Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


24. Őrködj és imádkozz!

Mily gyakran adják tovább az emberek az Isten Fia e mondását jóindulatú tanácsként és figyelmeztetésként, miközben sem az, aki a tanácsot adja, sem az, aki kapja, nem veszi a fáradságot, hogy elgondolkodjék azon, voltaképpen mit is jelentenek e szavak.

Azt, hogy mit jelent imádkozni, minden ember tudja, vagy jobban mondva azt hiszi, hogy tudja, jóllehet a valóságban nem tudja. Úgy véli, hogy az őrködést is pontosan érti, ennek ellenére igen messze jár tőle.

Az „Őrködjetek és imádkozzatok” az intuitív képesség élénkségére, tehát a szellem tevékenységére figyelmeztető intésnek a képi megjelenítése! A valódi értelemben vett szellem tevékenységére, és nem az agyi tevékenységre szólít fel; ugyanis az élő emberi szellem kifejezési módja egyes-egyedül az intuitív érzékelés. Semmi másban nem nyilvánul meg az ember szelleme, tehát az ő eredeti magva, amely voltaképpeni „énjévé” alakult az Utóteremtésen át vezető vándorlása során.

„Őrködj és imádkozz” tehát nem jelent mást, mint a földi ember intuitív képessége finomításának és erősítésének követelményét, ami egyet jelent a szellem elevenné tételével, mely az ember egyetlen örök értéke, s egyedül ez képes arra, hogy visszatérjen a Paradicsomba, az Ősteremtésbe, oda, ahonnét származik. Vissza kell oda térnie, vagy éretten és öntudatra ébredt emberként, vagy újra öntudatlanná váltan, vagy élő, a Fény akaratában lüktető, a Teremtésben hasznossá vált énként, vagy egy széttépett, halott énként, amennyiben a Teremtésben használhatatlannak bizonyult.

Az Isten Fia „Őrködj és imádkozz” intése ezért egyike a legkomolyabbaknak, amit a földi embereknek hátrahagyott. Ugyanakkor fenyegető figyelmeztetés is, hogy az ember hasznosan éljen a Teremtésben, hogy a Teremtésben lévő isteni törvények önműködő hatásában ne a kárhozatnak kelljen következnie.

Nézzétek a nőt! Intuitív képességében olyan kifinomultság rejlik a nőiség legmagasztosabb értékeként, melyet egyébként egyetlen más teremtmény sem képes elérni. Ezért kellene azonban ebben a Teremtésben kizárólag nemes nőiségről beszélni, mivel a nőiség minden jónak a megvalósításához a legerősebb adottságokat hordozza magában. Ezáltal azonban a nőn nyugszik a legnagyobb felelősség is. Ezért választotta Lucifer seregeivel elsődleges célpontnak a nőt, hogy így az egész Teremtést az uralma alá vesse.

És Lucifer az Utóteremtés nőjében sajnos túlságosan is könnyelmű talajra lelt. A nő csillogó szemmel rohant elébe, és jellegéből adódóan megmérgezte az egész Utóteremtést azáltal, hogy a tiszta fogalmakat torz tükörképekké alakította, aminek valamennyi emberi szellem körében zavarodottságot kellett maga után vonnia. A nemes nőiség tiszta virága, mint ezen Utóteremtés koronája, a Kísértő befolyásának hatására gyorsan mérgező növénnyé alacsonyította le magát, mely csillogó színekben pompázik, csábító illatával pedig arra a helyre vonz mindent, ahol ő maga is tenyészik, a mocsárba, melynek fülledt lágyságában elsüllyednek azok, akiket magához vonzott.

Jaj a nőnek! Mivel minden értékek legmagasztosabbjait mondhatta magáénak, s azokat nem használta helyesen, ezért neki kell az elsőnek lennie, akire lesújt az isteni igazságosság kardja, amennyiben nem határozza el magát arra, hogy a szellemi intuíció mozgékonyságával, amely sajátja, mostantól élenjárója lesz a földi emberiség szükségszerű felemelkedésének a romlott fogalmak téves építményének romjaiból, amelyek csupán Lucifer sugallatára keletkeztek. A földi nő a nemes tisztaság fehér virágai ékszerének elérésére irányuló példamutató igyekezete helyébe a tetszelgést és a hiúságot állította, melyek a tévesen kialakított társasági életben találtak rá játszóterükre. A nő pontosan érezte, hogy közben elveszítette a nőiség valódi ékszerét, és a Sötétség kínálta pótlékhoz nyúlt, amikor megpróbálta áruba bocsátani testi bájait, és szemérmetlen divatbolonddá vált, s csak még mélyebbre sodródott, magával rántva a férfiakat is, erősítve azok ösztöneit, aminek gátolnia kellett szellemük kibontakozását.

Ezzel azonban elültették magukban a csírát, melynek a kölcsönhatás által most a szükséges ítéletkor mindegyiküket a pusztulásba kell taszítania, akik ebben vétettek és e Teremtés rothadt gyümölcseivé váltak, mert így képtelenné tették magukat arra, hogy ellenálljanak a közeli süvöltő, tisztító viharoknak. Senki se piszkítsa be a kezét a hiúság és a tetszelgés bálványainak imádóival, amikor majd meg akarnak benne kapaszkodni, hogy megmeneküljenek az ínségből. Hagyjátok, hogy elsüllyedjenek, és lökjétek őket vissza, nincs bennük érték, amit fel lehetne használni a megígért, új építkezéshez.

Nem látják nevetséges és üres mivoltát mindannak, amit tesznek. Kinevetik és kigúnyolják azon keveseket, akik még megpróbálják megőrizni a valódi nőiség modorát és tisztaságát, akik nem hagyták magukban elölni a lány és a nő legszebb ékességét, a gyengéd szeméremérzetet, gúnyolódásuk azonban hamarosan fájdalmas kiáltásba fog átcsapni, és elnémul!

Az Utóteremtés nője mintha borotvaélen táncolna a magasztos adottságok miatt, melyeket kapott. Immár számot kell adnia arról, hogy ez idáig mihez kezdett velük. Erre nincs semmiféle mentség! A visszatérés és a visszafordulás lehetetlen; az idő ugyanis lejárt. Korábban kellett volna erre gondolniuk mindannyiuknak, és tudatában lenni annak, hogy az ő véleményük nem helyezkedhet szembe a rendíthetetlen isteni akarattal, amelyben csupán tisztaság nyugszik, mely áttetsző, akár a kristály. —

A jövő nője azonban, aki értékeivel meg tudta magát menteni a jelenkori Szodoma és Gomora züllött életének korszakából, és az, aki újjászületik, az a nőiséget végre oly módon fogja felvirágoztatni, hogy ahhoz minden csupán a legtisztább tisztelet szent hódolatával közeledhet. Ő lesz az a nő, aki az isteni akarat szerint él, azaz úgy áll a Teremtésben, mint egy ragyogó korona, amivé válhat és amivé válnia kell, elárasztva mindent azokkal a rezgésekkel, amiket a fényes magasságokból vesz fel, és amiket homályosítatlanul tovább tud adni képessége révén, ami a női intuíció finomságában rejlik.

Az Isten Fia „Őrködjetek és imádkozzatok” szavai a jövő minden nőjében testet fognak ölteni, miként már a jelenkor minden nőjében is testet kellene ölteniük; ugyanis a női intuitív képesség rezgéseiben rejlik az állandó őrködés és a legszebb ima, mely Istennek tetsző, ha a nő a tisztaságra és a Fény felé törekszik!

Az ilyen rezgés a hálatelt öröm átélését eredményezi! És ilyennek kell lennie az imának! A rezgés azonban egyidejűleg azt is magában rejti, hogy az illető állandóan résen van, tehát őrködik! A kifinomult érzékenység ilyen rezdülései, rezgései ugyanis már felfognak és észlelnek minden olyan közeledni próbáló dolgot, ami közönséges, és minden rossz akarást, még mielőtt az gondolatokban formát ölthetne, és ekkor majd könnyű lesz a nőnek, hogy mindig időben megvédje magát, hacsak ő maga nem akarja azt másképp.

Azonban e rezgések finomsága ellenére is olyan erő rejlik benne, mely képes mindent átformálni a Teremtésben. Nincs semmi, ami ellenállhatna neki; ez az erő ugyanis Fényt és ezzel életet rejt magában!

Lucifer ezt nagyon jól tudta! És ezért is fordult támadásaival és kísértéseivel leginkább az egész nőiség ellen! Tudta, hogy már akkor minden az ölébe hull, ha a nőt megnyeri. Ez pedig sajnos, sajnos sikerült is neki, miként azt ma mindenki világosan láthatja, aki látni akarja!

A Fény hívása ezért elsősorban ismét a nőnek szól! Fel kellene már ismernie, hogy jelenleg milyen mély szintre süllyedt. Fel kellene ismernie, ha... hiúsága engedné. Lucifer e kelepcéje azonban bűvkörében tartja az egész nőiséget, oly szorosan, hogy az többé már nem képes felismerni a Fényt, sőt, már nem is akarja azt felismerni! Nem akarja, mert a mai kor modern nője nem tud elszakadni könnyelmű játszadozásaitól, annak ellenére, hogy bensőjében homályosan már érzi, hogy ezzel mit is veszített el. Sőt, egészen pontosan tudja! És hogy ezt a tudással felérő, figyelmeztető sugallatot elnémítsa, akárha korbáccsal űznék, elvakultan rohan az újabb nevetségesség felé, hogy férfias legyen foglalkozásában és egész lényében!

Ahelyett, hogy visszatérne a valódi nőiséghez, az egész Teremtés legfenségesebb értékéhez! Ezáltal pedig ahhoz a feladathoz, amit a Fény rendelt számára!

Ő az, aki a férfit így megfosztja minden fennköltségtől, és ezáltal megakadályozza a nemes férfiúság felvirágzását.

Ott, ahol a férfi nem tud a nőre annak nőiségében felnézni, egyetlen nemzet, egyetlen nép sem képes felvirágozni!

Csak az igazi, legtisztább nőiség képes egy férfit nagy tettekre sarkallni és felébreszteni! Semmi más. És ez a nő hivatása a Teremtésben az isteni akarat szerint! Így emeli fel ugyanis a népeket és az emberiséget, sőt az egész Utóteremtést; hiszen egyedül őbenne rejlik a gyengéd működés eme magasztos ereje! Egy olyan hatalom, mely ellenállhatatlan és diadalmaskodó, isteni erő áldása száll rá ott, ahol a legtisztább akarásban lüktet! Semmi sem fogható hozzá; hiszen a legtisztább formában hordozza magában a szépséget mindenben, amire hatást gyakorol, mindenben, ami belőle ered! Ezért kell tevékenységének frissítően, nemesítően, támogatóan és élettel betöltve átjárnia az egész Teremtést, akár az áhított Paradicsom egy fuvallatának!

Teremtőtök adományainak eme gyöngyszeme után nyúlt először Lucifer minden ravaszságával és alattomosságával, tudatában annak, hogy ezzel szétrombolja támaszotokat és a Fény utáni törekvéseteket! A nőben rejlik ugyanis az az értékes titok, amely képes kiváltani a Teremtésben a gondolatok tisztaságát és fennköltségét, a legnagyobb alkotásra, a legnemesebb cselekedetekre indító szárnyalást... feltéve, hogy ez a nő olyan, amilyennek a Teremtő akarta, amikor elhalmozta őt ezekkel az ajándékokkal.

Ti pedig túlságosan is könnyen hagytátok magatokat rászedni! A kísértésekben minden harc nélkül buktatok el. A nő most Lucifer készséges rabszolgájaként a csodálatos isteni adományok kihatásait az ellenkező irányba vezeti, és ezzel az egész Utóteremtést a sötétségnek rendeli alá! Sivár torzképeit lehet látni mindannak, amit Isten valamennyi teremtmény örömére és boldogságára akart életre kelteni e Teremtésben! Jóllehet minden életre kelt, azonban Lucifer befolyása alatt megváltozott és elferdült, tévessé vált! Az Utóteremtés nője felvállalta mindehhez a közvetítő szerepet! A tisztaság világos talaján fülledt ingoványt hozott létre. A sugárzó lelkesedést érzéki mámorral cserélte fel. Most harcolni akartok, ám a Fény minden követelése ellen! Hogy megmaradjatok a hiú öntetszelgés kábultságában, amely megrészegít benneteket!

Már nincs sok olyan nő, aki a mai időkben még képes arra, hogy elviselje a tiszta tekintetet. A nagy többségről kiderül, hogy bélpoklos, akik szépsége, tehát valódi nőisége, máris szétmállott, amit soha többé nem lehet helyreállítani. Oly sok ember fog undorodni saját magától, ha mégis meg lehet menteni, és évek múltán majd visszagondol mindarra, amit ma szépnek és jónak tart. Olyan lesz ez, mint az ébredés és a gyógyulás a legsúlyosabb lázálomból!

Ahogyan azonban a női nem képes volt az egész Utóteremtést a mélybe rántani, úgy ahhoz is megvan az ereje, hogy azt újra felemelje és támogassa, mivel a férfi ebben követni fogja őt. A tisztulás után hamarosan elérkezik majd az a korszak, amikor az ember örömmel kiálthatja: Nézzétek a nőt, olyan amilyennek lennie kell, nézzétek az igazi nőt nagysága, legnemesebb tisztasága és ereje teljességében, és őt látva aztán a legtermészetesebb módon és a legszebb formában élitek át Krisztus szavait: „Őrködjetek és imádkozzatok!”

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat