A Grál-üzenet utórezgései 1

45. Eltorzult lelkek

Az ember kérdést kérdésre halmoz! Mihelyt új tudást adok neki, máris új kérdéseket tesz fel, még mielőtt megértve befogadta volna mindazt, amit kínáltam neki.

Ez súlyos hiba a részéről! Előre akar sietni. Ha hozzá igazodnék, akkor sosem érhetne el semmit; hiszen miközben kérdez, mindig csak egy helyben áll, akár a lusta vándor, aki nyugodtan leül az erdő fáinak árnyékába, és másokat kér meg, hogy céljáról meséljenek neki, ahelyett hogy összeszedné magát, és elindulna célja felé.

Hiszen útján aztán úgyis mindent saját maga fog látni és átélni, amit azon kérdéseknek a megválaszolása révén szeretne megtudni, melyeket mindig feltesz magában. Mozognia kell, különben sosem ér célba!

A „Nő és férfi” című előadásomban elmondtam, hogy minden embernek át kell vinnie a gyakorlatba, alkalmaznia kell mostani életében, amit írok! Ha követni akarja a tanácsot, akkor nem marad más hátra, mint hogy Igémet felélessze magában, úgy, ahogy adom neki; hiszen pontosan tudom, mire van ehhez az embernek szüksége, és mindig eszerint alakítom ki előadásaimat. Szóról szóra kell követnie azt, amit mondok; hiszen egy létra van benne, mely lelkét gondosan vezeti felfelé. Egy út, melyen a lélek járni tud, ha akar!

De gyorsan felmerülő kérdései arról tanúskodnak, hogy az eddig megszokott észbeli utat járva tanulni akar és a szükséges átélést ismét félreteszi. A tanulás nem használ a léleknek, hiszen a megtanultak már a Földről megtett első lépésnél hátramaradnak a testtel együtt. Csak azt viszi magával a lélek, amit átélt! Ezt már gyakran mondtam, és a földi ember ennek ellenére mindig helytelenül áll a Szent Igéhez! Nem bízik bennem és jobban akarja azt tudni, vagy nem szívesen akar kilépni régi megszokott módjából.

Előadásaim felépítésében egy olyan vezetés rejlik, melyet az ember nem ért meg. Nem is szükséges, hogy azt bennük felismerje, ha igazán követ és tudni akarásával nem igyekszik előresietni, mint a felületes olvasók, akik az izgalom miatt olvasnak könyvet, csak azért, hogy kitöltsék valamivel szabad idejüket, és eltereljék magukat az egyoldalú, köznapi dolgaikról való gondolkodástól.

Olvasás közben nem látják maguk előtt megelevenedni az embereket a könyvben, nem figyelnek az egyes fejleményekre, melyeket a könyvben szereplő személyeknek bensőjükben kell átélniük, nem látják a belőlük kifejlődő hajszálpontos következményeket, melyek egyre újra képesek megváltoztatni a viszonyokat és a környezetet. Minderre nem figyelnek, hanem ugrásokban haladnak előre, hogy a cselekményből egyes mozzanatokat még gyorsan megtudjanak! A legjobb könyvből sincs semmi hasznuk, melyek a földi élet egy részét tükrözik vissza, melyből az olvasó sokat meríthetne maga számára, ha bensőjében mindent helyesen a szereplőkkel együtt élne át!

Mint azok az olvasók, akik nagy buzgalommal, szó szerint falják a könyveket, ám azok igaz célját és értelmét sosem ismerik fel, s ezért csak két típust tudnak megkülönböztetni: izgalmasat és nem izgalmasat, olyanok azok az emberek is, akik mihelyt elolvasnak a teremtéstudásról egy előadást, hagyják, hogy rögtön kérdések merüljenek föl bennük.

Előbb a legnagyobb fáradtsággal és erőbedobással kell megpróbálniuk abból meríteni, amit minden előadás kínál nekik!

Ha közben valami nem tűnik azonnal elég világosnak, akkor nem szabad keresve előre szaladniuk, hanem vissza kell az Üzenetben menniük, hogy benne kutassanak, és benne találják meg az útmutatást.

És az ember megtalálhatja, ha hagyja, hogy szellemében az Üzenet képileg életre keljen! Mindent megtalál, ha valóban keres. És e szükséges keresés során az Üzenet egyre világosabb, erősebb, biztosabb lesz bensőjében. Megtanulja azt egyre jobban ismerni és... átélni! Éppen így kényszerítem arra, hogy olyasvalamit csináljon, amit önszántából, szellemi restségében, mely részben még minden embernek a sajátja, sosem tenne meg.

Ebben egy általa fel nem ismert vezetés rejlik, mely felmérhetetlen segítséget nyújt neki ahhoz, hogy elevenné tegye Üzenetemet. Közben megtanulja felismerni, hogy minden ki van az Üzenetben mondva, s mi minden rejlik benne, amiről eddig sejtelme sem volt, jóllehet olvasta. Látja, hogyan kutathat az Üzenetben és közben mindig újra és újra újnak tűnő felfedezéseket tesz, hogy valóban mindent megtalál benne, s csakis őrajta múlott, gyenge keresési módszerén, ha eddig oly sok mindent nem vett észre.

Az aktuális és a következő előadások az Üzenet kiterjesztését képezik! Aki meg akarja érteni őket, annak ismernie kell az Üzenetet is. Ez egy olyan egész, melynél be kell tartani az adott sorrendet, hogy igazi tudássá váljék.

Egyetlen részt sem hagyhattok közben ki. És ha a teremtéstudásra gondolunk, ez nem nagy követelmény. Akinek ez sok, az sosem jut a végére. Az ilyen tudás nélkül azonban nincs felemelkedés és a további késlekedés is lehetetlen; mivel a tudatlanságban való létezés ideje véget ért.

Isten, a ti Uratok és Teremtőtök, ezt most követeli tőletek! Aki ettől visszakozik, attól eláll az Isten! És az ember nem létezhet Isten kegyelme nélkül. Nem marad más választásotok, ha még továbbra is létezni akartok; mert Isten most a teremtményekkel szemben feltételeket szab!

Nézzetek csak körül, de fátyoltalan tekintettel, ami nincs elbódítva valami öntelt elképzeléssel, és akkor fel kell ismernetek, hogy minden olyan dolog, ami nincs összhangban Isten akaratával, fokozatosan meginog és összeomlik! Mostantól kezdve nincs olyan hatalom a teremtésben, amely sikeresen ellen tudna állni Isten törvényeinek! Figyeljetek ezekre a szavaimra, és felismeritek a mostani és az eljövendő eseményekben Isten kezét, mely láthatóan beavatkozik az ember művébe! —

Igyekszem titeket a számotokra legjobb úton vezetni. De biztos léptekkel kell velem együtt haladnotok, és nem szabad mindig megpróbálnotok előresietni, mint azok az olvasók, akik felületességét példaként hoztam fel.

Így van ez az utolsó, a „Nő és férfi” című előadásommal is. Ahogy az embereket ismerem, agyukban újra kérdések merülnek föl, még mielőtt vennék maguknak a fáradságot, és megpróbálnának rá választ kapni az Üzenetből, vagy magában az előadásban, és nem utolsósorban embertársaik megfigyelése révén jelenlegi földi életükben! Éppen e megfigyelés révén találjátok a legtöbbet, mert ha embertársaitokat Üzenetem szemszögéből figyelitek, bőven akad bizonyíték mindarra, amit elmagyaráztam nektek! De jól jegyezzétek meg, csak akkor, ha Üzenetem tartalmának a nézőpontjából figyelitek meg őket!

Ez azt feltételezi, hogy alaposan elmélyüljetek az Üzenetben. Ha képesek vagytok rá, akkor környezetetekben azonnal mindent, de mindent egész pontosan fel tudtok ismerni, és tudás birtokosaivá váltok általa, bölcsek lesztek! Úgy fogtok olvasni a földi létezésben, mint egy könyvben. Ezt az Üzenet nyitotta fel nektek!

Csak próbáljátok meg. Szemetek majd gyorsan kinyílik, és ezzel fel is ébredtek! Ne sajnáljátok a fáradságot, hogy elérjétek e szükséges ébredést!

Ez nem azt jelenti, hogy csak embertársaitok hibáit kell látnotok! Nem erről van szó, hanem magát az életet kell bennük valamennyi következményével és változásaival felismernetek, amihez Üzenetem vezetőtök, és változatlan hűséggel mindig az is marad! Csak magában az életben és az élet által ismeritek fel üzenetem összes értékét, nem a látszattudásotokkal. És az Üzenet által tudjátok az életet helyesen szemlélni, úgy, ahogyan az hasznotokra van. Itt is minden kölcsönösen hat, és az igaz tudás csak az átélésben jön el!

Így hamarosan eggyé váltok az Üzenettel; az Üzenet életetekké válik, mert csak az életből kiindulva ismerhetitek meg, hiszen az életről szól.

Tehát az Üzenet értékét ne a könyvben magában próbáljátok felismerni, hanem az élet megfigyelésében! Mindannak a szorgalmas és leggondosabb megfigyelésével, ami körülöttetek és bennetek megy végbe; kell hozzájárulnotok a lehetőséghez, hogy az Üzenetet az életben találjátok meg, ahonnan szól hozzátok.

Ez számotokra az út Igém igaz felismeréséhez, melynek hasznot és végül győzelmet kell hoznia a Sötétség felett! Ezzel teljesen önműködően elnyeritek az örök élet koronáját, vagyis az örök, öntudatra ébredt létezés lehetőségét a Teremtésben, minek következtében áldást terjesztve, az összes teremtmény örömére és békéjére tudtok közreműködni a Teremtés további fejlődésében. —

És utolsó előadásom után valóban újra kérdések merültek föl bennetek! Kérdések, melyeknek ráadásul bizonyos szorongást kell hozniuk, jóllehet üzenetemben a választ könnyen meg lehet rájuk találni; hiszen vigaszként áll benne, hogy minden helytelen cselekvés következménye magában rejti a lehetőséget a feloldozásra, és ezzel a megváltásra, ha az emberi szellem tanul belőle, és felismeri azt, ami téves.

És mégis bizonyos félelem rejlik abban, ha valaki már nagyobb tudás birtokában azt mondja, hogy ő eltorzult emberi lélek, ha egyszer nőként, máskor férfiként volt a Földön vagy fordítva. Közben nyomás telepszik a lelkére.

Ez természetesen téves, és ismét kiönti a gyermeket a fürdővízzel együtt; hiszen, ami itt a legkézenfekvőbb, az annak a felismerése, hogy az ilyen ember a múltban torzította el lelkét! Egyáltalán nem szükséges, hogy az eltorzultság még jelenleg is fennálljon. A valóságban csak köntöst, testet cserélt! De maga a szellem minden változás ellenére mindig olyan maradt, amilyenné a Teremtésen át vezető vándorlása megkezdésekor elsőként akart válni; hiszen számára e tekintetben, ahogy minden más dolog esetén is a Teremtésben, csak egy egyszeri és meghatározó szabad akaratú döntés létezik, melyhez azután kötve van.

A nyomasztó érzés csak az Üzenet túlságosan felületes befogadásából keletkezik; hiszen mindenkinek tudnia kell belőle, hogy éppen az ilyen jellegű változás járhatott az illető számára haszonnal. Éppen ez adja meg neki a lehetőséget, hogy újra kiegyenesedjék, erre ösztönzi, sőt a legerősebb módon még segíti is, hogy mindent újra jóvátegyen. A lélek ráadásul még meg is erősödhet az ilyen szükségszerű átélés révén.

Most azonban nem szabad máris újra azt gondolni, hogy az olyanok, akinek az útja egyenes maradt, elszalasztottak valamit. Ez nincs így, hanem csak akkor, amikor az ember saját, téves akarása által létrejött az elhajlás, akkor járhat a változás kegyelemmel telve haszonnal, hogy ez az eltorzult lélek, aki így gyengeségét bizonyította, megerősödhessék, hogy ezt többé ne tegye meg. Ezzel természetesen a hiba is lehullik róla.

Csak nézzetek egyszer körül, és figyeljétek meg embertársaitokat! Hamarosan találtok közöttük olyan nőket, akik lényükben férfiúi jellemvonásokat hordoznak. Éppen ma van sokkal több az ilyenekből, mint bármikor valaha. Azt lehet mondani, hogy úgy tűnik, hogy a nőiség nagy részét éppen ez fertőzte meg, hiszen nem nehéz megérteni, hogy az ilyen nő vagy leány lényében van valami eltorzult, kell hogy legyen valami eltorzult, hiszen a nő természetszerűen nem lehet férfi, és nem is kell annak lennie.

Ezzel magától értetődően nem a testekre utalok; hiszen a test, a csípő kivételével, majdnem mindig kifejezetten nőies, mely a legtöbb esetben, lévén keskeny, férfi csípőre emlékeztet, ami ezért valóban nőietlen.

Ezt szándékosan említem, mert így rögtön egy külső ismertetőjegyet nevezek meg vele. A női test, melyben egy eltorzult férfi lélek lakik, az esetek többségében hordozni fogja a keskeny, a férfi test felépítéséhez hasonlító csípő ismertetőjegyét, megkülönböztetésül azoktól, akiknek lelke valamilyen módon az elférfiasodásra csak most kezdett törekedni, legyen ez akár nézeteiben vagy tevékenységében, minek következtében olyan függőség alakul ki, mely a fonalakat a legközelebbi inkarnáció alkalmával férfi testben kelti életre.

A nők testi felépítésének az eltorzulásában vannak magától értetődően kivételek is, amit bizonyos tulajdonságok túlzásba vitt fejlesztése, az anyák egyoldalú sportolása, vagy a helytelen testi tevékenység okoz, s következményeit az anyák átadják gyermekeiknek.

Így tehát meg is határoztuk a két fő csoportot, melyet el kell egymástól választanunk.

Az egyik azon földi nők és leányok csoportja, melyek máris eltorzult férfi lelket hordoznak magukban, a másik csoportot meg azok alkotják, akik ugyan női lelket hordoznak magukban, ám az eltorzult fogalmak által, melyeket vagy önszántukból tettek magukévá, vagy téves közoktatás által kaptak, az elférfiasodás irányába haladnak.

Bizonyára nem szükséges külön megemlítenem, hogy az utóbb megnevezett esetekben nem csupán maguknak a női lelkeknek kell a következményekért felelniük, hanem a vétek fonalaiba velük együtt azok is bele vannak szőve, akik okot szolgáltattak rá.

De nem akarunk ezzel túl messzire kalandozni, inkább a két ideiglenesen kialakított csoportnál maradunk. Félretesszük mindazokat, akik csak most férfiasodnak el; hiszen ezek azok a női lelkek, akik most haladnak az eltorzulás felé, akik földi teste annak sűrűsége és a vele járó nehézkessége miatt természetesen már nem tud megváltozni az adott földi létezés során. Ez a legközelebbi inkarnálódásra van számukra fenntartva.

Ám még ebből is kínálkozik menekülés. Ha jelenlegi létezésük folyamán még összeszedik magukat, és energikusan elvetik maguktól mindazt, ami nőietlen! Ezáltal azonnal új szálakat fonnak, melyek a női testben való inkarnálódás felé hajlanak és vonzanak, míg a másféle szálak többé nem kapnak erőutánpótlást.

De végül aztán az a körülmény a meghatározó, hogy milyen a lélek a távozáskor, melyik irányba hajlik legerősebben. Ha addig ismét a női akarás, gondolkodás és cselekvés kerekedett benne felül, akkor kisugárzása a Földről való távozáskor főképpen az olyan szálak felé fog igyekezni, és ennek következtében olyan szálakat fog életre kelteni, melyek a nőiség felé vezetnek, míg a többiek, ha előzőleg nem fonódtak kellően erősen össze, csupán valamilyen rövid, könnyű túlvilági megtapasztalásban gyorsan elszáradhatnak és lehullhatnak.

Az is lehetséges, hogy az erős női akarás által a téves szálak már a földi élet folyamán elsorvadnak, és a lélek megszabadul tőlük, még mielőtt át kell mennie a túlvilágra. Mindez a mindenkori akarás jellegétől és erejétől függ, és attól, hogy vajon a Földre inkarnálódott léleknek marad-e még elég ideje addig, amíg el kell mennie; hiszen a törvénynek minden esetben be kell teljesednie. Vagy még itt vagy majd odaát, az eltávozás után.

De vegyük ma megfigyelésünk tárgyául csak azokat az eltorzult lelkeket, akik az eltorzultság következményeként már egy ennek megfelelő földi testben inkarnálódtak.

Közülük is elsőként a földi nőiséget, melyben gyengécske férfi lelkek inkarnálódtak, mivel korábbi életükben túl messze távolodtak a tiszta férfias gondolkodástól és magatartástól. Ez máris megmagyarázza, hogy az ilyen földi nők esetén csak gyenge férfi lelkekről lehet szó. Ezért egyáltalán nem dicséretre méltó, ha egy nő női mivoltával ellentétes férfi jellemvonásokat igyekszik előtérbe nyomni vagy egyáltalán mutatni.

Az ilyen nő gondolkodásában és magatartásában semmilyen irányban nem erős, sem férfi sem női irányban. Földileg is többet nyerne, ha megpróbálná elnyomni eltorzultságát.

De megtapasztalása hozzásegíti a változáshoz; hiszen közben gyorsan észre kell vennie, hogy egy igazi férfi sosem érzi magát jól a közelében. Nincs megértéssel iránta. Még kevésbé keletkezhet harmónia, mivel az igazi férfiasságot eltaszítja minden, ami téves, így a nő férfias törekvései is! Egy igazi férfi és egy olyan nő közötti házasság, aki eltorzult férfi lelket hordoz magában, csak tiszta ésszerű alapon történhet. Igaz harmónia sosem jön közben létre.

Az ilyen nő azonban akaratlanul is olyan férfiakhoz fog vonzódni, akik eltorzult női lelket hordoznak magukban!

Az utóbbiakat sem fogják teljes értékűnek tartani az önmagukban el nem torzult férfiak. E nem tudatos érzésben és cselekvésben azonban az igazság, a valóság kényszere rejlik.

Az önkéntelen, érzésbeli cselekvések, melyeket természetesnek nevezhetünk, nevelően hatnak azonban azokra az eltorzult lelkekre, akik a fájdalmas megtapasztalások általi csalódásukban, legalábbis sok esetben, ismét a helyes irányba fordulnak. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy aztán később egyre újra ilyen, vagy hasonló hibákba essenek. Ha tapasztalataik által nem erősödnek meg, akkor olyanok maradnak, mint a nád, mely ide-oda hajlik a szélben. Most azonban a jövőre nézve nagyon sok mindentől megkímélhetik magukat az emberek ezzel a tudással. Nagyon sok szenvedéstől és időpazarlástól! Hiszen korábban a lélek nem tudatosíthatta eltorzultságát.

Éppen úgy, ahogy a női testekben lakozó férfi lelkekkel van, úgy van az a női lelkekkel is férfi testekben. Mindkét csoportnál egy egységes, hajlíthatatlan törvény azonos következményei érvényesülnek.

Környezetetek megfigyelésekor fel fog tűnni egy valami, amit már említettem a mai előadásomban: nevezetesen az, hogy a férfi testekben lakozó női lelkek vonzást éreznek a női testekben lévő férfi lelkek iránt és fordítva. Itt tehát éppen az erősebb észbeli akarással és túlnyomóan férfi jellemvonásokkal rendelkező nő a legtöbb esetben önkéntelenül vonzódik egy finomabb jellemvonásokkal rendelkező férfihoz.

De ebben nem csupán a kiegyenlítés nem tudatos keresése rejlik, hanem hat az azonos jellegűek vonzásának hatalmas törvénye is!

Az azonos jelleg a lelkek eltorzultságában rejlik! Mindkét lélek eltorzult, és e tekintetben egy valóban fennálló azonos jelleggel bírnak, melyek a törvénynek megfelelően vonzzák egymást.

A férfi vonzódása a nőhöz, a nemi ösztönt kizárva, egy másik, nem az azonos jellegűek vonzása törvényének a következménye vagy kihatása. A jobb megértés kedvéért célszerű lesz, ha mondok itt valamit az azonos jellegről és elmagyarázom, hogy mit is kell az azonos jellegen érteni; hiszen itt éppen ez döntő.

Az azonos jellegűek vonzása nem az az egyedüli mód, mely látszólag vonzva hat. A látszólagos vonzás folyamataiban van egy nagy különbség. Az azonos jellegűek vonzása, e hatalmas teremtéstörvény, azonban alapvető a Teremtésben valamennyi összekapcsolódásra törekvés esetén, mindegy, milyen módon történik. Éppen e hatalmas törvény eredményezi mindezeket a folyamatokat, ez hajtja őket végre és ellenőrzi is. Ez lebeg minden dolog felett, és hat hajtóerőként e folyamatokban és általuk a Teremtés egész szövedékében.

Ezért előbb el fogom választani a különböző vonzásokat voltaképpeni működésük, vagyis megnyilvánulásuk megnevezése szerint: a valós vonzásra és egy bizonyos jelleg lehasadásának összekapcsolódás utáni vágyakozásra, melyet e hatalmas, mindent felülmúló és meghatározó törvény kényszere idézett elő!

A Teremtés működésében tehát létezik vonzás és az összekapcsolódás utáni vágyakozás! Kívülről szemlélve úgy tűnik, hogy e két folyamat hatása azonos. Ám a belső, vonzásra ösztönző hajtóerő teljesen másmilyen.

A vonzás az azonos, önmagukban teljes jellegekből kiindulva történik, míg az összekapcsolódás utáni vágyakozás a jellegek hasadásában rejlik, melyek állandóan arra törekednek, hogy ismét egyetlen jelleget alkossanak!

Az emberek által felállított tétel, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, az azonos pólusok viszont taszítják, ezért csak látszólag mond ellent az azonos jellegűek vonzásának a törvényének.

A valóságban semmilyen ellentmondás sincs benne; hiszen az emberek által felállított tétel érvényes és helyes a jelleg különböző hasadási esetén, azaz a konkrét, teljes értékű jelleg felé irányuló összekapcsolódás utáni vágyakozás folyamatára. De csakis erre! Csak az önmagukban teljes jellegekben teljesedik ki az azonos jellegűek vonzása voltaképpeni törvényének az ereje, mely előidézi az ösztönző hatást egy bizonyos és teljes értékű jelleg felé való összekapcsolódás kereséséhez. Felette és benne vibrál.

Amit az ember eddig tudományával felismert, azok csak a jellegek hasadásai között zajló kis folyamatok. A valódi jellegek hatását és működését még nem fedezte föl, mivel a Földön és közelebbi környezetében csak a jellegek hasadásai léteznek, tehát részecskék, melyek hatásait és kihatásait meg tudta figyelni.

Így a női szellem és a férfi szellem is mindenkor csak egy jelleg hasadását képviselik, melyek a Teremtés törvényei szerint egymáshoz próbálnak kapcsolódni, tehát csak részecskék, melyek összekapcsolódásukkor is ismét csupán a saját fajtájú szellemiség egy részét teremtik meg!

Az itt elmondottak azonban ismét csak a nőiség és a szellemiség közötti alapvonásokra vonatkoznak, míg a lélek burkai és végezetül a durvaanyagúság burkai másféle jellegek sokkal kisebb részekben bekövetkezett hasadásai, melyek mindenkor saját külön alapjellegüknek megfelelően az összekapcsolódás után vágyakozva hatnak ki, és ezen belül bizonyos következményekkel járnak.

Maga az ember például nem egy bizonyos jelleg, hanem csak hasadás, mely vágyakozást hordoz magában az összekapcsolódás után.

De rossz gondolkodása és rossz cselekedete egy konkrét jelleg, mely magához vonzza az azonos jellegűt, és melyet magához vonz az azonos jellegű! Ebből láthatjátok, hogy egy jelleg hasadásából nem csak további hasadások, hanem teljes jelleg is kiindulhat.

Még egy dologra szeretnék itt utalni: az azonos jellegűek vonzásában egy pontosan meghatározott, megingathatatlan kötöttség található. Nagyobb erő is rejlik benne, mely az alaptörvényben van rögzítve. De a lehasadt jelleg kapcsolódás utáni vágyakozásában nagyobb, a meggyengült erő adta mozgásszabadság rejlik. Ezért a jellegek hasadásai különböző módon kapcsolódhatnak össze, és így változó hatásokat és formákat eredményezhetnek.

Erről ma ismét csak egy vázlatos képet adhatok, mivel mindezen pontok ezerfelé ágaznak, és sosem érnénk a végére. Ha én nem építek számotokra egy pontosan kijelölt utat, mely megfelel a ti, emberi képességeiteknek, akkor sosem lennétek képesek egy valóban teljes képet kapni a történésekről a Teremtésben!

Ezért nektek is lassan kell követnetek engem. Nem szabad közben azzal próbálkoznotok, hogy akár egyetlenegy lépéssel is továbbmenjetek, mielőtt helyesen, kitörölhetetlenül magatokba nem fogadtatok mindent, amit elmagyaráztam; hiszen máskülönben útközben vezetésem ellenére tehetetlenné válhattok, és szükségszerűen tehetetlenné kell válnotok. A nem tudatos követés semmi hasznot sem hoz nektek.

Fontoljátok meg, hogy olyan úton követtek, melyen én már nem megyek veletek vissza! Együtt lépkedünk a létrán felfelé, melyen egyetlen foknak sem szabad kimaradnia. Fokról fokra haladunk.

Ha az egyes fokokat nem élitek át helyesen, úgy, hogy valóban ismerjétek őket, akkor könnyen megeshet, hogy hirtelen még útközben elvesztitek a támaszt, és le kell zuhannotok. Ha nem ismeritek őket és nem váltak sajátotokká, akkor egy napon talán már jó magasan állva zavarba jöttök, és nem tudtok velem tovább haladni felfelé, mivel lábatok alól hiányzik hozzá a biztos támasz. Ám visszamenni sem tudtok többé, mivel a fokok nem váltak elég ismerőssé, és így hirtelen zuhanással kell majd leesnetek.

Ne vegyétek túl könnyen az ilyen figyelmeztetést és intést; hiszen teljes létetek forog kockán a kozmikus korszak e végső földi óráiban.

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]