A Grál-üzenet utórezgései 2

31. Amikor legnagyobb a szükség, legközelebb az Isteni segítség!

Amikor legnagyobb a szükség, legközelebb az Isteni segítség! Ezek a szavak már régóta használatosak sok országban.

Sok emberi szájból a vigasz szavaiként jöttek elő, de sajnos gyakran gondolatmentesen, csak azért, hogy a másokat nyomasztó gondok közepette legyen valami mondva.

Ezek a magukban valami ígéretet rejtő szép szavak a társadalmi illem üres frázisává lettek.

De aki nem akarja Isten nevét említeni, és sok ilyen van, mert ebben ezer ok hátráltatja őket, erre ezt fogja mondani: Az eső után megint kisüt a nap! Vagy más, azonos jelentésű mondásokat. Hiszen sok van belőlük.

Azonban egyikük sem hordozza magában azt a mély komolyságot és erőt, mint ezek a szavak:

Amikor legnagyobb a szükség, legközelebb az Isteni segítség!

Az ezekkel a szavakkal járó biztató erőt minden ember érezni fogja, aki nehéz gondok közepette rájuk gondol. Van benne valami különleges, ami a vigasztalás rengeteg módja közül egyiknek sem adatot meg. Diadalmas hősként halad előre, és ti ezt érzitek anélkül, hogy tudnátok, mi képes ilyen megnyugvást előidézni.

De aki az Üzenetben áll, ismeri a szó erejét, ha a teremtés törvényében vibrál. Ebben rejlik e működés titka. Ez az itt említett mondat helyesen kapcsolódik a Fény vibrálásához, és ezért olyan erőt közvetít, amelynek meg kell lepnie, ha jó talajra esik.

Ez azonban alapfeltétel, mint mindennél: A talajt erre fel kell készíteni!

Súlyos nehézségek esetén azonban gyakran megrázkódtatások által van felkészítve. Ily módon a szavak hidat alkothatnak a Teremtő erejéből származó segítségnek, amely minden teremtmény számára el van készítve, mivel az egész teremtésen átáramlik. A lénynek csak bizalommal kell felnéznie Urára; mert a bizalom mindig a legjobb út ennek az Ő erejéből jövő segítségnek.

E mondat használatánál a következő történik: Ezek a szavak „Amikor legnagyobb a szükség, legközelebb az Isteni segítség” bizalmat ébresztenek az Istenben hívő emberekben.

Így ezek a szavak hidat képeznek; mert a felébresztett bizalom révén felemelkedik, mint egy kérés, egy imádság, mert az emberi szellem ezt átérzi. Ugyanakkor a szellem megnyílik az új erő számára, amely rajta keresztül meg átáramlik azokra a helyekre, amelyek annyira deprimálták.

Így ezek a rosszindulatú szorongató helyek bekerülnek a Fény sugarába, amely legyőzi a rosszat.

Ahol azonban az ember nem hisz Isten segítségében, ott nem támadhat e szavak által olyan bizalom, ami szükséges ahhoz, hogy a Fény szent ereje beléphessen és arra a helyre legyen vezetve, mely szenvedést okoz.

Most azonban ne gondoljátok, hogy a hozzátok érkező Fény erejét önző, gyűlölködő gondolataitokkal és pusztító terveitekkel kell továbbvezetnetek. Ezek olyan tisztátalan csatornák lennének, amelyeken keresztül a Fény ereje sem áramolhat zavarosság nélkül.

És minden zavarosság gyengülést hoz. Vagyis ezzel meggyengítenétek a nektek szánt segítség hatását. Csak akkor, ha képesek vagytok az erőt tiszta Istenbe vetett bizalommal elfogadni, mely Istentől segítséget kér és az Ő bölcsességére bízza, hogy milyen módon akar segíteni, akkor ez helyes, és a zavarosságtól mentes erő felhasználható a gonosz elhárítására és kiűzésére.

Nem szükséges és nem is szabad, hogy saját gondolataitok legyenek a hatás típusáról és formájáról! Nyugodt bizalomban várakozzatok.

Szenvedésetek már utat mutat az erő számára! És így végül a legsúlyosabb szenvedésnek is el kell fordulnia tőletek, anélkül, hogy újból megterhelnétek volna magatokat az elhamarkodott harag vagy gyűlölet gondolatai által.

Ezért adattak nektek figyelmeztetésként a következő szavak: Enyém a bosszú, és én majd megfizetek!

Ez arra figyelmeztet titeket, ha úgy cselekedjetek, ahogy az Isten akaratában és így a teremtés törvényeiben is áll, hogy a Fény ereje valóban segíthessen nektek! Mert hát nektek kell létrehozni az átjárót számára.

Bárhová néztek, segítséget láttok magatok körül, segítséggel vagytok körülvéve, így egyáltalán nem kellene lesüllyednetek, ha ezt látni akarjátok. És látni azt jelenti „tudni”, amit csak a teremtésben lévő Isteni törvények ismeretében lehet, amelyek magukban hordozzák azt az akaratot, amely segítséget nyújt nektek bármikor, ha erre rászorultok, ha csak ti magatok nem zárkóztok el a segítő erő elől!

Nemsokára eljön az idő, amikor remegve álltok majd Isten nagysága és szeretete előtt, amely az ő akaratában rejlik és azon keresztül hat! Akkor majd szeretnétek elpusztulni a bánatban ha felismeritek mit mulasztottatok, a bűneiteket, amikor nemcsak elutasítottatok magatoktól minden segítséget, hanem e fölött állónak gondoltátok magatokat beképzeltségetekben, amely mindig csak a kicsinységen alapszik; mert a nagyság nem ismer beképzeltséget, mert annak egyáltalán nincs szüksége beképzeltnek lenni.

Ezért a beképzeltség mindig a belső kicsinység jele, és annak a tudatnak a kifejezése, hogy a kicsiségnek szüksége van a beképzeltségre ahhoz, hogy egy kicsit nagyobbnak tűnjön, mint amilyen a valóságban! Éppen a saját kicsinység tudata a legjobb táplálék a beképzeltség számára.

Rólatok, emberek Teremtőtök által annyira gondoskodva van, hogy semmi sem történhetne veletek. Úgy vagytok vezetve és irányítva, hogy semmi sem terelhet el az igaz útról, ha ezt ti magatok nem akarjátok!

És mégis annyit süllyedtetek és a Fénytől elfordultatok. Ami minden egyszerűségében nem volt lehetséges, azt megtettétek és könnyelmű hiúságotokkal kierőszakoltátok: Letérés a helyes útról, amely teljesen egyenes irányban felfelé vezetett!

A mocsárba akartatok menni, és szabad akaratotok elhatározása egyre lejjebb, egyre mélyebbre taszított benneteket, éppen az, aminek a Fény utáni vágyban fel kellett volna emelnie titeket.

Ma még nem ismeritek bűnötök teljes súlyosságát! Most azonban ezerszeresen fog minden oldalról ellenetek tornyosulni, és rátok omlik, más elvárás nem is jöhetett számításba.

A sűrű fátylak most hétről hétre egyre inkább áttetszőkké válnak; mert el kell jutnotok a felismerésig, és utána el kell pusztulnotok, ha még nem részesítitek előnyben azt, hogy minden erőtöket megfeszítve utolsó segítségért könyörögjetek, elszánva magatokat az új élet megkezdésére, amelyben alázattal arra fogtok törekedni, hogy megismerjétek Isten nagyságát a teremtésben, hogy a szolgálatban az Ő szent akaratával törődjetek, és így emelkedjetek fel a fényes magasságokba.

Ezzel fokozatosan megemelitek környezeteteket is, és a tisztaságban fogtok a szépség tökéletesítésére törekedni, amely szellemetek lényegének kifejezéseként a növekedésben és a felvirágzásban mutatja meg annak érettségét.

Igen, számotokra sürgősen szükséges a segítség! Kivétel nélkül mindenkinek. Ezért szólítalak ma még egyszer külön, hogy amikor a legnagyobb lesz a szükség, akkor Isten segítsége is a legközelebb lesz hozzátok! Nektek azonban elő kell készítenetek a talajt magatokban e segítség számára, ami ezt képes lesz befogadni, ahogy ez mindennél feltétel, ami a Fényből érkezik hozzátok!

Ne legyetek könnyelműek az Istenbe vetett bizalommal és felületesek a hitben; mert csak akkor részesülhettek segítségben, ha ez a bizalom erős és bennetek szilárdan le van rögzítve.

És nektek, a kereszt hordozóinak, legyen még egyszer megmondva: Amint szenvednetek kell a megpróbáltatásoktól, amit a sötétség még okozni akar nektek, ne éltessetek magatokban a gondok közepette gyűlölködő gondolatokat, hanem maradjatok tőlük mentesek, és csak felfelé nézzetek bizalommal a Fény felé, az Istenre, aki soha nem hagy el titeket, és aki minden vészhelyzetben segíthet rajtatok!

Akkor olyan segítséget kaptok, amely meglep titeket, és az emberek számára csoda lesz; mert Isten aztán minden ember számára, aki Őt e segítségekben látni akarja, érezhető és látható módon nyilvánítja ki szent akaratát! Mindenhatóságán keresztül fog beszélni!

De közben azt se feledjétek, hogy ezzel nem játszadozhattok! Jézus, az Isten Fia sem vetette le magát a templom párkányáról, csak hogy így mutassa meg az embereknek, hogyan védelmezi őt Isten! Vegyétek ezt példaként és figyelmeztetésként.

Milyen gyakran keresztezitek a Fényből jövő terveket kapkodásotokkal és felszínességetekkel, oly sok téves saját kívánalom beiktatásával, új hibák folyamatos elkövetésével.

Aztán kiáltoztok, amikor ennek a következményei eltalálnak, és Istent hívjátok segítségül! Bár ti magatok cselekedtetek az ő akarata ellen, csak azért, mert ebben még nem mélyültetek el eléggé, és nem vettétek elég komolyan a szellembirodalom hívásait, utasításait és figyelmeztetéseit. Ezekben bőven részesültetek.

Csupán a szellemi intések feltétel nélküli meghallgatása elég lenne ahhoz, hogy a gondok és a szenvedés felét, sőt még nagyobb részét megtakarítsátok. Végül is mindig az lenne a feladatotok, hogy minden földi dologban csak úgy járjatok el, hogy a sötétség már soha ne kapjon lehetőséget arra, hogy földileg rátok támadhasson! De ti túl könnyelműen vettétek a beszédeteket, csakúgy, mint az írásotokat!

Vagyis ebben tegyetek különbséget. Milyen gyakran figyelmeztettem arra, hogy a legjobb akarás is sok kárt okozhat, és valóban, éppen a jó akarás okozott már nagyon komoly károkat, amikor az embert végül csak a saját gondolatai vezérelték.

Ha azt képzelitek, hogy sok dolog másképp egyáltalán nem ment volna, akkor nagyon tévedtek, nem szabad azt hinnetek, hogy az Úr nem talált volna más utakat, mint amiket ti gondoltatok ki, ha buzgó kéréssel hozzá fordultatok volna. És ez az, ami nektek még hiányzik. Buzgó gyermeki kérések!

Azt gondoljátok, hogy ha Istent akarjátok szolgálni, akkor minden útnak, amelyen ti mentek, megfelelőnek kell lennie az Ő számára is. Ez csak egy indokolatlan követelmény, és az Istenbe vetett bizalomhoz semmi köze.

Tanuljatok buzgón imádkozni! Ha megoldásra van szükségetek, akkor azt mindenképpen megkapjátok valamilyen formában. De először azt kérjétek, hogy adasson meg nektek a helyes cselekvés, mielőtt nekikezdenétek, és ne kérjétek a jó lefolyást, ha már saját elgondolásotok szerint belefogtatok!

Mindegyikőtöknek erős vezetése van a Grálból, amit már kérnetek kellene, hogy segítsen nektek! Ez azonban ritkán fordul elő, mert a vezetésetekről azt gondoljátok, hogy az ugyanúgy szolgál, mint ti, és ezért nektek segítenie kell a szolgálatban.

Gyakran emlékezhettek rájuk hálásan is, amikor valamelyik művetek, melynek befejezésében magatok sem igen remélkedtetek, sikerül.

Szálljatok egyszer komolyan magatokat, és kérdezzétek meg szellemeteket anélkül, hogy magatokat kényesen kímélnétek, hogy álltok valójában ezzel a dologgal! Közületek sokan szégyellni fogják magukat, ha a rengeteg mulasztásba belegondolnak.

Végül is az összes olyan könyvben, amely a letűnt korokról adott hírt, amelyeket megismerhettetek, világosan meg lett nektek mutatva, hogyan kell élni azoknak, akiket a Fény elhivatott, és hogyan kell cselekedniük, hogy sikeresek legyenek.

Annak a célja, hogy számotokra mindez most megadható, nem csak a mostani tudásotok gyarapításában rejlik, hanem abban, hogy szellemeteknek újra meg legyen mutatva az út, amelyen haladnia kell, hogy fokozatosan eljusson a megismerésig.

Mások tapasztalatain keresztül lesz megmutatva nektek, mit hirdet nektek az Üzenet és mit követel tőletek.

Mindenekelőtt soha ne feledjétek, hogy a sötétség mindig gyűlölettel viseltetik a Fény iránt, és csak várja a lehetőséget, hogy árthasson neki, sőt, ezeket a lehetőségeket igyekszik megteremteni, ha ez nem megy másként, gátlástalanul akár hazugságokkal és rágalmazásokkal, akár hamis tanúságtétellel. A sötétség, valamint az ő eszközei és önkéntes segítői számára, minden jól jön, ha ezzel lassíthatják a Fény behatolását.

Emiatt kétszeresen ébernek kell lennetek, és igyekeznetek kell mindent elkerülni, ami lehetővé tenné, hogy abból hamis kép lehessen kreálható.

És ahol ez titeket mégis szorít, ott gondoljatok azokra a szavakra, amelyek szerint az Isteni segítség akkor áll hozzátok legközelebb, amikor a szükség a legnagyobbnak bizonyul.

Ezek a szavak azonban nem minden emberre érvényesek, mint ígéretek, pedig azok. Mert nem szabad őket egyoldalúan csak elfogadásként értelmezni, ahogy ezt az emberek a legtöbb esetben teszik, mivel ezek a szavak feltételt is szabnak!

Ebben a folyamatban Isten van említve, ami feltételezi, hogy azokra vonatkozik, akik hisznek Istenben, valamint az ő segítségében és hatalmában. Az istentagadó elzárkózna az ilyen Fényből jövő segítség elől!

Figyeljétek most meg a törvényszerűséget, ami ezekben a történésekben megnyilvánul. Ezt nem nehéz egyértelműen felismerni.

Aki megfelelő formában és módon valóban hisz Istenben és az Ő legszentebb akaratában, az nem is fog rosszakaró, istenkáromló módon cselekedni Isten törvényeivel ellentétben. Számára ezzel állandóan nyitva marad az Isteni segítség útja!

Ha földi kényszerűségbe kerül, akkor ennek az oka csak az emberi műben, vagy az emberi nézetekben lehet, amelyek nem mindig vibrálnak Isten akaratában, hanem önző emberi számításból indulnak ki.

Ha ezeket áthágja, akkor nincs tőle megtagadva az Isteni segítség.

Hiszen gyakran van nagy különbség abban, amit általában az emberi szemlélet és az emberi törvények szerint bűnnek neveznek, és aközött, ami valódi bűn Isten szent törvényei előtt!

A teremtésben lévő kölcsönhatás soha nem hagyja magát megtéveszteni, és nem a földi törvények szó szerinti megfogalmazásán alapul, hanem Isten akaratának vibrálásában működik teljesen függetlenül.

Mihelyt valamelyik földi törvényalkotó a földi törvények kidolgozásánál szintén nem pontosan és körültekintően aszerint igazodik, hogy az ő törvényei valóban megfelelnek-e Isten legszentebb akaratának, és ebben rezegnek-e anélkül, hogy eltérnének tőle, akkor minden hatás komolyan ránehezül, és erősen kötve tartja, bár úgy gondolja, hogy az ő idejében a földön ezt csak így lehetett megtenni, és hogy a földön ez másképp egyáltalán nem volt lehetséges.

Ez mindazokat is eltalálja, akik e törvényeknek megfelelő eljárás során másokat elnyomnak vagy megkárosítanak.

Mindez oly egyszerű és világos, hogy erről egyáltalán nem is kellene beszélni; mert ezt az emberek újra és újra látják a világtörténelemben, ha erre odafigyelnek. Megtalálhatják benne az egyének és egész nemzetek gyors felemelkedését, amelyeknek látszólagos magasságból kellett hirtelen zuhanás közben elpusztulniuk!

Ez mindig is a hamis cselekedetek és különféle döntések kölcsönhatásának eredménye volt, amelyek Isten szilárd, mindenkor megváltoztathatatlan szent akaratával nem voltak összhangban.

De aki a földi törvények kidolgozása során ezeket Isten akaratából akarja levezetni, az szilárd talajra épít, és műve is áldásban és békében fog nyugodni, melyet elhoz minden ember számára, akinek e törvények szerint kell igazodnia!

A hatásban nincs semmi különbség, függetlenül attól, hogy a történésekben egyénekről van szó, akik saját döntésükkel próbálnak bizonyos irányelveket létrehozni maguk számára, vagy ez akkoriban egész nemzetekre volt érvényes olyan uralkodók részéről, akik a nemzet sorsát a kezükben tartották: minden szándékot szilárdan Isten akaratában kell rögzíteni, ha áldást akarunk belőle!

A rendelkezés nem indulhat ki az ember saját akaratából, függetlenül attól, hogy közben milyen célokat követ. Az ember gondolatainak Isten akaratában kell nyugodniuk; mert egyedül Isten az igazi uralkodó mindenek felett!

Mindenki függő marad tőle, legyen akár király, akár koldus. A védelem, a segítség és az áldás csak akkor van vele, ha Isten akaratához igazodik, és nem a sajátjához! Ez örök időkre így marad, és hatásában végül mindig láthatóan érvényesül.

Ezért először bensőtökben gondosan mérlegeljetek mindent, amit mondotok és megtenni szándékoztok, hogy a kölcsönhatás ebből csak áldást hozhasson nektek.

Inkább tízszer gondoljatok át valamit, és igyekezzetek pontosan mérlegelni az előnyöket és hátrányokat, minthogy valamit egyszer is meggondolatlanul kimondjatok és megtegyetek, vagy sok dolgot csak felületesen figyeljetek meg.

A tízszeres mérlegelés nem igényel sok időt. Ha erre egyszer már rászoktatok, csak néhány másodpercre lesz szükségetek; mert az érzésetek villámgyorsan mérlegel.

Eleinte természetesen némi erőfeszítésbe kerül, amíg ez végül magától értetődő tudatos felelősséggé nem válik!

Ehhez a célhoz minden embernek el kell jutnia, függetlenül attól, hogy mit csinál a földön, ahová őt a jelenlegi léte állította.

Aztán egységes, örömteli működés jön létre, ami mindig csöndes vágya volt azoknak az embereknek, akik földi létükkel igyekeztek csak Istent szolgálni!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]