A Grál-üzenet utórezgései 1

Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Česky
Tartalom


47. Fényszálak fölöttetek!

Rakjátok hát most össze a lényszerűekről és a földi ember legközelebbi környezetéről szóló előadásokat, melyekben a benneteket állandóan körülvevő hullámzásról és szövésről beszéltem az elmúlt hetekben, és próbáljátok meg az itt megnevezett folyamatokat összetéve egyetlen képnek tekinteni.

Ez egyáltalán nem olyan nehéz. Nagyon gyorsan és könnyen fel tudjátok ismerni, hogy ezek a folyamatok hogyan függenek össze egymással és veletek. Csak lendítsetek képzelőerőtökkel egyszer mindent mozgásba, mint valamilyen kirakós játéknál, előbb az egyes hatásokban, majd különböző irányokba indulva egymás után, és végül egymásban együttesen hatva, és meg fogjátok látni, hogy mily tisztán és elevenen tárul majd fel idővel a kép előttetek.

Próbáljátok közben megfigyelni, hogy minden rossz gondolkodás vagy akarás szinte árnyékként fut át a szövedéken, többé vagy kevésbé elhomályosítva a tisztaságot, és itt is ott is rombolva a szépséget, míg a tiszta, jó gondolkodás vagy akarás fénylőn vonul át a szálakon szépséget és ragyogást terjesztve az úton, melyen végighalad.

Hamarosan annyira megismeritek a gépezetet, hogy majd támaszotok lesz, mely csak jót enged gondolni vagy akarni, és végül cselekedni is.

Ne sajnáljátok a fáradságot, gazdag jutalomban lesz részetek, melytől senki sem foszthat meg benneteket. És ha majd mozgásban látjátok magatok előtt a képet, akkor tegyetek hozzá még valamit, ami lezárja és méltó keretet ad neki.

Képzeljétek el, hogy a tető helyett csupa fényes, finom szál van, s a szálak a „köröttetek lévő szövedék” fölött függenek, mint valamilyen leheletfinom fátyol, amelyből pompás illat árad, mely sajátos módon tud serkenteni és erősíteni, mihelyt az ember képes arra, hogy ezt tudatosítsa és figyeljen rá.

Számtalan ilyen szál van, melyek a felhasználás sokféle lehetőségét hordozzák magukban, és mindig készen állnak arra, hogy leereszkedjenek azokra a helyekre, ahol vágy mutatkozik irántunk.

Ha a lenti nyüzsgésből kipattan valahol egy kis szikra, melyből vágyakozás, kérés vagy erős kívánság jön létre, akkor e szikra felé azonnal azonos jellegű szálak nyúlnak ki mágnesesen összekapcsolódva vele és erősítik, hogy fényesebbé és világosabbá válhasson, és ennek következtében gyorsan kiszorítson minden sötétet és homályosat. És ha magas lángot vet, felperzsel minden olyan helyet, mely még a Sötéttel és a Rosszal kapcsolja össze azt a kötelet, ahol e szikra próbált kifejlődni. Ennek következtében e kötél nagyon gyorsan megszabadul mindentől, ami alacsonyan tartja.

De csak fényes, tiszta óhajok vagy kérések tudnak kapcsolatot teremteni a fényes fonalakkal, melyek állandóan ott függenek a nyüzsgés fölött, mely az emberi lelket vagy a földi embert mindig körülveszi. A sötét kívánság sosem lel benne támaszra, mivel nem teremthet kapcsolatot vele.

E szálak összekapcsolását, melyek a lényszerűségből származnak, minden földi ember számára a közepes durvaanyagúság köpenye vagy teste végzi, melyet asztrális testnek szokás nevezni. Ezt a lélek annak minden rezdülésénél, a rezdülésnek megfelelően, átsugározza. Ha a lélek rezdülései sötétebb jellegűek, akkor a már készenlétben lévő fényes szálak nem találnak átjárót a segítség számára. Az asztrális test csak a fényes rezdüléseknél tud úgy ragyogni, hogy azok előtt a magasból érkező fonalak előtt nyíljék meg teljesen önműködően, melyek azonos jellegűek a lélek mindenkori rezdüléseivel.

Így e középső durvaanyagúság asztrális teste a lélek tényleges bejáró és kijáró kapuja. A valóságban tehát az említett fonalak a közepes durvaanyagúság szintjén fejtik ki hatásukat, amit asztrális szintnek neveznek, és annak közvetítésével hatnak mindenkor fölhevülésük jellege szerint.

Képzeljétek mindezt el. Olyan egyszerű és közben oly megbízható és igazságos, hogy sosem lehetséges, hogy valamilyen gondolat vagy akarás a jóra segítség nélkül maradhatna. Ily könnyűvé van ez téve mindig az emberi szellemnek. Túl könnyűvé ahhoz, hogy különös természetével még aszerint az érték szerint figyelne erre, mely e folyamatokat megilleti, és amelyet e folyamatok magukban hordoznak.

De hogy az általatok elképzelt képben semmilyen hiányosság se maradjon, e szálak eredetét is meg fogom nektek mutatni, máskülönben csak a levegőben függenek számotokra, ami persze lehetetlen, mivel a Teremtésben mindennek egészen pontosan meghatározott kiindulópontja van, kell hogy legyen, mert nélküle nem létezhetne.

A fonalak a sok lényszerű közvetítő kisugárzásai, melyek munkáját még nem ismeritek eléggé, akiket a régi népek azonban jól ismertek.

Ahogy nektek, emberi szellemeknek a nálatok érettebb és a Teremtés magasabb szintjein található emberi szellemek összes kisugárzásának a gyűjtőinek, majd közvetítőinek kellene lennetek a Földön, és ahogy ezek is ismét ugyanezt teszik a magasabb és fényesebb, érettebb emberi szellemekkel való kapcsolatukban, egészen föl, a Paradicsommal létesült kapcsolatig, ahol az Utó-Teremtés teljesen kifejlődött, tökéletes emberi szellemei örömteli alkotással töltik idejüket, s akik éppígy egy felfelé ívelő közvetítő lánc segítségével összeköttetésben vannak a tiszta szellemi lények legtökéletesebbjeivel az ős-szellemiségben, úgy az összes lényszerűvel is azonos módon és azonos sorrendben van ez, akik segítőn veletek együtt működnek az egész Teremtésben, de mindenkor mindig egy fél fokkal magasabban állnak, mint ti.

Az, ami közülük mellettetek és közöttetek fejti ki tevékenységét, ugyan részben veletek is összeköttetésben van, de nem ilyen módon. Maradjunk csak előbb azoknál a fonalaknál, melyeket említettem.

A fonalak oly sokrétűek, hogy lehetetlen, hogy a földi ember és a Földről már eltávozott lélek ne találna, és ne nyerhetne segítséget, erősítést, vigasztalást és támaszt abban a pillanatban, amikor vágyakozása vagy kérése az igaz akarásban eléri a pontosan meghatározott erőt. Nem korábban; hiszen a kimondott szavak egyedül sosem elegendőek ahhoz, hogy létrehozzák a kapcsolatot. A futó gondolat sem.

Forró, valódi, igaz vágyakozásnak vagy kívánságnak kell lennie, gondolatbeli számítgatás nélkül, a jutalom elvárása nélkül, valamilyen megtanult dolog nélkül, ami sosem jöhet egyenesen a szívből vagy a lélekből; hiszen az ilyenhez máris túl erősen köt a kialakított földi szó. A földi szó a lélek akarásának mindig csak az irányt adhatja meg, megépítheti az útját, melyen az érzés akar járni, sosem szabad azonban mindent jelentenie.

Ha az ember nem tudja mindkettőt, azaz szavát és akarását egyesíteni, ha túl erősen kell gondolnia szavai helyes megformálására, akkor jobb, ha csak az érzésével, szavak nélkül imádkozik, mond köszönetet és kér! Akkor az biztosan tiszta! A behatárolt szó jóval könnyebben zavarossá teszi és korlátozza az érzést.

Sokkal szebb és erőteljesebb is, ha el tudjátok hagyni a szavakat, és helyükbe csak egy képet hagytok szellemileg életre kelni, melybe bele tudjátok önteni érzéseteket a maga nagy és tiszta valóságában! Ki kell próbálnotok, hogy mi az, ami számotokra könnyebb és ami nem korlátoz benneteket.

Akkor majd a lelketek az, mely beszélni fog, ha elhagyjátok a szavakat. A lélek, ahogyan az majd akkor fog beszélni, ha már eltávozott a Földről és a durvaanyagúság valamennyi szintjéről; hiszen akkor majd hátrahagyjátok a kialakított szót.

Bensőtökben most valószínűleg megint újra megkérdezitek, hogy miként lehetséges az, hogy a finomanyagúságban tartózkodó lelkek még beszélhetnek az olyan emberek által, akik mediális adottságokkal rendelkeznek, vagy hogy mediális emberek az ilyen lelkeket beszélni hallják, beszédüket felfogják és továbbadják írásban vagy beszédben. Tudom, hogy azonnal megannyi ilyen kérdés merül fel bennetek.

Ám mégis, ha Üzenetemben alaposan kutattok, akkor meg is fogjátok találni az összes ilyen kérdésre a választ, melyek eszetek kétkedése, semmi egyéb. Csak fogadjátok be helyesen azt, amit mondok, s akkor majd olyan következetesen tudtok ti magatok is mindent a magatok számára felépíteni, hogy semmilyen kétség sem támadhat többé bennetek.

Régebben már elmagyaráztam nektek a földi agy működését, melyet kis- és nagyagyra osztottunk. A kisagyat az érzések befolyásolják. Csak az érzésbeli akarás képeit fogadja be, és megfelelően átdolgozva tovább vezeti ezeket a nagyagy felé. A nagyagy a képeket befogadja és földibbé teszi azokat, azáltal hogy mindent még egyszer átalakít, és másféle sugárzási képességének megfelelően besűrít, és durvább földi anyagisággá változtat. Ennek következtében egy még szűkebb formába préseli, még szorosabbra fogja, és újból a földi szavak kifejezéséhez igazítja hozzá.

Ilyen a földi emberek földi burka agyának a tevékenysége. Egy rendkívül szerteágazó műhelyt alkotnak az agyak, e csodálatos, a legélénkebb tevékenységgel teli művek. És mivel a nagyagy az úgynevezett nehéz munkát végzi, tehát a kisagy által hozzá közvetített összes benyomást nehezebb, sűrűbb formákba viszi át, melyeket fokozott sűrűsége révén sokkal szűkebbre korlátoz, hogy azok a földi megértés számára világosak legyenek, ezért is fárad ki a nagyagy és van szüksége az alvásra, míg a kisagynak az alvásban nem szükséges részt vennie és nyugodtan dolgozik tovább. A test maga sem igényelné az alvást, hanem pusztán a nyugalmat, a pihenést.

Alvásra csupán a nagyagynak van szüksége!

De ez is könnyen érthető és felfogható számotokra.

Elég, ha mindent nyugodtan és következetesen átgondoltok. Tehát gondoljatok bele: ha a test pihen, közben ébren lehettek és nem kell aludnotok. Ezt már gyakran átéltétek magatokon. Ha azonban a nagyagy pihen, mely létrehozza a gondolkodást, vagyis kieszközli az érzésbeli benyomások átdolgozását durvább és leszűkítettebb formába és nehezebb sűrűségre, ha tehát az agynak ki kell magát pihennie, akkor természetesen megszakad a gondolkodás is. A nagyagy pihenése alatt magától értetődően képtelenek vagytok gondolkodni.

És csak arra mondjátok itt a Földön, hogy ébren vagytok, ha gondolkodni tudtok, míg azt az állapotot, amikor nem vagytok képesek gondolkodni, alvásnak vagy öntudatvesztésnek nevezitek. Közben mindig csak az úgynevezett nappali tudatosságról van szó, mely kizárólag a nagyagy tevékenysége. A kisagy mindig ébren van. —

E kitérés után térjünk most ismét vissza a lelkek nyelvéhez, ahol a szűkre szabott szavak lehullnak, és csak képek léteznek, melyeknek a fogalmat kell megalkotniuk. Az eltávozott lelkek akarásának vagy átélésének képei éppen úgy nyomódnak rá a földi ember kisagyára, ha közölnek vele valamit, mint ahogy a lélek saját akarása is, és a kisagy e fölvett képeket saját jellegével összhangban rögtön a megfelelő módon átalakítva továbbítja a nagyagynak, mely ugyancsak saját jellegét követve besűrűsíti a fölvett képeket, és gondolkodásban, szóban vagy írásban juttatja kifejezésre.

Ez egyes mediális emberek számára magától értetődően olyan, mintha rendesen hallaná a szavakat, jóllehet ismét a nagyagy kihatása hívja őket elő, mely a hallással is kapcsolatban áll, és fölveszi annak benyomásait, hogy a megfelelő módon feldolgozza azokat.

Ezekben az itt említett esetekben azonban, amikor úgynevezett „tisztánhallásról” van szó a finomanyagúságból, a nagyagy a kisagy által fölvett érzésképeket a sűrűbbé való feldolgozás közben fordított úton a hallás felé is sugározza, mely azután arra van ösztönözve, hogy a szavak alakjában rezegjen azok létrehozása folyamán, mert hiszen a kapcsolat adott és mindig kész is a vételre.

Ami ezen a fordított, a durvaanyagú fül felé vezető úton érkezik, a mediális embernek természetesen valahogy másképp cseng, mivel a rezgések jellege eltér attól, amelyet a durvaanyagú hanghullámok hoznak létre, és a nehéz földi test fülét érik, amit a fül továbbvezet a nagyagy felé.

A tisztánhallás e folyamatánál azonban nem jön számításba a fül legnehezebb, külső durvaanyagúsága, hanem a finomabb durvaanyagúság. Ezt el tudjátok képzelni; hiszen a külső és legnehezebb durvaanyagúság túl durva és merev ahhoz, hogy a finomabb, az agyból érkező rezgésekre válaszoljon. Közben csak a finomabb durvaanyagúság rezeg, melynek jellege azonos a nagyagy rezgéseinek jellegével.

A külső fül vevő és befogadó pontjait csak a kívülről érkező, durvább hanghullámok érik hatásosan és hozzák mozgásba.

Gondolom, e megfigyeléseket könnyen tudtátok követni, ezért is magyaráztam ezt részletesebben, hogy mindent teljesen érthetővé tegyek számotokra. Ilyen tehát a közvetítés folyamata, amikor szavak helyett képek által történik, ahogyan azt a finomanyagúságban tartózkodó lelkek végzik, hogy kialakítsák az általuk akarat fogalmat a földi emberekben.

Ott a fényesebbé és könnyebbé vált lelkek „hallása” is ilyen, belülről kifelé történik! A folyamat fordított úton halad, nem úgy, mint a durvaanyagúságban a durvaanyagú burok védelmező, de úgyszintén akadályozó sűrűsége által, melynek védelmére a finomanyagúságban már nincs többé szükség.

Ezzel könnyebben meg tudjátok magyarázni azt a körülményt is, hogy a lelkek, akik bensőjükben nem nyílnak meg, a finomanyagúságban némák, ahogy vakok is; hiszen azt, hogy a tényleges látás a szellem látása, már egy korábbi előadásomban elmagyaráztam.

Sok szőrszálhasogató, kiváltképp eszes ember, akit azonban inkább csak földileg agyhoz kötött embernek lehet nevezni, itt talán azon fog megütközni, hogy az egyes eltávozott lelkek egy és ugyanazon médium általi kifejezési módja nagyon gyakran szintén gyökeresen eltér, jóllehet az agy, mint eszköz, azonos.

E körülménynek voltaképpen inkább arra kellene utalnia, hogy e lelkek a szóbeli kifejezésre mégiscsak valamilyen nyelvet használnak, hogy érthetővé tegyék magukat, nevezetesen azért, mert az ilyen kinyilatkoztatások olykor olyan nyelven is érkeznek, melyet a médium egyáltalán nem ismer, mint az angol, francia, latin, továbbá japán, török és még sok más.

Ez azonban mégsem helytálló, mert az ilyen kinyilatkoztatások mindig csak olyan szintekről érkeznek, melyek még a durvaanyagúsághoz tartoznak, amely bizony sok szintet ölel fel. Ott a folyamat még hasonlít a nehéz durvaanyagúsághoz a Földön.

Majd csak a finomanyagúságban, mely teljesen más jellegű, mint a durvaanyagúság, változik meg az azonos teremtéstörvények kifejezési formája, amire már többször utaltam az Üzenetben.

Nem szabad elkövetnetek azt a hibát, hogy Üzenetemet, mely átfogja a Teremtés művének egészét, és még messze azon túlra mutat, úgy akarjátok belepréselni kis gondolati világotokba, mint amilyen! Így nem jutnátok messzire; hiszen gyakran óriási távlatokat kényszerítettem egyetlen egy kis mondatba, hogy felfogásotok számára legalább egy lehetőleg lekerekített alapképet adjak, melyben támaszt találtok, hogy ne kelljen tovább céltalanul össze-vissza tévelyegnetek egy olyan területen, mely szűkebb környezetetek legkisebb részét sem alkotja. Hogy helyesen megértsétek Üzenetemet, föl kell azt dolgoznotok!

Előbb csak összefüggéseket akarok nektek adni, nem pedig részleteket! Majd ha e hatalmas összefüggés szilárdan áll előttetek, akkor fogtok tudni céltudatosan belemenni a részletekbe is anélkül, hogy az összefüggést el kellene veszítenetek.

Minél feljebb juttok, annál kevésbé lehet azt szavakba foglalni, végül minden voltaképpen csak sugárzás lesz számotokra, mert minden más megszűnik.

Külön hangsúlyozom számotokra, tehát a földi ember számára, az Utó-Teremtés formát öltött szelleme számára! Minden mást, ami nem alattatok vagy veletek egy szinten van, bizony sosem foghattok fel.

Ami számotokra sugárzás, az a nálatok magasabb szinten álló számára még látható, megragadható és formát öltött. Így megy ez tovább, egyre feljebb, egészen az isteniségig, ahol csak az isteni tud mindent, ami formát öltött, felismerni, kivéve magát Istent, akit lénytelenségében még az isteni jellegből valók sem ismerhetnek fel, kivéve a Fiai, akik Belőle vannak, és nem a kisugárzásából.

Tisztázzátok ezt magatokban újból és újból, és használjátok, amit adok nektek, mindig feldolgozva azt a jelen és legközelebbi környezetetek figyelembevételével! Ne hágjatok tudni akarásotokkal fantáziálgatva olyan magasságokba, ahol sem működni nem tudtok, sem a dolgokat felismerni. De az összefüggéseket szükséges ismernetek, ha helyesen akartok mozogni ott, ahol a törvény szerint éppen tartózkodnotok kell! És ezért akarom nektek közvetíteni az összefüggéseket!

Most térjünk azonban vissza azokhoz a szálakhoz, melyek a szövedék felett függenek, amely állandó mozgásban van köröttetek. A szálak a lényszerű közvetítők kisugárzásai, akik egy hatalmas láncot alkotnak, mely fentről lefelé halad. Fentről lefelé; ezt nem szabad elfelejtenetek, különben elvesztitek az összefüggést. Ezt csak korábban magyaráztam felfelé haladó irányba, mivel akkor a lefelé függő szálak végénél voltam, hogy így tegyem teljessé a képet, melyet életre keltettünk magunk előtt.

Az ilyen fonalak tehát nagyon eltérő jellegűek. Eredetük a közvetítő lények kisugárzásában van, akik felveszik és tovább adják az erőt, melyet a náluk magasabban álló közvetítők továbbítottak feléjük, miközben az átáramlás során változás megy végbe, aminek következtében a sugárzás olyan jellegűvé alakul, amilyen jelleggel azután lefelé haladása során a következő szinten találkozni fog.

E fonalakból a földi emberek erősítést nyerhetnek minden erény és minden jó akarás esetén! Mindenkor; hiszen e fonalak mindig ott függenek felettetek, készen állnak és arra várnak, hogy felébredjen bennetek irántuk a vágy.

Ezen egy alkalommal be akarok nektek számolni egy jellegről, hogy tudjátok, hogyan zajlanak e folyamatok a Teremtés törvényeinek pontos betartása mellett, azok kihatásai által.

Elisabeth, a nőiség ős-királynője tökéletességében felöleli az összes erényt és jó tulajdonságot.

Tőle indulnak ki tehát az ő jellegének megfelelő sugárzások tovább lefelé az isteniség régiójába, és lépnek ki a tiszta szellemiség birodalmába is, ahol az összes ősteremtett sok-sok fokozata található.

A sugárzások, ahogy lefelé haladnak, minden fokon tovább, az egyes részjellegekre hasadnak, melyek a lényszerűségben minden további nélkül, azonnal testet öltenek, mint eredetük, tehát Elisabethnek, e kisugárzások kiindulópontjának a másai. Ez a lényszerűségben és a szellemiségben történik, mert az ős-királynőből indul ki mindkét jellegű sugárzás, melyeket egyesítve hordoz magában.

Formáik pontosan a sugárzások mindenkori konkrétan meghatározott egyedi jellegei szerint alakulnak, melyeket megtestesítenek és maguk is azok. Ezért másai kinézetében vagy megjelenésében természetesen különböző eltérések is föllépnek, melyek mindig világosan és egyértelműen azt fejezik ki, amit az illető sugárzás jellege tartalmaz, és ahogyan hat.

Végül egyre inkább az egyes jellegek lesznek azok, melyek testet öltve mutatkoznak. A régmúlt népei egykor istennőknek és isteneknek nevezték őket, mert ezek az emberek akkor még nem tudtak tovább tekinteni, és e sugárzások közvetítőit már a tényleges kiindulópontoknak gondolták, és ezért úgy tartották, hogy ők a legmagasabbak, akik léteznek.

Ezért találunk sok ilyen női és férfi közvetítőt is a lényszerűségben, ha az emberi szellemekből indulunk ki, ha tehát itt most visszafele irányban, felfelé gondoljuk végig az utat. Általuk a földi ember mindent elnyerhet, ha tisztasággal vágyakozik valami után. A szűziességet, mely teljesen más, mint azt az emberek képzelték, a hűséget, a termékenységet, a hitelességet, a bájt, a szerénységet, az elszántságot, (a mozgás törvényében rezgő) szorgalmat és sok mást. A nőiség erényeinek mindegyikére létezik egy-egy női alakká testesült közvetítő, ahogy minden férfierényre is vannak közvetítők, mint például az erőre, bátorságra, megfélemlíthetetlenségre, ügyességre, a valódi, tiszta uralkodásra és minden másra, amit felesleges itt megemlíteni, mivel csak egy hozzávetőleges képet akarok róla felvázolni, hogy jobban megérthessétek azt, amit ma adok nektek.

A szálak, melyeket most ábrázolok, e közvetítők mindegyikétől futnak ki, akikre az egyes részek hasadása következtében volt szükség. És e közvetítők mindegyikének szintén nagyon sok segítője van, akik körülöttük vannak, és kisugárzásaikban munkálkodnak. Örömteli hullámzás rejlik e működés egészében!

Ám ha ma nézitek meg a fonalakat, a jelenkorban, akkor egy kétségbeejtő kép tárul elétek; hiszen sok-sok fonal, sőt a legtöbb, csak lóg lefelé anélkül, hogy kapcsolatot találna a földi emberekkel. A szálak lengedeznek, teljesen felhasználatlanul, ide-oda, anélkül, hogy befogadták volna őket azok a helyek, melyek számára segítő szeretettel rendeltettek.

Az így lógó szálak a ti vétketekről tanúskodnak, földi emberek, ahogyan oly sok minden más is vétketeket kiáltja a Teremtésbe és fel a Teremtőhöz, aki eddig oly nagyon elhalmozott benneteket szeretetével, és szent törvényeivel oly könnyűvé tette, hogy pontosan felismerjétek az utakat, melyeken haladnotok kellene!

Mennyire fogjátok magatokat szégyellni, ha majd eljön a felismerés! Ti emberek vagytok azok és az egyetlenek, akik nem adják helyesen tovább azt, amit kaptak, és ebben az esetben közvetítőként is teljesen csődöt mondtatok, mivel már régóta képtelenek vagytok arra, hogy fogadjatok.

Ehhez már nincs mit hozzátenni. Szomorúan állnak a közvetítők valamennyien a lényszerűségben, akik veletek, emberekkel, állnak kapcsolatban. Panaszkodva emelik magasba a szálakat, melyeknek, ha a földi emberek felhasználják, számukra szintúgy kölcsönáramlatot kellett volna hozniuk, mely az egyoldalú kisugárzást pompázó színekkel elevenítette volna meg, és ennek következtében hatalmasabbá és áldást hozóbbá növelhette és izzíthatta volna. Végeik elszáradtak és elcsökevényesedtek.

Csak azok a közvetítők, akik az állatokkal, a növényekkel és a kövekkel vannak kapcsolatban, állnak még szilárdan és boldogan; hiszen az adás és vétel által létrejövő váltakozó keringésnek, melynek itt is meg kell lennie, sugárzás-fonalaik megfeszülnek, boldogan engedelmeskednek a teremtéstörvénynek, s köszönetet mondanak, hogy erre Isten végtelen szeretetében, mely ebben megmutatkozik, lehetőség adatott.

Így a helytelen gondolkodás által, ami szokásotokká vált, egy csúf ártó repedést csináltatok a képen, mely a Teremtésnek azt a részét mutatja, mely nagyon szoros kapcsolatban van veletek. Szépség nélküli dolgokat terjesztetek magatok körül, emberek, bárhová is mentek és bárhol is legyetek. Ahová gondolataitok csak elérhetnek, ott megzavartátok a harmóniát, vele együtt a szépséget és a törvényszerű érés képességét is. Sok mindenért kell felelnetek és vezekelnetek!

A Grál-üzenet utórezgése Abdrushintól


Tartalom

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat