A Grál-üzenet utórezgései 1

28. Egy új törvény

Adok néktek egy új törvény! Egy új törvényt, amely magában foglalja az összes régit, és amelyből az új ember felépítésének kell kiindulnia, hogy az ő művei is újak legyenek, ahogy ez megígéretett.

Ez azokból a parancsolatokból indul ki, amelyeket már adtam néktek, és amelyeket a Grál minden hívének teremtésbeli vándorlása alapjává kell tennie, hogy itt a földön is mentes legyen a karmától, és ne kössön olyan szálakat, melyek őt lent tartják, és a durvaanyagúságba rögzítik a szellemet.

Ahogy már korábban mondtam: „Kérésetekre átvándorolhatjátok a Teremtéseket, és öntudatossá válhattok, ám közben nem szabad másoknak ártanotok, hogy így tegyetek eleget saját vágyaitoknak.”

Semmi sincs a Teremtésben, amit ne lenne szabad úgy élveznetek, ahogyan azt a Teremtés adja nektek, azaz ugyanarra a célra, amire az kifejlődött. De oly sok dolog voltaképpeni célját nem ismeritek, és sokszor a mértéktelenség hibájába estek, aminek haszon helyett kárt kell okoznia. Ezáltal az egyre növekvő kóstolni, megismerni akarásból, az élvezésből, hajlammá válik, mely végül rabszíjra fűz benneteket, gyorsan rabigába hajtja szabad akaratotokat, s ezért önmagatok által urak helyett szolgákká váltok!

Sose hagyjátok magatokat az élvhajhászat jármába hajtani, csak azt vegyétek, ami a rátok bízott javak fenntartásához és azok fejlesztéséhez földi életetekben szükséges. A túlzással akadályozzátok a fejlődést, mindegy hogy a testről vagy a lélekről van szó. A túlzással éppen úgy akadályozzátok, mint az elhanyagolással vagy a hiányossággal. Zavarjátok az Isten által megkívánt hatalmas fejlődési folyamatot! Minden, amit legjobb akarásotokkal szembe akartok állítani e hibákkal, hogy kiegyenlítsétek és jóvátegyétek azokat, csak toldozott-foldozott munka marad, melyen látni a javítás nyomait; melyek nem tetszetősek, és sosem nézhetnek ki úgy, mint egy ép, folttalan mű.

Emiatt az elhivatottak munkája a Szent Grál szolgálatában szintén nem összpontosulhat az emberiség régi múltbeli hibáinak kiigazítására, hanem az ő teljes aktivitásuknak és gondolkodásuknak az intuitív megérzésben arra kell irányulnia, hogy alapvetően teljesen újat építsenek!

Csak hagyjátok nyugodtan összeomlani a régit, mert Isten akarata szerint semmi régit nem kell javítani és változtatni, hanem mindennek újjá kell lennie!

Ennek az ígéretnek a teljesítésében: „Mindennek újjá kell lennie” nem az rejlik, hogy mindennek át kell alakulnia, hanem hogy az összeomlása után mindannak újonnan kell megformálódnia, amit az emberi szellem elferdített és megmérgezett. És mert semmi sincs, amiben az ember önteltségében ne tett volna már kárt, amit ne mérgezett volna meg, mindennek össze kell omlania, hogy azután ismét újjá legyen, de nem az emberi akarás szerint, mint eddig, hanem Isten akarata szerint, amit az önkényességében rothadó emberi lélek még sosem értett meg.

Az emberiség megérintett mindent, amit Isten akarata teremtett, ám nem ismerte fel, ahogyan az minden emberi szellemnek feladata lett volna. Elbizakodottságában mesternek képzelve magát mindenhez hozzányúlt, és ezzel csak leminősített és beszennyezett minden tisztaságot.

Mit tud egyáltalán az ember a tisztaság fogalmáról! Gyalázatosságában és kicsinyességében mit csinált a valódi tisztaság végtelen magasztosságából! Zavarossá tette, meghamisította, lerángatta saját mocskos vágyainak alacsony szintjére, ahol szelleme érzését többé már nem ismeri, és csupán érzelmeinek szűk határait követi, melyet saját gondolatainak visszahatásában esze hoz létre. Ám a jövőben az érzelemnek is újra tisztának kell lennie!

Az érzelem az intuitív érzéshez viszonyítva az, aminek az észnek kell lennie a szellemhez viszonyítva: egy eszköznek a működéshez a durvaanyagú létezés folyamán! Manapság azonban az érzelmet az ész eszközének a szintjére alacsonyítják és húzzák le, és ezzel meggyalázzák. Amikor az ész uralmának eredendő bűne már elnyomta és lebéklyózta a szellemet, melynek működése az intuitív érzékelésben nyilvánul meg, úgy ugyanakkor a durvább, az ész által keltett érzelemnek is önműködően győzedelmeskednie kellett az szellemi intuitív érzékelés tisztasága felett, ez utóbbit elnyomta és elvágta a gyógyhatás lehetőségétől a Teremtésben.

Ez az egy hiba természetes következményként magától értetődően magával hozta a továbbiakat. Így esett meg, hogy az emberek – anélkül, hogy ezt tudnák – ma csupán ólmot tartanak arany helyett a kezükben, és az ólmot aranynak tartják, míg a tiszta intuitív érzékelést már egyáltalán nem ismerik.

De ahogy a szellemnek az ésszel helyes megosztásban kell kapcsolódnia, vagyis úgy, hogy a szellem uralkodjék és vezessen, és az észnek, mint eszköznek, a szellemet szolgálva az utat kell előkészítenie, lehetőségeket teremtve a szellem akarásának végrehajtására a durvaanyagúságban, úgy kell ugyanakkor az intuitív megérzésnek is vezetőleg és éltetőleg működnie, míg az érzés, a vezetést követve, közvetíti a működést a durvaanyagúságba. Akkor majd végre az érzés is nagyon hamar és gyorsan nemesebb formákat fog ölteni, és az erkölcsi fogalmak nyomorúságos összeomlását, mely csak az ész jelenlegi uralma által jöhetett létre, gyorsan eltörli a felfelé szárnyalás!

Ha az érzés működését az intuitív érzékelés vezérli, akkor minden gondolkodásban és cselekvésben csak szépség, kiegyensúlyozottság és nemesedés található. Sohasem a kívánalom, hanem csak a szentséges adni akarás: Ezt kell megszívlelni mindenben, a szeretetben és a házasságban is.

Ti rövidlátók és szűklátókörűek, gyakran olyan embereket tartotok tisztának, akik a valóságban a teremtésbeli törvények szerint a legelvetemültebbek közé tartoznak. Sok olyan cselekedet van, amit korlátoltságotokban minden további nélkül tisztátalannak tartotok, és amelyek mégis tisztán ragyognak, míg annyi más általatok tisztának tartott tisztátalan.

Az intuitív érzékelés tisztasága általatok nem is sejtett magasságokba emel nem egy olyan cselekedetet, amit ti itt még gúnyolódással és lejáratással be akartok szennyezni. Ezért tegyétek előbb szabaddá intuitív érzékeléseteket, hogy helyesen megítélhesse és mérlegelhesse a jót és a rosszat; különben óhatatlanul eltévedtek!

Ne gondoljátok azt sem, hogy ezt vagy azt „legyőztetek” magatokban, míg nem voltatok veszélyben, és nem volt meg a lehetőségetek arra, hogy engedjetek a gyengeségeknek annak tudatában, hogy senki sem tudja meg! A magányba való menekülés sem hoz senkinek valódi hasznot, ez pusztán azt bizonyítja, hogy az ilyen ember túl gyengének érzi magát a harcra, vagy túl fáradt, talán saját magától is tart, nehogy egy kínálkozó alkalommal elbukjék.

Erősnek lenni más, másként mutatkozik meg. Az erős ember minden veszély közepette rendíthetetlenül és magabiztosan járja útját. Nem lehet megingatni, ő maga sem tér róla le, hanem ismeri és látja magasztos célját, melynek az elérése értékesebb számára, mint minden más, ami kínálkozni akar neki.

Újjá válik most az ember mindenben, újjá és bensőjében erőssé!

Ehhez az új alkotó tevékenységhez adok nektek egy parancsolatot, mert rátok fogom építeni az új országot a földön!

„Ne okozzatok több fájdalmat embertársaitoknak, hogy így teljesítsétek saját kívánságotokat!”

Hogy ebben mi minden rejlik, még nem értettétek meg. Ez a legjobb vándorbot az ember vándorlásához a Teremtés egyes részein át egészen a Paradicsomig!

Ehhez adok nektek még egy tanácsot:

„Ápoljátok helyesen a Földön rátok bízott javakat, melyekhez hozzátartozik a földi test is. Sose engedjétek meg az élvezetnek, hogy függőséggé váljon, s akkor majd szabadok maradtok a láncoktól, melyek alacsonyan tartanak benneteket.”

Minden komolyan törekvő ember számára feltételnek kellene lennie a Földön, hogy a „te” megszólítás kölcsönösen szigorúan megszentelt maradjon! Csak különleges esetekben szabad használni és felajánlani. A finomanyagú világban, az úgynevezett „túlvilágon”, ez másmilyen. Ott a szellemi érettség határai élesen ki vannak jelölve, és nem lehet őket minden további nélkül átlépni. Ott a valóban azonos jellegűek élnek a Teremtés törvénye szerint együtt, és egyes egyedül az azonos jelleg jogosít fel a „tegezésre”.

De a durvaanyagúságban előbb meg kell vonni e határokat. Itt a durvaanyagú földi test lehetővé teszi, hogy az összes érettségi fokon lévő szellem olyan szorosan létezhessen egymás mellett, ahogy az más szinteken sehol sem fordul elő.

Ezért vonjatok itt határt a jövőben, melynek szükségszerűségét, roppant értékét bizonyára fel sem foghatjátok egészen.

Üzenetemben egyszer már utaltam erre a „Baráti csók” című előadásban. Ehhez hozzátartozik a „tegeződés” mérget hintő szokása, és vele együtt a durvaanyagúság egyik legfontosabb határának a széttörése és átlépése. Egy határnak, mely olyan támaszt nyújt nektek, melynek értékét nem vagytok képesek felbecsülni.

Így hát minden ember számára, aki a Fény felé törekszik, parancsolattá kell válnia, hogy takarékosan éljen a bizalmas „te” megszólítás felajánlásával embertársainak. A legjobb, ha teljesen mellőzi!

Utasítsátok vissza, ha majd felajánlják, olyan esetek kivételével, amikor földi életetekben komoly szövetségről van szó, tehát a házasságban! Majd évek múltán ismeritek fel, micsoda érték található a parancsolatban. Mindig elfog az iszonyat, ha hallok róla, hiszen ismerem a vészt, mely használatában rejlik. De az embernek sejtelme sincs róla. A német „Du”-val,¹ mely egy egészen különleges fogalmat testesít meg, minden lélek egy olyan kapcsolatot létesít, mely képes átnyúlni egészen a földi síron túlra!

E „te” megszólítással azonnal szálak fonódnak az egyik embertől a másikhoz, melyek egyáltalán nem ártalmatlanok. Olyan szálak, melyek alacsonyan tarthatják a szellemeket, az olyanokat is, akik képesek lennének felemelkedni. Hiszen csak ritkán fordul elő, hogy két olyan szellem köti magát a másikhoz, akik minden dologban ugyanazt az érettséget hordozzák magukban, tehát szellemileg valóban ugyanazon a szinten állnak.

És ahol nem két azonos érettségű szellem van, akik egymást kötik, ott a törvénynek megfelelően a magasabban álló lesz lehúzva, és sosem az alacsony szinten álló emelkedik felfelé! Hiszen a Teremtésben csakis a magasabban álló jöhet le az alacsonyabb szintekre, de soha egyetlen lépéssel sem juthat feljebb a szellem arról a helyről, ahol áll!

A szabad akarattal vállalt szoros kapcsolatnál, tehát két eltérően érett szellem esetében, a magasabban állónak le kell jönnie, vagy visszatartja őt a másik, kevésbé érett, és a kötelék által úgy függ rajta, mint egy súly. Nem mindenkinek van meg hozzá az ereje, hogy úgy vezesse a kevésbé érettet, hogy az felfelé, hozzá jöjjön. Ezek kivételek, melyekkel nem szabad számolni. És a maradéktalan oldozás a szabad akarattal vállalt kötelék után nem könnyű.

Ebben olyan tény rejlik, melynek iszonyatosságával a földi ember még sosem számolt! Földi léte során könnyelműen átsiklik ezeken a feneketlen mélységeken, és kivétel nélkül minden esetben akadályozva lesz, ha a törvényt megszegi! Gyakran fogva lesz tartva, ahogy a láthatatlan kúszónövények is visszatartják az úszót, ha olyan helyeken merül alá, melyeket nem ismer.

Elérkezik az idő, amikor majd megszabadultok a vésztől, mely naponta, minden órában áldozatokat követel a Földön. A tudás tesz majd szabaddá benneteket! De akkor majd másmilyenek lesznek a házasságok, a barátságok és egyéb szövetségek is, melyek bizony mind világosan magukban hordozzák a nevet „kötelék”. Így majd elülnek az összes viszályok a barátok között, eltűnnek a gyűlölködések és a félreértések, mindent a legteljesebb harmónia fog áthatni, mert az emberek be fogják tartani a máig meg nem értett törvényt.

Addig azonban csak ezzel az új földi parancsolattal lehet nektek segíteni: Legyetek óvatosak a bizalmas „te” használatával! A tanács megfogadása nagyon sok fájdalomtól véd meg benneteket! Évezredekkel megrövidítheti szellemi felemelkedéseteket! Ezt ne feledjétek, még akkor sem, ha ma még semmit sem értetek belőle. A legjobb fegyvert adom nektek ahhoz, hogy kikerüljétek a finomanyagú kúszónövényeket!

A durvaanyagúságban több parancsolatra van szükségetek, mint a finomanyagú világokban, ahol egyetlen emberi szellem sem tehet mást, mint hogy magával azonos jellegű szellemekkel érintkezik, még ha ez az azonos jelleg sok fokozatot foglal is magában, és így nagyon változatos formákat mutat.

Ha megfogadjátok e parancsolatot, meg fogtok szabadulni egy nehéz, felesleges tehertől, mellyel az emberiség egyre újra megterheli magát.

Ne vegyetek példát a túlvilágról, mely egyszerűbb törvényeknek van alávetve. Az új korszakban, mely ezerévesnek ígértetett, előbb maguknak a túlvilágiaknak is tanulniuk kell. Nem okosabbak, mint ti magatok, és ők is csak azt tudják, amit szintjükhöz mérten tudniuk szükséges. Ezért a spiritiszták kötelékét még szét kell majd szakítani ott, ahol félreértések és a buta önhittség által csak bajt okoznak, mely annyi értékes dolog oly sok téves értelmezését eredményezte, és így megtévesztette vagy visszatartotta a tömegeket attól, hogy most felismerjék és örömmel fogadják az Igazságot.

De ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, hanem fogadjátok meg tanácsomat! Ez nektek nyújt segítséget a földön, és ha figyelmesen körülnéztek, már most könnyen felismerhetitek az értékét! Egyáltalán nem kell a már meglévőt most minden ok nélkül megszüntetnetek. Ezzel nem oldotok meg semmit. Ez egy téves, egészségtelen kísérlet lenne az átalakításra! De nektek mától fogva másképpen kell cselekednetek, már nem meggondolatlanul és könnyelműen. Teljes egészében újat kell építenetek. A régi magától fog összedőlni.

És ha most azt mondom nektek:

„Az embernek soha nem kell együtt élnie olyan valakivel, akit nem tud tisztelni!”, akkor majd rendelkezni fogtok azzal földi létezésetek ideje alatt, amire szükségetek van, hogy mentesek lehessetek a karmától. Legyenek veletek ezek az alapelvek utatok során; mindenkivel, akik valóban szolgálni akarják a Grált! —

Ám ahhoz, hogy felfelé emelkedhessetek, ezen felül meg kell bennetek lennie a vágynak Isten tiszta, fényes birodalma után! Az Isten fényes birodalma utáni vágyakozás viszi a szellemet felfelé! Ezért gondoljatok mindig Istenre és az Ő akaratára! De ne csináljatok róla képet magatoknak! Az ilyennek tévesnek kellene lennie, mivel az emberi szellem nem foghatja fel Isten fogalmát. Ezért adatott meg neki a lehetőség arra, hogy felfogja Isten akaratát, melyet őszintén és alázattal kell keresnie. Ha megtalálja az akaratot, benne azután felismeri Istent! Ez az egyedüli út hozzá!

De az ember eddig még nem igyekezett, hogy helyesen megértse az isteni akaratot, hogy megtalálja Istent, hanem mindig csak az emberi akarást állította előtérbe! Ez belőle magából keletkezett, mint az emberi kívánságok és önfenntartási ösztön megtestesülése, ami nincs összhangban a teremtés őstörvényeinek önműködő, felfelé irányuló lüktetésével!

Találjátok hát meg az utat Isten igaz akaratához a Teremtésben, s benne majd felismeritek Istent!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]