A Grál-üzenet utórezgései 2
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
13. A szellemi szintek IV
Sok mindennel terhelte meg magát az ember, ami akadályként hátráltatja szelleme kibontakozásában, mely ha nincs megbilincselve, vagy ha nem köti valami a Földhöz, maga törekszik a felfelé vezető úton járni.
A legnagyobb rossz azonban továbbra is az egyoldalúan túlfejlesztett ész, mely felfuvalkodottan terpeszkedik az uralkodói trónuson, ami nem illeti meg.
Egy olyan állathoz hasonlít, mely csak akkor tesz nagyon jó szolgálatot, ha irányítva van, miközben minden esetben károsan hat, amint hagyják, hogy független legyen.
Mint egy ragadozó, mely kezdetben szelíd és örömöt okoz annak, aki gondozza és táplálja, ám miután elért egy egészen konkrét nagyságot, veszélyessé válik arra is, aki korábban nevelte.
Akkor majd gondozójának zsarnoka lesz, akinek rettegnie kell tőle, és aki a ketrecben, az állat lakhelyén, teljesen elveszti saját, addig megszokott mozgásszabadságát. Az állat saját mozgási lehetőségének körén belül egyszerre uralni kezdi őt.
Ez történik minden ember eszével. És mivel az ész nem marad ráutalva csupán a neki kijelölt lakhelyre, tehát a mindenkori emberi testre, hanem teljes mozgásszabadságot erőszakolt ki magának, mely a Földön határtalan, ezért az egész emberiségnek alá kellett vetnie magát az ő akaratának.
Az ész előtt sehol sincs biztonságban, az mindenütt ólálkodik mint a veszedelem, készen arra, hogy éles karmait vagy pusztító fogait használja, amikor felbukkan valaki, aki nem hajlandó alárendelni magát neki!
A Földön ez ma így néz ki! Az eleinte szeretettel gondozott állat iszonyatos erőre tett szert, melyet többé már senki sem képes hasznot hozó szolgálatra kényszeríteni. És így most szomorú pusztítást okoz, melyben ti már részben benne vagytok, és amely még súlyosabban el fog terjedni, mivel képtelenek vagytok ezt az állatot feltartóztatni.
Sok ember esik majd áldozatul neki, jóllehet könnyen uralkodhatott volna az állaton, ha még időben helyesen nevelte volna.
Azt az erőt, melyet az állat most pusztításra használ fel, szellemetek körültekintő irányítása mellett kellett volna hasznosan felhasználni saját magatok és környezetetek megszépítésére és nemesítésére, mindenki békéjére és örömére.
Sivatagok helyett virágzó kertek terülnének el előttetek, boldog működésre és hálával teli alkotásra ösztökélve a békeszerető földlakókat.
Mindannyiotoknak áldozatul kellett volna esnie ennek az általatok kitenyésztett szörnyetegnek, ha most nem maga az Isten szabná meg neki a határt, ha nem fosztaná meg hatalmától, és ha nem vezetné ismét olyan utakra, melyeken csak hasznosan működhet!
Előbb azonban még át kell élnetek, micsoda bajt okoztatok ezzel, látnotok kell, és meg kell szenvednetek a súlyos következményeket, amiket ez magával hoz, és maga után von, hogy így teljesen ki legyetek gyógyítva az ilyen helytelen tevékenységből és törekvésből, hogy a jövőben többé semmilyen vágy ne ébredhessen bennetek utána!
Így büntet benneteket az Isten; azzal, hogy hagyja beteljesülni mindazt, amit önkényes akarással igyekeztetek az Ő parancsolatai ellenében kikényszeríteni, miután nem törődtetek azok figyelmeztetéseivel, akiket szeretetből küldtek hozzátok a Fényből, hanem gyűlölködve üldöztétek és végül vak dühötökben meggyilkoltátok őket. Mivel terveitek számára kényelmetlenek voltak, noha igazán csak ők segíthettek volna rajtatok.
És e hibátokból adódóan számotokra az is lehetetlen, hogy a bennetek lévő szellem kioldódhasson, hogy fokozatosan fejlődhessen, és kapcsolatot teremtsen azzal a jelleggel, mely neki a sajátja, a szellemi szinttel az Isteni kegyelem Fényének sugarában.
Az ész uralma ezt sohasem engedte meg; mert akkor az ő mesterségesen felfújt hamis dicsősége nagyon gyorsan elolvadna, mint hóember a napfényben.
Feltartóztathatatlanul lecsúszott volna a trónról, és újra szolgálnia kellett volna, ahelyett hogy megjátszaná az urat.
Ezért a görcsös ellenállás, mely még a gyilkosságtól sem riadt vissza ott, ahol tekintélyét valamilyen módon veszélyeztethetnék.
Ezért még ma sem tudtok másképp gondolkodni és mindent, amit hallotok, ami nektek meg lett hirdetve, azt számotokra földileg jól ismert formákba préseltek, és ezzel olyan elképzeléseket hagytok magatokban életre kelni, amelyek a valóságnak még megközelítőleg sem felelnek meg; mert az az állat, melyet ti gondoztatok és felneveltetek anélkül, hogy alárendeltté tettétek volna, fölöttetek áll és alacsonyan tart benneteket! Akadályként közétek és minden szellemi közé állt, és már semmit sem enged át ahhoz, ami magasabban áll, mint ez a becsvágyó állat, a ti földközelben megragadt eszetek, ez a csábítóan csillogó, ám a legveszélyesebb és legbiztosabb eszköz a ti elpusztításotokra Lucifer kezében.
Most szabadítsátok meg magatokat tőle, és emelkedjetek fölébe! Különben sosem érthettek meg valamit azokból az értékekből, melyek a Fényből kínáltatnak nektek, és nem is használhatjátok fel őket a magatok számára.
Legyetek ismét olyanok, mint amilyenek a földi emberek korábban voltak, még mielőtt az ész gőgje megragadta és lenyomta őket arra a talajra, mely megfelelt korlátoltságuknak.
Az emberek akkor környezetükkel együtt és környezetükben rezegtek, és ezért rezgésükben szellemileg felemelkedhettek anélkül, hogy emiatt tartaniuk kellett volna, hogy elveszítik a földi talajt és a földi gondolkodást.
Milyen kicsinnyé váltatok azokhoz képest, akikről ma azt mondjátok, hogy a fejlődés kezdetén állnak, s emberileg még nem teljes értékűek.
Ők a teremtésben teljesebb értékűek voltak, mint amilyenek ti vagytok ma, és ezért a Teremtő előtt értékesebbek és hasznosabbak, mint ti áldatlan elferdültségetekben, mely csak pusztulást képes maga után hagyni ahelyett, hogy a létező dolgokat fellendítené.
Újra el kell jutnotok ehhez a ponthoz, újra ki kell bontanotok magatokban szárnyaitokat, melyek teljesen elcsökevényesedtek, ha nem akartok elbukni; mert szellemetek most erőszakkal, a Fény ereje által lesz megszabadítva minden akadálytól! Az akadályok szét lesznek zúzva. Aztán jaj annak a szellemnek, mely nem lesz képes megmaradni a rezgésben, le kell zuhannia, mert a repüléshez bárminemű gyakorlat és tevékenység hiányában, melytől gyalázatosan megfosztottátok, már semmi ereje sincs.
Egy valamire kell még a földi embernek rendkívül vigyáznia, mivel ebben súlyosan vétkezett: Sohasem szabad megszakítania a kapcsolatot a lényszerű segítőkkel! Különben ezzel nagy rést okoztok, mely számotokra káros.
A nagy, erős lényszerűeket nem kell isteneknek tekintenetek; mert nem azok, hanem a Mindenható hűséges szolgái, és a szolgálatban nagyok! De nektek soha nincsenek alárendelve.
A kis lényszerűeket azonban nem szabad beképzeltségetekben, mintha lóhátról lenéznetek; mert ők nem a ti szolgáitok, hanem mint a nagyok, ők is csak magát az Istent szolgálják. Csak működésükben közelítenek hozzátok, de nektek is közeledni kellene hozzájuk.
Nagyon sok mindent tanulhattok tőlük, különösen hűséges szolgálatukból, melyet hálásan mutatnak be Teremtőjüknek. Nektek, embereknek feltétlenül szükségetek van a nagy és kis segítőkre; mivel csakis a velük való teljesen harmonikus együttműködés révén érlelődhetnek lelkeitek helyesen, és juthatnak el a felemelkedésig.
Ezért tanuljátok meg tisztelni az összes lényszerű segítőt; mert a legjobb és leghűségesebb barátaitok lehetnek!
Akkor majd ismét könnyebben fogtok rezegni is, de előbb meg kell szabadulnotok minden földi eszetek okozta korlátozottságtól. Különösen akkor, ha azt akarjátok megérteni, amit a fényes régiókról hirdetek nektek, melyek számotokra sosem lesznek érthetők, ha csak földileg akartok gondolkodni; mivel olyan jellegűek, amit csak a ti szellemetek által befogadható!
Majdcsak ha ennek megnyíltatok, aztán fogjátok tudni, hogy mit is adtam nektek magyarázataimmal. Noha már ma beszélek ezekről a dolgokról, de ezt ennek a földnek a későbbi megértésére szánom; mivel én teljesítek mindennel, amit nektek mondok! Én teljesítek, mivel az egykor meghirdettetett, hogy felfedem a teremtést a kifejlődötteknek és a teremtetteknek, hogy átadom nektek a kulcsot a teremtésben zajló valamennyi történés megértéséhez.
Csak kezeljétek hűen mindezt a tudást; mert a földnek soha többé nem juthat ilyen megváltás és ennyi kegyelem. Azáltal, hogy mindezt meghirdetem nektek, az összes kulcs őrzőivé lesztek! Ha hagyjátok, hogy foltok essenek rajtuk, vagy akár csak egy kis részük is elferdüljön, akkor többé már nem nyílnak meg a teremtés eme titkait, és a kapuk ismét zárva maradnak, nemcsak hosszú időre, hanem a kifejlődöttek számára ez egyszer örökre!
Most ilyen felelősség nyugszik rajtatok, akiket az összes ember közül erre a hivatásra emeltem, ahogy Jézus tette egykor tanítványaival, amikor a földön tartózkodott.
De számotokra ez most könnyebb; mert nemcsak beszélek hozzátok, hanem mindent le is írok, hogy többé ne lehessen a szent Igét olyan destruktív módon elferdíteni, ahogy az a legfontosabb dologgal történt, amit Jézus akkor mondott.
Ezúttal sokkal több időt is kapok, hogy mindenbe beavassalak benneteket, hogy pontosan megtanulhassátok, mi az Isten akarata és mit követel tőletek, mivelhogy mindent megadott nektek, amire saját öntudatos létetekhez szükségetek van.
Ezzel képessé váltatok arra, hogy tudatosan használjátok az összes kegyelmet a teremtésben, örökre, csak azzal a feltétellel, hogy helyesen haladó és hasznos láncszemmé lesztek ebben a teremtésben, és másoktól nem fogtok irigyelni semmit; mert van itt hely és létezési lehetőség mindenki számára, aki a mozgás törvényét követve harmonikusan rezegnek másokkal!
Ti, a szent kereszt viselőinek kis csapata, lesztek most a kovász, melyet az emberiség számára készítettem, melynek most át kell hatnia és támogatnia kell mindent, melynek szellemi mozgást kell vinnie a nehézkes tömegekbe, hogy ne kelljen haszontalanul összeomlaniuk és elpusztulniuk.
Őrizzétek híven a kulcsokat, melyeket Igémmel nyújtok nektek, és mindig adjátok át őket a megfelelő módon azoknak, akik utánatok jönnek!
Ahogy meg lesztek szabadítva az ész zsarnoki nyomásától, azután majd világos lesz előttetek minden szó, amit már mondtam nektek, és amit még mondani fogok. Aztán majd azt is megértitek, amit az ősteremtésről és az ősteremtettekről megtudtatok, akik valamennyi teremtés legmagasabb helyén, a Szent Grál szentélyében találhatók.
Az első gyűrű Parszifál körül, mely a teremtés felé néz, négy ősteremtettből áll, akik Parszifál kisugárzásából elsőként formálódhattak meg és azonnal tudatossá lettek. Örömteli működésben vibrálnak rendületlenül, befogadnak és továbbadnak, újra befogadnak és visszasugároznak.
Az ősteremtettek több gyűrűje található Parszifál körül. Azonban mindegyik, az első is, nagy távolságra van Parszifáltól és trónjától, amit a nyomás következtében nem léphetnek át.
Az első gyűrű négy ősteremtettje az összes ősteremtett közül a legerősebb. A Fény nagyobb nyomását képesek elviselni, mint a többiek, anélkül hogy el kellene veszíteniük tudatukat.
Ezek a következők:
Od-shi-mat-no-ke, a tökéletes háromság szolgálója és fényes védelmezője. Ő a királyi uralkodó eszményi megtestesülése.
Leilak, a férfi bátorság és férfi erő megtestesítője.
E két nevezett ősteremtett jellege az emberek számára érthető. Más a helyzet azonban azzal a kettővel, akiket most fogok megnevezni; mivel ezek a jellegek meghaladják az emberi képzeletet.
Az Oroszlán. Közelebb kerül az emberi elképzeléshez, ha azt mondom, hogy az Oroszlán, mint Grál-lovag, a legnemesebb hősiesség megtestesítője, kinek sugárzása a hősies hűséget segíti és támogatja a teremtésben.
Merkúr, az összes elemi erő ősteremtett vezetője. Ezek őbenne rögzülnek.
Az ember majd azt képzeli, hogy minden további nélkül megértette azt, amit ezzel mondtam, pedig ez nincs így. Nem értheti meg, ha nem adok neki egy bővebb magyarázatot az Oroszlán különleges jellegéről.
Ahhoz, hogy ezt megtehessem, tovább kell emelkednem az Isteni szférába. Az emberek számára képileg ismeretes, hogy Isten trónjának lépcsőin állatok őrködnek, szárnyas, hatalmas állatok, melyek között az oroszlán is található. Ezek az állatok nem mesealakok, hanem ott valóban léteznek. Még sosem tettem említést róluk, mivel kezdetnek ez túl sok lett volna. Ezért ezekről is majd csak akkor kell beszélni, ha az emberi szellemek érettebbek lesznek, mint amilyenek ma.
Az is, amit erről ma mondok, csak azoknak szól, akik Üzenetemet már elfogadták, és igyekeznek magukban valóban elevenné tenni. Vagyis csak az érettebb földi embereknek szól!
Itt most az ember fel fogja tenni a kérdést, hogy miként kerülnek állatok az Isteni szférába, méghozzá egészen Isten trónjának lépcsőire, ahová az emberi szellem sosem juthat el, bármekkora kegyelemben részesülne is.
Ezt azonban nagyon egyszerűen megmagyarázható: Az ember téves fogalmat alkotott magának az állatról, mivel csupán e Föld állatait látja maga előtt, melyek a durvaanyagúságban fejlődhetnek ki!
És ez helytelen! Akár ember, akár állat, mindkettő teremtmény a teremtésben, az egyik éppoly szükséges, mint a másik, illetve az egyik annyira nélkülözhető, mint a másik.
Az Isten trónjának lépcsőin lévő állatok teljesen másféle jellegűek, mint az, amit az emberek az állat fogalma alatt elképzelnek. Ezek tudó állatok! Már pusztán erről sem tudtok semmilyen elképzelést alkotni, s a megfelelő módon soha nem is lesztek rá képesek; mert mindez túlságosan távoli a kifejlődöttek sorából való emberi szellem számára.
Tudó állatok, melyek hűsége és odaadása teljesen megvesztegethetetlen! Ezeknél nem létezik semmi ingadozás vagy habozás, hanem csak lelkes, rendíthetetlen szolgálat! Közvetlen tett általi szolgálat, fontolgatás nélkül, anélkül hogy ehhez előbb akarásra lenne szükség. Ez törvényben való eleven vibrálás, mely számukra magától értetődőség és létszükséglet!
Ezek az állatok ugyancsak jóval magasabban állnak, mint a kifejlődött emberi szellem tulajdonképpen már azzal is, hogy a maguk érinthetetlenül tiszta tevékenységében és erejében az Isteni szférában találhatók.
Tehát itt nem emberi értelemben vett állatról van szó, hanem egy különlegesen megformálódott jellegű sugárzásról, melyet állatnak neveznek, csakúgy mint egy másik, ám jóval alacsonyabb jellegű sugárzásnak ember a neve! Ehhez még külön magyarázatokra lesz szükség, melyek csak jóval később kerülhet sorra.
Ahogyan az Oroszlán Isten trónjának lépcsőin, Isten lénytelen háromságának kisugárzásából ered, benne él és hat, úgy az ősteremtésbeli Oroszlán Parszifál ugyancsak lénytelen magvának kisugárzásából került elő, és az első ősteremtés tiszta szellemi szintjén formálódott meg mint a Szent Grál lovagja!
Ez egy jellegbeli hasonlóság más formában; mivel az ősteremtés Oroszlánja még valami mást is hordoz magában a szellemi-emberi jellegből, amiről később majd még bővebben szólok. Ő már önmagában egy kapcsolat, míg a tudó Oroszlán Isten trónjának lépcsőin, mint olyan, teljesen tisztán vibrál és semmi más kapcsolatot nem hordoz magában.
Az ősteremtés Oroszlánja már készen áll a sugárzásra a teremtésben, mint egy szükséges átmeneti jelleg. Az ő sugárzó tevékenysége sokoldalú, és mégis jobban körülhatárolt, mint az Isteni szférában lévő Oroszláné.
Belőle indul ki minden hősiesség, mely itt-ott megnyilvánul a teremtésben.
Ma nem szabad egészen a részletekig elmennem; mert az túlságosan eltér attól, amit ebben az előadásban mondani akarok. Csak futólagosan akarom megjegyezni, hogy e hősiesség sugárzásából olyan földi emberek szelleme is részesült, akik valódi hősöknek bizonyultak.
Ezt jól ismerték a régi germánok és a görögök, és még sok más korábbi néptörzs, akik a lényszerűekkel még tudatos kapcsolatot tartottak fenn.
Egy ilyen hős földi halálakor a lényszerűek visszavezették a hősiesség sugárzásának lényszerű részét a Walhallába, a teremtés lényszerű gyűrűjének legmagasabb várába, míg a szellemnek a számára kijelölt szintre kellett mennie. Ennek ellenére mindkét rész fonalak által továbbra is összekötve maradt, ha a szellem jó értelemben működött.
Ez a két rész csak akkor volt egymástól elválasztva, ha a szellem lefelé haladt, hogy ezzel a lényszerű rész ne legyen lerántva. Különben a földi inkarnálódásokkor mindkét rész ismét egyesült.
Az ilyen hősiesség-ráadás egy külön ajándék a földi emberek számára, melynek befogadása az érintett szellem meghatározott érettsége és konkrét útja révén van előkészítve.
Bizonyos földi feladatokhoz szükséges az Oroszlán eme lényszerű sugárzásának egy része, mivel benne rögzítődik a természetesen tisztaságban vibráló harciasság, összekötve önmaga feltétel nélküli bevetésével, melyet a szellem mint olyan nem hordoz magában, mivel az ő legmagasabb célja az építő és békeszerető alkotás.
A teremtésben az összes valódi hősiesség az Oroszlánban rögzül, aki a Szent Grál lovagjaként az ősteremtettek első gyűrűjében áll, és aki saját kérésére egy földi emberi testben lett rögzítve, hogy a földön közvetlenül együttműködjön a szent beteljesedéseken, és közben Urához éppoly közel legyen, mint az ősteremtés fényes várában.
A valódi hősök szellemileg és földileg körötte gyülekeznek, mert ennek a teremtés törvényei szerint így kell történnie, az ő kisugárzásának alapjellege és ereje révén egyáltalán nem tehetnek másképp; mert hiszen teljesen elválaszthatatlanul benne vannak rögzítve. A látszólagos hősiesség természetesen távol áll tőle, és már ezzel mint olyannak meg kell mutatkoznia.
Ez a földi szent beteljesedésekkor egy a sok ember számára érthetetlen eseményének közül, amely azonban Isten mindentudó előrelátásában megkívánt, de hatásában olyan egyszerű és természetes módon lejátszódó, mint minden, amit Isten elrendelt.
Az emberek aztán majd csodálkozva állnak Isten törvényeinek megbízható működése előtt, melyekben egyáltalán nem lehet semmi más, mint feltétlen önműködő teljesítés, amely az utolsó pillanatban mindenhatóságával félretaszít mindent, ami ezt gátolni szándékozik.
Így ma kissé fellebbenthettem számotokra az Isten trónusának lépcsőin álló állatok fátylának szegélyét is. Négy szárnyas, tudó állat a trón őrzője: A Sas, az Oroszlán, a Bika és a Kos. A Kosnak azonban emberarca van; mert a Kos magában hordozza az emberi szellemiséget!
A négy tudó állat Isten trónjának lépcsőin Isten közvetlen kisugárzásából öltött testet, és ebben a sugárzásban tudatosan élhetnek. Ők hordozzák magukban az alapjellegeket a teremtés számára, míg az arkangyalok más típusú kisugárzásban vibrálnak. Nem ok nélkül esik az Ember Fiának földi születése törvényszerűen a Kos jegyébe!
E titkok megoldása azonban nem a mai előadás feladata. Fogadjátok Istennek szóló hálával azt, amit nektek nyújthatok, igyekezzetek mindent megérteni, ne ugráljatok közben játékszerűen előre-hátra. E dolgokban ezt nem engedhetitek meg magatoknak; mert túlságosan hatalmasak és túl magasztosak ahhoz, hogy szokásos emberi módon gondolatban játszadozzatok velük.
Minél buzgóbban és komolyabban fáradoztok azon, hogy valóban megértsétek az Igém Igazságát, annál több kinyilatkozást tehetek számotokra. Az én tudásom kapujának kulcsa a ti igyekezetetekben rejlik! Ezért törekedjetek arra, hogy bő kézzel juttathassak nektek!
