Az Igazság Fényében
Grál-üzenet Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
75. Felebarátod szemében meglátod a szálkát, de magadéban a gerendát sem veszed észre!
Mindenki azt hiszi, hogy teljesen megértette ezeket az egyszerű szavakat, ám mégis kevesen vannak azok, akik felismerték ezek voltaképpeni értelmét. Egyoldalú és téves, ha az ember úgy magyarázza, mintha csak azt jelentené, hogy az embernek elnézőnek kell lennie embertársával szemben. Hogy valaki elnéző lesz embertársával szemben, az e kijelentés átélése során teljesen magától alakul ki, mint egy magától értető dolog, de majd csak másodsorban. Aki így kutat Krisztus szavaiban, az nem elég mélyen kutat, és azt bizonyítja, hogy távol áll attól, hogy megeleveníthesse az Isten Fia szavait, vagy hogy a kijelentéseiben található bölcsességet eleve alábecsüli. Sok igehirdető e szavakat éppúgy, mint minden mást, magyarázataiban annak a szeretetnek a puhányságához és erőtlenségéhez sorolja, melyet az egyház oly szívesen keresztényi szeretetnek próbál beállítani.
Az ember azonban csak saját hibái mércéjeként használhatja, és kell is használnia az Isten Fia e kijelentését. Ha nyitott szemmel jár a világban, és ugyanakkor saját magát is megfigyeli, akkor hamarosan fölismeri, hogy éppen azok a hibák, melyek embertársainál a legjobban zavarják, saját magánál egészen különleges mértékben vannak jelen, és mások számára kifejezetten terhesek.
Hogy megtanuljátok a helyes megfigyelés módját, a legjobb lesz, ha először csak embertársaitokra fordítjátok figyelmeteket. Feltételezhetően egy sem akad közöttük, akinek ne lenne valami kivetnivalója másokban, és ezt nyíltan vagy titokban szóvá is teszi. Amikor ez történik, akkor vegyétek csak alaposan szemügyre azt az embert, aki fennakad mások hibáin, sőt felháborodik. Nem tart soká, és csodálkozva fogjátok felfedezni, hogy éppen azok a hibák, melyeket az illető másoknál oly szigorúan kifogásolt, benne még sokkal nagyobb mértékben vannak jelen!
Ez egy olyan tény, mely kezdetben megdöbbent benneteket, ám kivétel nélkül mindig megmutatkozik. Az emberek megítélésekor a jövőben nyugodtan biztosra vehetitek, anélkül hogy tévedéstől kellene tartanotok. Mindig beigazolódik, hogy az a valaki, aki egy másik ember valamely hibája miatt felidegesíti magát, egészen biztosan éppen e hibát sokkal nagyobb mértékben hordozza magában.
Csak nyugodtan fogjatok hozzá az ilyen vizsgálatokhoz. Sikerülni fog, és majd azonnal felismeritek az igazságot, mert ti magatok nem vagytok a folyamat részesei, és ezért egyik fél esetén sem fogtok szépítgetni semmit.
Nézzünk például egy olyan embert, aki neveletlen módon legtöbbször mogorva és udvariatlan, ritkán fordul barátságosan az emberekhez, akit tehát mások szívesen elkerülnének. Éppen az ilyenek igénylik, hogy kiváltképp barátságosan kezeljék őket, és kijönnek a sodrukból, a lányok és nők még sírásra is ragadtatják magukat, ha akár egyetlen egyszer is jogosan szemrehányó tekintettel találkoznak. Ez a komoly megfigyelőre oly kimondhatatlanul nevetségesen és elszomorítóan hat, hogy még felháborodni is elfelejt rajta.
És így van ez ezer meg ezer különböző formában. Könnyű lesz elsajátítani és megtanulni. De ha már egyszer eddig eljutottatok, akkor legyen bátorságotok azt feltételezni, hogy ti magatok sem vagytok kivételek, mivel a bizonyítékot mindenki másnál megtaláltátok. És így végül majd felnyílik szemetek, s meglátjátok saját magatokat is. Ez nagy lépést jelent, talán a legnagyobbat fejlődésetekben! Ezzel kettévágtok egy csomót, mely ma fogva tartja az egész emberiséget! Váljatok szabaddá, és azután örömmel telve segítsetek hasonlóképpen másoknak is.
Ezt akarta mondani az Isten Fia ezekkel az egyszerű szavakkal. Ilyen nevelési értékeket adott nemesen egyszerű tanácsaival. Az emberek azonban nem kutatták őszintén ezek értelmét. Ők csak azt akarták megtanulni, mint mindig, hogy a másikra elnézően tudjanak tekinteni a magasból. Ez hízelgett visszataszító önteltségüknek. Téves gondolkodásuk minden szánalmassága, a kendőzetlen, álszent farizeusság mindenhol kiütközik az eddigi magyarázatokból. Ez változatlanul ültetődött át a kereszténységbe. Hiszen még a magukat keresőknek nevező emberek is elvakult megszokásból mindent túl könnyelműen vettek át és vesznek át, és saját mindenkori belátásukkal teljes összhangban azt képzelik, hogy ha valamit elolvasnak, akkor annak az értelmét is bizonyosan megértették. Ez nem őszinte keresés. Ezért nem tudják megtalálni a tulajdonképpeni kincset. Ezért nem eredményezhetett előrelépést. Az Ige halott maradt azok számára, akiknek meg kellett volna eleveníteniük magukban, hogy olyan értékekre tegyenek szert, melyek a magasba visznek.
És minden tanítás, melyet Isten Fia az emberiségnek adott, ilyen értékeket rejt, melyeket csak azért nem találtak meg az emberek, mert sohasem keresték azokat helyesen!
