Az Igazság Fényében
Grál-üzenet Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
10. Az Isten Fia és az Ember Fia
Nagy tévedés vonul végig az évezredeken: az a feltevés, hogy a názáreti Jézus egyúttal az Isten Fia és a gyakran említett Ember Fia is volt, hibás! A názáreti Jézusban az Istenség egy része inkarnálódott földi létre *(megtestesült a földi létbe), hogy át legyen hidalva az Istenség és az emberiség közötti szakadék, amit az emberiség maga okozott a térhez és időhöz kötött ész túlzott fejlesztésével. Ezáltal volt Jézus az Isten Fia, aki az emberiségben teljesítette küldetését, amit csak testben és vérben tehetett. A megtestesülésben is Isten Fia maradt.
Ha azonban Isten Fia volt, ugyanakkor nem lehetett az Ember Fia; mert az kettő. Ő volt az Isten Fia és máig is az! Akkor hát ki az Ember Fia? *(Lásd 60. előadás: Az Ember Fia)
Már a tanítványoknak feltűnt, hogy mikor Jézus az Ember Fiáról beszélt, harmadik személyben beszélt róla, s erre rákérdeztek. Az evangéliumok íróinak tálalásában, az ő saját feltételezésük szerint, Jézus, az Isten Fia és az Ember Fia egy és ugyanazon személy, és az összes utalásukban eleve ezen a véleményen voltak. Így történt, hogy anélkül, hogy akarták vagy tudták volna, tévedéseket terjesztettek.
Bármikor is beszélt Jézus az Ember Fiáról, előrelátóan az ő eljöveteléről beszélt. Ezt ő maga jelentette ki, mert az Ember Fiának eljövetele szoros összefüggésben van az Isten Fiának működésével. Azt mondta: „De ha majd eljő az Ember Fia...” stb.
Ez egy körforgás, mint mindenütt a Teremtésben. Jézussal az Istenség leszállt az emberiséghez, hogy elhozza és elvesse az Igazságot. A vetés kinőtt, a gyümölcs szüretre érik, és most az Isten Fia által elhozott Igazságon beérett emberiségnek az Ember Fiában kell felemelkednie az Istenséghez, és rajta keresztül kell ismét szorosan kapcsolódnia Istenhez.
Ez nem pusztán szimbolikusan *(képletesen) értendő, mint sokan hiszik, hanem az Ige egy bizonyos személy által hajszálpontosan beteljesül, mint ahogy Jézus esetében is történt. A két személy, Jézus, az Isten Fia és az Ember Fia között fekszik az emberiség hatalmas karmája. *(az emberiség sorsa)
Jézus a húsvéti ünnepekkor Jeruzsálembe ment, ahol sok ország népe képviseltette magát. Az emberek követeket küldtek a Gecsemáné kertbe, hogy elfogják Jézust. Ez volt az az időszak, amikor a gyűlölettel teli emberek földi brutalitással kerestették küldötteikkel az Isten követét. Figyeljétek meg azt a pillanatot, amikor kijött a kertből, és ők fegyverekkel és fáklyákkal, a pusztítás gondolatával álltak vele szemben.
Amikor az Isten Fia kimondta e szavakat: „Én vagyok az!”, és ezzel kiadta magát az emberiségnek, beindult egy hatalmas karma, amit az emberiség magára szabadított. Ettől a pillanattól kezdve nyomasztóan az emberiségre nehezedett, és a Világmindenség kérlelhetetlen törvényei szerint egyre mélyebben a földre kényszerítette őket, egészen a végső megoldás közeledtéig. Közel állunk hozzá!
Ez bezárul, mint egy tojás alakú kör. A megoldás az Ember Fia által jön el!
Mikor az emberek elcsüggednek, kétségbeesnek, fejüket vesztik, és az események súlya alatt kicsivé, egészen kicsivé lesznek, akkor eljön az óra, hogy elfogja őket a vágy a megígért isteni követ után, és keresni fogják őt! És ha megtudják, hol van, akkor majd követeket küldenek hozzá, mint valamikor. De ezek a követek akkor majd nem a gyűlölet és a pusztítás gondolatait hordozzák magukban, hanem ezúttal a bűnbánó, alázatos, könyörgő és bizakodó emberiség jön el bennük ahhoz, akit az összes világ legfőbb Kormányzója kiválasztott, hogy megszabadítsa őket az átoktól, segítséget és szabadulást hozva az emberiségnek a szellemi és a földi nyomorúságból.
Ezek a követek is kérdezni fognak. És ahogy az Isten Fia akkor a Gecsemáné kertben kimondta az „Én vagyok az!” szavakat, amivel beindult az emberiség karmája, úgy most Isten küldötte szintén ezekkel a szavakkal válaszol: „Én vagyok az!”, és ezzel aztán feloldódik az emberiség súlyos karmája. Ugyanazok a szavak, melyek nagy bűnnel terhelték meg az akkor gyűlölettel teli emberiséget, adatnak most ismét ugyanarra a kérdésre, a félelemmel teli, de mégis bizakodó és könyörgő emberiségnek.
Hatalmas e karma körforgása, mégis oly biztonsággal és pontosan van irányítva, hogy beteljesednek benne a próféciák. És attól az órától, amikor ezt a szót Isten követe másodszor kimondja az emberiségnek, elkezdődik a felemelkedés. Csak akkor következik be a Legmagasztosabb akarata szerint a Béke birodalma, előbb nem!
Egyrészt látjátok a gyűlölettel teli emberiség követeit, amint az Isten Fiához közelednek, megkötözik őt és megkínozzák, és látszólag győzedelmeskednek felette. Ezt követi a feltartóztathatatlan kölcsönhatásban az ezzel kiváltott tartós hanyatlás. Ugyanakkor azonban megerősödik és beérik a Jézus által elvetett mag. Most közeledik az Ember Fia, akit maga Jézus jelentett be, mint Isten követe, aki folytatja az Isten Fiának feladatát, és ezt a művet be is végzi, elhozza az aratást, és közben az isteni igazságosság szerint szétválasztja a pelyvát a búzától.
Jézus, az Isten Fia, szeretetből jött az emberek közé, hogy újra létrehozza a kapcsolatot, amit az emberiség megszakított. Az Ember Fia az az ember, aki Istenben van, és a körforgásban lezárja a kapcsolatot, úgy, hogy az egész Teremtésben ismét áramolhat a tiszta harmónia.
