A Grál-üzenet utórezgései 2
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
18. 1935. május 30-ára (Áldozat)
Isten kegyelme megnyitja az élet forrásához vezető kaput! De csak azok számára, akik alázattal megnyíltak az Igének. Egy cseppnek az élet forrásából mindazoknak is jutnia kell, akik belsőjükben ébren meg tartották a szikrát, amely most az ítélet napjaiban erősebben lángol+ az Igazság utáni vágyában, és feléget minden akadályt, hogy hálával és alázattal teli örömmel elinduljon a fényes magasságokba vezető úton.
Ahol aztán a szellem igyekszik diadalmasan legyőzni azokat az akadályokat, amelyek eddig elkülönítve tartották az igazi Fénytől, az ott földileg is nyilvánvalóvá válik; mert az ilyen ember fáradhatatlanul keresni fogja a fényes magasságok, a szent Hegy felé vezető utat a földön!
Türelmes és fárasztó munkával mindent legyőz, ami ezt az utat lezárja, legyenek azok a családi vagy egyéb viszonyok, és bárhol is próbálja feltartani valami, ki fogja szabadítani magát, megszabadul minden embertől, aki nem akar vele menni.
Ilyen az Isten akarata és a törvény, és így is fog történni! Annyi minden más, mint Jézus földi idejében. Abban az időben mindazoknak, akik hallani akarták, el kellett jönniük őhozzá; mert az Ige csak az ő szájából juthatott el az emberekhez.
Ma az Ige már mindenki számára elérhető könyv formájában, így nem kell érte először hozzám eljönnie. Megszerezheti az Igazság könyvét, ha keresi, és sok nyelven hozzájuthat, amennyiben valóban akarja! Ha lelkében ez után fog vágyódni, akkor szellemi vezetése által feltétlenül úgy lesz irányítva, hogy lehetősége legyen valamilyen módon rátalálni az Igére. Ezt egész biztosan eléri; mert valójában senki sem olyan szegény, hogy ne találna rá valami módot.
És ha földileg éheznie is kellene, hogy megszerezze magának az Igazság Igéjét, akkor ez csak hasznára válna!
Mondom néktek: tőletek azonban sokkal több lesz követelve! Az emberiség olyan mélyre zuhant, amire a Fényben sem lehetett számítani, és saját konok, gonosz akarata révén olyan gyorsan is, hogy a Fény segítségének mélyen be kellett hatolnia magába a sötétségbe, hogy legalább még részben visszatartsa ezt a meredek, emberek által szentségtörő módon előhívott bukást, hogy ne kelljen mindenkit elveszejteni.
Ezért a Fény mélyebbre szállt alá a sötétségbe, mint ami valaha ígérve volt, és az elvetettek förtelmes mocsarában kellett földet kiharcolnia a lerögzítéshez, csak hogy segítség jusson azoknak is, akiket a tömegek gyors zuhanása magával rántott ezernyi fonál szorítása által, melyeket a sötétségben nem vehettek észre, bár lelkük vágyott a Fényre.
Ezért minden erőtöket be kell vetnetek, hogy a hihetetlen mélységből, melyben még találtattok, felemelt tekintettel felküzdjétek magatokat az Igéhez!
Hiszen ti nem tudjátok, hogy a hihetetlenül szívós haláliszap miféle borzalmaiba süppedtetek már, mert látásotok ilyen irányban csak akkor nyitható meg ismét, ha majd erre egyszer felülről lefelé nézhettek.
Ezért szellemeteket folyamatosan kell fokozott erőfeszítéssel megváltásotok érdekében éberen tartani, hogy ne essetek vissza a beborító halálálom veszélyébe!
A megmentő Ige horgonyt vetett értetek azon a földön, mely már kétségtelenül elhajlott a sötétség felé. Ezért most ti néktek kell iparkodnotok, ha még meg akartok menekülni a további süllyedéstől! Erre a lehetőséget kaptatok a Fény rögzülése által.
De ne vegyétek ezt félvállra, mert az most a végső pusztulást jelentené számotokra. Abban a kellemes kényelem eddigi hamis nézetében, miszerint Isten szeretetteljes védelme alatt álltok, először mindennek teljesen újjá kell lennie bennetek, még mielőtt végleg megengedtetnék nektek, hogy elnyerjétek Isten kegyelmét a teremtésben.
Isten akarata szerint való, hogy az embernek most minden erejéből fáradoznia kell, hogy még egyszer, ferdítés nélkül, tisztán és hamisítatlanul megkapja a szent Igét! Azt az Igét, amelyet oly gyakran megvetett és meggyalázott, amelytől saját emberségének zavarodott beképzeltségében azt várta, hogy koldus módjára kell őhozzá eljuttatni, és hogy tőle már az valami nagyszerű dolog, ha csak hall róla és odafigyel rá, illetve nem lép fel ellenségesen vele szemben.
Ti balgák! Tőletek az Isten most azt követeli, hogy legyetek hajlandók mindent feláldozni az Igéjéért, csak azért, hogy még egyszer elfogadhassátok az Igét!
Az „áldozat” kifejezés azonban nem azt jelenti, hogy az összes vagyont egy halomba rakjátok és ajándékként felkínáljátok, hogy lemondjatok a földi javaktól és a földi örömökről, nem bizony, az áldozat azt jelenti, hogy az értékrendben mindent háttérbe kell szorítani, és az Úr Igéjét, az Ő szent akaratát a legmagasabbnak és az ember számára legszükségesebbnek kell tartani!
Már abban, hogy az Isten Igéje mögé helyezitek, áldozat rejlik!
Ezért nem kell lemondanotok a többiről, de erőfeszítéseitek keretében ezt nem szabad a legfontosabbnak és az egyetlen dolognak tekinteni, ahogy sajnos eddig történt.
De ne gondoljátok, hogy mindez oly könnyű; mert az akaratban életnek kell lennie! Ennek természetessé kell válnia, a mindennapi lét részévé kell kinőnie magát. A fölött , amit állandóan gondoltok és tesztek, mindig Isten szent akaratának kell lennie, amelyre bizalommal függesztitek tekinteteteket minden időben anélkül, hogy egy pillanatra is elfordulnátok tőle!
Csak akkor érhetitek el azt, amit most el kell érnetek, és ez számotokra nem is olyan könnyű, mert idegenné lett számotokra az, aminek örökre mindenné kellett volna lennie, és mindenné kellett volna maradnia!
Ettől túl messzire távolodtatok, és szellemetekben erről még csak fogalmat sem tudtok előidézni, nem hogy tettet! Csak próbáljátok meg, gyorsan elfáradtok, miközben a fáradtság számotokra a halál! Ezért kell állandóan ébernek lennetek, még a borzalom és az iszonyat révén is, mint a súlyos beteg, akinek az alvás halálos álommá kellene hogy váljon! Mindenáron! Amíg át nem alakítjátok magatokat az önkéntes éberség képességére.
Úgy kell szomjaznotok az Igére, ahogy a szomjan haló vágyakozik egy csepp víz után!
Mit jelent ez számotokra, mi ez számotokra, azt újra és újra meg fogjátok tapasztalni, mindaddig, amíg majd készen álltok arra, hogy a legigazibb alázatban kérjétek Istenetektől ezt a kegyelmet!
Ilyen messzire kell eljutnia annak, aki meg akar menekülni és szeretné ha Isten még egyszer elfogadná őt. Ha erre nem képes, akkor örökre el kell kárhoznia! Mindig mindenre maradt valamitek, újra és újra, csak az életet hozó Igére nem!
Az embereknek minden földi szokásra volt idejük és hajlandóságuk, és sok áldozatot is tudtak hozni értük, a sportra és saját eszük terveire milliókat fordítottak, de az Isteni segítségre még idejük sem volt!
Nektek, embereknek azonban meg kell tanulnotok mindenek felett értékelni Isten Igéjét; mert most mindent latba kell vetnetek, hogy megszerezhessétek, minden erőtöket, a legnagyobb akarást, amelyet földi és szellemi értelemben képesek vagytok kifejteni! Közben semmitől sem lesztek megkímélve.
Amit eddig előnyben részesítettetek Istenetek Igéjével szemben, azt el kell veszítenetek és magatok mögött kell hagynotok! Végül a kétségbeesés határán kell küzdenetek az Üzenet szent Igéjéért, hogy végre értékelni tudjátok azt is, amit számotokra hoz! Ez eddig meg volt könnyítve számotokra. Azt nem értékeltétek.
De most az Úr parancsa, hogy először meg kell mutatnotok, hogy ez jelenti számotokra a mindent, mielőtt ezt megkapnátok, hogy újszerűen e szerint éljetek!
Más ez mint Jézus földi idejében volt! Számotokra ez pont az ellenkezőjévé vált, kicsinyességeteknek, ellenszenves önteltségeteknek köszönhetően, amelyet határtalan szenvedésben kell összetörni, míg ebből nem lesz szétzúzva a legkisebb porszem is; mert különben nem lehet rajtatok segíteni.
Túlságosan mélyre süllyedtetek, mélyebbre, mint amennyire ezt maga Isten bölcsessége valaha lehetségesnek tarthatta volna, mert minden Fénnyel szemben csak bűnös módon viselkedtetek.
Minden ígéret beteljesül rajtatok, de ti kikényszerítettétek, hogy sokkal több embernek kell közben saját hibájából a bomlásba zuhannia, mint amennyit ezeknek az ígéreteknek az idején számításba lehetett volna venni, feltételezve a leghihetetlenebb hanyatlást. Megesik, hogy az emberek nagy dühükben összetörik a fejüket a Fény falán, amely tekintet nélkül rájuk most végigvonul az egész föld felett.
Ez más, mint ami előre volt látva, a ti tetteitek miatt, szigorúbb és keményebb, de ti ezt a keménységet megérdemeltétek! Nehezemre esik hagyni a szeretet akárcsak egy szikráját is, hogy bele legyen szőve az emberiség által kikényszerített sorsba; mert az emberek erre már nem méltók!
Most szenvedniük és küzdeniük kell, küzdeniük kell minden egyes szóért, amelyet megkaphatnak az oly gyakran felajánlott kincsből, amelyre az utóbbi években megint nem akartak odafigyelni. Ők nem akartak, ebben rejlik a legnagyobb bűnük! Ezért bűnhődniük kell, beleértve az utolsó, a legenyhébb tétovázást!
Fel kell ismernetek, milyen értéket vetettetek meg és utasítottatok el mindig, állandóan újra és újra! Ebből nektek semmit sem szabad elengedni! Még akkor sem, ha ebbe mindannyiótoknak bele kellene pusztulnia! Mivel bármiféle korai segítség esetén a méreg újra feltámadna bennetek, és áthatná az egész világot, ahogy ez már gyakran megtörtént.
Bizonyítsátok sok éves erőfeszítéssel, hogy a változást is komolyan gondoljátok, és nem csak a szükség gyümölcse! Ti, akik évezredeken át vétkeztetek a Fény ellen, most nem számíthattok bizalomra.
Most bizonyítékokat kell adnotok Isteneteknek, nem szavakat! Ezzel szólítlak titeket, én, mint Imanuel, mindenható Atyám nevében, akit tetteitekkel kigúnyoltatok!
Most meg kell tanulnotok félni az Istent, hogy megszokjátok, hogy alázattal telve tiszteljétek Őt, és hálásan magasztaljátok minden egyes ajándékáért, amelyet eddig oly bőséggel juttatott nektek.
Aki ebből az emberiségből még a szenvedés által sem akar tanulni, ahogy az a teremtményekhez illik, az legyen örökre elkárhozott és legyen kitörölve az élet könyvéből, amely többé már nem hordozhatja a nevét!
Egyedül a Fény az élet és a hatalom! Aki pedig nem akar a Fény felé törekedni, az ne kapjon többet az erejéből! A mindenható Isten haragja kikényszeríti a nagy megtisztítást! Akkor felismeritek, hogy egyedül a Grál-üzenet Igéje az, ami megmenthet titeket és segítségetekre lehet a szükségben!
De nektek arra kell törekednetek, hogy megragadjátok , ez nem jön el hozzátok. Harcoljatok, siessetek és iparkodjatok, hogy ezt az utolsó pillanatban el ne veszítsétek. Akkor magatokra hagyva állnátok, Fény és melegség nélkül, élet nélkül, és ezer fájdalom közepette kellene elpusztulnotok!
Parancsom van, hogy ne tegyek semmit túl könnyűvé számotokra, hogy szellemetekben éberek maradjatok! Éppen ebben rejlik Isten szeretete, amely számotokra mindig érthetetlen marad, mert nagyon ritkán felel meg a ti kívánságaitoknak . Isten szeretete segít nektek, emberek, és ezért soha nem fog hízelegni nektek. Titeket most be kell kényszeríteni a szellemi mozgás törvényébe, hogy életben maradhassatok, és ne süllyedjetek bele a bomlásba.
De én ma titeket szólítalak:
A jövőben senki sem jöhet hozzám, csak az Ige által!
Csak a szent Ige nyitja meg hozzám a kaput, ti emberek. A földön és a szellemben is. Aki hozzám akar jönni, annak ferdítetlenül, hűen és szilárdan már magában kell hordoznia az Üzenet Igéjét! Ezt ma vigyétek magatokkal útmutatásként!
