor itt a földön felébredt, és most az Ember Fiának világít majd az ő földi felébredése napjától, attól az órától, amikor a Fény hatalma horgonyt vet a durvaanyagúságban! —

„Békesség a földön az emberiség örömére!” Ilyen volt a Fény üdvözlete az Isten Fiának földi megszületésekor, amit még ma is a karácsonyi ünnepekkor ünnepelnek. Válaszul erre az üdvözletre már néhány év múlva gúnyos visszaköszönésként az emberiség „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!” kiáltása emelkedett kihívóan Isten trónjához!

Ugyanabban a pillanatban azonban e gúnyolódó kiáltással azonos úton leereszkedett... az ítélet! Korántsem várt egészen mostanáig. Ti, földi emberek, már a gyilkosság napjától ebben a kölcsönhatásban álltok. Ami most történik az az ítélet vége, vagyis a végső ítélet!

Attól a naptól fogva, amikor a felszentelt kárpit kettéhasadt a Szentek Szentje előtt, el lettetek választva Istentől! Attól az órától már nem rendelkezhettetek tovább a Szentek Szentjével itt a Földön. Ugyanezen pillanattól kezdve meg voltatok zavarodva és egyedül maradtatok. Többé már nem volt semmiféle kapcsolatotok Istennel! Ezzel a keresztre feszítéssel az emberiség szétszakította ezt a kapcsolatot és lerombolta az Ószövetséget. Isten hírnöke, aki hagyta ezt a függönyt kettéhasadni, ezzel kiürítette a frigyládát is, mivel elvesztette eredeti értelmét és értékét. Az Isten és az emberiség közti szövetség e gyilkosság után már nem létezhetett tovább.

Egyedül az Ige maradt itt nektek, mint a megváltáshoz vezető mentőkötél azoknak az egyéneknek, akik ezt szerették volna kihasználni, hogy fáradsággal felmásszanak rajta, és eljussanak a fényes magasságokba. Ez csak keveseknek sikerült, és csak nagy erőfeszítések árán. De ott még várniuk kellett, egészen az utolsó ítélet napjáig! Ezt az Ember Fia hozza el, akinek meg kell kötnie az Újszövetséget is, amihez a komolyan keresők már most el lettek pecsételve.

Újszövetség nélkül a földi emberiségnek már nincs semmi kapcsolata Istennel, mivel a keresztre feszítéssel ez megszakadt.

Azóta hiányzik e szükséges kapcsolat legerősebb láncszeme, ezzel áthidalhatatlan szakadék jött létre mindenki számára, kivéve magát az Istent. Az elvakult emberiség azonban egyre jobban kiszélesítette ezt a szakadékot.

Emiatt most így hangzik a csillag üdvözlete: „Harc és ítélet az emberiségnek, egészen a teljes behódolásig, ami egyet jelent a megtisztítással és a békével!” —

Vegyétek egyszer a fáradságot, és szerezzetek világos betekintést ezen emberiség minden rohanásába karácsony táján! De ne abból a szemszögből, amit belétek oltottak, hanem a Fény szemszögéből!

Az Isten Fia eljött a földre az emberiséghez, hogy Igéje révén megmutassa az utat, melynek el kell vezetnie az emberiséget a magasságokba, a boldogok mezeire. Így akarta elhozni a békét, a boldogságot és az örömet. Az eltévelyedett emberi szellemeknek ajtót akart nyitni a paradicsomba. Az emberiség elámult és fülelt! Megérezte a nagyságot!

Ám ezzel egy időben először gyorsan földi vágyaik támadtak, melyeket szokás szerint igyekeztek ebbe belekeverni, hogy ezen alkalommal beteljesítve lássák őket. Arra egyáltalán nem gondoltak, hogy Isten nagy ajándékát hálásan elfogadják, olyannak amilyen, hanem ők elsősorban azt akarták, hogy először földi vágyaik legyenek kielégítve az Isten Fia által. Ezt követően talán hajlandóak lettek volna venni a fáradságot, és magukon is dolgozni. Ha azonban először földi vágyaik teljesültek volna, akkor utána túl lusták maradnának, hogy még valami mást is tegyenek!

Ezzel a rossz állásponttal arra törekedtek, hogy Krisztust szolgává tegyék ahelyett, hogy Őt Úrként üdvözölnék!

Az emberiség Istenhez való hozzáállása ma sem más! Mindenki csak kérni tud, hogy a szerint teljesíthetné kívánságaikat! Csak kérésekkel, amit imádságnak neveznek, igyekeznek közelebb kerülni Istenükhöz, pedig csak koldulásról van szó. Semmi másról! Ti képmutatók, bolondok, haszontalan szolgák! A ti kéréseitek valójában csak önző követelmények! Csak ti és megint csak ti. Csak saját jólétetekkel törődtök.

De mi kínáltok fel hálaként Istennek, aki nektek adta a teremtést a fejlődésetek végett?

Ti az Ő Teremtését megmérgeztétek és meggyaláztátok, mert soha nem törődtetek vele, beszennyeztétek, amikor csak legalantasabb vágyaitok teljesítésére próbáltátok kihasználni! És a karácsonyi ünnepekkor számotokra a kölcsönös megajándékozás a legmagasabb cél!

Így általatok ebből a földből is istálló lett csinálva Isten temploma helyett!

Soha nem ismertétek meg Krisztus szavait, a bennük rejlő magasztos értéket, ami minden földi kinccsel felér! A szellemileg lusta emberek már Krisztus földi életében elmentek mellette, ostobán, korlátoltan, ahogy ezt még ma is teszik. Végül is, amikor minden földi vágyuk nem teljesült, még becsapva érezték magukat, és üldözték azt, aki sokkal többet, aki mindent nekik akart adni, amire az emberi szellemnek szüksége van az igazi boldogság, az igazi élet eléréséhez. Üldözték őt a gyűlöletükkel, míg sikerült elérniük, hogy keresztre feszítsék, hogy többé már ne kelljen békétlenkedniük miatta!

Éljétek bele magatokat az Isten Fia érzéseibe. Milyen méltatlan és mily szomorúan szánalmas embereket kellett látnia maga előtt. Őneki, aki nem riadt vissza ettől a nagy áldozattól, a Fényből eljönni erre a Földre, aki tudta, hogy Igéjével milyen értékeket adott az emberiségnek! Értékeket, melyek már önmagukban képesek lennének megmenteni az embereket, akiket annyi bűn terhel Istennel szemben, és kivezetni őket a tévutakból, amiket hamis cselekedeteikkel és hiányos gondolkodásukkal maguk hoztak létre.

Példázataival és prédikációival jól felismerhető módon megmutatta a pontos irányt a Teremtésben, amire nem volt nehéz ráállni, és ami mindenki számára, aki helyesen megértette, nagyon könnyen betartható.

Felajánlotta nekik a megváltást, felajánlotta nekik az életet! Hiszen Ő már akkor látta, hogy örökre el kellett volna veszniük, ha nem változtatnak az úton.

És amíg Ő elnézően, nagy szeretettel és türelemmel állt szembe tudásával a földi emberek alapvető tudatlanságával csak azért, hogy segítsen nekik, addig ők csupán saját földi kívánságaikkal jöttek követelődzve! Tőle öntelten éppen azt várták el, ami mindegyikük számára már oly sokszor vált végzetessé, mivel földi kívánságaik teljesítése állandóan fárasztotta szellemüket, melyet a valódi felemelkedéshez szükségtelenné tett. Naponta és minden órában fel kellett ismernie, milyen értékes gyöngyöket szórt a disznók elé! És Ő ezen emberek miatt jött le a Fényből!

Akkor majd megértitek, miért nem szólt egy szót se saját kihallgatása és elítélése során. Megundorodott a földi emberiségtől! Az undor Őt elhallgattatta! Az emberek nem voltak méltók egy szóra sem. Képzeljétek csak komolyan el, milyen ostobának tűnt a vádlók és a bírák minden szava az Isten Fiának, aki a bölcsességből merített, és aki maga is része volt ennek a bölcsességnek! Mit kellett éreznie, amikor az emberek Őt istenkáromlónak bélyegezték csak azért, mert ennek az agyilag korlátolt földi emberiségnek nem adhatta isteni küldetésének semmilyen bizonyítékát, amit ők megértettek volna. Hiszen Ő elég bizonyítékot adott, de az emberek nem voltak képesek felismerni ezeket a bizonyítékokat, mint olyanokat, a maguk teljes nagyságában!

És e saját képtelenségükért végül még az Isten Fiát tették felelőssé! Elítélték Őt, mert nem tudták megérteni! Éppen azt, aki egyes-egyedül ismerte az Atya Istent! Borzadva álltok a lelki szenvedés előtt, amit az emberiség kényszerített rá az Isten Fiára a legreménytelenebb szörnyűségben. —

Nem megy most másként a sora az Ember Fiának sem, csak a mai törvények szerint nem lehet őt halálra juttatni. Ehelyett többször vádolták őt csalással, mert a bíróság előtt nem tudott földi bizonyítékot felmutatni, hogy az Isten küldötte, hogy az Ember Fia!

Most sem veszik figyelembe Üzenetének nagyságát, nem keresnek benne egyetlen értéket sem, hanem érdeklődés nélkül félre teszik, és határtalan gyűlölettel makacsul csak egy értelmet keresnek: „Állításával csak földi előnyöket akar magának szerezni!” Tehetett bármit is, ennek a földi emberek véleménye szerint csak az volt a célja, hogy önmagának előnyöket szerezzen. Erre egyedül ebből a szempontból tekintettek!

Ennek a rossz felfogásnak az oka azonban nem az ő tetteiben rejlik, hanem ismét, mint annakidején az Isten Fiánál is, csak az ilyen földi emberek határtalan ostobaságában és szellemi korlátoltságában, akik már egyáltalán nem képesek másként gondolkodni, csak oly módon, ahogy ezt ők magukban hordozzák! Az ember a maga módján ítél és bírál! Saját rossz akarásában és Istentől való elfordulásában az ember többé már nem képes a magasabb megértésre.

Tehát őt ugyanúgy üldözték, hajszolták, és csak fáradságosan és állandó zaklatás közepette teljesíthette feladatát, és készíthette elő az Igét arra az időre, ami most jön el! Mert ha ezt csak most kezdte volna el, az egész emberiség számára túl késő lenne!

Őneki azonban abból semmi kára nem származott volna, ha fáradtan és megundorodva felhagyott volna minden előkészülettel; mert ő maga csak saját kérésére lett az Atya Isten által a földre küldve!

Amikor annakidején Krisztus beszélt az Ő eljöveteléről, akkor ez az eljövetel az ítéletre vonatkozott! Az ítélethez azonban nem volt szükséges, hogy egészen leereszkedjen ebbe a földi testbe. Eljőve a felhőkön, a föld felett lakozva, teljesíthette volna küldetését! Így teljesen meg lett volna kímélve a földi szenvedéstől és az emberi gyűlölettől. Aztán csak János hirdette meg az ő földi eljövetelét a Fényből, amikor ez nem sokkal az Isten Fián elkövetett gyilkosság után – saját kérésére – meg lett neki engedve.

Csak így esik meg, hogy az ítéletkor a Föld nem roppan szét a rajta nyugvó átok súlya alatt! Ez volt a tényleges sorsa! Most azonban csak meg lesz tisztítva, de fennmarad! —

Most ebből a szempontból vessetek egy pillantást a karácsonyi ünnepekre, milyen benyomást tesznek rátok a jelenlegi formájukban!

Mennyi emberi beképzeltség rejlik ebben. A dalok és énekek minden szavában. Az igazi alázat hiányzik. Csupa felfuvalkodottság az önértékelés hiú tévhitében! Ezek férgek, melyek szeretnének a Fény felé repülni, de ez által el kell égniük!

A karácsonyi ünnepeket az emberek eddig csak maguknak ünnepelték! Saját földi örömükre, de nem a szellem örömére! De ennek most meg kell változnia. A csillag ünnepe elhozza azoknak, akik alázattal és komolyan vágynak a Fényre, az öntelt emberi agy hibáitól való megszabadulást; mert Imanuel, az Isten kardja mindent, ami hamis lerombol! — —

Vagyis az ő földi léte nem volt a kezdettől eltervezve. Csak az ő kérésére lett neki megengedve, hogy az ítélethez leereszkedhessen egészen a földre. E kérés meghallgatásával megváltozott e Föld sorsa; meg lesz mentve a teljes pusztulástól! A szörnyű megtisztítás után olyan térségbe emeltethetik, ahol a pusztítás nem férhet hozzá. — —

Amikor az Ember Fiának ez a kérése egykor meghallgatásra talált, ujjongva terjedt ez a hír lefelé a teremtés minden részébe, és számos emberi lélek a teremtés különböző szintjeiről buzgó kérést küldött fel Istenhez, hogy engedje meg nekik kegyesen, hogy egész létükkel segíthessék az Ember Fiát feladata teljesítése közben itt a földön.

Ez sokak számára meg is engedtetett, és így szent fogadalom kötötte össze őket e feladat teljesítésére. Majd a megfelelő időben egyedül ebből a célból inkarnálódtak a földre. A mostani földi életben azonban sokan belevesztek a földi boldogság és a földi dicsőség iránti törekvésükbe, illetve más hiábavalóságokba.

Voltak köztük nehéz bűnökkel terhelt emberi szellemek is, akik kétségbeesetten, félve könyörögtek, hogy együttműködhessenek, mert számukra ez volt az egyetlen lehetőség a megváltásra. Ellenkező esetben szembe kellene nézniük a biztos végzettel.

Most azonban közeleg az idő, amikor minden ilyen kötelezettségvállaló eddig rejtett tudásáról lehull a lepel. Aztán néhányan örömmel és hálával ismerik fel, hogy teljesíthetik azt, amire egykor vágytak, a Fényből való hosszú fáradozásnak és szeretetteljes vezetésnek köszönhetően. De aztán oly sokan látják maguk előtt rémülten, hogy még ezt az utolsó lehetőséget is elszalasztották, hogy levezekeljék bűnüket, hogy kudarcuk következtében még további végzetes terheket róttak önmagukra, melyek teljesen lehetetlenné teszik számukra a megváltást. Hogy még ők maguk gyalázták azt, akinek az útját, amit egykor könnyíteni ígértek, fékezni próbálták. Ezek nagyon sokan vannak! Az ő felébredésükre majd csak akkor kerül sor, amikor levettetnek a pusztulás régióiba, úgyhogy újabb kérelmekre semmi idejük sem marad. —

A keresztre feszítés napjától egészen az ítélet napjáig megállt az egész világegyetem a maga nagy, magasabb fejlődésében, mint a várakozási időszakban, melyben az emberi szellemeknek látniuk kellett saját vetésük növekedését, mely e teremtés rezgéseiben elérte a túlérettség állapotát, ami után a teremtéstörvények szerint az elkerülhetetlen bomlás következne, hacsak nem lenne Isten akarata által továbbra is fenntartva.

Az ész alkotta emberi mű mindig alá van vetve a bomlásnak, míg nem hordozza magában Isten akaratát, vagyis amíg nincs összhangban vele. Ez az a kard, ami állandóan minden emberi tevékenység fölött függ! Ami kényszeríti az embereket, hogy megtartsák Isten törvényeit. Ezért omlik össze most minden önmagába, és aztán... eljön Isten ítélete! Minden szellem különválasztása! Azután, hogy előzőleg kénytelenek lesznek megtapasztalni minden hamis művük összeomlását!

Avégett, hogy ebben a nagy zűrzavarban felépüljön egy erős híd az egész Teremtésben, ami megtartja a földet, közületek sokan most erre az időre inkarnálódtak a földre, hogy beteljesüljön saját kérésük.

Ezért gondoljatok arra, hogy részben ti tartjátok a földet, hogy ne vesszen el! A ti legtisztább akaratotok segítségével emberek millióinak marad lehetőségük, hogy egy kis ideig még érlelődjenek, és aztán mégiscsak bejussanak Isten országába, ami számukra már veszve volt. Ezért ezt ne vegyétek túl könnyen!

Ti választottak és elhivatottak! Számotokra most jön el fogadalmatok teljesítésének ideje. Ezért éberségre szólítalak benneteket!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]