Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


26. A gyermek jogai szüleivel szemben

Sok gyermek él szüleivel szemben olyan áldatlan tévhitben, mely legnagyobb kárára válik. Azt hiszik, hogy szüleik nyakába varrhatják saját földi létük indítóokát. Gyakran hallani az alábbi megjegyzést: „A szüleimnek magától értetődően gondoskodniuk kell rólam; hiszen ők hoztak világra. Nem az én hibám, hogy itt vagyok.”

Ennél nagyobb balgaságot már mondani sem lehet. Minden egyes ember saját kérésére vagy saját hibája miatt van ezen a Földön! A szülők csupán az inkarnálódás lehetőségét adják, különben semmi egyebet. És minden inkarnálódott léleknek hálásnak kell lennie, hogy erre megadatott számára a lehetőség!

A gyermek lelke nem több mint vendég a szüleinél. Már egyedül ebben a tényben elegendő magyarázat rejlik ahhoz, hogy tudni lehessen, egy gyermek a valóságban semmilyen jogot sem támaszthat a szülőkkel szemben! Nincsenek szellemi jogai szüleivel szemben! Földi jogai pedig kizárólag a pusztán földi dolgokból, a társadalmi rendből származnak, amiket az állam azért ír elő, hogy neki magának semmilyen kötelezettséget ne kelljen átvállalnia.

A gyermek szellemileg teljes értékű személyiség! A földi testen kívül, mely e durvaanyagú Földön való tevékenykedéshez eszközként szükséges, semmi mást nem kapott a szülőktől. Tehát mindössze egy hajlékot, amit a már azelőtt is önálló lélek használhat.

Azonban a nemzés által a szülők kötelezettséget vállalnak, hogy az így megteremtett hajlékot ápolják és gondoskodnak róla, míg a lélek, mely ezt a hajlékot birtokba vette, képes nem lesz annak fenntartását önmaga vállalni. Ennek időpontját magának a testnek a természetes fejlődése mutatja. Ami ezen felül történik, az ajándék a szülők részéről.

A gyermekeknek ezért végre-valahára fel kellene már hagyniuk azzal, hogy a szülőkre hagyatkozzanak, és inkább arra kellene gondolniuk, hogy ők maguk a lehető leggyorsabban a saját lábukra álljanak. Annak természetesen nincs jelentősége, hogy a szülői házban tevékenykednek, vagy azon kívül. Ennek azonban olyan tevékenységnek kell lennie, melynek nem szabad szórakozásnak vagy úgynevezett társasági kötelezettségek teljesítésének lennie, hanem egy meghatározott, valódi és hasznos kötelezettség teljesítésének kell lennie, olyannak, hogy az adott tevékenységet egy másik, külön ezzel a feladattal megbízott személynek kellene elvégeznie, ha a gyermek ezt a munkát többé már nem végzi el. Csak így lehet hasznos földi létről beszélni, mely maga után vonja a szellem érését! Ha egy gyermek, mindegy hogy az fiú vagy lány, a szülői házban ilyen jellegű feladatot teljesít, akkor a szülőknek azt a bért kell számára biztosítaniuk, amit egy idegen embernek kellene fizetniük ugyanazért a munkáért. Más szavakkal: a gyermeket ezután kötelezettségének teljesítésében is valóban önálló embernek kell tekinteni, és úgy is kell kezelni. Ha a szeretet, a bizalom és a barátság erős kötelékei fonódnak a szülők és a gyermek közé, akkor ez annál szebb mindkét fél számára; hiszen ez így egy szabad akaratból és benső meggyőződésből kiinduló kapcsolat, és ezért annál értékesebb! Ekkor igazi, s ez a kapcsolat a túlvilágon is megmarad, egymás kölcsönös támogatására és örömére. A családi kényszer és a családi szokások azonban egészségtelenek és megvetendőek, mihelyt a gyermek túljutott egy bizonyos korhatáron.

Természetesen nem léteznek úgynevezett rokoni jogok sem, melyekre főként nagynénik, nagybácsik, unokanővérek és unokafivérek támaszkodnak oly gyakran, és mindenki más, aki még a rokonok sorába próbál tartozni. Éppen e rokoni jogok olyan megvetendő visszaélések, melyektől egy teljes értékű embernek mindig undorodnia kell.

Hagyományból mindez sajnos olyannyira szokássá vált, hogy az ember általában egyáltalán nem is próbál másként gondolkodni, és csendesen alkalmazkodik hozzájuk, még ha közben ellenszenvet is érez. Aki azonban meg meri tenni egyszer azt a kis lépést, hogy szabadon elgondolkodik rajta, annak a lelke mélyéből mindez oly nevetségesnek fog tűnni, oly visszataszítónak, hogy felháborodva elfordul az így teremtett jogtalan igényektől.

Az ilyen természetellenes dolgoknak egyszer s mindenkorra véget kell vetni! Mihelyt felébred egy friss és egészséges emberi faj, az ilyen jellegű visszaéléseket azután amúgy sem fogják többé eltűrni, mert ellentmondanak minden egészséges gondolkodásnak. A természetes élet ily mesterkélt torzításaiból egyébként sem keletkezhetne sohasem valamilyen valóban nagy dolog, mivel az emberek közben túlságosan kötöttek maradnak. Ezekben a látszólag mellékes dolgokban hatalmas kötöttség rejlik. Itt kell a szabadságnak kezdődnie azáltal, hogy az egyén kitépi magát a méltatlan szokásból! Valódi szabadság csupán a kötelesség helyes felismerésében rejlik, ami összeköttetésben marad a kötelesség szabad akaratú teljesítésével! Kizárólag a kötelesség teljesítése ad jogokat! Ez a gyermekekre is vonatkozik, akiknek szintén csak kötelességük leghűségesebb teljesítése révén lehetnek jogaik. —

Azonban minden szülőnek egy sor olyan legszigorúbb kötelezettsége van, melyek nem függenek össze a gyermekek jogaival.

Minden felnőttnek tudatában kell lennie annak, hogy a nemzéssel tulajdonképpen mi is jár együtt. Hiszen az ebben tanúsított eddigi könnyelműség, a meggondolatlanság és a téves nézetek is oly vészes módon megbosszulták magukat.

Tudnotok kell, hogy a hozzátok legközelebb lévő túlvilágon már nagyszámú lélek áll készen arra várakozva, hogy újra lehetősége legyen inkarnálódni a Földön. Ezek legtöbbször olyan emberi lelkek, akiket karmafonalak tartanak fogva, és egy új életben ezek feloldozásának valamilyen lehetőségét keresik.

Mihelyt erre lehetőségük nyílik, olyan helyekre szegődnek, ahol nemzés történt, hogy ott várakozva nyomon kövessék a majd hajlékul szolgáló új emberi test érését. E várakozás közben azután finomanyagú szálak szövődnek a fiatal testtől a lélekhez, mely makacsul a leendő anya közvetlen közelében tartózkodik, és a lélektől a finomanyagú testhez, majd a test meghatározott érettségénél ezek a szálak szolgáltatják azt a hidat, amely a túlvilágról az idegen lelket beengedi a fiatal testbe, amit az azonnal birtokba is vesz. Egy idegen vendég költözik így be, aki karmája által megannyi bánatot okozhat nevelőinek! Egy idegen vendég! Micsoda kellemetlen gondolat! Az embernek azonban ezt állandóan szem előtt kellene tartania, és sohasem szabadna megfeledkeznie arról, hogy a várakozó lelkek közötti választásban ő is részt vehet, hacsak könnyelműen el nem vesztegeti az erre rendelkezésre álló időt. Az inkarnáció természetesen alá van vetve az azonos jellegűek vonzása törvényének. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges, hogy az egyik nemző fél azonos jellege szolgáljon pólusként, mert azt néha bármilyen ember szolgáltathatja, aki sokat tartózkodik a leendő anya közelében. Mennyi bajt el lehet hárítani, ha az ember helyesen ismeri az egész folyamatot és tudatosan foglalkozik vele. Így azonban csak könnyelműen eljátszadoznak, a játékot és a táncos helyeket keresik, úgynevezett partikat adnak, és nem sokat törődnek azzal, hogy ezalatt az idő alatt milyen fontos dolog van készülőben, hogy később majd erőteljesen beavatkozzék egész életükbe.

Az embereknek az imában annyi mindent kellene tudatosan irányítaniuk e folyamatban, a rosszat meggyengíteniük, a jót megerősíteniük, olyan imával, melynek állandóan a forró vágy képezi az alapját. Az idegen vendég, aki ezután gyermekként beköltözik majd hozzájuk ezáltal olyan lenne, hogy szívesen látott maradna minden tekintetben! Az emberek annyi mindent összehordanak a születés előtti nevelésről néhány külsőleg megnyilvánuló kihatás megszokottan csak félig vagy helytelen megértése alapján.

De mint az gyakran előfordul, úgy itt is téves a megfigyelésekből levont emberi következtetés. Egyáltalán nincs semmilyen lehetőség a születés előtti nevelésre, a vonzás befolyásolására azonban feltétlen lehetőség van, amennyiben az a megfelelő időben és a megfelelő komolysággal történik! Ez egy olyan különbség, amelynek következményei messzebbre nyúlnak, mint amire valamilyen születés előtti nevelés valaha is képes lenne.

Akinek mindez világossá vált, és ennek ellenére még könnyelmű módon, meggondolatlanul teremt másokkal kapcsolatot, az bizony nem érdemel mást, mint hogy olyan emberi szellem férkőzzön körébe, aki csak nyugtalanságot, sőt talán még bajt is hozhat neki.

A nemzés egy szellemileg szabad ember számára nem jelenthet mást, mint annak a készségének a bizonyítékát, hogy egy idegen emberi szellemet állandó vendégként a családba fogad, s lehetőséget ad neki arra, hogy a Földön feloldozza karmáját és érjen. Csak ott kerüljön sor nemzésre, ahol e célból mindkét fél részéről megvan a benső vágy. Ha a szülőket és a gyermekeket egyszer szemügyre veszitek majd kizárólag e tényekből kiindulva, akkor sok minden magától meg fog változni. A kölcsönös bánásmód, a nevelés és minden más komolyabb alapokat nyer, mint amilyen eddig számtalan családban megszokott volt. Több tapintat és több figyelem lesz egymás iránt. Érezhetővé válik majd az önállóság tudata és a felelősségre való törekvés, mely következményként a nép körében természetes, társadalmi felemelkedést hoz magával. A gyermekek pedig hamarosan elfelejtik majd, hogy olyan jogokra tartsanak igényt, melyek soha nem is léteztek. —

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat