A Grál-üzenet utórezgései 1

Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Tartalom


12. A gyermek

Ha az a kérdés foglalkoztatja az embereket, hogy hogyan tudnák gyermekeiket helyesen nevelni, akkor mindenekelőtt a gyermeket kell szemügyre venniük, és a megfigyeltekkel összhangban cselekedniük. A nevelőnek ezalatt teljesen félre kell tennie saját kívánságait. A gyermeknek saját útját kell járnia a Földön, nem pedig a nevelőét.

Jó szándékról tanúskodik, ha a nevelő azokat a tapasztalatokat, melyekre földi élete során neki magának kellett szert tennie, gyermeke rendelkezésére szeretné bocsátani, hogy hasznára váljanak. Meg akarja a gyermeket kímélni a csalódásoktól, veszteségektől és fájdalomtól. Ám az esetek többségében nem ér el vele sokat.

Végül el kell ismernie, hogy minden fáradozása és jó akarása teljesen hiábavaló volt; hiszen a serdülő gyermek egy bizonyos időpontban teljesen hirtelen, váratlanul saját útjára lép, és a neki fontos döntésekben minden intelmet elfelejt, vagy nem veszi azokat figyelembe.

Semmi oka sincs a nevelőnek emiatt bánkódnia; hiszen jó akarásában egyáltalán nem vette figyelembe, hogy a gyermeknek, akit nevelni akart, semmiképpen nem ugyanazon az úton kell járnia, mint neki magának, ha helyesen akarja teljesíteni saját élete célját a Földön.

Valamennyi tapasztalat, melyet a nevelő korábban saját magán élhetett át, vagy melyeket saját magán kellett átélnie, személyesen neki voltak szánva, és személyesen számára voltak szükségesek, ezért hasznot is csupán a nevelőnek hoztak, ha képes volt helyesen befogadni azokat.

A nevelő élménye azonban nem járhat a gyermek számára ugyanazzal a haszonnal, mivel a gyermek szellemének saját fejlődéséhez ismét valami teljesen mást kell megtapasztalnia azoknak a sorsfonalaknak megfelelően, melyek vele vannak összefonódva.

Nincs két olyan ember a Földön, akiknek ugyanaz az út segíthetné szellemük érését!

Ezért az egyik ember tapasztalatai szellemileg semmit sem használnak a másiknak. És ha valaki egy másik ember példáját követve pontosan az ő útját járja, akkor elvesztegeti saját földi idejét!

Amíg a gyermek fel nem nő, csupán annyit kell tennetek, hogy az eszközt, melyre földi életéhez szüksége van, alkalmassá teszitek a használatra, semmi egyebet. Vagyis a földi testet minden durvaanyagú felszerelésével.

Közben a lehető legnagyobb körültekintéssel arra figyeljetek, hogy azt ne torzítsátok el, esetleg túlzással vagy egyoldalúsággal ne tegyétek teljesen használhatatlanná! A szükséges mozgáskészség mellett nagy szerepet játszik agyának a helyes tevékenységre történő képzése. Az iskolázás első része az érett kor küszöbén végződik, csak ezután kell, hogy a második kövesse, amelynek meg kell tanítania a szellemet egész testének helyes uralására.

A földi emberek gyermekei egészen érettségük eléréséig, amikor majd szellemük érvényre jut, túlnyomórészt csak lényszerű módon éreznek! Belülről természetesen máris átizzítja őket a szellem. Tehát nem csupán úgy éreznek, mint egy nemes állat, amely eljutott fejlődése legmagasabb fokára, hanem annál sokkal szellemibb módon, ám eközben mégiscsak a lényszerűség van túlsúlyban, és ezért az a mérvadó. Ezt minden nevelőnek feltétlenül szem előtt kell tartania, a nevelés alapjainak szigorúan összhangban kell lenni ezzel a tökéletes eredmény érdekében, amely nem okoz kárt a gyermeknek. A gyermeknek előbb teljesen meg kell értenie az egész lényszerűség nagyműködését, melyre ekkor még nyitottabb, mint a szellemiségre. A gyermek ezért örömmel és tisztán nyitja rá szemét a természet szépségeire, melyeket maga körül lát!

A vizek, dombok, hegyek, rétek, virágok és az állatok is minden gyermek közeli barátjává válnak, akik szilárdan le lesznek rögzítve abban a világban, mely teret kínál földi életük idejére a tevékenységhez. A gyermek így szilárdan és teljesen tudatosan áll majd a természetben, az egész lényszerű működésben, értőn, s ezért teljesen felszerelve és készen arra, hogy szellemével működjék, s mindazt, ami körülötte van, akár egy nagy kertet, még nemesítse és támogassa! Csak így válhat a gyermek Isten igaz kertészévé a Teremtésben.

Ilyennek és nem másmilyennek kell minden serdülő gyermeknek lennie, amikor szelleme érvényre jut. Testileg és lelkileg egészségesnek! Boldogan fejlődve és felkészülve azon a talajon, ahová minden gyermek tartozik. Agyát nem szabad egyoldalúan olyan dolgokkal túlterhelni, melyeket földi élete során egyáltalán nem használ, és melyek megtanulása bizony sok fáradságába kerül, ezért erőt kell pazarolnia, ami gyengíti a testet és a lelket!

Ha azonban már az előzetes nevelés fölemészti az összes erőt, akkor a tényleges működésre semmi sem marad!

Ha a tényleges életre való képzés és előkészítés helyes, a munka csak örömet, élvezetet jelent, mivel közben minden, ami a Teremtésben van, teljesen harmonikusan együtt tud rezegni és így segítve, erősítve a fiatalok serdülését támogatja.

De milyen értelmetlenül cselekszenek az emberek az eljövendő nemzedékkel! Micsoda bűntettet követnek el ellenük!

Éppen akkor, amikor a leány testében érvényre jut a szellem, hogy a reá bízott és neki ajándékozott durva- és finomanyagú eszközt használatba vegye, tehát hogy igazán emberré váljon, földi szórakozásokba kényszerítik a nőiség fiatal lányait, hogy... gyorsan férjhez adják őket!

A szellem, az igazi ember, akinek először kellene a földi működését megkezdenie, egyáltalán nem tudja azt elkezdeni, és megfáradva végig kell néznie, hogyan működik sziporkázó csillogással a tévesen és minden mást kizárva gyakorlatoztatott földi ész, hogy az igaz szellemiség hiányában szellemesnek lássék, és ezáltal miképpen van belerántva mindenféle képtelen dologba, amely megkívánja és felemészti mindazt az erőt, melyet eszköze adni képes. A leányok végül anélkül válnak anyákká, hogy előbb igazi emberek lehetnének!

A szellemnek így nem marad tere, hogy működését kifejtse. Még lehetősége sincs rá!

És a fiatal férfinál sem sokkal jobb a helyzet! Bágyadt, megtört az iskolai túlterheltségtől, idegei túlfeszítettek. Ébredező szellemének csupán egy beteg talajt kínál, egy hasznavehetetlen dolgokkal túltelített, eltorzított agyat. A szellem így nem tud úgy működni, ahogyan működnie kellene, és ezért megfelelően fejlődni, hanem elsatnyul, teljesen elnyomja a salak súlya. Már csak egy csillapíthatatlan vágyakozás marad, mely megsejteni engedi a befalazott és elnyomott emberi szellem jelenlétét. Végül a vágyakozás is elvész a földi sietség és mohóság mámorában, mely kezdetben a szellemi üresség áthidalását szolgálja, majd később szokássá, igénnyé válik.

Így halad most keresztül az ember földi életén! És ezért főként a téves nevelés a felelős.

Ha az ember helyesen akar élni a Földön, akkor feltétlenül meg kell változnia iskolázása első részének, tehát nevelésének! Hagyjátok, hogy a nevelés során a gyermekek valóban gyermekek legyenek! Egyenjogúvá se próbáljátok őket tenni soha a felnőttekkel, vagy ráadásul elvárni, hogy a felnőttek irányuljanak a gyermekek szerint! Erős méreg az, amit így a gyermekeknek adtok. Hiszen a gyermekben a szellem még nem jutott teljesen érvényre, túlnyomórészt lényszerű jellegük uralja őket, és ezért nincs is teljes értékük a felnőttek között!

A gyermekek ezt egészen pontosan érzik. Ne hagyjátok hát, hogy olyan szerepet játszanak, mely megfosztja őket ennek tudatától. Ezzel boldogtalanná teszitek őket! Bizonytalanok lesznek gyermekkoruk őket megillető, biztos talaján, mely kijelöltetett számukra a Teremtésben, míg a felnőttek talaján sohasem érezhetik magukat otthonosan, mert még hiányzik a legfontosabb, ami erre feljogosítja és képessé teszi őket: szellemük teljes kapcsolata a külvilággal a test által.

Elraboljátok tőlük a valódi gyermekkort, melyre a teremtéstörvények szerint teljes mértékben jogosultak, és amire égető szükségük is van, mivel a gyermekkori tapasztalatok a szellem későbbi fejlődéséhez feltétlenül szükségesek. Ehelyett gyakran a felnőttek közé engeditek őket, ahol nem tudnak mozogni, mivel hiányzik belőlük minden, amire ehhez szükségük van. Bizonytalanok lesznek és koraérettek, ami a felnőtteknek természetszerűleg csak visszataszítónak tűnhet, mert egészségtelennek mutatkozik, ami zavarja a tiszta érzést, minden harmóniát; hiszen a koraérett gyermek olyan gyümölcs, melyben a mag még nem érett be, de a héja már majdnem megöregedett!

Óvakodjatok ettől szülők és nevelők; hiszen ez egy bűntett Isten törvényei ellen! Hagyjátok, hogy a gyermekek gyermekek legyenek! Olyan gyermekek, akik tudják, hogy szükségük van a felnőttek védelmére.

A felnőtt feladata csak a gyermek védelme, melyet biztosítani tud és mindig köteles is, ha a gyermek megérdemli a védelmet!

A gyermek lényszerű jellegében egészen pontosan érzi, hogy szüksége van a felnőtt védelmére, és ezért néz fel rá, ad neki ellenértékül önként tiszteletet, amely magában rejti támaszra szorultságát, ha ti magatok nem romboljátok szét e természettörvényt!

És ti legtöbbször szétromboljátok! Minden gyermek kibillen egészen természetes érzéseiből, mert helytelenül bántok velük, hogy így nagyon gyakran saját kívánságaitokat elégítsétek ki, hiszen számotokra a gyermek nagyrészt egy kedves játékszer, amivel magatoknak akartok örömet szerezni, és idő előtt eszessé, okossá igyekeztek őt tenni, hogy büszkék lehessetek rá!

Mindez azonban a gyermeknek nem hasznára, hanem csupán kárára van. Az ifjúkorban, mely fejlődése első részének számít, már az első években komolyabb kötelességeket kell teljesítenetek a gyermekkel szemben! Nem a ti kívánságaitoknak, hanem a teremtéstörvényeknek kell ebben meghatározónak lenniük! A teremtéstörvények azonban megkövetelik, hogy az ember engedjen minden gyermeket minden dologban gyermeknek lenni!

Az az ember, aki gyermekkorában valóban gyermek volt, később felnőttként is teljes értékű lesz. De csak akkor! És a normális gyermeket egyedül arról lehet felismerni, hogy saját érzéseiben él az igaz tisztelet a felnőttek iránt, mely így teljes egészében megfelel a természettörvényeknek.

Mindezt Isten ajándékaként már magukban hordozzák a gyermekek! És ez kibontakozik bennük, ha nem temetitek be. Ezért ne engedjétek a gyermekeket oda, ahol felnőttek beszélgetnek; hiszen nem tartoznak oda! Ebben is mindig tudniuk kell, hogy ők gyermekek, és így még nem teljes értékűek, még nem értek meg a földi tevékenységre. Ezekben a látszólag kis dolgokban sokkal több rejlik, mint azt ma gondoljátok. Ez egy olyan alaptörvény teljesítése a Teremtésben, melyet gyakran figyelmen kívül hagytok. A gyermekeknek erre mint külső támaszra szükségük van, akik mindannyian még túlnyomórészt a lényszerűségben állnak! A lényszerűség törvényének megfelelően. —

A felnőtteknek védelmet kell nyújtaniuk a gyermekeknek! Ebben több rejlik, mint amit csupán a szavak mondanak, de csak akkor kell biztosítaniuk a védelmet, amikor a gyermek azt kiérdemelte. A védelmet nem szabad ellenérték nélkül nyújtani, hogy a gyermek már a tapasztalás révén megtanulja, hogy mindenben kiegyenlítésnek kell lennie, és ebben rejlik a harmónia és a béke. Ezt is megköveteli a lényszerűség jellege.

Oly sok szülő és nevelő azonban gyakran éppen ezt mulasztotta el, noha ez a helyes nevelés alapfeltétele, ha azt akarják, hogy a Teremtés őstörvényei szerint történjen. A feltétlen kiegyenlítés fogalmának hiánya előbb-utóbb minden embert megingat és bukásba sodor. És annak a tudatát, hogy e kiegyenlítés elkerülhetetlenül szükséges, már az első naptól fogva belé kell a gyermekbe sulykolni, hogy olyannyira sajátjává, vérévé váljék, olyan magától értetődő legyen számára, mint testének egyensúlyérzéke, ami bizony ugyanahhoz az alaptörvényhez tartozik!

Ha ezt az alapelvet minden nevelésnél gondosan alkalmazni fogják, akkor az emberek végre szabadok lesznek, és Istennek tetsző életet élnek!

De éppen ezt a legelengedhetetlenebb és legfőbb alaptörvényt iktatta ki az ember a Teremtésben, mindenhol! A földi teste egyensúlyérzékének kivételével nem vették figyelembe és nem követték a nevelés során. Ez egy olyan egészségtelen egyoldalúságot hív szükségszerűen életre, mely minden embert már csak lelkileg tántorogva, állandó botladozás és esések közepette enged járni a Teremtésen át!

Szomorú, hogy az egyensúlyérzéket, mint minden mozgás nélkülözhetetlen elemét, csupán a földi test esetén fogadja el az ember, de lelkileg és szellemileg nem ápolja, és gyakran teljesen hiányzik. Ebben a gyermeknek az első hetektől fogva külső kényszer által kell gondosan segíteni. Ennek elmulasztása a kölcsönhatás törvénye révén irtózatos következményekkel jár minden ember teljes léte számára!

Nézzetek csak szét magatok körül. Az egyén életében éppúgy, ahogy a családokban, az államszervezetben vagy az egyházak jellegében, mindenhol ez és egyedül ez hiányzik! Pedig a törvény mindenhol világosan megmutatkozik, ha látni akarjátok! Még a durvaanyagú test folyamataiban is megfigyelhetitek; megtaláljátok a táplálkozásban és az anyagcserében, sőt még a táplálék jellegeiben is, hogy a test jó egészségben legyen, a munka és a pihenés közötti kiegyenlítődésben, még a legapróbb részletekben is, nem is beszélve a testi egyensúly már említett törvényéről, mely minden egyes test számára lehetővé teszi a mozgást, és melyek csak ezáltal válnak alkalmassá a földi tevékenységre. E törvény hordozza és tartja fönn az egész világot; hiszen csak az egyensúly kiegyenlítődése által róhatják pályájukat és maradhatnak fenn a csillagok, a világok!

És ti, ti kicsiny emberek a Teremtésben, kik a magasztos Teremtő előtt nem vagytok többek, mint porszemek, mindezt felborítjátok, amikor a törvényt nem akarjátok teljes pontossággal figyelembe venni és megtartani.

Egy időre ugyan felboríthatjátok az egyensúlyt, ám az most siet vissza eredeti állapotába, és e sebes visszatérés fájdalmasan kell, hogy rajtatok csattanjon!

Ezen egyetlen hibából nőtt ki az egész baj, mely a Teremtést a mostani korban éri. Az egyes országokban is elégedetlenséget, lázadást szül, ha valamely oldalon hiányzik a helyes kiegyenlítés! Ez azonban csak annak a hibának a folytatása, megnövése, melyet a nevelő vét a fiatalság ellen!

Az új birodalom, Isten Országa a Földön, megteremti majd a kiegyenlítést, és vele együtt egy új nemzedéket! Ám a helyes kiegyenlítés fogalma előbb erőszakkal ki kell, hogy legyen kényszerítve, mielőtt azt meg lehetne érteni. Ki lesz kényszerítve minden torz átalakításával, amely már most is zajlik, és ezalatt a helytelennek, az egészségtelennek el kell pusztulnia, amit a Fény legyőzhetetlen hatalma és ereje hajt előre! Akkor majd megkapjátok a Teremtésben működő valamennyi őstörvény igaz fogalmának az ajándékát. Igyekezzetek, hogy már most helyesen felismerjétek, és helyesen fogtok élni a Teremtésben! Ami pedig elhozza nektek a boldogságot és a békét.

A Grál-üzenet utórezgése Abdrushintól


Tartalom

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat