A Grál-üzenet utórezgései 1

Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Tartalom


15. Szükséges kiegyenlítés

Végre itt a földön is szigorúan be kell tartani az emberiség javára, a valódi értelemben vett Isten akarta ős-teremtéstörvényt, a kiegyenlítés törvényét, amely eddig nemcsak hogy észrevétlen maradt, hanem az önelégült elvakultság még keresztényietlennek és nemtelennek is tartotta.

Az emberiség pusztán földi elképzelései szerint itt ismét igyekezett megjavítani Teremtője akaratának tökéletességét, és ehhez az önteltséghez gyorsan csillogó köpenyre is lelt. Ezt elnevezte részvétnek! Részvétnek, aminek semmi köze a szamaritánus irgalmasságához, ahogy azt egykor Jézus Krisztus tanította a példázatban.

Az irgalmasság a szellem nagysága, a részvét képmutatás!

A részvétet az ész hozta létre, mint az irgalmasság karikatúráját. A részvétben az ember tetszeleg, és önmagát csodálja, amikor kinyilvánítja, mert hagyja, hogy az agyafúrtság vezesse.

De a részvét elfogadója ezt sok esetben mint természetest megköveteli vagy elvárja, kényelmességből és irigységből, ami könnyen gyűlöletté fokozódhat.

Mindez azonban most Isten vastörvénye ellen való, mely szerint csak az adás révén lehet kapni! Ebben szükséges az örök kiegyenlítés, amely önmagában megteremti a mozgást, fenntartva ezzel az egészséget és a frissességet, és így feltételezve az állandó fejlődésben a haladást, elhozva így a felemelkedést és a valódi értelemben vett teljes harmóniát! Csak ahol az adás és a vétel egész pontosan egyensúlyban van tartva, ott jön el a béke és a boldogság! Ilyen az Isten törvénye, amely fenntartja és támogatja az egész teremtést.

Ebben minden diszharmónia e törvény megváltoztatásával a szükséges mozgás ellustulásához, bénultsághoz, hanyatláshoz, és mindennek, ami ebben a teremtésben található a zavarához vezet. És így elégedetlenséghez, betegséghez, halálhoz! Ebből ismét irigység, gyűlölet, rablás és gyilkosság, és minden ma megmutatkozó rossz támad, és növekedni fog egészen minden remény, minden törekvés összeomlásáig.

Ebben Isten akarata szerint elkerülhetetlenül változásnak kell bekövetkeznie! Egyedül az adás a vétel feltétele! Aki nem hajlandó adni, az nem is vehet, ami azt jelenti, hogy nem is szabad neki semmit ajándékozni! Az Igét sem, azt el kell nyerni! Egyébként ez egészségtelen, és soha nem hozhat áldást, bár lehet hogy földileg ez úgy tűnik; mivel ez ellenkezik Isten ős-teremtéstörvényével!

Az első pillanatban ezt szigorúnak és keménynek mutatkozik. De éppen ez az a legnagyobb segítség, amit az emberi szellem kaphat, mert ez olyan élénkségre készteti, amire feltétlenül szüksége van, mint minden teremtménynek a teremtésben. Egyedül az élénkség fejleszti törvényszerűen, támogatja és erősíti környezetét. Ehelyett azonban ezidáig sok helyen csak szellembénító lustaságot fejlesztett.

Vagyis a jövőben többé már nem lesz semmi adható, amiért ne lenne ellenérték felkínálva, legyen az akár csak a valóban tiszta öröm! Csak ebben rejlik minden emberi szellem felébresztése itt a földön, akiknek az egészségessé váláshoz és a felerősítéshez éppúgy szükségük van a helyes mozgásra, mint a durvaanyagú testnek, és mint mindennek a teremtésben! Az Isteni erő kreatív nyomásában állandó mozgás nélkül nincs semmi igazi előrehaladás, semmi örömteli felemelkedés, és semmi áldásos jóváhagyása minden létezőnek!

„Ember, teljes szépségében eléd van terítve a teremtés, de mozogj benne magad is, és szerezd meg belőle azt, amit birtokolni akarsz!”

Így dörög a hatalmas intelem a Fényből, mint a nagy nyomásban lévő mozgás törvénye. És ez a nyomás most az ítéletben fokozódni fog. Aki nem teljesen hajlandó ezt hasznos módon felhasználni saját maga és mások javára fáradhatatlan áldásos ténykedéssel, aki nem akar ezzel az erős nyomással haladni, az össze lesz általa törve, szét lesz zúzva, mint egy akadály, és mint a béke hasznavehetetlen megbontója!

Ez az állandó mozgás szükségesének törvénye kezdettől fogva megtalálható ebben a világban. De az ember a maga hiúságában ezt egészen a részvétig vitte, hogy ő mint adakozó csodálva lehessen, és a köteles hálával emberségre méltatlan rabszolgákat hozott létre.

A növekvő lustaság sokakat lebénított, szellemi nyomorékokká lettek, akik már csak irigyelhetnek a gyűlölhetnek mindenkit, aki valamit szerzett. Ember, mozogj végre magad is szellemedben és itt a földön, hogy megszerezd, amire szükséged van, és amit birtokolni szeretnél. Minden ilyen irányú engedmény számodra méreg! Bágyadttá és bénává tesz, kényelmességhez és beteges vágyakhoz, és végül a test megbetegedéséhez és szellemi hanyatláshoz vezet!

Az adás és a vétel közötti kiegyenlítésben való mozgás a jövőben Isten akarata szerint kérlelhetetlen parancsolattá lesz! Ez minden élethelyzetre érvényes!

Abban nincs semmi kiegyenlítés, ha a vagyonosoktól valamiféle rendelettel vagy törvénnyel elveszik, hogy ezzel másoknak adják! Ez túlságosan egyoldalú és egészségtelen, hiányzik belőle az élet, mert nem a teremtéstörvényben rezeg. Az államvezetésnek soha nem szabad fékeznie a magántulajdont, hanem ösztönöznie és védenie kell. Nehéz helyzetbe kerülve nem segíthet magán azzal, hogy erőszakkal belenyúl saját polgárai zsebébe, hogy idegen tulajdonnal rendelkezzen, csak hogy megkönnyítse munkáját. Hiszen az állam fő céljai közé elsősorban polgárai szabad és háborítatlan tulajdonjogának garanciája tartozik.

Szükséghelyzetben saját magukból, saját képességeikkel kell segítséget találniuk. Az államvezetésnek és az állampolgárnak soha nem szabad egybeolvadnia, mert ez két különálló dolog, ahol mindegyiknek magában egészségesnek kell maradnia, melyeknek azonban mindig teljes harmóniában egymás mellett kell állniuk, egymást kölcsönösen támogatva.

Olyanoknak kell lenniük mint a férj és a feleség egy teljesen egészséges házasságban, vagy mint amilyen a teremtés háztartásában minden lényszerű és szellemi működése!

Az állampolgároknak életmódjukkal kell a háztartáson belül gondoskodniuk a békéről, a jólétről és a felvirágzásról, az államvezetőknek ezt külső irányítással kell megtenniük a belső felvirágzás fejlesztésére, és a béke megőrzésére más országokkal és népekkel való kapcsolatokon keresztül.

Saját működésében minden résznek magának kell teljesen kifejlődnie, akkor egymást kölcsönösen nem gátolni, hanem támogatni fogják.

Ha az államvezetés saját képességeit jobbára csak kifelé fogja fejleszteni, miközben valóban képes valamit elérni, vagyis erre illetékes is, akkor ebből teljesen automatikusan létrejön az országban a béke.

Ehhez azonban szükséges, hogy az emberekben végbe menjen a szellemi átváltozás. Így, amilyenek eddig voltak, és amilyenek még ma is, soha nem valósulhat meg az ős-teremtéstörvényekben rezgő egészséges kiegyenlítés, amiben a jólét és a béke kizárólag rejlik; mivel az egész emberiség, néhány kivételtől eltekintve, még tudatlanul áll ezekkel a hajlíthatatlan törvényekkel szemben, így ezek a törvények nem működhetnek az ő érdekükben, hanem az egész teremtés ellenük szegül. De közben az emberiség a gyengébb rész, mely szükségszerűen alul marad, míg végül alá nem veti magát, mert alá kell vetnie. Addig azonban az igazi siker elérhetetlen marad.

Természetes, hogy ezután nem lehet mást elvárni, mint hogy a kiegyenlítésben minden adásért valamilyen formában ellenértéket is kell nyújtani. Azt senki nem veheti magától értetődőnek, hogy az egyik vagy másik embertársa pusztán szívességből tesz érte valamit anélkül, hogy ezért legalább jó szót adjon. Olyan szót, ami a másik számára is értékkel bír! Nem valami olyat, ami puszta formalitás.

Teremtsetek ebben rendet, emberek, és majd csak ezzel teremtetek egészséges talajt a jó felépítéshez.

Az úgynevezett tiszteletbeli hivatalok szintén a gonosztól származnak. Néhány kivételtől eltekintve ez csak burkolás és híd az alacsony becsvágyhoz, a hatalomvágyhoz, és minden igyekvéshez, ami fel akarja hívni magára a figyelmet, és elismerést akar szerezni. Nem, ez nem az igazi, és a földi társadalmi élet számára nem is értékes, mert csak egészségtelennek ad létet, és ezt mozdítja elő. De csak néhány kivétel miatt nem szabad a gonosz megannyi csalétkét kimondottan táplálni.

Itt is Isten törvényét kell alapul venni, változatlanul, anélkül hogy előre módosítva lenne az emberi kívánalmak, hiúságok illetve gyengeségek miatt, ahogy ez eddig mindig is történt.

A segítségnek az a módja, amit a földön ezidáig választottak, az nem szeretet; mert a szeretet igyekszik csak azt tenni, ami a másiknak valóban segít.

Fújjanak a friss, durva és tiszta szelek, hogy elfújják a fülledtséget és a puhányságot, nem törődve azzal, ha közben oly sok egészségtelenül elkényeztetett kezdetben erősen megfázik.

A Grál-üzenet utórezgése Abdrushintól


Tartalom

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat