A Grál-üzenet utórezgései 2
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
32. Tisztító lángok
Számos ember, aki tud Jézusról, az Isten Fiáról, és aki hisz Őbenne, és az Ő küldetésében, ma ismét karácsonyt ünnepel.
Bár az emberek nem ismerték fel az Ő küldetésének valódi lényegét, mivel sokan azt hitték, hogy csak azért jött, hogy itt a földön értük szenvedjen és meghaljon, de közöttük mégis sok az olyan, aki a legtisztább szándékkal imádkozik Istenhez, és köszönetet mond neki az Ő Fia elküldéséért.
És ezeknek az embereknek tiszta akaratuk miatt segítséget kell nyújtani, bár szintén fájdalom és szenvedés által, mert különben nem lehet őket rávezetni tévedésük felismerésére!
Ez a fájdalom, ez a szenvedés aztán a legnagyobb szeretet aktusa, amely még egyszer segíteni akar nekik, hogy az ő tiszta akaratuk ne vesszen el csak a tévesen elsajátított fogalom miatt, amelyet az iskolákon és az egyházakon keresztül fogadhattak be magukba, és amit most már nem akarnak önként feladni, mert félnek, hogy ezzel elvesztenék támaszukat és földi rágalmazásnak tennék ki magukat.
Ezeknek az embereknek segíteni kell! De azoknak nem, akiket hozzájuk hasonlóan megtévesztettek, de nem hordozzák magukban azt a nagy tiszta vágyat, hanem csak langyosságot, felszínességet, közönyt mindenben, ami ehhez az ünnephez kapcsolódik. Azoknak sem, akik ezt az ünnepet megszokásból csak földi ünnepnek tartják, de nem szelleminek!
Ezeknek nem hozza el a Szeretet sugarát, amely ma és a Ragyogó Csillag ünnepére áthat az ítélet lángjain, az örömteli segítséget, hanem az elvettetést, úgyhogy az ítéletben le kell zuhanniuk!
A szeretet sugara, amely hónapok óta most először éri el ismét ezt a földet, magának Isten szeretetének a hírnöke, amely lassan ismét földi burkához közeledik, követve a csillag pályáját, amely immár szellemi lényegének őserejében egyre jobban közelít a földi emberiséghez.
Zúgva közelít, mint Isten küldötte, mint annak a tanúja, aki a legszentebb akarat teljesítésére lett küldve!
Mindent újjá tesz; mert általa zuhan le és süllyed el az, ami az ítélet során bukásra lett kijelölve! Hozza ehhez a megváltást. E sugárban most ezt durvaanyagúlag élitek át!
Ez a teremtés törvényeinek megfelelő megoldás a durvaanyagúságban már folyamatban lévő ítéletnek, ahogy ez már régen meg lett ígérve! Már minden embert ítélve van a tettei szerint, ami lehetővé teszi bensőjének megismerését.
Ezeknek a tetteknek nem nevezhetők az olyan durvaanyagú művek, amelyeket hagy megcsodáltatni az emberekkel, hanem valódi akarásának megnyilvánulásai, melyeket az emberek elől gyakran rejteget.
Akarásának következményei az ő tetteinek mutatkoznak, amelyek eleinte az emberek számára láthatatlanok e teremtés törvényszerű, önműködő szövésében, amint azt már az Üzenetben leírtam, de amelyek kapcsolatban maradnak nemzőjükkel, és amelyeknek idővel érezhetően és láthatóan meg kell nyilvánulniuk.
És ez az Istenítélet már mindenütt beindult! Szellemileg azonnal megnyilvánult, és most a finomanyagúságban is folyik.
Most azonban a viharként közelgő ragyogó csillag az a kulcs, ami megnyitja az eseményeket a durvaanyagúságban, és itt fejezi be azt, ami már megtörtént a szellemiségben és a finomanyagúságban.
A csillag ereje lerombolja azokat a falakat, amelyeket az ember maga köré épített, és hagyja, hogy átérezze az ítéletet, amely előtt földi testének oltalma alatt egészen eddig bujdoshatott.
A csillag a durvaanyagú történés kulcsa, amely a lényszerű segítők által minden téren elő van készítve!
Ez azonban most egyben az utolsó hívás az egész földi emberiség felé, az utolsó figyelmeztetés, amely gyorsabb és még közvetlenebb következményként a véget is magával hozza, amely csak azok számára lehet kezdet, akik mostantól engedelmeskedni akarnak Isten törvényeinek, minden feltétel nélkül, az Atya Isten alázatos imádásában, aki egyedül az ő Uruk örökkön örökké!
Bár önkényesen igyekeztek elfordulni tőle, és megalkották saját bálványaikat, melyek most Isten mindenhatósága által ledobatnak emelvényeikről, és a zuhanás közben szétzúzzák azokat, akik így felmagasztalták őket.
Emberek, oly korban éltek, amelynek szigorúságáért köszönetet kell mondanotok Istennek, mert csak ez hozhatja meg a megváltást azzal, hogy felébreszt benneteket a mély álomból, melybe saját akaratotokból estetek!
A legkülönfélébb megrázkódtatás, egyik a másik után, most földileg és így lelkileg is eltalál titeket. Manapság sok embert csak akkor lehet lelkileg eltalálva, ha ezt földileg a legdurvább formában kell megtapasztalnia, mert már mindenben túlságosan eltompultak, és lelkük egy kőfal mögött alszik, hogy bénultan halálos álomba zuhanjon.
A kőfal a földi ész műve, amit először meg kell bontani, össze kell törni, mielőtt a lélek bármit is észrevehetne a Fény sugárzásából.
A szellemet elnyomó földi ész munkája szétterjed az egész föld felett, mindent bekeményítve, és sok egyénben még külön-külön ki van építve. De a Fény első csapásánál nagyon gyorsan meginog.
A ragyogó csillag megjelenésével azonban mindenütt összeomlik a tőle függők nagy kiabálása, szitkozódása és egymás elleni átkozódása közben.
Aztán ezt az egész keveréket mindenhol őrült tettek fogják díszíteni, de ugyanakkor megkeverve a kétségbeesés növekvő kérelmeivel is!
Éppen azért, mert ez a rossz mű annyira szilárdan összekapcsoltnak és földileg erősnek tűnik, összeomlásának annál ijesztőbbnek kell lennie, mert ellenállásának ereje révén felerősíti a Fény hatását is.
Akkor ti fogtok szilárdan állni ebben a zavarban, örömteli tekinteteket Isten felé fordítva; mert az Ő mindenható kegyelme által őrizve és védve vagytok, ha az Ige szerint működtök!
És a ti bizonyosságotok védelmet és segítséget nyújt azoknak, kiknek kérelmei Isten megismerésében a Fény felé fordulnak. Ti magyarázhatjátok meg a keresőknek azt az utat, amely kivezeti őket a csapdákból, és az összeomlásba rohanó sötétség bukásából, hogy ne rántsa őket magával, ha lelkük az utolsó pillanatban még őszintén igyekszik az Igébe kapaszkodni.
Az, hogy, Isten szeretetének sugara is már most ki van küldve, a harag minden sugárzása közepette, az megint olyan hatalmas kegyelem, amelyet az ember csak sokkal később érthet meg. A szeretet sugara sok embernek még mindig lehetőséget ad arra, hogy az ítélet közepette megmentse magát. Azoknak, akiknek különben el kellene veszniük, mert erejük nem lenne elegendő ahhoz, hogy megszabaduljanak a sötétségtől, melynek csápjai a zuhanás közben próbálják őket szorosan megragadni.
Isten szeretetének sugara, amely Őt magát előzi meg! Azé a szereteté, amely szorosan kapcsolódik Jézushoz, amely részben Jézusból származik.
Mint valamikor Isten Fiának földi megszületésével, úgy lesz ma is még egyszer ismét megalapozva az, hogy a mi Ragyogó Csillag ünnepünk ismét a hála ünnepévé válhat az alig elképzelhető Isteni szeretetért!
Ahogy az Isteni Tisztaság, a Liliom ünnepe minden év szeptember hetedikén lesz örömmel megünnepelve, úgy az Úr ezen új kegyelmi aktusa révén a Ragyogó Csillag ünnepe mostantól Isten szeretetének ünnepe lesz, a Rózsa ünnepe!
Bárhová küldi ki a ragyogó csillag tiszta, szellemtől áthevített lángjait a világűrbe, Isten szeretetének nagyszerű kegyelmi aktusa ezeken a helyeken egyúttal mindig beteljesül!
És ha most itt a földön az ítéletet intézi, akkor ebben is Isten szeretete rejlik; mert a sötétségből és minden rossztól való megváltást és szabadulást hozza a Fény felé igyekvő teremtmények számára!
Az, hogy e csillag lángnyalábjainak kell előhívniuk az ítéletet, csak azokon az embereken múlik, akik gonosz és Istentől elfordult akarásukkal, önteltségükkel, és önzésükkel gonosz műveket alkottak, amelyek nem képesek ellenállni a Fény megtisztító sugarának, hanem akkor meginognak és ripityára törnek!
Valójában ez a sugár a maga ragyogásában csak a tiszta erőt rejti minden földi embernek és magának a földnek a szükséges felemelésére a most folyó világeseményekben! Vagyis Isten tiszta szeretetének sugárzása, amelyet azonban csak az képes elviselni, aki Isten szeretetében vibrál.
És minden, ami nem vibrálhat benne, fájó módon lesz megragadva e sugárzás tisztasága által, lángra lesz lobbantva, fel lesz égetve; mert e csillag tisztító lángjai nemcsak a szellemeknek szólnak, hanem minden teremtménynek, a durvaanyagúságnak is. És a megtisztításhoz tartozik mindannak a megsemmisítése, ami nem vibrálhat Isten szeretetében!
A csillag ebben az időben minden esetben eljött volna, hogy gazdag ragyogásával most elárassza ezt a földet, hogy az emberiséget és ezt a földet hatalmas szellemi erejével felemelje az új birodalomba, amelybe most Isten akaratának törvénye szerint tartozik!
Ha a földi emberek olyan érettek lennének, mint amilyennek fejlődésükben ma lenniük kellene, ha igyekeznének betartani a teremtés minden törvényét, akkor ennek megjelenése ujjongó fogadtatást váltott volna ki az emberekből, és az Úr, aki ezt küldte, boldogító, hálával telt dicsőítését!
Mivel azonban ez nem így van, és a földi emberiség kudarcában még mélyebbre süllyedt, mint amennyire lehetségesnek lehetett tartani, megjelenése most másként fog megnyilvánulni. Először pusztító és bomlasztó módon kell hatnia, amíg a sugárzás felemelő és építő ereje érvényesítheti tiszta hatását, mert aztán olyan talajra esik, amely a szükség által fel lett készítve arra, hogy méltó legyen a befogadására!
A csillag csak ezért a nép ítélete, és mindené, ami nem Isten akarata szerint való. És csak az való Isten akarata szerint, ami Isten szeretetében vibrál, mert Isten a szeretet!
Most már értitek, ti emberek, azt a nagy egyszerűséget, ami az egész világtörténésben rejlik? Bármi is történik benne, az mindig csak szeretet lehet!
Ti azonban a szeretet szentségéről teljesen elferdült képet alkottatok, ennek fogalmát lerántottátok a mocsokba.
Ez azonban megint csak a földhözragadt ész által történt, amely csak a fajtájának megfelelő, a durvaanyagú érzésen alapuló földi szeretet ismeri, de a tiszta szellem érzését nem értheti. És még a durvaanyagú érzést is nyers ösztönné ferdítette!
De számára ez sem volt elég, kényszerítette a túlfejlesztett észt, hogy ezt a nyers ösztönt, amely önmagában tiszta maradhatott volna, mint az állatoknál, állandón lejjebb nyomja egészen a bűnig!
A földi embert az állat szintjére állítani, mint cél, túl kevés volt a kárörvendő sötétség számára. A földi emberi fajt még jóval mélyebbre akarta állítani, az összes állat alá!
Azoknak az embereknek, akik lassú fejlődésük során képesek voltak a Fény által kijelölt és erre felkészített választottak gondos irányításával fáradságosan megszabadulni az ugyan állati, de mégis tiszta, testükben a kezdettől fogva létező ösztönöktől, oda nemcsak vissza kellett esniük, pedig a szellem már ébredezett bennük, hanem kénytelenek voltak még mélyebben állni, mint azelőtt.
A sötétségnek szívesen szolgáló, a sötétség ösztönzésére ezen emberek által túlságosan kifejlesztett ész, amely örökké kételkedik, elmélyed, és a még eléggé meg nem erősödött szellemnek többé nem nyújt semmiféle támpontot, képes volt az önműködő következményekben testének tiszta állati ösztöneiből kifejleszteni a legalacsonyabb és rafináltan számító vágyakozást, vagyis még az állati természetességét is megmérgezni az emberben!
Így minden alapvetően meg lett rontva, és a földi embert könnyen lealacsonyították a legalsó szintre az egész teremtés összes teremtményei között, mert ezeknek az önműködően fokozódó következményeknek be kellett következni az ész minden gonoszságában, ennek egyoldalú túlfejlesztésével a bűnbeesés után, mihelyt nem hallgatott a sok Fényből jövő segítségre!
És hogy ezt a segítséget nem veszi figyelembe, az a sötétség számára világos volt, mert ismerte az emberek hiábavalóságát, melynek a helytelenül burjánzó földi ész beképzeltsége miatt egyre növekednie kellett.
Így lett a helytelenül fejlesztett eszű embereknek nemcsak mély, pusztulást hozó lelki csapda állítva, hanem a felbuzdított hiúság révén egy súlyos akadály is lett gördítve, amelynek meg kellett akadályoznia, hogy valamely lélek ismét megmenekülhessen a csapdából; mert e kicsinyes gondolkodású földi emberek hiúsága, mely a mindent jobban tudás akarásában nyilvánul meg, már olyan könnyen nem engedi meg, hogy most a Fényből jövő segítségre figyeljenek, mely az Igében található!
Egészen helyénvaló, ha elborzadtok, amikor néha arról beszélek, hogy az ember milyen mélyre süllyedt!
Most azonban el kell mondani, és sötét rejtekéből ki kell húzni a Fényre, hogy a csillag sugarai ezt végre elpusztítsák, hacsak az egyes ébredők maguk nem égetik el a felébredt szellem tüzében. Éppen ma, Isten szent szeretetének napján, akarom ezt beteljesíteni.
Hívom az embereket, hogy ezt megismerjék, és szabadítsák meg magukat a gonosztól, melyre rászoktak mint a legerősebb mámorító méregre az olyannyira elferdült ész fondorlatai által! Mert csak az, és egyedül az vezette a gonoszhoz őket.
A kísértő nagyon is jól tudta, hogy ennek így kellett történnie, amikor az emberiség elindult az általa csábító módon felajánlott hamis irányba!
Ez nem is alakulhatott másként; mert az ész, melynek csak az emberi akarás végrehajtó eszközének kellett volna lennie, most minden akarást korlátoz, és így önmagát emelte hamis vezetővé, akinek nem lehet kapcsolata Isten szent akaratával, és így el van vágva Isten szeretetétől is.
Éppen ma, a szent szeretet ünnepén, amelyre a jövőben is sor kerül majd, még egyszer emlékeztetnem kellett benneteket erre a képre, hogy lássátok, a ti szeretetetek nagyrészt miként van ehhez hozzáidomulva, hogy megrendüljetek és erre ráébredjetek, és még megkaphassátok Isten tiszta szeretetének szikráját!
Először ezt a képet mutatom meg, hogy minden hamis dologgal együtt, aminek a nagy megtisztítás után most már semmi helye nem lehet a teremtésben, el lehessen pusztítva!
Soha nem jutott volna olyan messzire, ha az emberek legalább egyszer de tartósan ráhallgattak volna a Fényből jövő sok segítségre!
Bár ezt sok korban hallgatták, míg valami hírnök tartózkodott közöttük, de távozása után gyorsan ismét tudálékoskodni kezdtek a szavain, hogy ezeket a növekvő kétségekkel és a mindent jobban tudással szétdarabolják, elferdítsék és újra átformálják saját ízlésük szerint. És így a földi emberiség lassan de annál biztosabban mélyen a sárba süllyedt, melyet saját gondolataival formált meg és terjesztett.
De most minden erőtöket szedjétek össze! Mert ilyen történés nem lesz még egyszer megengedve. Ezzel bevégződött, de csak számotokra, ha ezúttal nem akarjátok hallgatni Isten szavait, melyek felemelnének benneteket arra a pontra, ahol az embernek emberként kell állnia ebben a teremtésben!
Nem maradhat többé olyan szörny, aki nem lehet sem teljesen ember, sem teljesen állat a Teremtő tökéletes művében, hogy elferdítse ennek szépségét, hogy továbbra is gátolja és zavarja a tiszta harmónia rezdületeit.
Jön a szent ítélet, ti földi emberek! Ezért legyetek emberré vagy pusztuljatok el a ragyogó csillag lángnyalábjaiban!
De ti, akiknek ott a szent kereszt a homlokukon, köszönjétek az Úrnak ezt a nagy megtisztítást; mert nektek, akik a jó iránti nagy vággyal tisztán hordozzátok lelketekben az Üzenet Igéjét, akik a fényes magaslatok felé törekedtek, a csillag nagy erőt kölcsönöz nektek ahhoz, hogy bensőtökben újjá váljatok Isten akarata szerint!
E nehéz időkben a Fény erős védelme alatt haladtok, amely egyre jobban megtisztít és áthevít titeket, mígnem olyan lángokká lesztek, amelyek a legtisztább imádatban ragyognak a földön az Isten dicsőségére és segítő módon működnek az emberek között, mindenütt vonzó módon, ahol az ébredező szellemi szikra még fel akar emelkedni a fényes magasságokba!
Ezért most menjetek bízva az Igében, amely mutatja számotokra a helyes utat, melyen mennetek kell, és amely erőt is közvetít nektek azokban az órákban, amikor majd erőt akar venni rajtatok a kishitűség. Ne feledjétek, hogy minden, ami még jön, az Isten szeretetének kegyelméből fakadó cselekedet, amely kikényszeríti a megtisztulást!
Legyen a jövőben a csillag minden ünnepe az Isten munkálkodó szeretetéért való hálaadás ünnepe, amely egyesül az eddig ismert karácsonyi ünnepekkel.
Ehhez ti járuljatok hozzá azoknak az embereknek nyújtott segítséggel, akik lelki nehézségeikkel hamarosan hozzátok fordulnak.
A segítséget az Igében hozzátok el nekik! Mert ez az egyetlen dolog, amire elsősorban szükségük van!
