A Grál-üzenet utórezgései 2

10. A szellemi szintek II

Parszifál! Mennyire ismert e szó a földi emberek között, akiknek azonban még csak sejtelme sincs az igazságról.

Egy költemény, egy legenda! Ezzel igazat is mondanak, ha arra céloznak, amit a jelenkorban tudnak a szóról; hiszen a valóságban ez nem is más, mint egy költeménnyé vált legenda, mely egy korábbi tudás töredékeként még fennmaradt.

Ahogyan korábban, az első előadásomban erre a témára, már mondtam, a réges-régi időkben mindig csak kis töredékek érkeztek a szellemi szintekről egészen e Föld durvaanyagúságáig.

A ma ismert Grál-legendák költői egyáltalán nem az elsők, aki foglalkoztak vele, és akik munkájuk során, az elmélyülés révén még képesek voltak megsejteni a Fény néhány fölvillanását.

Messze, messze van már az az idő, amikor az első utalások a Fényvárra és annak lakóira eljutottak a szellemi szintekről egészen a Földig, s velük együtt a hír a Szent Grálról.

Tiszteletteljes csodálkozással és gyermeki bizalommal fogadták ezt akkoriban a Föld lakói, akik akkor még zavar nélkül együttműködtek a lényszerűekkel, és szívesen kérték ki tanácsukat. Anélkül, hogy ezt maguk tudták volna, az emberek szellemi szikrájuk kisugárzásával viszont segítették a lényszerűeket, és így a teremtés a durvaanyagúságban egyre jobban kibontakozott, és vele a szellemi szikrák is, melyek gyönyörű felvirágzást ígértek.

Akkoriban, jóval a Földön ma ismert nagy átalakulások előtt, még mielőtt az emberek az észt bálványukká emelték, és ezért elszakadtak a Fénytől és elbuktak, létrejött a fényes várral a kapcsolat; mivel a sugarak akadálytalanul áradhattak le egészen a Földig, és e sugarakban a földi emberek már megsejthették Parszifált.

De azután, az emberek által előidézve, bekövetkezett a bálvánnyá emelt ész uralma, és ezzel együtt megszakadt a kapcsolat a Fényvárral, mely önműködő következményként a róla való tudatlanságot, az érzés általi szellemi megsejtés lehetetlenségét vonta maga után.

Végül a lényszerű befogadásának még a képessége is elszáradt, és minden magától értetődő átélés a lényszerű segítőkről szóló tudásban a mesék birodalmába süllyedt, úgy hogy az addig egyenesen felfelé törekvő fejlődésben teljesen váratlanul egy rés keletkezett.

Ha az emberek olyanok maradtak volna, amilyenek az általam említett időben voltak, akikhez a Földre már megérkeztek az első hírek a fényes várról és Parszifálról, akkor mára a folytonos emelkedés révén tényleges urai lennének a durvaanyagúság egészének, a szó legjobb, építő értelmében. Senki sem lett volna elpusztítva az átalakulásoknál, melyeknek az érlelődő fejlődés folyamán időről időre be kellett következniük.

A nagy katasztrófák mindig a fejlődés szükségszerű velejárói voltak, de annyi sok nép pusztulása nem, amely ezzel majdnem mindig együtt járt.

Ha az emberek könnyelműen és szentségtörő módon nem adták volna fel a kapcsolatot a lényszerű segítőkkel és a fényes magasságokkal, akkor minden vész előtt kellő időben figyelmeztetve lettek volna, és az ország veszélyeztetett részeiről el lettek volna vezetve, hogy megmeneküljenek a pusztulás elől! Mert ez így is történt annakidején, amikor az emberek készséggel hagyták vezetni magukat a segítők által, akiket a Teremtő a lényszerű és a szellemi világból nekik rendelt, akikkel örömmel és hálával telve igyekeztek fenntartani a kapcsolatot.

Így azonban önmagukat fosztották meg később e felbecsülhetetlen segítségtől az ész beképzelt agyafúrtsága által, és ezzel többször kikényszeríttették a fájdalmas pusztulást, ahogyan most is ismét kikényszerítik, mivel már nem akarnak a Fényből jövő utolsó hívásra sem hallgatni, és azt képzelik, mint már annyiszor, hogy mindent még jobban tudnak!

Végül is nem nehéz megérteni, amennyiben az ember akarja, hogy a teremtéstörvények szerint a helytelen ténykedés visszahatása mindig csak az ínség, a kétségbeesés és a pusztulás! Ebben egy annyira egyszerű és világos magától értetődőség rejlik, hogy később aligha fogjátok megérteni, hogyan történhetett, hogy ilyesvalamit nem vettetek észre és nem ügyeltetek szigorúan arra, hogy ezzel az összes szenvedést nemcsak megtakaríthatjátok, hanem még örömre is változtathatjátok.

Ma ti magatok is elég világosan látjátok, hogy ez ellen egyetlen ember sem tud valóban védekezni. Egyetlen nép sem, még az egész emberiség egyesített akarása sem lenne ilyesmire képes; mert a teremtésben minden csak Isten akaratától függő teremtmény marad! Sosem lesz ez másképp.

Így hát ez mindig csak helytelen ténykedés volt, a megkötött és megkötő észnek való alávetettség, melynek természetes következményeként már sok egyénnek és egész népeknek kellett áldozatul esniük, mivel elhatárolták magukat a magasabb vezetés általi megmenekülés bármiféle lehetőségétől.

Ebben könnyen felismerhetitek az Isteni törvények hatásának nagy egyszerűségét, és az is látható, hogy maguk részéről mit mulasztottak az emberek.

Ma ezzel egy gyors bepillantást adtam nektek a teremtésnek ama nagy működésébe, mely az embereknek már oly sok fejtörést okozott, hogy az Üzenet segítségével láthassátok, hogy az embernek minden boldogtalanságáért, félelméért és szenvedéséért csakis saját magát okolhatja, és azt is, hogy sok mindent elkerülhetett volna, ha önfejűen nem tért volna téves utakra.

Az Üzenet által világosan felismerhettek és megmagyarázhattok minden történést, mely a teremtésben lejátszódik. Ti tudtok a teremtéstörvények megváltoztathatatlan kihatásairól, amelyeket leírtam nektek, ismeritek azok könnyen áttekinthető egyszerűségét és nagyságát.

Egyre jobban meg fogtok győződni arról, hogy az Üzenettel kulcsot adtam nektek minden folyamat helyes magyarázatához, és így az egész teremtéshez! Ti azonban mindezek ellenére még nem is sejtitek, hogy a valóságban milyen kincset tartotok ezzel a kezetekben!

Serényen és fáradhatatlan éberséggel igyekezzetek idővel rájönni ennek a lényegére, s akkor majd megtaláljátok az örök élethez vezető utat, melyen csak mennetek kell, hogy ezt elérjétek.

Az emberek tehát már az ősidőkben megkapták az első és igaz híreket Parszifálról. A róla szóló tudás szájról szájra, szülőről gyermekre szállt.

A Fénnyel való kapcsolat tisztaságának megszűnésével fokozatosan elhomályosult az eredeti tudás továbbadása is, a növekvő ész által észrevétlenül eltolódott, és végül annyira összekeveredett, hogy csak mint legenda maradt meg, mely többé semmi hasonlatosságot nem mutatott az egykori tudással.

A nemeslelkűségre törekvő emberek aztán újra meg újra elővették ezeket a legendatöredékeket, és igyekeztek belőlük itt a Földön valami durvaanyagút alkotni, mivel úgy vélték, hogy e hagyományok eredetének egy régmúlt földi mintában kellett gyökereznie.

Ezt akarták fölújítani, és ezt nagy időközökben gyakran megpróbálták. Innen adódik, hogy sok kutató ma ismét valamelyik múlt évszázadokból származó földi próbálkozásban véli megtalálni a legendák eredetét, anélkül hogy rátapintana az igazságra.

Az ember nem talál ki a káoszból, bármennyire is igyekszik; mert hiányzik neki a valósággal való összefüggés, amit én éppen most újra meg akarok neki adni, hogy kiküszöböljön mindent, ami hamis.

Parszifál! Nem lehet elválasztani Imanueltől; hiszen Imanuel Parszifálban van és benne működik.

Azt is lehet mondani, hogy Parszifál Imanuelnek Elisabeth Őskirálynő által kialakított burka, mely által Imanuel a teremtés csúcsán állva működik, mely csak belőle jöhetett létre, és máskülönben nem létezne, sőt nem is létezhetne; mert Imanuel Parszifálban végül is a teremtés eredete és kiindulópontja.

Ő Isten teremtő Akarata és Isten vele, benne van. Hogy ilyesvalamit annyira le lehetett rántani, hogy olyan személlyé váljon, amilyennek ma a földi emberiség Parszifált képzeli, az is csak ennél a földi emberiségnél lehetséges, mely saját esze által, ami maga is a por szülötte, mindent a porba tipor.

Bármit is próbál ez az emberiség saját eszével felfogni, azt természetes történésként belenyomja a porba, vagyis lerántja a földi felfogóképesség térségébe. Ezzel mindent a durva anyagiság szűk határai közé szorít, a legmagasztosabb be van burkolva a lassú mozgás tömörségébe és súlyába a legnagyobb lehűlés övezetében, és így teljesen magától értetődően az, ami így le lett rántva, még csak hasonlítani sem fog arra a valóságra, mely teljesen más viszonyok között és olyan magasságokban található, melyet az emberi szellem nem képes megérteni, még kevésbé a földhöz kötött ész!

A „lerántani a porba” kifejezés itt nem azt jelenti, hogy belenyomni a mocsokba, hanem pusztán földiessé tenni!

A por és a porból született kifejezés a durvaanyagúság fogalmát helyettesíti, ami sok ember számára talán még érthetőbb, mert a népnyelv ezt használja.

Tehát ez Parszifál! Az első a teremtésben! Ő egyIstenből való lénytelen magot hordoz magában, össze van kapcsolva Imanuellel és ez örökre így is marad, mivel Imanuel belőle hat, és így irányítja a teremtést. Ezért ő a királyok Királya, a Fény Fia, nevezik a Fény fejedelmének is!

Most állítsátok mellé a költemények alakját! Micsoda lehetetlen karikatúrát láttok magatok előtt.

De már érthető, hogy történt mindez, ha áttekinthető az egész és három nagy részre osztható.

Hagyjátok azonban e három rész mindegyikét külön-külön képileg megelevenedni szellemetek előtt.

Csak így tekinthetitek át az egészet, és érthetitek meg, hogy mit is próbálok ezzel számotokra elmagyarázni.

A megértéshez szükséges első alapvető feltétel:

Parsifalt, mint a Fény Fiát, úgy kell elképzelni, mint aki fentről érkezik a teremtésbe, nem mint aki lentről emeltetett fel, a teremtésben ő a kezdet és a vég, az isteniségen kívül minden működés számára az Alfa és az Omega, és így a szent Grál Királya, a teremtettek Királya!

A második:

Parszifál nagy megtisztító műve, mely őt személyesen vezeti a világokon keresztül, hogy kizárólag saját átélései alapján tapasztaljon meg minden rosszat, aminek Lucifer megbilincselésével kell befejeződnie a teremtés és valamennyi, a megtisztítás után megmaradó teremtmény védelme érdekében.

A harmadik:

A kifejlődöttek, tehát az anyagiságban lévő emberi szellemek bukása és nagy kudarca szükségessé teszi helytelen önkényük megtörését, és Isten akaratának közvetlen beiktatását az Ezeréves Birodalom megalapításával, míg minden emberi akarás önszántából bele nem illeszkedik Isten akaratába, és így teljes mértékben be lesz biztosítva a teremtés további zavartalan fejlődése a Fény által átsugárzott mozgáskörök vibrálásában.

Aki a három részt külön-külön jól megérti, és képes ezt legalább képileg világosan elképzelni, az egész jól megértheti, hogyan jöttek fokozatosan létre a mai téves költemények. E három történésről szóló hírek töredékei itt-ott lehatoltak egészen a Földig, ebből sok mindent előre meghirdetve.

Megértés hiányában az emberek mindent a legsűrűbb anyagiság durva fogalmaiba préseltek, áthelyezték a Földre és egyveleggé elegyítették, melyből aztán létrejöttek az utolsó költemények.

Pontosan kell követnetek szavaimat, meg is kell őket fogadnotok, és a három rész eleven képét mint hatalmas különálló történést kell elképzelnetek, melyekről csak hírtöredékek hatolhattak el a Földig az erre megnyitott csatornákon keresztül, melyek alaposan eltömődtek, és amúgy is csak olyan zavaros dolgokat engednek át, melyek már összekeveredtek az emberek által kigondolt dolgokkal, és amelyek ezekben a csatornákban üledékként lerakódtak. Tisztán és világosan már évezredek óta semmi sem tud egészen a Földig elhatolni.

Mindezzel most csak olyan teremtésbeli folyamatokra gondolok, amelyek szükségszerűen a kudarcot vallott teremtmények helytelenül fejlődő akarásából következnek, és magyarázataimban egyelőre ezt az egy utat követem! Minden mást még félre rakok. Ebbe nincs belefoglalva Jézusnak, az Isten Fiának megváltói műve se, mellyel a földi emberek között próbálkozott; mert az a Szeretet teljesen egyedülálló műve volt.

Engem pontosan kell követnetek, különben ezt nem érthetitek meg. Ezért talán egész jó lesz, ha azt is elmagyarázom nektek, milyen az folyamat, amikor beszélek hozzátok:

Én magam előtt látom az egész történést, mivel azt áttekintem teljes működésében, egészen a legfinomabb elágazódásokig. Mindezt egyszerre látom a tudásban; hiszen az is én vagyok, aki ezt működteti.

Most igyekszem egyenes utat építeni ahhoz, amit el akarok magyarázni, melyen úgy érthetitek meg a fő dolgokat, hogy alapképet szerezzetek arról, amit az előadásban el kell fogadnotok. De előbb mindezt egy olyan szűk formába kell belepréselnem, mely idomul a kifejlődött emberi szellemek felfogóképességéhez. Ha ezt elértem, akkor még meg kell találnom a megfelelő szavakat és kifejezési formákat, melyek számotokra lehetővé teszik egy olyan kép létrejöttét, amilyet adni akarok.

Mindez azonban nem egymás után, hanem egyidejűleg történik bennem, és aztán számotokra elérhető formában adom azt, ami számotokra áttekinthetetlen és úgyszintén felfoghatatlan történés, ahol a múlt és jövő a jelenben valósul meg, azt a folyamatot, melynek jellegét az emberi szellem egyáltalán nem képes elképzelni!

Így cseppenként kaptok a számotokra felfoghatatlanból, és mégis oly módon, hogy a cseppek együtt egy élvezhető és erőteljes italt adnak, mely tudásotokban megerősít titeket és segít felfelé haladni, amennyiben ezt az erősítést úti elemózsiaként el akarjátok fogadni.

Nagyon gyakran sok mindent előbb még ki kell hagynom, hogy máshol, jóval később, még elmondjam, azonban mindig úgy, hogy kiegészítse azt a képet, amelyhez ez valóban tartozik; mert minden szövés a teremtésben ami fölötte történik ugyanis a földi emberi szellem számára túl gazdagon ágazik szét, túl élénk és mozgékony, hogy ebből akárcsak képileg valamit megragadhasson, ha ezt külön magyarázatokkal nem teszik számára elérhetővé.

Vegyétek a tizedrészét annak a fáradságnak, amit nekem kell vennem, hogy azt nektek előbb egyáltalán elérhetővé tegyem, és ezzel magatok számára elértek mindent!

Talán később még felvázolom nektek, hogy milyen az a Fény várában, és aztán megvilágítom azokat a szinteket, melyek nagyobb távolságban fejlődhettek, míg végül lejutok egészen addig a helyig, ahol a szellemiség utolsó lecsapódásaként az emberi szellemi csírák maradtak, hogy az összes anyagiságon át vezető vándorlásuk során elérjék azt a fejlettséget, melyhez ösztönzést és a beteljesülés vágyát mindnyájan hordozzák magukban.

Először arról nyújtok képet, hogy milyen most, és később talán még arról, hogyan jött ez létre valamikor; mert a történés számotokra túl nagy. Előbb azt kell tudnotok, hogy milyen most; mert erre van szükségetek, ugyanis mindig a jelennel és az ebből következő jövővel kell számolnotok. Ha ebben szilárdan megvetettétek a lábatokat, akkor tovább léphetünk a tudásban.

Mára tanuljátok meg felismerni azt a három alaprészt, mely a Parszifál névhez kapcsolódik.

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]