A Grál-üzenet utórezgései 2

29. Lénycsírák

Utolsó előadásomban a szellemi csírák léttudatra ébredéséről beszéltem.

Ahogyan a szellemiségben az utolsó lecsapódás a szellemi csíra, úgy létezik végül a lényszerűségben is a tudattalan lénycsírák lecsapódása, és ahogy a szellemcsírák lesüllyednek a finomanyagúság legfinomabb rétegébe, úgy süllyednek le a lénycsírák a durvaanyagúság legfinomabb rétegébe, ahol később mint kifejlődött lényszerű segítők működnek. Ezek a lénycsírák is burokkal vétetnek körül, és ezáltal nehezebbé válva lesüllyednek a durvaanyagúság valamivel sűrűbb rétegébe, ahol aztán szintén szó szerint megragadnak.

De mielőtt rátérek a magyarázatokra, meg kell valamit említenem, amiről ugyan már egyszer futólag beszéltem, de a részletesebb leírást eddig szándékosan kerültem, mivel az emberi szellemet az könnyen összezavarhatná, ha idő előtt túl sokat mondanék.

Üzenetemben egyszer már utaltam arra, hogy a teremtésben a formát öltött dolgokon kívül még áramlatok is keresztülfolynak, melyek áthatolnak a teremtésen.

De az „áramlatok” kifejezéssel már maga a forma is adott; mert valóban így van: ezek áramlatok, melyek keresztülfolynak a teremtésen, úgy, mint a folyók a Földön, vagy ahogy a légáramlatok!

És ahogy két ilyen eltérő jellegű durvaanyagú áramlat létezik a Földön, úgy a teremtésen is két különböző jelleg áramlik át: A lényszerű áramlat és a szellemi áramlat!

A teremtésben nincs semmi, ami ne öltött volna formát. Vannak egyedi és gyűjtő formák. A gyűjtő formákhoz tartoznak a jellegáramlatok, melyek az elkülönült képződmények vagy egyedi képződmények mellett, vagy azokkal együtt működnek. Minden ilyen áramlatnak megvannak a maga jól meghatározott feladatai, melyek pontosan megfelelnek jellegének. Azt is mondhatjuk, hogy a jellegből indulnak ki.

Így vezeti a szellemi áramlat többek között a szellemcsírákat is, amíg nem tudatosak, azon az úton, mely a fejlődés lehetőségéhez vezeti őket.

Ezen az úton a szellemcsírákért három dolog dolgozik: először a benső vágyuk, mely a tudatossá válás felé ösztökéli és nyomja őket, másodszor a szellemi áramlat folyama, mely viszi  őket, és harmadszor az azonneműség az anyagiságban, amely az anyagiságban már fejlődő emberi szellemet vonzza.

Most egyikőtökben másikótokban ismét felmerül a kérdés: De mi volt a helyzet abban az időben, amikor az anyagiságban még egyetlen fejlődő emberi szellem sem működött, vagyis amikor azonneműségük vonzereje még nem hathatott?

Abban az időben, amikor az első szellemcsírák közeledtek ehhez a világrészhez, az anyagiság még nem volt olyan sűrű, mint ma, mivel a nagyobb sűrűséget és súlyt csak később a tévesen fejlődő emberi akarás váltotta ki, aminek a Fénytől való további eltávolodás és léha, fékező mozgás lett a következménye.

Az akkori anyagiság könnyűségénél a szellemcsíra számára elegendő volt saját benső ösztönzése és az áramlat sodrása ahhoz, hogy elérje a fejlődéshez vezető első célt. És a további fejlődés is könnyebb volt, mivel a további út számára ösztönzésként már elég volt egy gyenge tudatosság, hogy ezen az úton egy darabon ismét tovább lehessen menni.

Ma mindez jelentősen megnehezedett.

Itt újra közbe kell vetnem valamit. A szellemi csírák alászállásának folyamata a teremtésbe megállás nélkül zajlik.

Ha korábban azt mondtam, hogy az anyagiságnak egészen pontosan meghatározott érettséget kell elérnie ahhoz, hogy be tudja fogadni a szellemcsírákat, és ez egy bizonyos érettség után már nem ismétlődhet meg, akkor ez nem az egész teremtésre vonatkozott, hanem pusztán az egyes világtestekre, mint például a Földre.

Ide végül már csak idősebb, korábban már inkarnálódott emberi szellemek jöhettek, akiknek a kör bezárásával be kell fejezniük futamukat, nem pedig olyan szellemcsírák, akik még sosem voltak a sűrű durvaanyagúságban.

De mindig vannak a teremtésben olyan részek, melyek készen állnak a szellemcsírák befogadására, melyek ugyan már elérték a tudatos létet, de öntudatra majd a megtapasztalás által kell kifejlődniük.

Amíg az emberi szellem csak tudattalan léttel bír, addig a szellemcsíra megnevezést kell viselnie, még ha burka már emberi formát is viselhet. Csak az öntudatosodás felé vezető további fejlődés során szűnik meg emberi szellemi csíra lenni, és válik emberi szellemmé!

Ezt szükséges volt elmondani a rossz értelmezéseket vagy téves fogalmakat elkerülendő. Ezért említettem már utolsó előadásomban, hogy a tudatos léttől az emberi öntudatosságig egy nagy lépést kell megtenni, mely aztán magával hozza a szabad és tudatos akaraton alapuló döntést, de vele együtt a teljes felelősségét is ezért.

Ahogy haladok magyarázataimmal, egyre élesebben el kell választanom a fogalmakat, míg eddig sok mindenre gyűjtőfogalmakat használhattam. Ez nem a szavakkal való játszadozás, mint ahogy sok észember szellemi lustaságból Üzenetem egyes helyeit nevezte, amivel egyébként csupán a dolog komolysága és jelentősége iránti tökéletes tudatlanságát és saját értetlenségét bizonyította nagyon világosan, hanem egy sürgető és elkerülhetetlen szükségszerűség, ha az ember egyáltalán be akar hatolni a teremtés mozgásába.

Az ember nem fogja néhány földi kifejezéssel mindvégig beérni, hanem el kell szánnia magát arra, hogy idővel egyre pontosabb határokat fog megismerni, és hogy világosan mérlegelje minden egyes szó valódi értelmét.

Így nekünk is ehhez kell magunkat tartanunk, ha előre akarunk haladni, és nem akarunk állva maradni vagy tisztázatlan területeket hagyni magunk mögött.

Ebben is mozgásnak kell lennie a merev, önfejű ragaszkodás helyett! Ha valamit előbb nagy vonalakban magyarázok el, más elnevezéseket használhatok, mint később, amikor részletekbe bocsátkozom, és egyre jobban külön kell választanom azt, amit kezdetben egy gyűjtőfogalommal fejeztem ki.

És előbb mindig gyűjtőfogalmakat kell adnom, hogy később rá tudjak térni a részletekre, amikor a gyűjtőfogalom felfogóképességetekben némiképpen tiszta képpé alakult, különben sosem tudnátok megértésre jutni, tekintettel a teremtés gigantikus nagyságára. Gyorsan elvesztenétek a valódi tudás szilárd talaját, és a szokásos emberi, ingadozó zavarosságokba esnétek, melyek számtalan szekta és egyház követőire jellemzők.

Ezért hagyjátok az ilyen embereket nyugodtan beszélni, úgyis csak saját felületességükről és a mélyebb behatolás fáradságától való félelmükről tesznek tanúbizonyságot, és engem kövessetek örömmel, úgy ahogy ezt én adom nektek. Ebből aztán csak előnyötök származik; mert ezzel nem csak hogy könnyebbé, hanem egyáltalán lehetővé teszem az emberi szellem számára, hogy legalább azokban a részekben megértse ezt a nagyságot, mellyel kapcsolatban áll és melytől működése mindig függeni fog.

Ahogyan a szellemi áramlatok a szellem csírákat hordozzák, úgy vezetik pályáikon a lényszerű áramlatok a lény csírákat. Mindezen áramlatok kiindulópontjáról, jellegéről és tevékenységéről majd csak később lehet még külön beszélni. Ma egyszerűen vegyük kezdő fogalomnak azt, hogy mindezek az áramlatok, a Föld levegőjéhez és vizeihez hasonlóan, megtermékenyítő, fenntartó, tisztító, röviden: minden vonatkozásban támogató módon hatnak. Különben ezeket az áramlatokat régebbi korok földi emberei részben már ismerték, ezekhez tartozik például a görögök által említett „Styx”.

De e kitérő után térjünk most vissza a mai előadás céljához.

A lénycsírákat a lényszerű jellegű áramlatok viszik. Bár az áramlatok alapjellege lényszerű, mégis egészen eltérő, sőt sokféle egyedi jelleg létezik, és ezért az eredeti főáramlatból, ahogy az a különböző szinteken áthalad, fokozatosan egyre több mellékáramlat válik le saját utat keresve magának; mert a növekvő távolsággal a Fénytől az egyes egyedi jellegek mint mellékágak választódnak le, melyek végül már csak egy pontosan meghatározott lényi jelleget foglalnak magukba koncentráltan, és engedelmeskedve a törvénynek, már csak a megfelelő azonos jellegű lénycsírákat sodorják magukkal.

Így jutnak az ilyen jellegű lénycsírák, a teremtéstörvényt beteljesítve, rendeltetési helyükre. Olyan csírákra oszlanak, melyek szoros kapcsolatban állnak a virágokkal vagy más növényekkel, ahogy a vízzel, a levegővel, a földdel és kőzetekkel, a tűzzel és még sok egyedi dologgal az anyagiságokban.

Minden egyes szinten, sőt minden köztes szinten is, az átáramláskor mindig a mindenkori szinttel azonos jellegű lények helyeztetnek el, azaz ott maradnak, ahol működniük kell, mivel ott kell tudatossá válniuk. Mindez a törvények legegyszerűbb, természetes kihatásaként történik, úgy hogy másképpen egyáltalán nem is történhetne.

Minden köztes szinten tudatosságra ébrednek bizonyos lényi jellegek, oly módon mely mindenkor saját erejüknek felel meg, és ott kezdenek formáló, védelmező és ápoló módon működni.

Végül azonban már csak olyan lények maradnak az áramlatokban, melyek csupán a legdurvább anyagiság égitestein válhatnak tudatossá. És utolsó lecsapódásként vannak közöttük olyan lénycsírák, melyek a durva anyagiságban sem ébredhetnek azonnal minden további nélkül tudatosságra, hanem külön fejlődést igényelnek.

Ez egyenlőre ismét csupán egy általános kép, melyet ezzel nektek adok, és amelyet leginkább úgy érthettek meg, mint egy sík  térképet, melyen megfigyelitek a folyamok, folyók és patakok útját, sok-sok elágazásukkal és a látszólag saját maguk által választott nyomvonalukkal.

Majd csak akkor lehet teljessé a kép és képzelhetitek el közben, hogy a mélyben is folynak vízerek, nem csak a felszínen, és szintúgy a légáramlatok is. Így végül megkaptátok képileg az ilyen jellegű történések egy részét a teremtésben.

Ha a Föld emberei Isten akaratában helyesen  rezegve szolgálnának, akkor a Föld a teremtés harmonikus, bár durva utánzata lenne. Eddig csak az emberek elferdülése miatt nem válhatott azzá.

Most végre a lény csírákról fogunk beszélni, amit célul tűztünk ki. A földi emberek szellemcsíráihoz kialakulásuk folyamatát tekintve legközelibb állók a Föld kis virágtündérei! Ezek, ahogy ti látjátok, földi virágkelyhekben ébrednek fel. De nem úgy, ahogyan azt gondoljátok. Ugyan a virágbimbókban találhatóak, melyek egészen felébredésükig a legdurvább védőburkukat alkotják, de van itt még ezen kívül valami egészen más is.

A valóságban a földileg láthatatlan finom, gyengéd durvaanyagúság rétegében fekszenek puhán beágyazva. De egyúttal a földi virágbimbóban is. A finom, durvaanyagú réteg számotokra láthatatlanul nem csak a bimbót járja át, hanem az egész Földet és annak környezetét is.

Ebben a rétegben történik a virágtündérek tudatossá válásának tényleges fejlődési folyamata, míg a földi virágbimbó csak a legdurvább, külső védelem szerepét tölti be, melytől a virágtündérek egy bizonyos kapcsolat ellenére aránylag függetlenek.

Nem is pusztulnak el a virág elhalásával, hanem a fejlődés számukra halad tovább az új földi virágokról való segítő gondoskodásban, és részben az új elfgyermekek ápolásában. Erejük képességeikkel együtt növekszik.

Ez így megy tovább, egyre tovább, egy olyan pont felé, mely teljes érettségük elérésekor lehetővé teszi, hogy egy új működési területre emelkedjenek fel; mert a lénycsírákkal is az történik, ami a szellemcsírákkal... mindkettő Isten egyetlen egységesen megnyilvánuló fejlődés törvényének van alárendelve!

Fejlődésük során a kis elfek sincsenek azonban védtelenül kitéve annak a veszélynek, hogy lakóhelyüket az állatok még bimbóként lelegeljék, vagy kíméletlen emberi kezek megsemmisítsék, ahogyan ez durvaanyagúlag tűnik.

A virágokat ugyan a kifejlődött elfek gondozzák, de nem minden virágban lakik elfgyermek, hanem csak az olyanokban, melyek különösen védettek és veszély esetére megközelíthetetlenek, már amennyire egyáltalán beszélni lehet megközelíthetetlenségről. A közelgő veszély elől azonnal elviszik őket, ha még nem váltak tudatossá.

Elsőként említem a virágelfeket, mivel ezek mindig az Isten akaratának rezgéseiben álltak és állnak ma is. Az emberi akarat nem befolyásolhatja őket, mert mindig a Fény rezgéseiben szőnek és vibrálnak!

E tényben rejlik a titok, hogy minden virágot, még a legegyszerűbbet is, átragyogja a szépség; mert a virágelfek a Fényben állnak! Finomságuknak megfelelően női formájuk van, és mivel a Fényben állnak, szépségük mesébe illő.

Az Üzenet alapján már bizonyára ti magatok is tudtok arra következtetni, hogy léteznek olyan elfek is, amelyeknek tevékenységüknek megfelelően férfi formájuk van.

Ők sűrűbbek, pozitívabbak, mivel keményebb anyagokkal foglalkoznak. A fák elfjei például férfi formát viselnek.

Mindig a tevékenységből adódik a forma és a sűrűség.

Így tehát a gnómok, melyek a földdel és a sziklákkal foglalkoznak, férfi formát viselnek. Ők sűrűbbek, míg a folyékony elemek sellői megint női formát viselnek.

Ti magatok is további következtetéseket vonhattok le, és közben mindig rátaláltok arra, ami igaz, ha az Üzenetet veszitek alapul, melyben megtaláljátok a teremtéstörvényeket.

Az itt elmondottak a kifejlődött lényszerűségére vonatkoznak a ti környezetetekben a Földön! Minden, ami a legdurvább durvaanyagúsággal szoros összeköttetésben van, csak pozitív tevékenység során, a legnagyobb sűrűségben számolhat valóban gyorsan látható sikerekkel, és ezért a férfi jelleg, ez a pozitív végrehajtó rész, mindig a sűrűbb, vagyis az alacsonyabb dolgok felé fordul, ezzel szemben a finomabb női jelleg, ez a negatív befogadó rész a finomabb, vagyis fennköltebb dolgok felé!

Ilyen a teremtés felosztása Isten akarata szerint és majd csak akkor, ha az ember is beleilleszkedik, és benne vibrál, érkezik el számára a valódi felemelkedés, melyet másképpen nem tud elérni! Mert aztán teljes működése a teremtéskeresztben fog vibrálni, melyben a pozitív és a negatív, az aktívan cselekvő és a passzívan befogadó egyensúlyban van!

És mint mindig, ma ismét az emberi nő az, aki nem teljesíti feladatát a teremtésben!

Ha mindezt nyugodtan végiggondoljátok, egészen váratlan következtetésekre és olyan magyarázatokra juthattok, melyek számotokra eddig szinte megoldhatatlannak tűntek. Ám eszetek nem fog ebbe oly gyorsan és nyugodtan beleilleszkedni, hanem újra és újra kétségeket akar majd elhinteni, hogy megtévesszen titeket, és ezzel szilárdan hatalmában tartson, melybe az elmúlt évszázadok során szinte ellenállás nélkül juttathatott benneteket.

Bizonyára sokan vannak, akikben felmerül a kérdés: És a fúriák? Nemde nekik is női formáik vannak, és mégis nagyon pozitív módon működnek?

Ezért már most foglalkozni akarok e témával, és ezt el akarom nektek magyarázni:

A fúriák férfi és női formában léteznek, mindkét típus azonban sokoldalú működése ellenére csak egyetlen célt követ: a pusztítást!

Ám a fúriák nem lényszerűek. Ilyesvalami nem származik a Fény akaratából! A fúriák csak a rossz emberi akarás termékei. A démonokhoz tartoznak, melyeknek azonnal szét kell foszlaniuk, mihelyt az ember akarása megjavul, és a Fény felé fordul!

A fúriák mégis nagyon veszélyesek, és az ítéletkor el lesznek szabadítva, hogy rávessék magukat az emberekre. De kárt csak ott okozhatnak, ahol meg tudnak kapaszkodni, tehát azonos rossz jelleget vagy félelmet találnak az emberben.

Így a fúriáknak is a Fényt kell szolgálniuk; hiszen a rossz földi embereket takarítják el, és ezzel a nagy megtisztítást szolgálják. Majd amikor ez befejeződött, a fúriáknak sem lesz több táplálékuk, és maguktól el kell pusztulniuk.

De aki az ítéletkor fél, abból hiányzik a meggyőződés az Igazság Igéjéről, és ezzel a bizalom is Isten mindenhatóságában és igazságosságában, mely oly gyakran a segítő szeretetben mutatkozik meg!

Az ilyen ember aztán indokoltan lesz saját langyosságának illetve restségének áldozata, a fúriáknak az ítéletkor meg kell őt ragadniuk és el kell pusztítaniuk! Végeredményben tehát ez is egy egyszerű történés, melynek iszonyatosságában Isten szent törvényének útján kell haladnia!

Az elszabadított fúriák! Ez azt jelenti, hogy semmi sem tartja vissza őket, egy bizonyos időre teljesen szabad utat kapnak.

Az embereket semmi sem fogja közben védeni, ellenben ki lesznek szolgáltatva tombolásuknak.

De egészen magától értetődő, hogy azokat az embereket, akik helyes meggyőződést hordoznak magukban, és összeköttetésben állnak a Fénnyel, nem támadhatják meg, mivel bensőjükben nincs semmi visszhang, melybe a fúriák belekapaszkodhatnának, hogy összezavarják őket.

Azok, akik kapcsolatban állnak a Fénnyel, úgy állnak e tombolás közepette, mint valami törhetetlen védőburokban, melyen minden támadó rosszakarás saját magát sebesíti meg. Ez a burok önműködően jön létre az Istenbe vetett erős bizalom által a veszély órájában.

De azok az emberek, akik önhittségükben vagy beképzeltségükben hívőknek tartják magukat, miközben csak egyházhívők, de nem Isten hívők, és így bensőjükben nem elevenek, azok úgy fognak ide-oda hánykolódni, mint hervadt levél a szélviharban, és ennek forgatagában el kell pusztulniuk, hacsak időben fel nem ismerik, hogy elmerevedett hitükben üresek voltak, és szorgosan azon munkálkodnának, hogy az Igazság Fényéből szívjanak magukba életet, mely ott ragyog minden vihar felett.

Maradjatok éberek és erősek, hogy a fúriák ne találhassanak támaszra bennetek! Tetteitekben legyetek olyanok, mint a sok kis lényszerű segítő, akik hű szolgálatukban példaképek az emberek számára!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]