A Grál-üzenet utórezgései 1

Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Tartalom


14. Az ezeréves birodalom

Mondatonként lebeg sok ember gondolatai között, akik tudnak az ígéretről, de homályosan, anélkül hogy formát öltene, mert senki sem tud róla helyes képet alkotni!

Az Ezeréves Birodalom! A bölcselkedők újra és újra nekiláttak, hogy magyarázatot adjanak a béke és az öröm nagy korszakának a megvalósítási módjáról, aminek e fogalomban rejlenie kell. De még sohasem sikerült közel kerülni az igazsághoz! Mindenki tévúton járt, mert a földi embernek túlságosan nagy szerepet tulajdonítottak benne, mint ahogyan az mindig mindennel így történik, amit az emberek gondolnak. Ezen kívül érvényben hagytak eddigi fogalmakat, rájuk építettek, és ezért ezen építmények mindegyikét már eleve helytelennek kellett tekinteni, mindegy, hogyan voltak felépítve.

S közben az ember megfeledkezett a legfőbb dologról! Nem számolt azzal a szintén megígért feltétellel, hogy az ezeréves béke birodalma előtt az Ítéletben mindennek meg kell újulnia! Ez az új birodalomhoz szükséges alap. Az eddigi talajon nem jöhet létre! Előbb minden réginek meg kell újulnia!

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a réginek kell a korábbival megegyező formájában frissen megerősödnie, hanem az „új” kifejezés a régi megváltoztatását, átalakítását teszi szükségessé!

Az ember ezt elmulasztotta fontolóra venni töprengései során, ezért sohasem tudott közelebb kerülni a helyes elképzeléshez.

Kövess engem szellemedben, hogy megérthesd; mert kezdődik az Ígéret beteljesedése!

Az, aminek előbb az Ítéletben a leginkább meg kell változnia, az maga az ember, ugyanis egyedül ő idézte elő a zűrzavart az Utóteremtésben. Tőle, téves akarásából indult ki a baj a világba.

Az eredeti szépség, tisztaság és egészség, ami mindig a Teremtés őstörvényeiben való lüktetés következménye, ezen emberiség téves akarása által fokozatosan elferdült és eltorzult. A fejlődés feltartóztathatatlan folyamatában már csak torzképek alakulhattak ki a tökéletesség felé tartó egészséges érés helyett!

Képzeljetek el egyszer egy fazekast, amint fazekaskorongjánál ül, előtte agyag, amely képlékenységében bármilyen formára alakítható. A korongot azonban nem maga a fazekas hajtja, hanem egy hajtószíj, melyet viszont egy gép ereje nem enged megállni.

Így az ujj nyomása által formálódik az agyag az állandó forgás közepette, amit a korong végez, amelyre az agyagot helyezték. Ahogyan tehát az ujj kifejti a nyomást, úgy alakul a forma, ami lehet szép, nem szép, csúnya.

Ugyanilyen módon hat az ember szelleme is ebben a világban, az Utóteremtésben. Az ember szellemként akarása által gyakorolja a vezetést, tehát a nyomást megannyi lényszerűre, akik a finom- és a durvaanyagúságot is alakítják. Egy szellem számára a lényszerűség az ujj, amely a nyomást a szellem akarása szerint fejti ki. Az agyag a finomanyagúság és a durvaanyagúság, a mozgás azonban, amely az emberi szellemtől függetlenül történik, a Teremtés őstörvényeinek önműködő mozgásai, melyek, áramlatokhoz hasonlóan, feltartóztathatatlanul a fejlődés irányába hajtják mindazt, amit az ember akarásával kialakít.

Így az emberi szellem akarása felelős sok mindenért, ami az Utóteremtésben kifejlődik; ugyanis szellemként ő fejti ki a nyomást, amely meghatározza a forma jellegét. Semmit sem akarhat anélkül, hogy egyidejűleg ne alakítana! Mindegy, hogy mi az! Ezért soha nem is bújhat ki az általa formát öltött dolgokért való felelősség alól; mert az akarása az oka mindennek, ami az Utóteremtésben létezik! Akarása, gondolkodása és cselekedete is! Minden formát ölt ennek a világnak a mechanizmusában. Hogy ezt az ember nem tudta vagy nem is akarta tudni, az rajta múlott, az ő vétke. Tudatlansága nem változtat a hatáson.

Így téves akarása, önfejűsége és önteltsége által nem csak hogy megakadályozott minden valódi felvirágzást, hanem még tönkre is tette az Utóteremtést, és ahelyett, hogy áldást hozott volna, kárt okozott!

A próféták, majd magának az Isten Fiának az intelmei nem voltak elegendőek számára, hogy megváltozzon, hogy a jó útra térjen! Nem akarta, és egyre jobban táplálta önteltségét, hogy ő a világ ura, melyben már ott rejlett szükségszerű hanyatlásának a csírája, ami önteltségével együtt nőtt, s előkészítette a katasztrófákat, melyeknek most ki kell törniük a Teremtésben lévő örök törvény szerint, amit az ember elmulasztott felismerni, mert beképzeltsége, hogy mindent ural, megakadályozta ebben.

Az eljövendő szörnyűségek oka egyedül az isteni őstörvények elferdítése, amit ezen emberi szellemek téves akarása idézett elő az Utóteremtésben! Ugyanis ez a téves akarás eredményezte minden önműködően kiható erőáramlat zűrzavarát. Pályájukat azonban nem lehet büntetlenül megváltoztatni, mert, összecsomózódva és összekuszálódva, azután erőszakkal oldódnak ki egy bizonyos időpontban. Az oldódás és a kibogozódás azokban a kihatásokban mutatkozik meg, amiket katasztrófáknak nevezünk. Mindegy, hogy ez az államszervezetben, családokban, egyes embereknél vagy egész népeknél, vagy a természeti erőkben megy végbe.

Ezáltal minden téves dolog összeomlik, önmagát ítélve az erő által, amely az áramlatokban van, melyet az emberiség önteltsége tévesen irányított, másként, mint ahogyan azt Isten akarta; ugyanis ezek az áramlatok csak áldást hozhatnak akkor, ha azon az úton járnak, melyet az őstörvények szerint meghatároztak számukra, tehát amelyeket a Teremtő rendelt el. Soha másként.

Ezért lehetett már évezredekkel ezelőtt előre látni a végkifejletet is, mert az emberek téves beállítottsága mellett másként egyáltalán nem is történhetett volna, mivel minden történés végkihatása mindig szigorúan kötődik az őstörvényekhez.

Az emberek sosem hallgattak a figyelmeztetésekre, most pedig folyamatban van az összeomlás, amely a természet törvénye szerint megy végbe. Ma a természet fejlődésének ezen a pontján állunk.

Mivel az emberi szellemek immár bebizonyították tökéletes képtelenségüket arra, hogy felismerjék feladatukat ebben a Teremtésben, ezért Isten immár erőszakkal avatkozik be, mert nem akarják teljesíteni feladatukat, amit az elhivatottak, a próféták, sőt magának az Isten Fia valamennyi figyelmeztetésének a visszautasításával és téves értelmezésével bizonyítottak be, ellenségességüket pedig a keresztre-feszítéssel pecsételték meg.

Ezért van az Ezeréves Birodalom!

Már csak erőszakkal lehet az Utóteremtésen segíteni, ahogyan az emberiségen is, amely bebizonyította, hogy szabad akaratából sohasem volt hajlandó a helyes úton járni, amelyen a Teremtésben járnia kell, hogy Isten akarata szerint éljen és áldást hozón működjön benne, olyan teremtményként, amilyen ő szellemi mivoltából adódóan valójában lehetne.

Ezért az emberiség most jogfosztottá válik az Ítéletben, egy időre meg lesz fosztva eddigi jogától, hogy az emberi akarat vezetőn, alakítón uralja ezt az Utóteremtést! Megfosztva ezer évre, hogy végre béke legyen és megvalósuljon a Fény felé való törekvés a Teremtésben lévő őstörvények szerint, melyekkel az ember eddig ellenségesen szembehelyezkedett.

A régóta áhított béke birodalmának a lehetősége és a biztosítéka tehát az emberiségnek az Utóteremtésben lévő minden eddigi jogából való megfosztását jelenti! Így áll az ember Istene előtt! Ezért most felelnie kell. Ez az értelme és szükségszerűsége Isten Ezeréves Birodalmának itt a Földön. Szomorú igazság, amely szégyenteljesebb nem is lehetne ezen emberiség számára!

Ehelyett a maga féktelen nagyzási hóbortjában büszke erre az ígéretre! Ez a kitagadás a legegyszerűbb módon fog végbemenni, mégpedig azáltal, hogy ebbe az Utóteremtésbe olyan Isten által erre a célra küldött akarat állítódik, amely minden emberi akarat felett áll! Ez a tény önmagában is elegendő ahhoz, hogy természetes módon lebéklyózza az egész emberiség jogait a Teremtésben! Ez maga Isten akarata volt, húsba-vérbe elküldve, mellyel nem állhat hatékonyan szembe az összes emberi akarat, és amely puszta léte révén uralkodó és vezető lesz a Teremtésben, mert a Teremtés őstörvényei szerint mindennek szerinte kell igazodnia, mivel valamikor csak belőle jöhetett létre, és tőle függ és függő is marad.

Ezért maga az Isten akarata van jelen a földi emberek között az ítélet során, Ő automatikusan kiváltja az ítélet gyors megoldódását, és aztán személyesen vezeti az új felépítést is olyanná, amilyennek lennie kell minden lény és az egész Teremtés javára, hogy ezen az emberiség tanuljon is a megtapasztalás által!

Így az Ezeréves Birodalom egy iskola lesz az emberiség számára, ahol meg kell tanulnia, hogyan kell ebben az Utóteremtésben élnie, gondolkodnia és cselekednie, hogy a rá háruló feladatot helyesen teljesítse, és ezáltal boldog legyen!

E célból most ezer évre megköttetik az emberiség akarata, mint uralkodó az Utóteremtésben, miután az Ítéletben meg lett semmisítve mindaz, amit helytelenül vetett el és tévesen vezetett!

Az ezer év alatt egyedül Isten akarata fog uralkodni, amelyhez minden emberi szellemnek igazodnia kell, mihelyt képes volt helytállni az Ítéletben!

Ám Isten akarata nem marad egyedül a földön, húsban-vérben ezer évig, hanem a felépítés befejezése után felmegy a Grál várba. Ennek az ezer évnek a folyamán az Ő helyén mindig az Ő akaratának egy hordozója fog uralkodni a földön, aki közvetlen kapcsolatban lesz vele. Ez mindig egy ősteremtett, tiszta szellemi, aki már jellegével, tudásával és hatalmával messze meghaladja eme Utóteremtés emberi szellemeit, akik valamennyien csak a kifejlődöttekhez tartoznak. Ő minden esetben a Szent Grál lovagja a várból, ahol előre fel van készítve, hogy Imanuel - Isten akarata - kardjának hordozója legyen.

Őt mindig a kard hordozójának fogják nevezik, mert az ő feladata az, hogy beteljesedjék Imanuel Igéje, az az Ige, melyet szellemileg kardnak neveznek. Ő fog majd uralkodni a földön Ura nevében. És minden új uralkodó a földön az Ezeréves Birodalom során mindig csak egy ősteremtett lesz, aki a Grálból küldetett el. Kivétel nélkül. Ez biztosítja a garanciát arra, hogy ez az Isten által kiszabott idő olyan is marad, mint amilyennek Isten akarta szerint lennie kell.

Az ezer éve eltelte után semmiféle új ősteremtett nem lesz küldve, és ezzel aztán visszakerül az emberiséghez a vezetés joga az Utóteremtésben. Ezen idő alatt az embereknek meg kell tanulniuk, hogy egész pontosan a Teremtés őstörvényeihez igazodjanak, hogy az Utóteremtésben, melyhez tartoznak és tartozni fognak, végre áldásosan működjenek, és megtalálják benne a maguk igazi boldogságát.

Ha azonban az emberiség azután még egyszer csődöt mond, mint eddig, akkor a teljes megsemmisítéssel kell számolnia!

Ilyen az Ezeréves Birodalom és ez a célja! Az emberiség önteltségében és saját fontosságának tudatában ezt teljesen másként képzelte el. Ám meg kell majd tanulnia, és át kell élnie, hogy milyen valójában!

Ebben is csupán Isten kegyelme rejlik, hogy segítsen azoknak, akiket valóban tiszta szándék vezérel! Máskülönben veszve lennének az elvetettekkel együtt! Mert az ítélet után többé már nem létezhet senki, aki nem rezeg helyesen a Teremtés őstörvényeiben, vagyis aki nem él az Isten akarata szerint!

A Grál-üzenet utórezgése Abdrushintól


Tartalom

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat