Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


86. Intuíció

Minden intuíció azonnal egy képet hoz létre. E kép kialakításában közreműködik a kisagy, amelyen keresztül a léleknek uralnia kell a testet. Ez az agy azon része, mely az álmot közvetíti számotokra. Ez a rész pedig összeköttetésben van a nagyaggyal, melynek tevékenysége révén keletkeznek a térhez és időhöz jobban kötődő gondolatok, melyekből végül összeáll az ész.

Most figyeljétek meg pontosan a folyamatot! Közben élesen meg lehet különböztetni, amikor az intuíció szól hozzátok a szellem által, és amikor az érzés az ész által!

Az emberi szellem tevékenysége az intuíciót váltja ki a napfonatban és ezáltal egyúttal befolyást gyakorol a kisagyra. Ez a szellem hatása. Tehát egy olyan erőhullám, mely a szellemből indul ki. Ezt a hullámot az ember természetesen ott érzi, ahol a szellem a lélekben összeköttetésben van a testtel, az úgynevezett napfonat központjában, mely a mozgást továbbítja a kisagy felé, melyre a mozgás hatást gyakorol. E kisagy – egy fényképezéshez használt lemezhez hasonlóan – mindig a különböző befolyások meghatározott jellege szerint hozza létre a folyamat képét úgy, ahogy azt a szellem akarta, vagy ahogy azt a szellem átható erejében akaratával kialakította. Egy szavak nélküli képet! A nagyagy felveszi e képet, és megpróbálja szavakkal leírni, ami által megtörténik a gondolatok létrehozása, melyek végül a beszédben jutnak kifejezésre.

A valóságban az egész folyamat nagyon egyszerű. Szeretném még egyszer megismételni: a szellem a napfonat segítségével hatást gyakorol a neki adott hídra, tehát erőhullámokkal egy meghatározott akarás nyomást fejt ki az erre a célra számára adott eszközre, a kisagyra, mely azonnal továbbítja a nagyagynak, amit felvett. A továbbítás közben a besűrűsödés által máris egy kis változás áll be, mivel a kisagy hozzákeveri saját jellegét. Mint egy lánc egymásba kapcsolódó szemei, úgy dolgoznak az eszközök az emberi testben, melyek a szellem használatára rendelkezésére állnak. Működése során azonban mindegyik csak formákat alakít ki, másra nem képes. Mindennek, ami eljut hozzájuk, saját egyedi jellegük szerint adnak formát. Így a nagyagy is felveszi a kisagy által továbbított képet, és valamivel durvább jellegének megfelelően előbb a tér és az idő szűkebb fogalmaiba szorítja, besűríti és így viszi a gondolati formák megfoghatóbb finomanyagú világába. Azután már szavakat és mondatokat is formál, melyek a beszéd szerve által hanghullámokként hatolnak a durvaanyagúságba, hogy ott egy új hatást hívjanak elő, melyet e hangok mozgása von maga után. A kimondott szó tehát a nagyagy által közvetített képek kihatása. A kihatás irányát a nagyagy a beszédszerv helyett a mozgási szervekhez is tudja vezetni, aminek következtében a szavak helyett írás vagy cselekvés alakul ki.

Ez az emberi szellem tevékenységének a normális folyamata a durvaanyagúságban, ahogyan azt a Teremtő megkívánja.

Ez a helyes út, mely az egészséges utófejlődést hozta volna a Teremtésben, teljes egészében kizárva az emberiség eltévelyedését.

Az ember azonban önként letért erről az útról, melyet teste felépítése írt számára elő. Önfejűen beleavatkozott eszközei láncolatának normális működésébe, amikor az észt bálványozni kezdte. Ezzel minden erejét az ész fejlesztésére fordította, egyoldalúan erre az egy pontra összpontosította. A nagyagy, amely létrehozza az észt, minden más eszközhöz képest, mely részt vesz a folyamatban, aránytalanul meg volt erőltetve. Ez természetesen meg is bosszulta magát. A láncolat minden egyes szemének kiegyenlített együttes munkája felborult és megakadt, és így minden dolog helyes fejlődése is. A végletes igénybevétel, melynek évezredeken át egyedül a nagyagy volt az alanya, azt egyre nagyobbá fejlesztette messze túlnőve a lánc többi részén. Ennek következtében minden elhanyagolt rész működése visszaszorult, s a csekély foglalkoztatás miatt szükségszerűen gyengébb maradt. Ehhez elsősorban a kisagy tartozik, mely a szellem eszköze. Innen adódik az, hogy a voltaképpeni emberi szellem tevékenységében nemcsak erősen gátolva volt, hanem gyakran még egészen meg is akadályozva és kiiktatva. A lehetőség arra, hogy a szellemnek helyes kapcsolata legyen a nagyaggyal a kisagy hídján át, be van temetve, míg az emberi szellem közvetlen kapcsolata a nagyaggyal teljesen ki van zárva, mert annak jellege erre egyáltalán nem alkalmas. A nagyagy feltétlenül a kisagy teljes működésétől függ, és akkor Isten akarata szerinti, amikor utána következik a sorban, ha a reá kiosztott tevékenységet helyesen akarja teljesíteni. A szellem rezgéseinek fogadására a kisagy jellege felel meg. Egyáltalán nem lehet megkerülni; hiszen a nagyagy tevékenységének már a finom durvaanyagúsághoz való átmenetet is elő kell készítenie, ezért teljesen másmilyen, sokkal durvább a felépítése.

A nagyagy egyoldalú túlfejlesztésében rejlik a földi ember örökletes bűne Istennel szemben, vagy világosabban mondva, az isteni törvények ellen, melyek éppúgy le vannak fektetve a test minden eszköze működésének a helyes arányaiban, mint az egész Teremtésben is. A helyes arányok betartása magában hordozta volna az emberi szellem számára a felemelkedéshez vezető helyes és egyenes utat. Így azonban az ember nagyravágyó önteltségében az egészséges működés hálózatába nyúlt, kivett belőle egy részt, és különleges törődésben részesítette, míg a többire ügyet sem vetett. Ennek egyenlőtlenséget és fennakadást kellett okoznia. Ha viszont a természetes történés menete ily módon akadályozva van, akkor ennek következménye feltétlenül betegség és csőd kell hogy legyen, majd végül zavaros összevisszaság és összeomlás.

De itt nem csak a testről van szó, hanem elsősorban a szellemről! A két agy egyenlőtlen fejlesztésének visszaélésével az évezredek folyamán a kisagy az elhanyagolás révén el lett nyomva, s a szellem ezért tevékenységében gátolva lett. Örökletes bűnné vált, mivel a nagyagy egyoldalú túlfejlesztését idővel már minden gyermek, mint durvaanyagú örökséget megkapott, aminek következtében már eleve hihetetlenül megnehezült a szellemi felébredésük és megerősödésük, mivel a kisagy, mint ehhez szükséges híd, már nem oly könnyen járható, és ráadásul nagyon gyakran el is lett vágva.

Az ember még csak nem is sejti, hogy mennyire erősen lesújtó irónia rejlik az általa alkotott „kis- és nagyagy” kifejezésekben! Nem is lehet iszonyatosabb vádat emelni az isteni rendeltetéssel történt visszaélés ellen! Az ember pontosan megjelöli vele földi vétkeinek legrosszabbikát, mivel durvaanyagú teste finom eszközét, melynek e Földön őt segítenie kell, bűnös önfejűséggel olyannyira megcsonkította, hogy az nemcsak hogy úgy nem tudja őt szolgálni, ahogy azt a Teremtő rendelte, hanem ráadásul a kárhozat mélységeibe kell őt vezetnie! Az emberek ezért jóval súlyosabban hibáztak, mint az iszákosok, vagy az olyanok, akik testüket mindenféle káros szenvedéllyel teszik tönkre!

Ráadásul most elbizakodottan elvárják, hogy Istennek úgy kell magát megértetnie, hogy testük szándékosan eltorzított hüvelyében is érthessék! A már elkövetett bűnt még ezzel a követelésükkel tetézik!

Az ember a fényes magaslatok felé vezető természetes fejlődés lépcsőin könnyedén és örömmel telve emelkedhetett volna felfelé, ha bűnös kézzel bele nem avatkozott volna Isten művébe! Átok rá, ha most nem ragadja meg hálával telve az utolsó mentőkötelet! Pusztuljon az ilyen, hogy ne követhessen el még több bűnt, ne terjeszthesse a nyomorúságot, és ne zúdíthasson szenvedést embertársaira, mint ahogy eddig tette! Ez nem is lehetett másképp, mint hogy az ilyen agyi nyomorékok őrült nagyzási hóbortba essenek, amiben a mai napig nagymértékben bővelkednek! A jövő emberének két normális agya lesz, melyek kiegyenlítetten dolgozva egymást kölcsönös harmóniában támogatják. A kisagy, melyet azért nevez így az ember, mivel el van csenevészesedve, most meg lesz erősítve, mert a helyes tevékenységet fogja végezni, míg viszonya a nagyagyhoz megfelelővé nem válik. Akkor majd újra harmónia lesz, és ami most görcsös, egészségtelen, eltűnik!

Most azonban térjünk rá az eddig oly téves életvitel további következményeire: az arányaiban túl kicsi kisagy ma megnehezíti a valóban komolyan kereső ember számára, hogy meg tudja különböztetni, mi is benne az igazi intuíció és mi pusztán érzés. Korábban már mondtam: az érzést a nagyagy hozza létre, amikor annak gondolatai a test idegeire hatnak, melyek visszasugározva a nagyagyat fantáziálásra kényszerítik.

Fantáziának kell nevezni azokat a képeket, melyeket a nagyagy hoz létre. Nem szabad őket azokhoz a képekhez hasonlítani, melyeket a kisagy alakít ki a szellem nyomására! Ebben rejlik a különbség az intuíció, mint a szellem tevékenységének következménye, és a testi idegekből kiinduló érzés között. Mindkettő képeket idéz elő, melyeket az ezekről a dolgokról mit sem tudó ember számára nehéz, vagy egyáltalán nem lehet megkülönböztetni, annak ellenére, hogy hatalmas közöttük a különbség. Az intuíció képei igazi képek és eleven erőt rejtenek, viszont az érzés képei, a fantázia, kölcsönvett erő látszatképei.

Ám annak könnyű különbséget tenni, aki ismeri az egész Teremtés fejlődésének folyamatát, majd alaposan megfigyeli magát.

Az intuitív képeknél, ahol a kisagy tevékenysége hídként szolgál a szellem számára, előbb közvetlenül a kép jelenik meg, és majd csak ezután alakul át gondolatokká, melyek a test érzésvilágát befolyásolják.

De a nagyagy alkotta képeknél ez épp fordítva történik. Ott a gondolatoknak kell előbb megszületniük, hogy azok létrehozzák a képek alapját. Mindez azonban oly gyorsan megy végbe, hogy úgy tűnik, mintha egyszerre történne. Ám ahogy a megfigyelésben némi gyakorlatra tesz szert az ember, nagyon gyorsan pontosan meg tudja különböztetni, hogy a folyamat milyen jellegű.

Az örökletes bűn további következménye az álom zavaros volta! Ezért az emberek ma már nem tulajdoníthatják az álmoknak azt az értéket, mely valójában megilletné őket. A normális kisagy, a szellem hatására, az álmot tisztán és világosan tudná közvetíteni. Jobban mondva ezek nem is álmok lennének, hanem a szellem átélései, amelyeket a kisagy vesz fel és közvetít, miközben a nagyagy alszik és pihen. Mivel azonban a nagyagy, vagy más néven, nappali agy, most sokkal erősebb, mint a kisagy, így még az éjszaka folyamán is hatással van kisugárzásával az oly érzékeny kisagyra. A kisagy mai meggyengült állapotában a nagyagy erős kisugárzását és a szellem átélését egy időben fogadja, ami keveredést idéz elő, mint amikor a gépbe behelyezett fotográfiai lemezre valaki kétszer exponál. Ebből adódik, hogy a mai álmok zavarosak.

Ennek legjobb bizonyítéka, hogy az álmokban gyakran szavak és mondatok is előfordulnak, amelyek csak a nagyagy tevékenységéből származhatnak, mert egyedül csak ez alkot szavakat és mondatokat, mivel szorosabban kötődik térhez és időhöz.

Ezért az emberhez már a szellemi figyelmeztetések és tanácsok sem tudnak eljutni, vagy ha igen, akkor csak elégtelenül, és ezért sokkal jobban ki van szolgáltatva a veszélyeknek, melyeket a szellemi figyelmeztetés segítségével különben ki tudott volna védeni!

Így ezeken a felsorolt rossz következményen kívül még sok másik is akad, melyet az ember az isteni rendeltetésbe történt beavatkozása vont maga után; hiszen a valóságban minden rossz csak ebből az egyetlen, ám ma bárki számára oly szembeötlő vétségből ered, mely pusztán a hiúság terméke volt, s a nő felbukkanásával keletkezett a Teremtésben.

Ezért végre tépje ki magát az ember az eredendő bűn következményeiből, ha nem akar elpusztulni.

Természetesen minden fáradságba kerül, ez is. Az embernek fel kell ébrednie kényelemszeretetéből, hogy végre azzá váljék, aminek már kezdettől fogva lennie kellene! A Teremtés támogatójává és a Fény közvetítőjévé minden teremtmény számára!

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat