A Grál-üzenet utórezgései 1
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
8. A baráti csók
Sokat beszélnek róla az egész világon. A költészetben megszépítették a baráti csókot, a gondolatok világában az egekig magasztalták. Ám mindez csupán egy fantáziakép, mely messze eltávolodott a természetesség talajától.
Ez egy szép kis köpeny, melyet a földi ember, mint oly sok minden mást, saját maga készített, hogy benne önmagát vagy másokat megcsodáljon. Ám a csodálat egyáltalán nem helyénvaló; hiszen a valóságban ez nem más, mint képmutatás. Szégyenteljes kísérlet arra, hogy eltolja, elferdítse a teremtéstörvényeket, s eltorzítva megfossza őket ragyogó és egyszerű természetességüktől!
A csókot adók szándékai ugyan gyakran különbözőek, ám ez mit sem változtat azon, hogy önmagában véve minden csók csók marad, vagyis testi jellegű érintés, mely a természettörvényeknek megfelelően egy testi érzést vált ki, s ez soha nem is lehet másmilyen! Aki ismeri Üzenetemet, már tudja ezt. Az embernek nem kellene annyira gyávaságba burkolóznia, és mindig letagadnia azt, amit valójában tesz, hanem tettének mindig teljesen tudatában kellene lennie! Egy képmutató sokkal rosszabb, mint egy bűnös!
A „baráti csók” elnevezés már egyértelműen feltételezi az érett kort.
A két nem közötti csók érett korban azonban, még ha jelen is van a tisztaságra való törekvés, alá van vetve a Teremtésben lüktető őstörvényeknek! Kifogásokat keresni egyszerűen nevetséges. Az ember egészen pontosan tudja, hogy a természettörvények nem törődnek az ő nézetével. A barát, testvér, apa egy érett leánynak vagy nőnek adott csókja a legnagyobb önámítás ellenére is mindenkor két nem csókja marad, s nem más az anya fiának adott csókja sem, ha fia már az érett korba lépett. A természettörvények ebben nem tesznek különbséget. Ezért minden embernek sokkal tartózkodóbbnak kellene lennie!
Az embernek már pusztán az a beteges vágya, hogy a természettörvényeket saját kívánságaihoz igazítsa, létrehozza az olyannyira természetellenes elképzeléseket, mint amilyen a baráti csók, a rokoni gyengédség, és a többi túlkapást, ami még ide tartozik. Sőt az ember a legképmutatóbb palástokba burkolózva gyakran szándékosan próbál vétkezni!
És csak mert oly sok ember azt hiszi, hogy a törvények megszegésével teljesen ártalmatlan dolgot cselekszik, és azt képzeli, hogy közben tökéletesen tiszta, semmit sem változtat azon a tényen, hogy magatartása a természettörvények ellen való! Amikor a természettörvényeket téves értelmezéssel megfosztják egyszerűségükben rejlő szépségüktől, az nem más, mint a legtisztább természettörvények eltorzítása, és az is marad! Ezáltal mindig csak valami egészségtelen keletkezik, mert azt, ami a törvényben eredetileg egészséges, minden visszaélés, minden félreértelmezés csak elértékteleníti, beszennyezi, lealacsonyítja!
Ezért félre e képmutatással! Tiszteljétek végre a természettörvényeket azok egyszerű és ezért fenséges magasztosságában úgy, amilyenek valójában! Ti csak alkalmazkodjatok hozzájuk, és éljetek e törvények értelmében, irányítsátok szerintük gondolkodásotokat, cselekvéseteket, szokásaitokat családjaitokon belül és kívül, legyetek tehát a legtisztább értelemben természetesek, így lesztek majd boldogok! Akkor elmenekül majd tőletek az egészségtelen élet. Őszinteség lesz közöttetek, és elmarad a sok szükségtelen lelki tusa, mert hiszen azok pusztán ilyen jellegű téves képzetek következményei, és gyakran kínozva benneteket megterhelik egész földi életeteket!
Hogy e kárt okozó játszadozások és a sokféle téves gyengédség – melyek kivétel nélkül csupán durvaanyagú alapokon nyugszanak – egészségtelenek, a zsenge korban lévő, még éretlen, ártatlan gyermekeken figyelhetitek meg leginkább. Az olyan gyermekeknek mindig egészségtelen a kinézetük, akiket a rokonok folyamatosan elárasztanak, mondjuk ki nyugodtan, „zaklatnak” gyengédségükkel. Az is megfigyelhető majdnem minden gyereknél, hogy az ilyen tolakodó gyengédséggel szemben ösztönösen védekezik, tehát nem vágyik erre, mert a gyermek a valóságban „természetes módon ártatlan”! Először rá kell nevelni arra, hogy elviselje és viszonozza a gyengédséget! Az erre történő nevelés azonban csupán a felnőttek kívánsága, akik durvaanyagú testük érettsége miatt ösztöneikből fakadóan igénylik ezt! De a gyermek nem! Mindez elég világosan beszél a veszedelmes erőszakról, melyet a gyermeken ezáltal bűnös módon véghezvisznek! Ám a gyermek ezt lassan megszokja, és később megszokásból érzi annak szükségességét, míg az érlelődő test maga fel nem ébred az ösztönben!
Gyalázat, hogy az emberiség újra és újra képmutatással próbálja eltakarni érzéki vágyait és saját gyengeségeit! Vagy meggondolatlanul így cselekszik.
Az embernek tudnia kell, hogy a valódi szeretet tulajdonképpen csak lelki szeretet! És minden más csak ösztön! A lelki szeretetnek azonban semmi köze a durvaanyagú testhez, nem is vágyakozik utána, mert a Teremtés minden jellegének az elkülönülése mindig tökéletesen megmarad. A szellemi az szellemi, a lelki az lelki és a testi mindig csupán testi, és az is marad!
A test halálakor a lélek egyetlen atomja sem hal meg a testtel. Ez a lehető legegyszerűbb módon arra mutat rá, hogy a test és a lélek önálló dolgok, és nem keverednek egymással.
Egy mélyen átérzett, lelki csók például csak a képzeletben létezik, mivel minden csók pusztán durvaanyagú cselekedet, és az is marad. Az, amit az ember közben lelkileg érez, attól teljesen különálló dolog. A lelki szeretet a testi ösztön mellett halad, s nem vele együtt vagy ráadásul benne.
Minden más elképzelés durva önámítás, mivel nem felel meg a természet törvényeinek. Csak az ész talált ki különbségeket, hogy önmagát igazolja, és hogy újra megpróbálja eltorzítani és megcsonkítani az Igazságot, melynek tiszta formájában az embereket az ébredéshez, a felismeréshez kellene eljuttatnia, hogy érzelmeik tiszták és igazak legyenek, és végül a Fény felé tudjanak emelkedni.
Ember, legyen végre bátorságod ahhoz, hogy igaz légy mindenben, amit teszel! A csókban is. Törj át a csalóka képeken, melyeket hiúságod és érzéki vágyad hozott létre! Ébredj fel!
