Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


Tizedik parancsolat
Ne kívánd felebarátod házát, vagyonát, jószágát, és semmit, ami az övé!

Aki tisztességes munkával és tisztességes kereskedéssel igyekszik haszonra szert tenni, az a nagy elszámolásnál nyugodtan várhatja e parancsolat sorra kerülését; hiszen elmegy majd mellette anélkül, hogy döntően érintené. Voltaképpen oly könnyű teljesíteni valamennyi parancsolatot, és mégis... nézzétek csak meg helyesen az embereket, és hamarosan arra a felismerésre juttok, hogy még e parancsolat az ember számára tulajdonképpen teljesen magától értetődő teljesítése... sem történik meg, vagy csak nagyon ritkán, és akkor sem örömmel, hanem csupán nagy fáradsággal.

Mint valamiféle csillapíthatatlan vágy, úgy telepszik minden emberre, akár fehér-, sárga-, fekete- vagy rézbőrű, hogy irigyelje embertársaitól azt, amit ő maga nem birtokol. De még pontosabban: hogy irigyeljen tőle mindent! Ebben az irigységben már benne van a tiltott vágyakozás is! A parancsolat megszegése ezzel máris megtörtént, és sok olyan rossz gyökerévé válik, mely az embert gyorsan bukásba sodorja, ahonnan gyakran már soha többé nem emelkedik fel.

Az átlagember furcsa mód ritkán becsüli azt, ami a sajátja, hanem mindig csupán azt, ami még nincs a birtokában. A Sötétség serényen hintette szét a sóvárgást, az emberi lelkek pedig sajnos túlontúl készségesen adták magukat ahhoz, hogy a szomorú vetéshez megteremtsék a legtermékenyebb talajt. Így vált idővel az emberiség legnagyobb részénél alapvetővé minden tevékenység esetén a másik javainak birtoklása utáni sóvárgó vágyakozás. Kezdve az egyszerű kívánságokkal, a ravaszságon és a rábeszélés művészetén át fokozódva egészen a folytonos elégedetlenség határtalan irigységéig és a vak gyűlöletig.

A vágy kielégítését szolgáló minden utat még egyenesen helyesnek is tartottak, ha az nem állt túl nyilvánvalóan szemben a földi törvényekkel. Isten parancsolata a nyereség növekvő hajhászásában figyelmen kívül maradt! Mindenki egészen addig valóban becsületesnek vélte magát, amíg földi ítélőszék felelősségre nem vonta. Ennek elkerülése azonban nem kívánt nagy fáradságot; hiszen esze legnagyobb óvatosságát és legélesebb okosságát alkalmazta, ha az volt a szándéka, hogy embertársait kíméletlenül megkárosítsa, amint szükségét érezte, hogy könnyűszerrel valamilyen előnyhöz jusson. Nem gondolt arra, hogy a valóságban éppen ez kerül majd neki sokkal többe, mint amennyit az összes földi vagyon használhatna neki! Az úgynevezett okosság vált a legfőbb erénnyé! A mai fogalmak szerint azonban az okosság önmagában véve nem más, mint a ravaszságnak vagy annak fokozásának hajtása. Csupán az a különös, hogy a ravasz ember iránt mindenki bizalmatlan, de az okos iránt tisztelettel viseltetik! Az általános alapbeállítottság az, amely ezt a logikátlanságot előidézi. A ravasz ember kontár saját vágya kielégítésének művészetében, míg az eszes emberek annak mesterei. A kontár nem tudja akarását szép formákba öltöztetni, s ezért csupán szánakozó megvetést arat. Ennek mestere azonban a legnagyobb irigységgel párosult csodálatot váltja ki azokból a lelkekből, akik ugyanennek a függőségnek hódolnak! Még ebben is irigység van, mert a mai emberiség talaján még az azonos jelleg csodálata sem történhet irigység nélkül. Az emberek nem ismerik a sok rossz ezen erős mozgatórugóját, egyáltalán nem tudják már, hogy különböző alakban jelenleg éppen ez az irigység uralja és irányítja teljes gondolkodásukat és cselekedeteiket! Ott van az egyes emberekben, miként egész népekben is, országokat kormányoz, pártokat irányít, háborúkat szít és örökös viszályt még ott is, ahol csupán két embernek kell valamit megvitatnia!

Hol marad az engedelmesség Isten tizedik parancsolatával szemben! – kiáltaná az ember figyelmeztetőn az egyes országoknak. A legkönyörtelenebb mohósággal csupán arra törekszik mindegyik földi állam, hogy a másik állam vagyonát megszerezze! Közben nem retten vissza a gyilkosságtól, sőt még a tömeggyilkosságtól és egész népek elnyomásától sem, csupán azért, hogy így lendítse fel magát. A tetszetős beszédek az önfenntartásról vagy az önvédelemről csupán ürügyek, mivel saját maguk is világosan érzik, valamit mondani kell, hogy valahogy enyhítsék, mentsék ezeket az Isten parancsolatai ellen elkövetett iszonyatos bűntetteket!

Ez azonban semmit sem használ nekik; hiszen kérlelhetetlen a palavessző, amely Isten parancsolatainak be nem tartását bevési a világ történéseinek könyvébe, széttéphetetlenek a karmafonalak, melyek úgy kötődnek közben minden egyes elkövetőhöz, hogy gondolkodásának és cselekedetének legapróbb rezdülése sem veszhet el anélkül, hogy ne lenne feloldozva!

Aki e fonalakat át tudja tekinteni, az látja, hogy mindez mily iszonyatos ítéletet idézett immár elő! Annak zűrzavara és összeomlása, ami eddig felépült, csupán az Isten tizedik parancsolatával szemben elkövetett legszégyenteljesebb erőszak első gyenge következménye! Senki sem lehet hozzátok irgalmas, amikor a folyamat teljes kihatása kezd egyre jobban rátok törni. Nem érdemeltetek mást. Csak az jön így el, amit kikényszerítettetek magatoknak!

Irtsátok ki lelketekből teljesen a tisztátalan vágyakat! Vegyétek számításba, hogy az államot is csupán egyének alkotják! Hagyjatok fel minden irigységgel, gyűlölettel az olyan emberek iránt, akik véleményetek szerint sokkal többet birtokolnak, mint ti magatok! Ennek megvan az oka! Azonban teljes mértékben ti egyedül vagytok felelősek azért, hogy ezeket az okokat nem vagytok képesek felismerni, mert szabad akaratotokból erőszakoltátok ki felfogóképességetek szörnyűséges és Isten által nem kívánt beszűkülését, melynek a ti ész előtti áldatlan hajbókolásotok következmé­nyeként kell megjelennie!

Aki Isten új, földi birodalmában nem akar megelégedni helyzetével, amely saját, önmaga által létrehozott karmafonalainak kihatásai révén adatott neki, az nem is érdemli meg, hogy így adassék neki lehetőség arra, hogy viszonylag könnyen feloldja a rajta függő régi vétkek terhét, s hogy ugyanakkor szellemileg még érjen, hogy megtalálja a felfelé vezető utat az összes szabad szellem hazájába, oda, ahol csak Fény és boldogság uralkodik!

A jövőben könyörtelenül eltávolíttatik minden elégedetlenkedő, mint a végre annyira áhított béke hasznavehetetlen zavarója, mint az egészséges felemelkedés akadálya! Ha azonban van még benne jó csíra, amely biztosan garantálja a mihamarabbi visszafordulást, akkor az új földi törvény által saját előnyére és utolsó mentségként megaláztatik mindaddig, míg el nem jut Isten bölcs akarata feltétlen helyességének felismeréséhez; valamint annak felismerésére, hogy az rá vonatkozóan is helyes, aki eddig csupán lelke rövidlátása és az önmaga által akart ostobaság miatt nem volt képes felismerni, hogy azt az ágyat, melyben a Földön jelenleg fekszik, egyedül ő maga készítette saját magának teljes eddigi léte több evilági és túlvilági életének feltétlen következményeként, nem pedig valamiféle véletlen vak önkénye! Közben végre majd felismeri, hogy neki pontosan arra és csak arra van szüksége, amit átél, és arra a helyzetre, amiben él, azokra a körülményekre, melyekbe született, mindazzal, ami e körülményekkel együtt jár!

Ha szorgalmasan dolgozik önmagán, úgy a szellemi téren túl földileg is felfelé fog emelkedni. Ha azonban makacsul mégis egy másik utat erőszakol ki magának, embertársai figyelembevétele nélkül és azok kárára, az sohasem hozhat neki valódi hasznot.

Nem mondhatja, hogy ehhez még Istentől kellene és kell is ismeretet kapnia, hogy ezt követhesse, és ami szerint megváltozhat! Az csak egy újabb bűn és arcátlanság, ha elvárja, sőt követeli, hogy előbb legyen neki bebizonyítva, hogy nézetében téved, hogy elhiggye és meggyőződhessen az ellenkezőjéről! Ő az, egyedül ő, aki teljesen lehetetlenné tette a felismerést, és aki letért a helyes útról, amelyen a kezdetben ott állt! A megismerés lehetőségét az Isten már megadta neki útravalóul arra az útra, amit ő maga kért, hogy mehessen rajta! Mivel ezt most gonosz önkényességgel alaposan betemette, talán az Istennek kellene szolgaként ezt a kátyút ismét megnyitnia! Gyerekes viselkedés! Éppen ez az arcátlanság, ez a követelőzés válik most a legnehezebbé, amit az így elkövetett istenkáromlás miatt meg kell bűnhődnie! Mondom néktek: minden rabló könnyebben megszabadul a bűnétől, mint az olyan emberi lélek, aki követelni meri és elvárja, hogy Isten orvosolja az ember saját és legnagyobb bűnét azzal, hogy új ajándékként megadja neki a felismerést! Éppen azt, amit az ember a legsúlyosabb bűn terheként magára vett oly módon, ami leginkább ellenszegül Isten akaratával!

Kemény küzdelmet kell majd az emberi lelkeknek vívniuk, mielőtt meg tudnak majd szabadulni Isten tizedik parancsolatának szokásos megszegésétől, azaz megváltoznak ezen a téren, hogy végre gondolatban, szóban és cselekedetben is valóban a szerint éljenek! Mindazokra azonban, akik erre nem képesek, szenvedés és pusztulás vár itt a Földön és a túlvilágon!

Ámen!

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat