A Grál-üzenet utórezgései 2
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
4. Az emberi szó
Nektek, embereknek a Teremtő hatalmas kegyelmének ajándékaként a durva anyagúságban való érésetekhez megadatott a szóformálás képessége!
Sohasem ismertétek fel e magasztos adomány valódi értékét, mert erre nem törekedtetek, és könnyelműen bántatok vele. Most keserűen szenvednetek kell téves cselekedetetek minden következményétől.
E szenvedésben álltok, és még nem ismeritek az okokat, melyek követése ilyen szenvedést hoz.
A Mindenható adományaival senkinek sem szabad játszania anélkül, hogy önmagát károsítaná, így akarja a teremtésben működő törvény, amelyet soha nem lehet megtéveszteni.
S ha úgy gondoljátok, hogy ez a beszédképesség, vagyis az a képességetek, hogy olyan szavakat alkossatok, amelyek a beszéd által rögzítik akarásotokat a durvaanyagúságba, Teremtőtök egy egészen különlegesen magasztos adománya, akkor tudjátok meg azt is, hogy ez kötelezettségeket ró rátok, és óriási felelősséggel jár; ugyanis a beszéddel és a beszéd által kell a teremtésben működnötök!
Az általatok megformált szavak, a mondatok alakítják külső sorsotokat ezen a Földön. Olyanok, mint kertben a vetés, amit magatok köré ültettek; ugyanis minden emberi szó a legelevenebb dolgok közé tartozik, amit ti ebben a teremtésben önmagatok számára létrehozhattok.
Ma figyelmeztetésként mondom nektek, tartsátok szem előtt: minden szóban aktiváló képesség rejlik, mert minden szó szilárdan le van rögzítve a eremtés őstörvényeiben!
Minden egyes szó, amit az ember alkotott, magasabb törvények nyomása alatt jött létre, alkalmazásának megfelelően formálódott, és egészen meghatározott módon kell kihatnia!
Az alkalmazás az ember kezében van, az ő szabad akarata szerint, a kihatást azonban nem képes uralni; azt a szent törvénynek megfelelően szigorú igazságossággal irányítja egy számára eddig még ismeretlen hatalom.
A végelszámolásnál ezért kerül most bajba minden olyan ember, aki visszaélt a szó titokzatos hatásaival!
De hol van az az ember, aki ebben még nem vétkezett! Az egész földi nemzetség évezredek óta mélyen belegabalyodott ebbe a vétekbe.
Mennyi rosszat hintett már szét az ember ezen a Földön a beszélhetés adományának téves felhasználása által!
A pusztulást hozó, könnyelmű fecsegéssel minden ember mérget vetett. A vetés rendesen kikelt, virága teljébe jutott, és most meghozza a gyümölcsöket, amiket be kell takarítanotok, akár tetszik, akár nem; ugyanis ezek mind a ti cselekedeteitek következményei, melyek most az öletekbe hullanak!
Az, hogy ennek a méregnek a legundorítóbb gyümölcsöket kell hoznia, senkit sem fog meglepni, aki ismeri a teremtésben nyugvó törvényeket, amelyek nem az emberi elképzelések szerint irányulnak, hanem nyugodtan róják saját nagy útjaikat, feltartóztathatatlanul, anélkül hogy letérnének róluk, az őskezdettől az örökkévalóságig változatlanul.
Emberek, nézzetek szét magatok körül, világosan és elfogulatlanul: Minden további nélkül fel kell ismernetek a legszentebb akarat önműködő, isteni törvényeit, mert hiszen vetésetek gyümölcsei vannak előttetek! Bárhová is néztek, ott ma a hangzatos beszéd áll a csúcson, mindent az irányít. Ennek a vetésnek gyorsan olyan virágzásba kellett jönnie, hogy most érés közben megmutassa valódi magját, hogy aztán mint hasznavehetetlen összeomoljon.
A Fényből jövő megnövekedett nyomás hatása alatt kellett beérnie, s mint egy üvegházban a magasba kell szöknie, hogy ürességében minden támaszát elveszítse, és összeomolva maga alá temessen mindent, ami könnyelműen bizakodva vagy önzőn reménykedve biztonságban vélte magát az ő védelme alatt.
Már megkezdődött az aratás ideje! Ezzel a hamis beszéd minden következménye most végre visszaszáll, úgy az egyénekre, mint az összes tömegre, akik az ilyen beszédeket támogatták.
Az aratásra való érettség természetesen hozza magával és megmutatja az isteni törvények hatásának szigorú következetességét, úgyhogy a legnagyobb szószátyároknak most a végén kell megszerezniük a legerősebb befolyást és a legnagyobb hatalmat is, mivel ez a szó folyamatos téves használatának csúcspontja és gyümölcse, melynek titokzatos működését a balga emberiség többé már nem ismerhette, mert az ilyen tudás elől már régen elzárta magát.
Nem hallgatott az Isten Fia, Jézus figyelmeztető hangjára, aki már annak idején megmondta:
„Beszédetek legyen igen vagy nem; mert ami túlmegy ezen, az a gonosztól van!”
Ezekben a szavakban több rejlik, mint gondolnátok; ugyanis a felépítést vagy a hanyatlást rejtik magukban az emberiség számára!
A sok és haszontalan beszédre való hajlamotokkal a hanyatlást választottátok, ami számotokra már bekövetkezett. Az általános bukás előtt az ítéletben a megmentő felismerés megkönnyítése érdekében a hanyatlás végül még egészen világosan meg is mutat nektek minden gyümölcsöt, amit a szó téves felhasználása által ti magatok kényszerítettetek ki.
A kölcsönható erő most saját bűneitek bajnokait emeli a csúcsra úgy, hogy általuk a megsemmisülés fenyeget benneteket, hogy a felismerésben végre megszabadítsátok magatokat tőlük vagy ebbe belepusztuljatok.
Ez egyszerre igazságosság és segítség is, ahogyan azt csak Isten akarata képes nektek a maga tökéletességében nyújtani!
Nézzetek hát körül! Hisz ezt fel kell ismernetek, hogyha akarjátok. S akik ebben még tétováznak, azoknak a leplét, amit maguk tartanak a szemük elé, akarásuk gyümölcsei még erőszakkal le fogják tépni az eddigieknél még súlyosabb szenvedések által, hogy ez a Föld megtisztuljon hatalmas vétketek nyomásától!
Ebben az egész emberiség közreműködött, nem csupán egyesek. Ezek a múlt évszázadok összes téves cselekedeteinek a virágai, melyeknek ma az ítéletre ezekben az utolsó gyümölcsökben kellett beérniük, hogy az érettségben el is pusztuljanak.
A könnyelmű, értelmetlen és gondolatmentes, ám mindig hamis locsogásnak, ami rezgésében a teremtés őstörvényei ellen hat, a ma tapasztalható általános betegséggé kellett fokozódnia, most pedig hidegrázósan, mint a viharban, le kell ráznia a gyümölcseit... ezek az emberiség ölébe hullnak.
Egyetlen népet sem kell ezért sajnálni, melynek most ez alatt nyögnie és szenvednie kell; ezek ugyanis a saját akarat gyümölcsei, melyeket el kell fogyasztaniuk, még ha rothadt és keserű is az ízük és sokak számára pusztulást hoznak, mert mérges vetőmagból csak mérget lehet learatni.
Az Üzenetemben már mondtam: ha bogáncsot vettek, abból nem nőhet búza!
Így a gyűlöletbeszédekből, embertársaitok kigúnyolásából és megkárosításából sem keletkezhet soha semmilyen felépítés; hiszen minden jelleg és mód csak azonosat képes létrehozni, s csak azonos jelleget képes vonzani! A teremtésnek erről a törvényéről soha nem szabad megfeledkeznetek! Automatikusan működik, és ez ellen az összes emberi akarás soha semmit nem képes tenni! Soha, jól halljátok? Véssétek magatokba, hogy erre mindig ügyeljetek gondolkodásotok, beszédetek, cselekedeteitek közben; mert ebből fakad minden, és ebből fejlődik ki sorsotok! Tehát soha ne várjatok mást, mindig csak a vetéssel azonos jellegű gyümölcsöt!
Elvégre ez nem is olyan nehéz, s mégis mindig éppen ebben hibáztok újra és újra! A gyalázás újra csak gyalázást eredményezhet, a gyűlölet csak gyűlöletet, és a gyilkosság csak gyilkosságot. A nemeslelkűség, a béke, a fény és az öröm viszont megint csak a nemeslelkű gondolkodásmódból származhat, soha másból.
A felszabadulás és a megváltás nem az egyének és a tömegek zsivajgásában rejlik. Egy olyan népnek, amely hagyja magát szószátyárok által vezetni, feltétlenül és joggal rossz hírbe kell kerülnie, ínségre és halálra, szerencsétlenségbe és nyomorba kell jutnia; erőszakkal lesz sárba döntve.
És ha a termés és az aratás eddig még oly gyakran egy földi életen belül nem mutatkozott meg, hanem csak a későbbiekben, akkor ez most másképp lesz; mert Isten szent akaratának beteljesülése közvetlenül kikényszeríti az összes történés véghezvitelét a Földön és ezzel valamennyi ember és nép sorsának végső kifejletét is! Végelszámolás!
Ezért vigyázzatok a szavaitokra! Gondosan ügyeljetek beszédetekre; mert az emberi szó is tett, amely ugyan csupán a finom durvaanyagúság szintjén képes formákat alkotni, ám ezek hatásukkal belemélyednek minden földibe.
De ne képzeljétek, hogy közben az ígéretek szó szerint valóra válnak és tetté érnek, ha a beszélő közben nem a legtisztább szándékokat hordozza lelkében, a szavak azt formálják, ami a beszélő lelkének legmélyéről egyidejűleg velük együtt rezeg. Így ugyanaz a szó kétféle hatást kelthet, és jaj ott, ahol valóban nem teljes tisztaságban rezgett!
A ti eddigi tudatlanságotokról fellebbentem a fátylat, hogy a rossz következményeket most tudatosan élhessétek át, és a jövőben hasznotok lehessen belőle.
Ezért új törvényként még segítségül adom nektek:
Ügyeljetek szavatokra! Beszédetek legyen egyszerű és igaz! Isten szent akarata szerint a formálás képességét rejti magában, építően vagy akár pusztítóan, mindenkor a szavak és a beszélő jellege szerint.
Ne tékozoljátok el ezeket a magasztos ajándékokat, melyeket Isten oly kegyelet teljesen megadott nektek, hanem igyekezzetek helyesen felismerni őket a teljes értékükben. A beszéd ereje eddig átok volt számotokra az olyan embereken keresztül, akik ezzel mint luciferi csatlósok visszaéltek, az elferdített és egyoldalúan fejlesztett ész rossz következményeként!
Óvakodjatok ezért az olyan emberektől, akik sokat beszélnek; mert a bomlás jár velük. Nektek azonban építőkké kell válnotok ebben a teremtésben, nem szószátyárokká!
Ügyeljetek szavatokra! Ne beszéljetek csak azért, hogy jártassátok a szátokat. És csak akkor, ott és úgy beszéljetek, ahogy szükséges! Az emberi szóban Isten Szava visszfényének kell lakoznia, amely az élet és örökké élet marad.
Ti tudjátok, hogy az egész teremtés az Úr Igéjében rezeg! Nem gondolkodtat ez el benneteket! A teremtés benne rezeg, mint ahogyan ti magatok is, hiszen ti is a teremtéshez tartoztok; mert az belőle jött létre, és ez az Ige tartja fenn.
Az embereknek világosan kinyilatkoztatott:
„Kezdetben volt az Ige! És az Ige Istennél volt! És Isten volt az Ige!”
Ebben rejlik számotokra minden tudás, bárcsak merítenétek belőle. De ti ezt olvassátok, és figyelmen kívül hagyjátok. Ezt érthetően mondja nektek: Az Ige Istenből jött! Az Ő része volt és most is az. És ez az Isten Igéje, az Atya Isten élő teremtő Igéje, ez Imanuel!
Őt nem így hívják, hanem Ő maga az! Minden, ami itt élhet benne rezeg, aztán belőle jött létre az egész teremtés is; mert ugyanakkor ő a:
LegyenVilágosság!
Kis visszfényként az emberi szóban is Isten élő Igéjének, amely mindent magában hordoz és mindent felölel, ami Istenen kívül van, a hatalma rejlik!
Noha az emberi szó csupán a finom durvaanyagú szintekig képes kisugározni a hatását, ez azonban elegendő, hogy visszahatásában emberek és népek sorsa formálódjon itt a Földön!
Gondoljatok erre! Aki sokat beszél, az csupán az elferdített, egyoldalúan túlfejlesztett ész talaján áll! Ez mindig kéz a kézben jár. Ezt erről ismeritek fel! S ezek a földi lapályok szavai, melyek sohasem képesek építeni. A szónak azonban építenie kell az isteni törvény szerint. Ahol ezt a parancsolatot figyelmen kívül hagyják, ott csak az ellenkezőjét hozhatja létre.
Ezért mindig ügyeljetek a szavatokra! És álljátok a szavatokat! Az ehhez vezető helyes utat még meg kell tanulnotok Isten Birodalmának felépítésében itt a Földön.
Előbb meg kell tanulnotok felismerni a szavak erejét, amit eddig oly könnyelműen és csacskán elértéktelenítettetek.
Gondoljatok csak a legszentebb szóra, ami megadatott nektek, arra a szóra, hogy: ISTEN!
Nagyon gyakran beszéltek Istenről, túl gyakran ahhoz, hogy abból még az a mély tisztelet csenghetne ki, amelyről felismerhető, hogy közben igazán érzitek is: azt a tiszteletet, amely áhítatos odaadás során csak suttogni engedi nektek e magasztos szót, hogy gondosan védve legyen bármilyen megszentségtelenítéstől.
De ti, emberek, mit csináltatok szóban ebből a legszentebb fogalomból mindenek között! Ahelyett, hogy szellemeteket alázattal és örömmel felkészítettétek volna erre a legfennköltebb kifejezésre, hogy az hálásan megnyíljon a Fény, a valódi Lét lénytelen fenségének kimondhatatlan erejű sugárzása előtt, amely számotokra, mint minden teremtmény számára lehetővé tette, hogy lélegezzetek, ezt le merészelitek rántani kicsinyes gondolkodásotok alacsony síkjaira, könnyelműen használjátok akár egy hétköznapi szót, melynek fületek számára ennélfogva csak üres hanggá kellett lennie, és így nem képes meglelni a bejáratot a szellemetekbe.
Aztán magától értetődő, hogy ez a legmagasztosabb szó mindenek között másként nyilvánul meg, mint azoknál, akik ezt felismerve valódi tisztelettel suttogják.
Ügyeljetek ezért minden szóra; mert örömet vagy bánatot rejtenek számotokra, építenek vagy bomlasztanak, világosságot hoznak, de össze is zavarhatnak, mindig aszerint, hogy miként vannak kimondva és használva.
Később a felépítés során olyan ismeretet is át akarok adni nektek, hogy minden szóval, melynek kimondását a Teremtő most még lehetővé teszi számotokra, köszönetet mondhassatok! Akkor aztán földileg is boldognak kellene lennetek, és béke fog itt, ezen az eddig nyugtalan Földön uralkodni.
