Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


3. A hallgatás

Ha felötlik benned egy gondolat, akkor tartsd vissza, ne mondd ki azonnal, de tápláld; a hallgatásban ugyanis a visszatartás által besűrűsödik, és ereje megnövekszik, mint a gőz ereje az ellennyomásban.

A nyomás és a besűrűsödés a mágnesesség jelenségét idézi elő annak a törvénynek megfelelően, hogy minden erősebb magához vonzza a gyengébbet. Így mindenfelől odavonzza az azonos jellegű gondolati formákat, ott tartja őket, s ezek egyre jobban növelik a saját, az eredeti gondolat erejét, mégis úgy hatnak, hogy a legelőször létrehozott forma az idegen formák csatlakozása által lecsiszolódik, módosul, és amíg éretté nem válik, más és más alakot ölt. Mindezt bizonyára érzed magadban, mégis mindig azt gondolod, hogy ez kizárólag csak a te saját akarásod. Azonban semmilyen dologban sem érvényesül teljesen a te saját akarásod, mert közben mindig jelen vannak idegen hatások is!

Mit mond neked ez a folyamat?

Azt, hogy csak sok részlet egyesítésével lehet valami tökéleteset alkotni! Alkotni? Helyes ez? Nem, hanem kialakítani! Valóban újat ugyanis nem lehet alkotni, minden esetben csak új formák kialakításáról van szó, mivel a hatalmas Teremtésben már valamennyi részlet létezik. E részleteket csupán a tökéletesedés útjának szolgálatába kell állítani, amit az egyesítés eredményez.

Egyesítés! Ne fuss át rajta könnyelműen, hanem próbálj meg elmélyedni ebben a fogalomban, mert az érettség és a tökéletesség egyesítés által érhető el. Ez az elv úgy nyugszik az egész Teremtésben, mint egy kincs, amely arra vár, hogy megtalálják! Szorosan kötődik ahhoz a törvényhez, hogy csak az adás révén lehet kapni! S mi a feltétele ezen mondatok helyes megértésének? Tehát átélésének? A szeretet! S ezért a szeretet a legmagasabb erő is egyben, a hatalmas lét titkaiban rejlő korlátlan hatalom!

Ahogyan az egyesítés egyetlen egy gondolat esetén is épít, csiszol és alakít, úgy van ez magával az emberrel és az egész Teremtéssel is, amely a már meglévő egyes formák soha véget nem érő egyesítése során az akarás ereje által újjáalakulásokon megy keresztül, s így válik a tökéletességhez vezető úttá.

Egyetlen ember nem nyújthat neked tökéletességet, azonban az egész emberiség sajátosságai sokféleségében igen! Minden egyes emberben van valami, ami feltétlenül hozzátartozik az egészhez. S ezért van az is, hogy egy szellemileg messze előrehaladott ember, aki nem ismer többé semmilyen földi vágyat, az egész emberiséget szereti, nem egy adott embert, mert csak az egész emberiség képes érett lelke tisztulás által szabaddá vált húrjain a mennyei harmónia akkordját megszólaltatni. Magában hordozza a harmóniát, mert minden húrja vibrál!

Térjünk vissza a gondolathoz, amely magához vonzotta az idegen formákat, s ezáltal egyre erősebbé vált: végül szorosra zárt erőhullámokban kilép belőled, áttöri saját személyed auráját, és hatást gyakorol a tágabb környezetre.

Az emberiség ezt nevezi a személy vonzerejének. A laikus emberek azt mondják: „te kisugárzol valamit!” Mindig saját természeted szerint, kellemetlent vagy kellemeset. Vonzol vagy taszítasz. Érezhető!

Pedig te semmit sem sugárzol ki! A másik emberben az érzetet kiváltó folyamat abból ered, hogy mágnesesen magadhoz vonzol minden szellemileg veled azonos jellegűt. S ez a vonzás válik érezhetővé a többi ember számára. Ám ebben is benne rejlik a kölcsönhatás. A kapcsolatban azután a másik ember világosan megérzi erődet, s ezáltal „szimpátia” ébred benne.

Tartsd mindig szem előtt: fogalmaink szerint minden, ami szellemi, mágneses, s az is ismert számodra, hogy mindig az erősebb győzi le a gyengébbet azáltal, hogy azt magához vonzza, magába szívja. Így lesz „a szegény (gyenge) megfosztva még attól a kevéstől is, amije van.” Függővé válik.

Ebben nincs igazságtalanság, mivel az isteni törvények szerint megy végbe. Az embernek csak össze kell szednie magát, helyesen kell akarnia, és ez védelmet nyújt.

Most bizonyára felveted a kérdést: mi lesz akkor, ha majd mindenki erős akar lenni? Ha már senkitől semmit sem lehet elvenni? Akkor majd, kedves barátom, önkéntes csere lesz, ami azon a törvényen alapul, hogy csupán az adás révén lehet kapni. Nem lesz ezért tétlenség, hanem eltűnik majd minden alacsonyabb rendű dolog.

Így van az, hogy restségük folytán sokan válnak szellemileg függővé, s olykor végül már arra is alig képesek, hogy saját gondolatokat formáljanak.

Hangsúlyozandó, hogy csupán az azonos jellegűek vonzzák egymást. Innen a közmondás: „Madarat tolláról, embert barátjáról”. Így mindig megtalálják egymást az iszákosok, „szimpatizálnak” egymással a dohányosok, a fecsegők, a szerencsejátékosok és így tovább, azonban a magas célok érdekében a nemes emberek is egymásra találnak.

Ez azonban messzebbre nyúlik: ami szellemileg egymás felé törekszik, az végül fizikailag is megnyilvánul, mivel minden szellemi áthatol a durvaanyagúságba, ezért szem előtt kell tartanunk a visszahatás törvényét, mert a gondolat állandó kapcsolatot tart fenn eredetével, s ezen a kapcsolaton keresztül visszasugárzik eredetére.

Itt mindig csupán a valódi gondolatokról beszélek, melyek a lelki intuíció életerejét hordozzák magukban. Nem az eszközként rád bízott agyi szubsztancia erőpazarlásáról, amely csak elillanó gondolatokat alakít ki, melyek vad összevisszaságban csupán árnyékszerű ködképződményekként mutatkoznak meg, és szerencsére nagyon hamar szertefoszlanak. Az ilyen gondolatok csupán idődet és erődet rabolják, s így elkótyavetyélsz egy reád bízott javat.

Ha például komolyan eltöprengsz valamin, akkor ez a gondolat erősen mágnesessé válik benned a hallgatás ereje révén, magához vonz minden hasonlót, s ezáltal megtermékenyül. Megérik, s kilép a megszokott dolgok kereteiből, sőt ezáltal áthatol más szférákba is, s onnét magasabb gondolatok áramlata... az ihlet szállja meg! Ezért az ihlet esetén az alapgondolatnak tőled kell kiindulnia, ellentétben a medialitással, hidat kell alkotnia a túlvilághoz, a szellemi világhoz, hogy ott tudatosan egyetlen forrásból meríthess. Az ihletnek ezért egyáltalán semmi köze a medialitáshoz. Így érik meg benned a gondolat. Hozzálátsz megvalósításához, s erőd által besűrítve azt valósítod meg, ami azelőtt számtalan részletében gondolati formaként már ott lebegett a Világmindenségben.

Ily módon a szellemileg már régóta létezőből az egyesítés és a besűrítés által egy új formát hozol létre! Az egész Teremtésben így mindig csupán a formák változnak, mivel minden más örök és elpusztíthatatlan.

Óvakodj a zavaros gondolatoktól, a gondolkodás minden felszínességétől. A felületesség keserűen megbosszulja magát; ugyanis gyorsan idegen befolyások színterévé alacsonyít le, ami által nagyon könnyen mogorva, szeszélyes és igazságtalan leszel közelebbi környezeteddel szemben.

Ha van egy valódi gondolatod és ragaszkodsz hozzá, akkor az összegyűjtött erőnek végül annak megvalósítását is sürgetnie kell; ugyanis mindennek a kialakulási folyamata teljes egészében szellemileg játszódik le, mivel minden erő csakis szellemi! Ami ezután láthatóvá válik számodra, az mindig csupán egy előzőleg lejátszódott szellemi-mágneses folyamat utolsó kihatása, ami egy szilárdan rögzített rend szerint állandóan ugyanúgy megy végbe.

Figyeld meg, s ha gondolkodsz és érzékelsz, hamarosan megbizonyosodsz arról, hogy minden voltaképpeni élet a valóságban csak a szellemi élet lehet, egyedül benne rejlik az eredet és a fejlődés is. Arra a meggyőződésre kell jutnod, hogy mindaz, amit testi szemeiddel látsz, ténylegesen csupán az örökké mozgó szellem kihatása.

Hiszen minden cselekedetet, még az ember legcsekélyebb mozdulatát is, mindig megelőzi a szellem akarata. A testek közben csupán szellemileg megelevenített eszközök szerepét töltik be, melyek előbb maguk is a Szellem ereje által sűrűsödtek be. Így a fák is, a kövek és az egész Föld. Mindent az alkotó Szellem éltet, hat át, működtet.

Mivel azonban az egész durvaanyagúság, tehát a földileg látható, csupán a szellemi élet kihatása, így nem lesz majd nehéz megértened, hogy mindig a minket legközelebb körülvevő szellemi élet természete szerint alakulnak a földi körülmények is. Ami ebből logikusan következik, az világos: magának az embernek adatott erő a Teremtés bölcs elrendezése révén arra, hogy körülményeit magának a Teremtőnek az erejével alakítsa. Boldog, ha ezt az erőt csak a jóra használja! De jaj neki, ha enged a kísértésnek, s a rosszra fordítja!

Az emberek szellemét csak körülveszi és besötétíti a földi vágy, amely salakként tapad hozzá, elnehezíti és lehúzza. Gondolatai azonban akaratának megnyilvánulásai, amelyekben a szellem ereje nyugszik. Az ember eldöntheti, hogy jót gondol vagy rosszat, s így irányíthatja az isteni erőt úgy a jóra, mint a rosszra! Ebben rejlik a felelősség, amit az embernek viselnie kell; az érte járó jutalom vagy büntetés ugyanis nem marad el, mivel a gondolatok minden következménye visszatér a kiindulóponthoz a beindított kölcsönhatás által, ami soha nem mond csődöt, s ami ebben teljesen megingathatatlan, tehát kérlelhetetlen. Ezért megvesztegethetetlen is, szigorú, igazságos! Hát nem ugyanezt mondják Istenről is?

Még ha a hit sok ellenzője manapság már egyáltalán nem akar tudni az Istenségről, az semmit sem változtathat azokon a tényeken, melyeket felhoztam. Az embereknek csupán az „Isten” szót kellene elhagyniuk, komolyan elmélyedniük a tudományban, s pontosan ugyanazt találják, mindössze más szavakkal kifejezve. Hát nem nevetséges ezek után még ezen vitatkozni? A természet törvényeit egyetlen ember sem kerülheti meg, senki sem úszhat az árral szemben. Isten az az erő, amely a természet törvényeit működteti; az az erő, amelyet még senki sem ragadott meg, senki sem látott, amelynek hatásait azonban minden embernek nap mint nap, minden órában, sőt a másodperc minden töredékében látnia kell, mindenki ösztönösen érzi és megfigyelheti, ha csak látni akarja, önmagában, minden állatban, minden fában, minden virágban, a levél minden egyes erében, amikor az duzzadtan kipattan a rügyből, hogy hozzájusson a fényhez. Hát nem vakság makacsul ellenszegülni, miközben mindenki, még maguk ezek a konok tagadók is megerősítik, elismerik ennek az erőnek a létezését? Mi az, ami gátolja őket abban, hogy ezt a felismert erőt most Istennek nevezzék? Gyerekes dac? Vagy egyfajta szégyenérzet, mert be kell vallaniuk, hogy mindvégig olyan valamit igyekeztek makacsul tagadni, aminek létezése a kezdettől fogva világos volt számukra?

Bizonyára egyik sem. Az ok abban rejlik, hogy a hatalmas Istenség oly sokféle torzképét tartják az emberiség elé, amiket, ha komolyan kutatott, nem tudott elfogadni. Hiszen az Istenség mindent átfogó és mindent átható erejét meg kell, hogy kisebbítsék és le kell, hogy alacsonyítsák, ha azt egy képbe próbálják belepréselni!

Az elmélyült gondolkodás ezért semmilyen képet sem tud vele összhangba hozni! Éppen azért, mert minden ember magában hordozza Isten létezésének gondolatát, ösztönösen ellenszegül a hatalmas, felfoghatatlan erő leszűkítésének, amely létrehozta és vezeti őt.

A dogma a vétkes azon emberek nagy része miatt, akik ellenszegülésükben igyekeznek túllőni minden célon, nagyon gyakran a bensőjükben élő bizonyosság ellenére.

De nincs messze az óra, amikor elérkezik a szellemi ébredés! Amikor az ember helyesen értelmezi a Megváltó szavait, amikor helyesen megérti az Ő hatalmas megváltói művét; Krisztus ugyanis azáltal hozott megváltást a Sötétségből, hogy megmutatta az utat az Igazsághoz, hogy emberként mutatta meg a fényes magasságba vezető utat! S a kereszten vérével nyomta rá a pecsétet meggyőződésére!

Az Igazság még sohasem volt más, mint ami már akkor is volt, ami ma is, és ami még tízezer év múlva is lesz; ugyanis örök!

Ezért ismerjétek meg a törvényeket, melyek a Teremtés egészének nagy könyvében rejlenek. Igazodni hozzájuk azt jelenti: Istent szeretni! Mert így nem viszel hamis hangot a harmóniába, hanem ahhoz járulsz hozzá, hogy a zengő akkord a maga teljességében szólaljon meg.

Ha azt mondod: szabad akaratomból alávetem magam a fennálló természettörvényeknek, mert a javamat szolgálják, vagy ha ekképpen szólsz: igazodom Isten akaratához, amely a természet törvényeiben nyilvánul meg, vagy: igazodom a felfoghatatlan erőhöz, amely a természettörvényeket működteti... vajon van-e hatásában valamilyen különbség? Az erő jelen van, s te elismered, sőt el kell ismerned, mert egyáltalán nem tehetsz semmi mást, mihelyt egy kicsit elgondolkodsz... s ezzel elismered Istenedet, a Teremtőt!

És ez az erő hat benned gondolkodás közben is! Ezért ne élj vele vissza azáltal, hogy a rosszra használod, hanem gondolj jót! Soha ne feledd: amikor gondolatokat hozol létre, isteni erőt használsz, amellyel képes vagy elérni a legtisztábbat, legmagasztosabbat!

Próbáld meg közben sohasem figyelmen kívül hagyni, hogy gondolkodásod valamennyi következménye mindig visszahull rád, mindenkor a gondolatok hatásának ereje, nagysága és kiterjedtsége szerint, úgy a jóban, mint a rosszban.

Mivel azonban a gondolat szellemi, a következmények szellemileg térnek vissza. Ezért elérnek téged, mindegy hogy itt a Földön vagy majd távozásod után a túlvilágon. Mivel szellemiek, ezért nem is kötődnek az anyaghoz. Ebből az következik, hogy a test felbomlása nem törli el a kihatást! A viszonzás a visszahatásban biztosan megérkezik, előbb vagy utóbb, itt vagy odaát, teljes bizonyossággal. A szellemi kapcsolat minden műveddel megmarad; hiszen a földi, durvaanyagú művek is szellemi eredetűek az őket létrehozó gondolatok által, s fennmaradnak, még akkor is, ha már minden földi elmúlt. Ezért helyesen mondják: „Tetteid várnak rád, ha a kihatás a visszahatásban még nem ért el.”

Ha egy visszahatásnál még itt vagy a Földön, esetleg már újra itt, akkor a szellemi következmények ereje mindenkor jó vagy rossz természete szerint körülményeid, környezeted által, vagy közvetlenül saját magadon, testeden fog kihatni.

Itt még egyszer kiváltképpen hangsúlyozandó: a valódi, a tulajdonképpeni élet szellemileg játszódik le! S ez nem ismer sem időt, sem teret, és ezért elválasztást sem. A földi fogalmak felett áll. Ebből az okból adódóan elérnek a következmények, bárhol is legyél, amikor az örök törvény szerint a kihatás visszatér a kiindulóponthoz. Semmi sem vész el közben, biztosan megérkezik.

Ez választ ad arra a már oly gyakran feltett kérdésre is, hogy hogyan lehetséges az, hogy láthatóan jó embereknek néha súlyosan szenvedniük kell a földi életben, olyannyira, hogy igazságtalanságnak tartják. Ezek kihatások, melyeknek el kell őket érniük!

Most már ismered ennek a kérdésnek a megoldását; mindenkori tested ugyanis nem játszik benne semmilyen szerepet. Hiszen a tested nem te magad vagy, nem alkotja teljes „éned”, hanem egy eszköz, amit te választottál, vagy amit fel kellett venned, mindenkor a szellemi élet fennálló törvényei szerint, melyeket kozmikus törvényeknek is nevezhetsz, ha így érthetőbbnek tűnnek számodra. A mindenkori földi élet voltaképpeni léted csupán rövid szakasza.

Mily lesújtó gondolat lenne, ha közben nem lenne menekvés, semmilyen hatalom, amely védelmezőn ellenhatást gyakorol. Mily sok embernek kellene elcsüggednie, amikor ráeszmél a szellemi életre, és azt kívánnia, hogy továbbra is alva járhasson a régi kerékvágásban. Hiszen nem tudja, mi minden vár reá, hogy korábbról mi fogja még visszahatásában elérni! Vagy, ahogyan az emberek mondják: „Mit kell jóvátennie.”

De légy nyugodt! Az ébredéssel a hatalmas Teremtés bölcs elrendezésében egy utat is megmutatnak neked, a jó akarás azon ereje révén, amelyre már hangsúlyozottan utaltam, amely csökkenti a működésbe lépő karma veszélyeit, vagy teljesen meg is szünteti azokat. Az Atya Szelleme ezt is a kezedbe helyezte. A jó akarás ereje egy kört von köréd, amely képes a támadó rosszat megsemmisíteni, vagy pedig nagyon nagy mértékben meggyengíti, pontosan úgy, ahogyan a levegőréteg is védelmezi a Földgolyót. A jó akarás erejét azonban, ezt az erős védelmet, növeli és támogatja a hallgatás ereje.

Ezért még egyszer nyomatékosan így szólok hozzátok, keresőkhöz:

Tartsátok tisztán gondolataitok tűzhelyét, s gyakoroljátok azután mindenekelőtt a hallgatás nagy erejét, ha felfelé akartok jutni.

Az Atya már mindenhez belétek helyezte az erőt! Csupán használnotok kell!

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat