A Grál-üzenet utórezgései 2

Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Česky
Tartalom


16. A szellemi szintek VI

Ma még egyszer szellemi látásotok elé idézem az ősteremtés képét, ahogyan azt mostanáig adtam nektek. Parszifál után az első négy ősteremtettet látjátok, akik a hét fokozat közül a legfelsőbbet foglalják el a tiszta szellemiségben: Od-shi-mat-no-két, Leilakot, az Oroszlánt és Merkúrt.

A következő fokozaton három női ősteremtettet neveztem meg: Johannát, Cellát és Jozefát, és ismét valamivel távolabb tőlük a harmadik fokozaton vagy szinten Vasithát, a fegyveres kapuőrt.

Ezzel a legmagasabb ősteremtés három fokozatát vagy szintjét ismertettem alapjellegében. De mielőtt még tovább fejlesztem, és jobban kiszélesítem a képet, ehhez az alaphoz még négy további fokozatot akarok megnevezni; mert a tiszta szellemiségben, amit ősteremtésnek nevezek, hét fokozat vagy főrészleg létezik, miként később az anyagiságban is hét fokozat vagy világrész van.

Mindenhol megtaláljátok a hetes felosztást, mint ami természetes mindenütt, ahol Isten akarata működik, mely a saját nevében is a hetes számot hordozza: Imanuel.

Lépjünk hát be a tiszta szellemiség birodalmában a negyedik fokozatba.

Csodálatos, végtelen boldogságot árasztó Fény járja át e szépséges szintet, mely úgy fut a csillogó messzeségbe, akár egy végeláthatatlan, kristálytiszta tenger.

Mint egy sziget, úgy emelkedik ki ebből az áramló szövevényből a legpompásabb rózsák ragyogó térsége. Hálás örvendezés vonul át a teraszokon, melyek kimondhatatlan szépséggel futnak föl egy sugárzó magaslatra, s a színek oly tökéletes gazdagságát nyújtják, mely még a legigényesebb tekintetet is csodáló imádatra kényszeríti. A színek áldást sugározva a legbájosabb pompázatosságukban vibrálnak, minden remény és minden élet forrásává alakítva az elbűvölő kerteket. Bennük közben számtalan rózsagyermek kergetőzik játszadozva, és felnőtt nők járkálnak ott boldogan, örömmel telve.

Úgy néz ki, mintha az összes emberi nőiességnek itt lenne az eredete: mert itt minden megtalálható, a legkisebb gyerektől a teljesen kifejlett nőig, méghozzá a teremtésben fellelhető összes bőrszínben.

De ezek a szellemek nem azok ám, akik később inkarnálódnak a teremtésekben. Hanem ők olyan sugárzásoknak a kiindulópontjai, melyek a rózsák szigetének sajátos jellegében a teremtés emberi nőiségére hatnak, a fejlődéshez nyújtott segítségként az anyagiságokon át vezető összes vándorlásaik során, gyermekek a gyermekekre, nagyságuk és jellegük szerint, sőt még a színük szerint is, és a felnőttek azokra a felnőttekre hatnak, akik formáikkal hasonlítanak a fejlődő szellem nagyságához.

A testméretek a rózsák szigetén tehát ellenpárját képezik azoknak az emberi szellemeknek az érettség különböző szintjein, akik az anyagiságokon át vezető vándorlásaik során a csírákból fokozatosan teljesen tudatossá fejlődhetnek.

Ezért a rózsák szigetén a tiszta szellemiségben létezik minden, ami később mint képmás illetve mint utánzat megismétlődik az anyagiságokban.

Valójában ez az összes világrészben mindannak a törvényszerű ismétlése, ami a tiszta szellemiségben már megvolt, mivel az Isteni törvényeknek az emberek számára felfoghatatlan egyszerűsége és világossága mellett ez sosem lehet másképpen. Ezért a szellemiségben pontosan megismétlődik mindaz, ami a tiszta szellemiségben már megvalósult.

Hiszen a tiszta szellemiségben, az ősteremtés legfelsőbb részéből is kivonult minden olyan, ami a lénytelen mag hatalmas nyomása alatt ilyen közelségben nem tudta azonnal se kialakítani se megtartani tudatos énjét, az Vasitha mellett elhaladva nagyobb távolságba vonult, a legközelebbi szintre, hogy a nagyobb lehűlésben megmaradhasson, és közben öntudatra ébredhessen. Ezek között vannak a tiszta szellemiség csírái is, melyek már a negyedik lehűlési fokon tudatossá fejlődtek, vagyis mint itt a rózsák szigetén.

Ha a teremtés fokozatairól vagy szintjeiről beszélek, akkor ezek a lehűlés fokozatai; mivel nincs más ami hagyná létrejönni a fokozatokat, melyeket a lehűlés fokozatai helyett éppúgy lehetne a távolság fokozatainak is nevezni, mert ezek a valóságban a földi fogalmak szerint is fokok vagy fokozatok.

Vagyis ezért találunk a rózsák szigetén, föntről lefelé haladva, első esetben gyermekeket és fejlődést a tiszta szellemiségben! Ezt fontos tudnotok, mert ez a teremtésben nagy választóvonalat jelent.

Tehát a tiszta szellemiségben a legfelsőbb fokokon legelőször azok jönnek, akik azonnal öntudatossá lehetnek, vagyis a legerősebbek és így a leghatalmasabbak, az oszlopok, és aztán a távolabbi fokozatokon következnek azok, akik még kifejlődhetnek a tiszta szellemiségben. Ezért találunk itt első ízben tiszta szellemi gyermekeket.

A teremtés következő nagy részlegében, a szellemiségben, mely valamivel gyengébb, mint a tiszta szellemiség, mivel Parszifál lénytelen magjától még nagyobb távolságban válhatott önmagát tudatosítóvá, megismétlődik ez a folyamat pontosan úgy, ahogy az az ősteremtésben volt.

Előbb a szellemiség legerősebb részei válnak azonnal tudatossá, míg a többieknek még nagyobb távolságba kell eltolódniuk, hogy ott lassú fejlődés folyamán érhessenek öntudatossá.

Ott is, a szellemi csírák számára először számításba jövő fokozatokon, vannak szellemi gyermekek , akik nagyobb szellemi érettséget érhetnek el, mivel maradhatnak gyermekek is; mert ha a szellemi csírák nem érik el a teljes érettséget, vagyis a szellemi felnőttséget, nem lesznek megsemmisítve, nem lesznek elvetve, ha tiszták maradnak!

Ez egy olyan pont, amit eddig még nem említettem. Ők szellemi gyermekek maradnak, és mint ilyenek, a gyermekekre sugároznak, míg végül fokozatosan mégis beérnek, és felnőttekké válnak. Ami tiszta, az soha nem eshet bomlásba.

Ehhez még egy dolgot akarok hozzátenni. A tiszta szellemiség ebben a teremtésben nem az erősebb része, a szellemiség meg a gyengébb része a teljesen azonos jellegnek, hanem a szellemiség egy teljesen más jelleg, mint a tiszta szellemiség!

Mindkét jellegnek önmagában van egy erősebb és egy gyengébb része. A szellemiség ugyan a tiszta szellemiségből származó lecsapódás, de csak azért, mivel másféle jellegű, mely ezért elvált és Parszifál lénytelen fényes magjától csak nagyobb távolságban formálódhat meg egyáltalán. Ha azonos jellegű lenne, akkor a tiszta szellemiség az azonos jelleget nem adhatná tovább, hanem ellenkezőleg, az azonos jelleg vonzásának a törvényében azt visszatartaná, még ha így nem is formálódhatna tudatossá.

Minél tovább megyek magyarázataimmal, annál jobban ki kell tágítanom a teremtés felépítését. Ezzel számotokra megváltozik oly sok kép, amit eddig megformáltatok, azonban ez csak egyre több képre osztódik anélkül, hogy magának az alapképnek valamilyen módon el kellene tolódnia.

Olyan ez, mint egy nagy út leírásánál. Ha előbb csak a fő élmények vannak egymás után felsorakoztatva, akkor ez a kép látszólag teljesen másnak tűnik, mint az a kép, ahol az összes önálló kisebb élmény fokozatosan hozzáadódik, bár maga az út közben változatlan marad.

De térjünk még egyelőre vissza a rózsák szigetéhez.

A sziget magaslatán egy gyönyörű szentély rózsaszínben tündököl. Aki megpillantja, annak béke költözik a lelkébe, s a boldogságtól majd kiugrik a szíve a helyéről!

És ebbe a békébe, a színek melodikus hangzatába szelíd madarak ujjongó éneke vegyül, melyek úgy ragyognak minden mozdulatnál, mintha briliánsokkal lennének kirakva, ami még tovább fokozza az őket körülvevő pompát.

A boldogság emberi kifejezése túl gyenge ahhoz, hogy akár csak megközelítőleg is olyan formába lehetne önteni a Fény itt uralkodó boldogságát, mely a földi emberi szellem számára érthető lehetne. És mindezek felett szent magasztosság nyugszik.

A szentély körül vörös rózsák virágzanak, szélesre nyílva, rubin kelyhekhez hasonlóan.

A rózsák szigete! Isten szeretetének rögzítése a teremtés számára. Itt ezen a szigeten alapvetően a gyógyító, az összekötő, a kiegyenlítő szeretet építése működik és sző, mely innen sugároz ki a világegyetembe! A sziget Elisabeth, az Őskirálynő védelme alatt áll, mint minden nőiség az egész teremtésben.

Mária gyakran alászáll e szigetre Elisabeth Őskirálynő védelme alatt, és ellátogat a templomba, hogy azoknak, akik a szigeten szolgálnak, közvetlenül minden alkalommal új erőt ajándékozzon, azok ezt a kapott erőt saját jellegükkel átváltoztatják, közvetítik, és aztán kisugározzák minden teremtmény megsegítésére.

És ez a fenséges, csodálatos sziget egy napon azoknak a női emberi szellemeknek is otthona lesz, akik Mária szolgálatára hívatottak itt a földön, és erre kiválasztattak. Ha hűségesen teljesítik szolgálatukat itt a földön, akkor a földi eltávozás után boldogságtól átragyogva felébrednek a rózsák szigetén, hogy ott tovább, mindörökké szolgálhassák a Rózsát.

Időről időre a szigeten szolgálók látása még jobban megnyílik, és a szent várban megpillantják Parszifált, Máriával és Irmingarddal az oldalán. Az ő erejéből merítve közvetlenül, az üdvös ígéretek szent beteljesüléseként.

E szinten, ugyanolyan magasságban, még egy másik sziget emelkedik ki a Fény szövéséből. A Liliomok szigete!

Ahogy a rózsák szigetén a rózsák sugároznak ragyogó gyönyörűséggel, úgy itt, ameddig csak a szem ellát, leírhatatlan tisztaságban túlnyomóan a liliomok. A sziget itt is teraszosan emelkedik, egészen addig a magaslatig, ahol egy szentély áll.

A szentélyben varázslatos ragyogás van, ami a gyöngy finom csillogásához hasonlít, de ugyanakkor rózsaszínben tündököl, és kemény szigorúságában száll alá a szigetre, akár a tenger frissítő hűvössége. Akinek megengedtetett, hogy valaha is megpillantsa e szentélyt, azt ez a látvány mindig áhítatos alázatra kényszeríti; mivel követelő szigorúsággal ragyog lefelé, hűvös fényében a tisztaság büszke nyugalma száll alá, mely üdítőn, erősítőn hatja át a szellemeket, és magasra emeli őket az Isteni magasztosság megszabadító imádására.

Itt is minden emberileg felfoghatatlan szépségben jött létre, itt is csodaszép melódia szól, mely felszáll a Teremtőhöz, mint örökké az Ő tiszteletére zengő eleven hálaima!

Itt is Elisabeth Őskirálynő az úrnő, és Irmingard, a Tiszta Liliom, pontosan meghatározott időközökben az ő védelme alatt száll alá a szigetre, hogy megújítsa az itt szolgálók számára a tisztaság erejét, melyet átváltoztatva küldenek tovább valamennyi teremtmény felüdítésére és felemelésére.

A liliomok szigetének lakói éppúgy, mint a rózsák szigetének lakói, kizárólag a nőiséghez tartoznak. Közöttük is valamennyi nagyság képviselve van, úgy az összes szín is, melyek azonban természetesen tartalmazzák a tisztaság ragyogó fényét, és nem tűnnek olyannak, mint földi emberek tompa színei.

Itt is az építkezés uralkodik Isten akaratában, éppen úgy, mint a rózsák szigetén, ám a liliomok szigetén a felépítés más jellegű, mégpedig tisztaságban és igazságosságban szigorúan, kérlelhetetlenül megkövetelő .

A nőiség, amely Irmingardot, a Tiszta Liliomot szolgálja a földön, ha hűen szolgálja őt, akkor a földi eltávozás után a liliomok szigetén ébred fel, hogy ott az örökkévalóságban tovább szolgálhasson, és gyakran lehessen kapcsolatban Irmingarddal.

Miként a rózsák szigetén, a liliomok szigetén is látják a szolgálók időről időre Parszifált, és merítenek az erejéből.

És még egy harmadik sziget is lebeg a negyedik fokozat fényes szintjén a tiszta szellemiségben. Ez a hattyúk szigete!

Ez a sziget pompás gyümölcsöket terem, melyeket az ott élő hattyúszüzek fogyasztanak. Itt gyűlnek össze a rózsák és a liliomok szigetéről érkező sugárzások, és példás szolgálattal változatlanul tovább adatnak a teremtésbe.

A Hattyúk Szigetét ezért a példás szolgálat , az önzetlen szolgálat szigetének vagy központjának is lehetne nevezni. Itt a szolgálat a legtisztább szeretetben terjed és virágzik!

A Hattyúk Szigetének lakói nem szellemek, hanem végrehajtó lények, akik működésükkel összekötik a rózsák szigetének és a liliomok szigetének sugárzásait.

Ezek a lények a maguk bájos jellegével boldogan rezegnek a rózsák és liliomok szigetének közvetlen sugárzásában, és a példás szolgálat számukra sajátos módján, a legtisztább szeretetben adnak a szeretet és a tisztaság sugárzásainak bensőséges kapcsolatot, mely ezeket ugyan összekapcsolja, de változtatás nélkül adja tovább.

A hattyúk szigetének felelős őrzője Szvanhilda! Szvanhilda Elisabeth Őskirálynőnek felelős, aki védelmezője és uralkodónője a hattyúk szigetének is. Ez a felelősség Szvanhildának fokozott erőt ad és felmagasztalja létét.

A hattyúszüzekhez hasonlóan testhezálló öltözetet visel, s ez akár a hattyútollak, ragyogva simul a testéhez, mely arányosságával minden földi művész elképzelését felülmúlja.

A hattyúszüzek jellegzetessége a kizárólagos kék szem, s fejdíszként is egy kék színben ragyogó csillagot viselnek. Különösen szépséges, megindító énekükkel tűnnek ki, és a hangok harmóniájában rezegnek, mely innen árad lefelé a teremtés összes részébe.

A hattyúszüzek az imádatot elbűvölő éneklésükkel, melyen lágy hárfahangok hatnak át, a hattyúk templomában hajtják végre. Ezért alkotja a hattyúk szigetén a hangok harmóniája minden szűz életelemének egy részét is. Benne él, örömmel rezeg a tiszta hangok hullámaiban, és ezeket úgy issza magába, mint az életelixírt, mely lehetővé teszi számára az örömteli alkotást.

A hattyúszüzek eme egészen különleges, megható énekének híre már lejutott egészen az anyagiságig. Ezért beszélnek még ma itt-ott a hattyúdalról állítva, hogy a maga különleges jellegével megrázó. Mint mindig, itt is csak a régi híradások egy része maradt megőrizve, és ez az ész által el lett ferdítve és földivé lett téve.

Közületek most talán sokaknak érthető lesz, hogy a legszentebb beteljesülés idején a Földön, amikor a Rózsa és a Liliom itt működik, miért szükséges a kapcsolathoz még egy hattyúszűz is a hattyúk szigetéről egy erre a célra előkészített földi testben, hogy a rezgésben ne maradjon semmi hiányosság.

Oly nagy az Isten kegyelme, hogy csodát csoda után enged történni, hogy a segítség az emberiség számára az ezeréves birodalomban egészen tökéletes legyen!

Hajoljatok hát meg alázattal az Ő nagy jósága előtt.

A Grál-üzenet utórezgése Abdrushintól


Tartalom

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat