Az Igazság Fényében

91. És beteljesült...!

Magasra csaptak az igazságtalanság hullámai a fáraók korában. Az erkölcstelenség és a bűnözés diadalát ünnepelte, és Izrael rabszolgasága elérte csúcspontját.

Ekkor lépett erre a földre Abdrushin! Ezzel az Fény megtette az első lépést a Fény után vágyakozó emberi lelkek megmentésére! Nagy ínségük annyira megtisztította a zsidókat, és lelki képességeik az elnyomás kínjai közepette annyira kifinomultak, hogy az akkori emberek közül egyedül ők voltak fogékonyak a fényes magasságokból ezekbe a mélységekbe érkező rezgésekkel szemben.

Ezek a rezgések mindig itt voltak, és állandóan itt is vannak, de nem volt ember a földön, aki próbálta volna venni őket. Csak a legkínzóbb nyomor rendítette meg és szabadította fel hosszú idő után a leigázott zsidók lelkét úgy, hogy végre kiérezhették a kozmosz finomabb rezgéseit is, és ezzel létrejött egy Isten közelsége utáni bizonytalan vágy, ami végre a forró áhítat esedező fohászává emelkedett.

A Fény utáni vágyakozás segélykiáltása nem maradt kölcsönhatás nélkül. Mindaddig, amíg ezek az emberek gondolkodásukat és intuitív érzéseiket a föld felé irányították, a kölcsönhatásban persze semmi más nem áramolhatott vissza hozzájuk. Ám amikor végre komoly és valóban alázatos szándékkal felfelé, a Fényhez fordították tekintetüket, ott a kölcsönhatásban a lelkekbe is erősebben folyhatott a Fény-áramlat. Ezzel a szenvedő nép segélykiáltása meghallgatást nyert. A szabadító eljött!

Az isteni akarat – ahonnan maga is származik – teljesítésében jött el. Ezért is válik szükségszerű törvénnyé, hogy mindenütt, ahová belép, ellenségességnek kell létrejönnie azokon a helyeken, ahol valami szembe helyezkedik Isten igazságos akaratával, de ott ahol a valódi értelemben vett igazságosság az élet részét képezi, a legtisztább béke és boldogság jön el.

Mivel Abdrushin akkor is és most is magában hordozza Isten élő akaratát, melyből a Teremtés törvényei erednek, és mivel ő az emberré lett isteni akarat, így már a létével kioldhatja a szellemi törvények összes végső hatását a Teremtésben.

Közben a végkifejlet minden egyén és egész nemzetek számára mindig úgy alakul, hogy pontosan megfelel annak a végnek, amit éppen az általuk választott út rejt magában, vagyis pontosan annak a fajtának megfelelően, melynek irányába önként beálltak. Ha a Sötétség felé hajlanak, teljesen óhatatlanul borzalmak fognak következni, ám azoknak, akik a Fény felé igyekszenek, boldogságot és örömet hoz. Még ha a teljes véghez vezető út minden emberi lélek számára nagyon is távolinak tűnik, így azt hiszik, hogy van idejük, sok idejük az utolsó döntésre, aminek végérvényesnek kell lennie... ha belép közéjük Isten élő akaratának részeként Abdrushin, akkor minden útnak gyorsan, automatikusan és minden átmenet nélkül – természeti törvényként – vége vettetik, és ebben rejlik az utolsó ítélet!

Az Abdrushin által sugárzott mágneses erővel a vég oly gyorsan közeledik, hogy az emberi lélek már nem követheti saját útját, mint korábban, hanem azonnal el kell nyernie annak a gyümölcsét, amit elvetett, és közben minden lélek műve is ítélet alá kerül. Felvirágoznak, ha Isten akarata szerint valók, vagy összeomlanak, ha nincsenek vele teljes összhangban. Ez magában foglalja az összes tevékenységet, kezdve a családdal és a házassággal, egészen a szakmai tevékenységig, legyen az akár a mesterségben, az iparban, a kereskedelemben, a gazdaságban vagy az államigazgatásban, azon nem múlik, mert ez az isteni igazságszolgáltatás szerint azonnal a szellemi törvények gyors végkifejlete alá esik. Az ember közben semmit nem tartóztathat fel, illetve nem késleltethet, semmit nem rejthet, illetve nem takarhat el. Tehetetlenül alá kell vetnie magát annak, amit a valódi igazságosság követel, még ha ez az ő földi nézetei szerint nem is tűnik annak!

Az emberré lett isteni akarat olyan, mint egy élő kapcsolat, ami a végkifejlet gyújtószikrájává válik mindenütt saját földi létében, ahol csak megérinti az embert vagy az egész népet. Az ő léte kikényszeríti az elszámolást, és mindenütt a döntést kell sürgetnie, a végső döntést, ami minden létező számára még lehetséges.

Így válik ítéletté, bárhová érkezik, anélkül hogy ő magának kellene ítélkeznie. Eredeténél fogva ő olyan, mint egy minden történést lezáró önműködő kulcs, a kard, aminek csak be kell állnia a világba, hogy mindenki és minden rajta választódjék külön! —

Mivel akkor az egyiptomiak igazságtalansága a zsidó nép szenvedésében egészen fel a Fényhez kiáltott, megelőzte Abdrushin az Isten Fiát, követve a vádat, hogy elhozza az egyiptomiaknak az ítéletet, eljött, hogy kiszabadítsa a megpróbáltatások által megtisztított zsidók népét, hogy egy napon eleget tehessenek elhivatottságuknak, és mint az akkor legérettebb nép, befogadják az Isten Fiát, amint ennek eljön az ideje! —

Így az egyiptomiakkal szomszédos legerősebb nép fejedelmében eljött a Földre az Istenítélet követe. Az arabok fejedelmeként az Abdrushin nevet viselte. Ez értelemszerűen azt jelenti: a Szent Szellem Fia.

Gyakran látogatott a fáraó palotájába, és ezzel teljesen egyedül elhozta a szellemi törvények végkifejletét az egész nép számára. Csak ily módon volt lehetséges, hogy aztán Mózes is bejelenthette az összes büntetést, melyek gyorsan beteljesültek! Ez a beteljesülés Abdrushinon keresztül jött, akinek Isten élő akarata részeként el kellett hoznia a földre a kiegyenlítő igazságosságot a szellemi törvények önműködő végkifejletében, melyek következményei a durvaanyagúságban is megmutatkoznak.

Így töretett és ítéltetett meg Egyiptom népe keményen a maga gonoszságában és erkölcstelenségében Isten akarata által, és a zsidó nép ki lett szabadítva, hogy felemelkedjen elhivatottsága teljesítéséhez, hogy a maga körében egyre növekvő érettségével előkészítse a talajt Isten Fiának földi befogadására.

Ez volt a kör kezdete, mely hatalmas eseményeket rejtett magában, és amelynek be kell zárulnia Abdrushin újbóli eljövetelével erre a Földre! Ezzel az emberiség kezébe lett téve az elképzelhetetlen magasságokba való felemelkedés lehetősége. —

Abban az időben Abdrushin meghódított többek között egy magasan fejlett indiai eredetű népet is. Élt köztük egy látnok, aki éppen Abdrushin jelenléte által jutott magas kinyilatkoztatásokhoz. A látnok feladata volt, hogy ezeket a kinyilatkoztatásokat közzétegye, mert segített volna az embereknek, hogy szellemileg könnyebben és gyorsabban emelkedjenek fel. De ő ehelyett teljesen magába fordult, és az emberek elől elzárkózva csak önmaga számára dolgozta fel rendkívüli tudását, ahogy ezt még ma is sokan teszik. A tudók, vagy akik azzá lettek, az esetek többségében ma is vagy magukba zárkóznak, vagy – amennyiben ez egyáltalán lehetséges – elzárkóznak minden ember elől, mert attól tartanak, hogy az emberek nem értenék meg, vagy kinevetnék őket. Gyakran azért is, hogy tudásukat csak maguk élvezhessék, és örömüket leljék benne.

Az ilyen viselkedés azonban helytelen. Akinek nagyobb tudás jutott, annak ezt tovább kell adnia, hogy ezzel másoknak segítsen; hiszen ez az ő számára is ajándék volt. Nem szerezhette volna meg. Nevezetesen a kinyilatkoztatások elfogadása kötelez. Általában azonban csak azok kürtölnek világgá mindent, ami mások számára teljesen értéktelen, akik keveset látnak, és ezzel ártanak azoknak, akik valóban tudókká lettek, mert aztán már eleve egy kalap alá veszik őket ezekkel, és hitelüket vesztik. Ezen okoknál fogva hallgat sok tudó is, aki egyébként beszélne.

Így vallott kudarcot az akkori idők látnoka is valódi feladatában. Ott volt, amikor sírba helyezték Abdrushin halandó földi hüvelyét. De ez nagyon erőt vett rajta, és a legmagasabb ihletéssel egy nagy kőre a sírkamrában kivéste az egész történést, kezdve Abdrushin eredetével az isteniből, az ő feladatain keresztül a világok átvándorlása során, egészen az istenivel való újraegyesítésig, és az ő végső feladatáig. A kőfelirat tartalmazza a mai kort is minden történésével.

Abdrushin sírköve, ma még elrejtve a kíváncsiskodók szeme elől, ugyanazt a jelet viseli, mint az a sírkő, amely Isten Fiának földön viselt csontjait fedi. E tény nyilvánosságra hozatala az emberi szemek számára még a földi beteljesülés órájára van fenntartva. De ez az idő már nincs messze. —

— — —

A kör kezdett mozgásba jönni. A történések kibontakoztak. Mint ezek koronája, az Isten Fia eljött a Földre az emberiség és az egész Teremtés szándékolt megváltása végett.

De az emberek nem fogadták el ezt a megváltást. A földi jólét kezdetével megnövekedett a szellemi elhanyagoltság is, ami elvette az intuitív érzékelés minden finomságát, és további következményként hagyta elburjánzani az emberi büszkeséget, ami egyre szorosabban rakódott fojtó tövisként az emberi lélek köré, elvágva őt minden fentről, a fényes magasságokból érkező rezgéstől.

Így az Isten Fia által elhozott Fényből jövő üzenet nagyon kevés visszhangra talált az ismét beszűkült és korlátozott emberi lelkekben. A Fény nagy hordozóját, mint számukra kényelmetlent, meggyilkolták. —

Abban az időben szintén lehetőség adatott az Abdrushin földi idejéből való indiai látnoknak, hogy jóvátegye hajdani kudarcát. Kegyelem által földileg újra megszületett mint Gáspár, a napkeleti három királyok egyike, akik ismerték a csillagot és felkeresték a gyermeket. Ezzel lehetőséget kapott, hogy levezekelje a sorsot, amit Abdrushin idejében hallgatásával magára vett; mivel Abdrushin missziója szoros kapcsolatban áll az Isten Fiának küldetésével. De itt is újra kudarcot vallott a másik két királlyal együtt. Nem csak az lett volna a feladatuk, hogy Betlehembe utazzanak, és a gyermeknek egyszer ajándékokat hozzanak, és aztán újra eltűnjenek. Választottak és elhivatottak voltak, hogy felismerve az Isten Fiát mindig mellette álljanak, és megkönnyítsék földi pályafutását minden tisztán földi dologban! Egész földi élete során. Hatalmukkal és vagyonukkal földileg kellett volna őt támogatniuk. Csak erre a célra születtek bele a maguk viszonyaikba, már születésük előtt kijelölve, majd megajándékozva a tisztánlátással, hogy könnyen teljesíthessék azt, amit korábban kérelmeztek.

De ebben kudarcot vallottak, és közülük immár másodszor az egykori látnok. —

Már akkor nem lett jól megértve Isten Fiának magasztos üzenete az Igazságból, a későbbi szellemi vezetők által aztán egyre jobban el lett ferdítve, és gyakran hamisan volt értelmezve, miáltal tiszta ragyogása elveszett. Az egész emberiség, és az egész föld felett ismét szétterült a Sötétség. —

Ez a nyitott kör azonban akadálytalanul, egyre növekedve pörgött, és így egyre közelebb hozta a világot az órához, amikor az emberré lett isteni akarat visszatérésében szükségszerűen be kell következnie e kör bezárulásának is. A vég össze lesz kapcsolva a kezdettel. Ebben rejlik azonban minden történés végkifejlete és az elszámolás! Ez hozza el a nagy világfordulatot!

Világfordulat! Sürgetően szükséges, hogy a világ ne legyen a hamis emberi önámítás által teljes pusztulásba hajtva. És Abdrushin ismét eljött erre a Földre, hogy lezárja a kört, hogy kioldozza az összes szellemi törvényt, melyek a helytelen emberi akarat által csúnyán összekuszálódtak, és hogy így teljesítse azt, ami figyelmeztetően és intően már évezredekkel ezelőtt meg lett ígérve:

„Az ítélet!”

Türelmesen várt, és figyelmesen szemlélte az emberek hamis működését, ebből sokat saját magán tapasztalva meg, ismét ellenségességet ébresztett ott, ahol valami nem volt összhangban Isten akaratával, és békét hozott oda, ahol helyes volt a hozzáállás Isten akaratához. Megvárta, amíg elérte Isten hívása, hogy nekikezdjen.

És mivel addigra a Sötétség már behatolt mindenbe, amit emberi tevékenység hozott létre, ez számára többnyire csak szenvedést és reménytelen küzdelmet jelentett, amíg kötött maradt és hatalmát nem volt szabad kibontakoztatnia. A benne lévő sugárzásokat sűrű lepel fedte, hogy ne hozzák el idő előtt az erős kifejleteket, melyek a világítélethez tartoznak. Csak attól az órától, amelyik meghozta a világfordulatot, hullhattak le róla lassan és fokozatosan a leplek.

Addig azonban még egyszer hirdethette az Igazság Igéjét, ferdítetlenül, ahogy ezt már az Isten Fia elhozta, hogy akik valóban komolyan törekednek a Fény felé, az ítéletben lehetőséget kapjanak a menekülésre, mert azok az emberi lelkek, akik valóban komolyan keresik az Igazságot, és vágyódnak a szellemi felemelkedésre, nemcsak a világi hatalomra a szellemi keresés ürügye alatt, azok meg is találják ebben az Igazság Igéjében a mentőhorgonyt! De az összes többinek ez nem adatott meg. Süketek és vakok maradnak a feltétlen kölcsönhatás törvényének következtében; mert érdemtelenek a megmentésre. Hiszen ők a túlvilágon, a földi halál után is süketek és vakok, mégis élniük kell.

Az Igazság isteni Igéjét most ismét az akkori neve alatt – Abdrushin – adta az emberiségnek, ez azért történt, hogy rámutasson e történések körének kezdetére, melynek ezzel a világfordulattal le kell zárulnia! Ez azokra érvényes, akik a kellő időben történő felismeréssel még átélik az ítéletet.

Ez utalás a későbbi áttekintés megkönnyítésére! Ennek megértése az emberek számára majd csak a megtisztítás után jön el, amikor ki lesznek zárva a zavart okozó hamis lelkek, és az összes többi számára a megújult virágzásban elkezdődik a felemelkedés. —

És egyszerre itt volt a nagy világfordulathoz kötődő ígéretek beteljesítésének órája! Látszólag bejelentetlenül, ahogy annak idején Egyiptomban. Csak a résztvevők tudtak róla, míg az emberiség csendesen aludt. Ezzel nagy dolgok lettek előkészítve, és Abdrushin hosszantartó földi tanulóidő után hozzáállt küldetéséhez, mely őt a megígért Ember Fiaként mutatja be az emberiségnek, hogy az emberiség rajta ítéltessen! Rajta; mert ahogy azt már kifejtettük, Ő az ítélet, de ő maga nem ítél. —

Bár Abdrushin a Földön egészen a világfordulatig komolyan hátráltatva volt a sűrű burkok által, mindazonáltal a szellemi törvények kioldásával már a tanulás időszakában is működött. Bár enyhén és mindig csak ott, ahol személyes kapcsolatba került, de mégis csak feltétlenül az egyénekben, valamint az ő műveikben. Egyedül saját létével, önműködően, de nem személyesen büntette vagy jutalmazta mindazt, ami ennek során a közelébe került! Ezt az élő természeti törvényt nem lehetett teljes mértékben megakadályozni a működésében. Ami egészségtelen és hamis volt, az rajta keresztül nem arathatta le azt, ami egészséges és jó; a képmutatás vagy az álszent önbecsapás, amelyben annyian oly gyakran élnek, aztán a visszahatások tévedhetetlen kifejletében természetesen nem várhatott semmi haszonra, hanem mindig csak veszteségre.

De megint csak magától értetődő volt, hogy közben a balga emberek az önismeret súlyos hiányában nem látták saját belső életük igazságos következményeit, hanem csak külső történést akartak figyelembe venni, mintha Abdrushintól jönne, és így rágalmazták, ócsárolták és gyanúsították, ami szükségszerűen gyakran nehezítette az ő földi útjának első felét. De aztán elhozta a Teremtésnek az ítéletet!

Mint a Világmindenség királya Imanuel, mint az ősteremtettek Parsifalja a szellemi birodalomban, és végül mint az Ember Fia a durvaanyagúságban ezen a Föld bolygón. Háromrészű egyben, egyszerre működő, mint egy isteni misztérium. Ez olyan folyamat, amit a kifejlődött emberi szellemek nem érthetnek meg, melyben azonban az ősteremtetteknek már részük van; mert ők is működhetnek itt a Földön, míg ezzel egyidőben eleget tesznek a szolgálatnak fent a Grál-várban.

A világfordulattal lehullottak Abdrushinról az őt gátló burkok. Ennek leírhatatlan erő lett a következménye, melyet Abdrushin most tudatosan abba az irányba sugározhat, és kell is hogy sugározzon, amit Isten akarata kijelölt számára, hogy minden egészségtelent elpusztítson, és így megszabadítsa az egészségest az ártó nyomástól, ami lenyomva tartja, és akadályozza a Fényhez való szabad felemelkedésben.

Végül így támad fel a Földön Isten várva várt birodalma, mely egykor ezerévesként lett megígérve az igazaknak. Földöntúli és emberfeletti hatalom által lesz kikényszerítve, amely Isten küldöttének adatik az ígéretek teljesítésére!

És az indiai látnok, a későbbi napkeleti Gáspár király ismét lehetőséget kapott, hogy most levezekelje a kettős kudarcot. Utolsó lehetőségképpen lett neki megengedve, hogy együttműködhessen a végső történésnél, bár ezúttal nem földileg, hanem szellemileg.

És most beteljesül minden ígéret, feltartóztathatatlanul és megváltoztathatatlanul, ahogy ez az isteni kijelölésben rejlik! Egy sem marad közülük nyitva; mert a kör lassan már kezd bezárulni! És az Abdrushin – Parsifal résszel most a földi testben összekapcsolódik még az ő isteni része is, így most ebben a durvaanyagúságban Imanuel támad, akit már Ézsaiás próféta megígért az egész emberiségnek! Az a tény, hogy az emberek igyekeztek Imanuel, az Ember Fia ígéretét azonossá tenni Jézus, az Isten Fia ígéretével, csak az emberi megértés elégtelenségére mutat, még a legnyilvánvalóbb és egyértelmű bibliai leírással szemben is. Ha már megeshetett az a hiba, hogy az Isten Fia és az Ember Fia megjelölés fogalmára úgy akartak tekinteni, mint ami egy és ugyanaz, mert ebben senki sem ismerte ki magát, és a hívek túl félénkek voltak, hogy elfogadják a két személy gondolatát, hiszen a két teljesen más névre való egyértelmű utalásnak az ígéretekben el kellett volna vezetni arra a következtetésre, hogy feltétlenül két személyről van szó. Ezért boldogok mindazok, akik még az utolsó órában eljuthatnak magukban a felismerésig!

Ámen!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]