A Grál-üzenet utórezgései 1
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
37. A földi ember Istene előtt
Emberek, milyennek mutatkoztatok eddig Istenetekkel szemben! Képmutatással próbáltátok őt megtéveszteni, mint ahogyan magatokat is meg akartátok téveszteni a hamis jámborsággal, amely mindig csak ajkatokon nyugodott, melyből azonban a szellem sohasem vette ki a részét. Ti vezettetek be szabályokat és szokásokat templomaitokba, egyházaitokba, anélkül hogy megkérdeztétek volna, vajon Istennek tetsző-e mindez. Ha már nektek tetszettek ezek, akkor ezzel számotokra el volt intézve az Istennek tett szolgálat!
Így hát nem látjátok, micsoda arcátlanság volt mindez. Ti akartátok meghatározni mindennek a módját. Isten akarata felől közben sohasem érdeklődtetek. Amit ti nagynak tartottatok, azt Istennek is ugyanolyan nagynak kellett elfogadnia. Saját nézeteiteket, mint jogosakat akartátok Istenre rákényszeríteni minden dologban, mindegy, mivel foglalkoztatok.
Amit ti helyesnek tartottatok, azt Istennek, mint helyeset meg kellett jutalmaznia, amit viszont ti helytelennek akartatok tartani, azt Istennek meg kellett büntetnie.
Sohasem akartátok komolyan kikutatni, hogy Isten mit ismer el helyesnek, és hogy az Ő szemében mi a helytelen. Nem törődtetek az isteni törvényekkel, Isten hajlíthatatlan, Szent Akaratával, amely öröktől fogva létezett, még sohasem változott meg, és soha nem is fog megváltozni!
Rajta fogtok most szétzúzódni, s veletek együtt minden téves emberi alkotás, amely törvényeket hozott létre magának, melyek a ti földi vágyaitokat hivatottak szolgálni. Ti magatok azonban ármánykodó, hanyag szolgákként álltok Isten előtt, akik az ő akaratát önzésből, önteltségből és nevetséges mindent-jobban-tudni-akarásból sohasem vették figyelembe.
Szolgák voltatok és azok vagytok még mindig, ti, akik uraknak véltétek magatokat, akik gőgjükben és szellemi lustaságukban minden ellen harcolni igyekeztek és mindent megpróbáltak lerángatni, amit nem tudtak megérteni, ha az nem állt összhangban az alacsony földi célok elérésével, melyeket a legmagasabbaknak akartak tekinteni.
Ti szerencsétlenek, akik ekkorát tudtatok vétkezni! Mindennek csak titeket kellett szolgálnia, még a törvényeknek is! Csak ami benneteket szolgált, mindegy, milyen formában, csak ami hozzásegített benneteket földi vágyaitok teljesítéséhez, egyedül azt ismertétek el helyesnek, s már csak ilyen dolgokról akartatok tudni.
Ha most egyszer azonban az kívántatik meg tőletek, hogy buzgalommal és hűséggel ti magatok szolgáljátok Uratokat, akinek léteteket köszönhetitek, akkor egészen elámultok, mivel úgy vélitek, hogy csak Neki magának kell benneteket szolgálnia erejével, dicsőségével és hatalmas szeretetével!
Hogyan is lehetne ez másként, mikor oly nagyra tartjátok magatokat! Azt gondoltátok hát, hogy Isten szolgálatához elegendő annyi, ha elismeritek őt, és gondolatban a segítségét kéritek, hogy valamennyi vágyatok beteljesedjék, amit magatokban hordoztok. Hogy tehát magyarán szólva Ő szolgáljon benneteket azzal a mindenhatósággal, amely az ő sajátja, és széppé tegye nektek az életet! Semmi más nem jut eszetekbe.
Kérés volt legjobb esetben Istennek tett szolgálatotok!
Gondoljatok csak bele egyszer egészen alaposan; még sohasem volt más.
Hát nem fog el benneteket szégyen és egyúttal harag is saját magatokkal szemben, ha egyszer alaposan megvizsgáljátok magatokat?
Az emberek legnagyobb része azt gondolja, hogy e földi létnek nincs semmi más célja, mint a földi haszonszerzés! Legjobb esetben még a család és a gyerekek! Aki nem így gondolkodik, hát az így cselekszik! De ilyen feltételek mellett mi értelme van a fajfenntartásnak, ahogyan azt nevezitek, ami azonban a valóságban egyáltalán nem fajfenntartást jelent, hanem csupán lehetőséget biztosít más emberi szellemek inkarnálódására, hogy azok tovább tökéletesedjenek és levessék régi hibáikat. Magatartásotokkal növelitek vétkeitek súlyát; ugyanis így visszatartjátok a felemelkedéstől mindazokat a szellemeket, akiket gyermekeitekként ugyanazokra az üres célokra neveltek!
Mi értelme van egy földi birodalom felépítésének, ha az nem Isten tiszteletére szolgál, ha az nem Isten szándékai szerint működik, amit még egyáltalán nem ismertek, és eddig nem is akartatok megismerni, mert számotokra a ti szándékaitok magasabban állnak, mint minden más. Csak magatokat akarjátok kielégíteni, hogy azután Istentől még elvárjátok, hogy Ő áldja meg tákolmányotokat! Semmi kedvetek Isteneteknek szolgálni és vele szemben kötelességeteket teljesíteni.
Szétzúzattatik immár az emberiség különcködő viselkedése, amely elvakultságában még Isten nevét is bele merészeli vonni minden téves dologba, beszennyezve ezzel a legszentségesebbet!
Letaszíttattok észbeli okoskodásotok trónjáról, hogy közületek legalább még néhányan képesek legyenek arra, hogy tiszta alázatban fogadják be az isteni magasságokból érkező igaz bölcsességet, amely egyedül tehet benneteket emberré; önszántatokból ugyanis sohasem érnétek meg erre.
Ami nem tetszik nektek, azt megrágalmazzátok, és gyorsan köveket ragadtok, hogy kiűzzétek a világból az ilyen kényelmetlen dolgokat, melyek meg akarnak zavarni benneteket abban, hogy továbbra is saját magatoknak hódoljatok.
Inkább ujjongva üdvözlitek a luciferi csatlósokat, akik hízelegnek hiúságotoknak, és önteltségeteket szítják, hogy azután annál biztosabban elvágjanak benneteket a Fénytől, és szellemi restségben tartsanak, amelynek tulajdonképpeni létetek számára halálos alváshoz kell vezetnie!
Én azonban azt mondom nektek, hogy most fel lesztek ébresztve a bódulatból, a fülledt kábultságból, amely már vasmarokkal tart benneteket szorításában. Akaratotok ellenére fel kell ébrednetek, akár csak azért is, hogy a legfélelmetesebb kétségbeesésben még az utolsó pillanatban felismerjétek, hogy vétkes langyossággal mit adtatok fel önszántatokból, mielőtt a fertőbe taszíttattok, ami oly kívánatosnak tűnik számotokra!
Meg lesz most tisztítva a Föld és az egész világ! Semmi sem marad többé a szennyből, hogy a teremtmények békében és örömmel szolgálhassák Urukat, a mindenható Istent, aki szeretetében egykor biztosította számukra, hogy tudatosan élvezzék a Teremtés valamennyi áldását.
Aki újra zavart akar kelteni benne, azáltal hogy figyelmen kívül hagyja Istennek a Teremtésben működő törvényeit, vagy akár ellenük tesz, az kérlelhetetlenül félre lesz állítva; ilyen magatartással ugyanis csak irigységet, gyűlöletet, szenvedést, betegséget és halált hoz rátok!
Mindezek a bajok csak akkor maradhatnak távol tőletek, ha a Legmagasztosabb Igéjét valóban igyekeztek felismerni és tisztelni! Ehhez azonban előbb igazi mivoltában kell megértenetek! De eddig mindig csak úgy értelmeztétek, ahogyan az nektek magatoknak tetszett! És nem úgy, ahogyan az Istentől a legsúlyosabb ínségből való kisegítésetekre, megmentésetekre adatott!
Ám még attól sem riadtatok vissza, hogy magát a Szent Igét gőgötök rabszolgájává tegyétek, hogy valódi értelmének eltorzítása által csak benneteket szolgáljon, ahelyett hogy ti szolgáljátok azt saját üdvötök érdekében abban az értelemben, ahogyan az nektek adatott!
Mit tettetek magyarázataitokban Isten Igéjével és már annak lejegyzésekor is! Hogy képesek vagytok vitatkozni rajta; hogy ti földi emberekként összeültök és itt-ott tanácskoztok róla, ez már önmagában mindannak a bizonytalan alapjáról és zavarosságáról tanúskodik, amit Isten tiszta, magasztos Igéjeként mertetek beállítani! Az Úr Igéje érinthetetlen, egyszerű, világos, és kitörölhetetlenül bele van vésve a Teremtésbe.
Ott, ahol nincs elhomályosítva és elferdítve, nincs magyarázgatás, tanácskozás! Minden teremtmény számára érthető.
Nektek azonban nevetséges önteltségetekben túl kevés volt ennek az egyszerűségnek a nagysága! Agyatok műhelyének homályában addig fáradoztatok, amíg olyannyira el nem tudtátok ferdíteni, át nem tudtátok alakítani, ahogyan az nektek tetszett, úgy, ahogy az kicsiny földi vágyaitoknak, gyengeségeiteknek, önmagatokról alkotott nagy véleményeteknek és fontosságotoknak megfelelt.
Ezzel egy olyan képet hoztatok létre, amelynek benneteket kellett szolgálnia, amely tetszett hiúságotoknak.
Ugyanis nem más, mint a legalacsonyabb hiúság az az alázat is, amit akkor mutattok, amikor nagy bűneitekről beszéltek, melyekért egy Isten hozott bűnbocsánati áldozatot. Értetek egy Isten! Mily értékesnek is tartjátok hát magatokat! S közben nem kell semmi mást tennetek, mint hogy a sok unszolásra nagy kegyesen rászánjátok magatokat, hogy feloldozást kérjetek!
Ennek a gondolatmenetnek pedig valamennyire még magát a legönteltebb embert is nyomasztania kell képmutató alázatosságában.
De ez csak egy a sok közül. Mindent annyira elferdítettetek, aminek a hatalmas Teremtővel szembeni viszonyotokat, mint öntudatos teremtmény viszonyát kell megmagyaráznia!
Semmi sem maradt meg belőle tisztán és magasztosan ennek a földi emberiségnek az önteltsége közepette. Ezért magától eltolódott az Istenhez való helyes hozzáállás is, és tévessé vált.
Felfuvalkodottan, nagy jutalomban reménykedve, vagy megvetendő módon koldulva, csupán így álltatok Uratok előtt, ha egyáltalán vettétek magatoknak egyszer a fáradtságot és az időt, hogy valóban rá gondoljatok, rákényszerítve oly sok ínség által, melyeknek magatartásotok kölcsönhatásában el kellett találnia benneteket!
Most azonban végre éberré kell válnotok, és úgy kell az Igazságot fogadnotok, amilyen az valójában, nem úgy, ahogyan azt ti gondoljátok! Összeroppan ez által a téves, nyilvánvalóvá válnak a képmutató jobban tudni akarás hiányosságai. Semmi sem rejtőzködhet többé a sötétségben; mert Isten Akarata által immár Fény lesz, hogy a Sötétség elbukjon és elpusztuljon!
Fény lesz most a Földön és az egész hatalmas anyagiságban! Lángra lobbanva ragyog fel minden részében, szétrombolva és elégetve minden rosszat és minden rosszakarást! Meg kell mutatkoznia a tévesnek, bárhol is próbáljon elrejtőzni, össze kell magában roppannia Isten Fényének sugara előtt, amely bevilágítja most az egész Teremtést! Minden el fog süllyedni, ami nincs Isten fenséges törvényei szerint, és nem akar szerintük élni, lesüllyed a megsemmisülés körébe, ahonnét soha többé nem tud újra feltámadni! —
Egyedül Isten Szent Akarata fog uralkodni ezen a Földön!
