A Grál-üzenet utórezgései 2
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
30. Az út előkészítői
Emberek, ha egyszer eljuttok egész Isten elleni bűnötök felismeréséhez, aligha marad még számotokra remény a könyörületre illetve a kegyelemre; mivel erre valóban nem szolgáltatok rá.
Minél jobban kitágul a múltba vetett tekintet, annál fenyegetőbben merül fel előttetek az egyik vád a másik után a letűnt évezredekből, hézagmentes szilárd körbe kapcsolódva, ami egyre szűkebbre húzódik körülöttetek.
Végül ez a kör pusztító módon rátok szakad, hacsak az utolsó órában hálával telve meg nem ragadjátok a mentőkötelet, mely kiránt benneteket ebből a pusztulást hozó szorításból, melynek magával kell hoznia bűnötök végezetét, és egyúttal a tiéteket is.
Ébredjetek hát fel, emberek, szedjétek össze magatokat! Számotokra segítségképpen minden fátyol el lesz távolítva a múltról a Fény által, hogy felismerhessétek mit mulasztottatok és milyen hamisan cselekedtetek mindig!
Nem mondhatjátok, hogy a múltban más emberek terhelték meg magukat bűnökkel, és hogy nektek mindebben nincs semmi részetek. Ez nagy tévedés; mert ti magatok voltatok azok, az egyik itt, a másik ott, nem mindig egy időben és nem mindig ugyanazon a helyen, de valamilyen módon a szálak összekötnek titeket minden eseménnyel! Bár ezt eddig még nem tudatosítottátok.
Földi elfogultságotokban fogalmatok sincs arról a sok segítségről, amelyet a Fény adott mindenkor újra és újra nektek, hogy ne kelljen letérnetek az igazi útról ... de szellemetek, az tud erről, mert oly sokszor vett benne részt!
Csak mélységes bukásotok, az önként elfogadott ész általi rabszolgaság végett, juttatta ezt oly messzire, hogy ebből már semmit nem tudtok kiérezni, és szellemetek önmagától már nem képes behatolni egészen a nappali tudatotokba, mert befalazva tartjátok őt a jelenlegi földi nehézkedésben.
Ezenkívül nem adtok neki semmi lehetőséget arra, hogy időnként megmozdulhasson, mert szellemetek helyére bűnös módon annak eszközét, földhöz ragadt eszeteket helyeztétek, és megengedtétek, hogy uralkodjon.
Ezzel számotokra automatikusan lezárult az összes út a tiszta magasságokból. Ti magatok görcsösen kerültök mindent, ami megzavarhatná ezt az egészségtelen szellemi álmosságot, csak hogy ne legyetek elriasztva öntelt és kényelmes feltételezésetektől, hogy mindent jobban tudtok, amit saját értéketek helytelen túlbecsülésével fejlesztettetek ki!
Az ilyen emberek számára most milyen szörnyű kell legyen a valódi megismerés!
És elsősorban ez is az, ami sokakat eltérít a Fényből jövő Igazság elfogadásától! A felébredéstől való félelmet és szorongást ugyan még igyekeznek mélyen eltitkolni, de már mégis enyhe remegést okoznak, sok embernél egészen öntudatlanul, míg hirtelen a Fény erős csapásai kíméletlenül rákényszerítik az önkéntelen felébredésre!
Igen, félelem és szorongás a fényes, hideg Fény minden sugarától, mely hozza magával az Igazságot, és ami megvesztegethetetlenségével könnyen felfedi e földi emberek tévedéseit és hibáit, sokak számára ez az oka annak, hogy most könnyelműen halogatják a bátor kiállást a fényes sugárba!
Mindezek nem akarják oly könnyen feladni saját beképzeltségük kényelmét, amely oly hízelgően igazodik kívánságaik szerint. Ezért is részesítik előnyben a régi szokásokat a nyugtalansággal szemben, amit most az én Igémnek kell kiváltania náluk, míg aztán fokozatosan valódi békét nem lelnek benne, mint új, szellemileg feltámadt emberek, akik tudatosan és örömmel vibrálnak Isten törvényeiben.
Isten szent akaratát már csak jótékonynak, segítőnek és támogatónak fogják érezni, de soha nem keménynek vagy elnyomónak, mint amilyennek ma még téves hozzáállásuk miatt tűnnie kell.
Végül is ez önmagában a hamis álláspont bizonyos jele és bizonyítéka annak, hogy azok az emberek, akik megütköznek az Igazság Igéjén, mert nem tetszik nekik, téves utakon járnak!
Ezzel a „nemtetszéssel” még a legenyhébb módon azok az emberek fejezik ki az elutasítást, akik úgy gondolják, hogy az Igazságban válogathatnak, és csak azt fogadják el belőle, ami tetszik nekik, vagy ahogy szépen nevezik: ami nekik „megfelel”! Ezekben a megnevezésekben magatok láthatjátok, hogy milyen elítélendő hiábavalóság és önmagasztaló hiúság rejlik az egész módszerben, ahogy hozzáállnak az Igéhez, ha erre valamikor egyáltalán elszánják magukat!
Közben nincs bennük semmi igazi komolyság, még kevésbé alázat, amely szükséges ahhoz, hogy egyáltalán találjanak benne valamit; mert az Igazság soha nem erőlteti rá magát.
Én azonban azt mondom nektek, hogy az embereknek már nincs semmi választásuk, hanem most fejet kell hajtaniuk, és le kell szállniuk rosszul értelmezett létük, önimádatuk trónjáról!
Ha az évezredek során az emberek nem mindig úgy cselekedtek volna, ahogy még most is, ha mindent, aminek segítségükre kellene lennie, ne ferdítettek volna el újra és újra, hogy emberi gondolkodásukhoz és földi vágyaikhoz igazítsák, akkor most egyetlen egységes tanítás lenne itt a földön, amely Isten akaratából fakad. Nem lenne ennyi különböző felekezet.
Minden, ami tanításként érkezett a földre, csak egy egyesített fokozatot képezne ahhoz a talapzathoz, amelyen az Isten szent akarata szerint való Igazságnak kellene nyugodnia, ahogy ezt sok ígéretben gyakran meg lett hirdetve az embereknek.
Nem lennének különbségek a megértésben, még kevésbé magukban e tanításokban!
Mert valamikor minden tanítás Isten akarta volt, pontosan az egyes nemzetekre és országokra szabva, és teljesen akkori szellemi érettségükhöz és felfogó képességükhöz formálva.
Eredetileg mindegyikük teljesen egyenes vonalban Isten szent Igéjének Igazságához vezetett, amelyet az Üzenetben találtok. Már akkor minden a végső ítélet időszaka felé irányult, ami ma van! Az egyes tanítások meghirdetői, kivéve azt, aki a Fényből lett leküldve, az út előkészítői voltak közvetlenül az Igazság Igéje számára.
És ezek az útelőkészítők fáradoztak, nagyon gyakran lelkes belső erőfeszítéssel próbálták hűen teljesíteni feladatukat minden akadály ellenére, amit az emberek igyekeztek újra meg újra az útjukba rakni.
Mindenesetre az emberiség már akkor is teljesen kudarcot vallott, mint mindig azzal, hogy röviddel ezeknek az útelőkészítő hírnököknek a távozása után mindig elferdítették szavaikat, vagy teljesen kihagyták azt, amit nem tudtak helyesen megérteni, és az utódok előtt eltitkolták.
De éppen az volt a legfontosabb, amit titkolni próbáltak, mert akkor még maguk sem érthették meg!
Mivel ezek a legfontosabb hirdetések természetesen mindig, minden tanításban a legmagasabbról szóltak, ami mindig csak egy nagyon szűk kör számára volt elérhető, mert ezt a tömegek még nem értették volna, nem volt nehéz se megmagyarázhatatlan, hogy ezt kezdetben titkolták, de így idővel teljesen feledésbe merült.
A bölcs gondviselés azonban nem engedte, hogy ezek teljesen eltűnjenek, és eljön az idő, sőt nagyon közel áll, amikor minden országból hírek érkeznek majd azokról az iratokról, amelyek ezekről a régi időkről beszélnek, és ugyanakkor tanúk támadnak, akik fellépnek a beképzelt emberiség ferdítései ellen.
Ugyanakkor kiderül, hogy e tanítások későbbi követőinek ma már nincs semmi egyenes kapcsolatuk magával az eredeti tannal, ami teljesen másképp hangzott, mint ahogy ma magyarázzák és tanítják! Még maga az Igazság is, amelyet Jézus hozott, kifejezési módjában és jelentésében el lett ferdítve.
Mennyi sok erőt, valamint jó akarást használt fel megannyi hívő, sajnos tévedésekre, melyek az évezredek során használatossá lettek, és így ma láthatók azoknak a bölcseknek a tanításai, akik már az út előkészítői voltak egyenesen az Igazság Igéje számára, mint Krisna, Lao-ce, Buddha és Zoroaszter, teljesen idegen formában, s így más tartalommal is, mint ahogy azt akkor maguk a hírnökök nyújtották. És földi életük leírása is el lett ferdítve az idők során. Nem felel meg a valóságnak.
Már földi évek ezrei, sőt százezrei lettek a Fényből arra fordítva, hogy kimondhatatlan türelemmel és érthetetlen jósággal fáradságosan képezzenek és felkészítsenek titeket arra az időre, amikor magatoknak kell megítéltetnetek, hogy ebben vagy elpusztuljatok, vagy nagyszerű módon felemelkedhessetek az örökös örömök fényes kertjeibe.
És mivel most eljött az az idő, amelyre állandóan figyelmeztetve volt, az emberek minden eddiginél jobban elfordulva állnak az Igazságtól! Konokul csak saját megismerési vágyuk kreációit követik, hogy az Isten akarta, megtisztító különválasztás utolsó kardcsapásánál a bomlás szakadékába essenek!
Mit gondoltok, ti emberek, hogy most mi vár rátok? Erre nem fogok többé figyelmeztetni, mert hamarosan úgyis megtapasztaljátok!
De a segítő Fény még ebben a vigasztalanul zavarodott időben is teli marokkal osztogat kimeríthetetlen mindentudásának forrásából mindig újabb kegyelmet, amelynek az összes történés körének bezárulásakor még automatikusan ki kell fejlődni, mindazok számára elérhetően, akik ennek értékét felismerik és ezt a segítséget hálásan kihasználják.
A Fény először is még egyszer félrehúzza azokat a fátylakat, melyeket az emberi gondolkodás szőtt e köré, és aminek így a jelenlegi zavart kellett okoznia.
Az ítéletben a Fény ismét odaadja nektek az Igazságot, és így az összefüggések ismeretét is a nagy tudáson belül, mely fokról fokra akarta elvezetni az emberiséget a Fény megismeréséhez, amire ez az összes tanítás szolgált volna.
Csak a kicsinyes emberi gondolkodás és az emberi hiúság révén keletkeztek ilyen eltérések, sőt néha ellentmondások is kialakultak abból, ami eredetileg mindig csak egységes volt, és soha nem lett volna szabad egymás ellen fordulniuk!
A sötétség ebben is felismerte a földi emberek gyengeségeit, és ezeket nagyon ügyesen kihasználta a maga számára, hogy elérje Fénnyel ellenséges céljait.
És ezek a földi emberek, akik ismét annyi segítséget kaptak a Fényből, saját hiúságuktól és önelégültségüktől indítatva túl készségesen, sőt örömmel álltak rá a sötétség minden csábítására!
És valamikor ezek közé az emberek közé tartoztatok ti is, akik ma semmit sem akartok tudni erről a bűnről, és ha lehetséges, megpróbáljátok másokra hárítani.
A ma földön inkarnálódott emberek mindegyikének egyszer, de általában többször is volt alkalma hűen követni a Fény hívását! Legalább egyszer valóban elfogadhatta volna valamelyik útelőkészítő hamisítatlan tanítását.
Annak ellenére, hogy az emberiség ebben még mindig vétkezik, a Fény az ítélettel és az ezzel járó összes történés körének bezárulásával még egyszer lehetőséget kínál arra, hogy mindaz megismerhetővé váljék, amit eddig tett az emberiség érdekében, hogy megmentse a végső bukásától!
E körök bezárulásával ismét még egyszer megmutatkozik minden útelőkészítő átélése, élete és tevékenysége a Fény sugarában olyannak, amilyen valóban volt, hogy ezzel kiegyenesedjen az ami elferdült, és az egész jövő számára védve legyen a becsvágyók bűneivel szemben, akik maguk akarnak mindent jobban tudni.
Az ismert útelőkészítők földi élete és tevékenysége Hjalfdartól Krisnáig, Lao-ceig, Buddháig és Zoroaszterig, és még sok másé, ismét felébred, mert most minden kezdetnek egy körben kell összekapcsolódnia a véggel, hogy közben megítéltessen, felemelkedjen vagy elsüllyedjen.
Minden útelőkészítő történetében még egyszer világosan meglátjátok a Fényből jövő egységes, nagy vezetését, de a sötétség utálatos harcát is az embereknek nyújtandó minden segítség ellen.
Az ilyen helyzetben lévő személy eddig eldönthette, hogy a segítséget elfogadja vagy elutasítja. Azonban a tiszta tanítás elferdítésével a jobban tudni akarása által csak a sötétségnek tett szolgálatot, nem a Fénynek! Így zavart és ellenségeskedést váltott ki, azoknak a tanításoknak a következményeként, amelyeknek valójában egyesíteniük kellett volna, ha akkor tiszták maradtak volna; olyan tiszták és világosak, ahogy adva voltak.
De az, hogy ilyen rossz következmények jöhettek, csak arról tanúskodik, hogy mai formájában ennek emberi alkotásnak kell lennie; mert ami Istentől származik, vagy ami hamisítatlanul az Ő parancsára történik, az nem ismer sem gyűlöletet sem ellenségeskedést!
Vegyétek ezt az Igazságot próbakőnek mindenhez! Bárhol találtok intoleranciát és gyűlölet, sőt ellenségeskedést és uszítást láttok azokkal szemben, akik nem azonos hitűek, ahol a máshitűeknek ártani próbálnak, ott a tanítás nem Istentől való vagy meg van hamisítva! És az ilyen emberek csak a sötétséget szolgálják, soha nem a Fényt!
Az olyan tanításnak, ami ezt lehetővé teszi, elferdültnek kell lennie, neveztessék akárminek; mert a még el nem ferdített tanítás a tisztaságban, Isten törvényeiben vibrál. Nem olyan embereket nevel, akik ártani akarnak embertársaiknak!
Természetesen még mindig vannak olyan emberek, akik tiszta tanítást használnak, de saját céljaikra visszaélnek vele, amivel gyakran találkozunk a világtörténelemben és számos egyedi nemzet történelmében, amelyek ezért végül mindig a pusztulásba vannak űzve, még ha itt-ott úgy is tűnik, hogy emelkedőben vannak.
Feltűnő, hogy akik így cselekszenek maguk is bizonyíthatóan mindig az ilyen tanítások szolgái, akiket a régi időktől kezdve mindig is Isten papjainak vagy szolgáinak hívtak. És ők írták át úgy a tanításokat, hogy az értelmezések hozzájáruljanak saját vágyaik teljesítéséhez. Ezzel azonban a tanítás értelme már el lett ferdítve, és a követők meg a hívők anélkül, hogy tudták volna, csak a templomoknak és az egyházaknak szolgáltak, de nem igazán Istennek!
És ezek az úgynevezett Isten szolgái mindig féltékenyen őrködtek a hívő emberek fölötti földi befolyásuk fenntartásán, és megpróbálták azt folyamatosan bővíteni, mert ez számukra egyszerre jelentett hatalmat és ... keresetet, megélhetést!
És ezért lett ez harccá, amit minden eszközzel folytattak, de a földi túlélésért vívott harccá, amelyhez minden eszköz helyesnek tűnt számukra! Ez a tény még ma is mindenütt nagyon könnyen felismerhető!
Ez végül teljesen természetes módon gyűlöletet és ellenségeskedést, intoleranciát és üldöztetést váltott ki a szomszédokkal szemben. De Istent ezzel senki sem szolgálja; mert Isten tiltja ezeket a gonosz dolgokat, amelyek különben tisztán földileg nézve és igazságosan megítélve, csak annak a tisztátalan gondolkodásmódjára utalnak, aki képes ily módon cselekedni, habár ezzel nem árthatnak az érintettnek a még egyenesen gondolkodó emberek szemében!
Tehát ezekben az ügyekben a hamisnak kettős előfeltétele van: Az emberi kéz és az emberi gondolkodásmód által vagy maga a tanítás van elferdítve, vagy pedig az ő szolgái megpróbálják azokat hamis értelemben felhasználni olyan célokra, amelyek elsősorban nagyon földiek, önzők. Ez aztán a tan elferdített alkalmazása és saját célokra van velük visszaélve.
Az egyik éppoly elítélendő, mint a másik. A főleg saját célokra használt tiszta tanítás azonban még rosszabb, mint amikor maga a tanítás van elferdítve tudatlanságból.
Az ítéletben mindez most megmutatkozik! De magukon az embereken, akik ily módon vétkeztek a Szellemmel szemben, aki mindegyiküknek ismételten csak egyetlen tanítást adott, mint az Isten által kívánt lét alapfogalmát ebben a teremtésben: Szeresd felebarátodat, ami azt jelenti tiszteljétek őt mint olyat! Ebben rejlik a kérlelhetetlen parancsolat: soha nem szabad tudatosan ártani neki, sem a testének, sem a lelkének, sem földi javainak, sem hírnevének!
Aki ezt nem tartja be és másképp cselekszik, az nem Istent szolgálja, hanem a sötétséget, amelynek eszközévé válik!
Az ilyen nem ismeri sem az Istent, sem az Ő legszentebb akaratát, amely az Ő Igéjében rejlik. Tehát nem ismeri Isten Igéjét sem annak valódi értelmében! És ezt mindenki egyértelműen bizonyítja a saját cselekvési módján keresztül, vagyis beszédjével és a cselekvésével! Közben rögtön látható, ki szolgálja valóban az Istent, és ki csak a sötétséget!
Ezt most vegyétek támaszként a harcba, amelyet fel kell vennetek mindennel, ami a sötétséget szolgálja és maga is a sötétségből való.
Ha szilárdan álltok az Igében, akkor számotokra nem lesz nehéz mindig győztesnek maradni; mert a Fény mindig erősebb mint a sötétség, és ha hűen szolgáltok Isten mindenhatósága veletek van!
