A Grál-üzenet utórezgései 1
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
5. Önkéntes vértanúk, vallási fanatikusok
Visszataszítóak azok az emberek, akik önként szenvedést és nélkülözést rónak ki magukra, hogy kedvesek legyenek Isten előtt! Egyikük sem jut el soha a Mennyek Országába!
Ahelyett, hogy azzal fejeznék ki hálájukat létezésükért, hogy örömüket lelik a szép Teremtésben, a legbűnösebb módon kínozzák és sanyargatják az esetek többségében még egészséges testüket, vagy szándékosan vállalt nélkülözésekkel és lemondásokkal csak azért károsítják magukat, hogy... az emberek vagy önmaguk előtt nagynak tűnjenek, és megelégedettséget, emelkedettséget érezhessenek abban a csalóka hitben, hogy valami egészen különlegeset tesznek.
A valóságban mindez csak a legalacsonyabb szintű hatalmas önteltség romlott, visszataszító vadhajtása! Vágy, hogy minden áron számítsanak valakinek! Majdnem mindig olyan személyekről van szó, akik meg vannak győződve arról, hogy másképpen sosem tudnának érvényesülni. Akik tehát egészen pontosan érzik, hogy képtelenek valami nagyot nyújtani, és így kitűnni. Ezek azok, akik meg vannak győződve saját jelentéktelenségükről.
Önmagukat ámítva alázatnak vélik jelentéktelenségükről való meggyőződésüket! De nem az; hiszen feltűnés utáni vágyuk ezt azonnal leleplezi. Csak az öntetszelgés és a hiúság készteti őket ilyen visszataszító dolgokra. Az ilyenek nem Istennek engedelmes vagy alázatos szolgái, nem szabad őket szenteknek tekinteni, csupán könnyelmű bűnösöknek! Olyanoknak, akik bűnükért még csodálatot is várnak, azért pedig, hogy restek dolgozni, jutalmat!
Ha többen közülük egyáltalán nem ébrednek e nagy bűn tudatára, mivel saját „magasztalásukat” nem akarják bűnként elfogadni, ez mit sem változtat a tényen, mely kihatásában mindig csupán az marad, ami valójában, és nem az, aminek azt az ember magával és másokkal el akarja hitetni.
Az ilyen emberek Isten előtt csupán bűnösök, mert könnyelmű vagy önfejű viselkedésükkel ellenszegülnek Isten Teremtésben működő őstörvényeinek, mivel a reájuk bízott testet nem úgy táplálják, nem úgy ápolják, hogy az erő kibontakozhasson testükben, mely képessé teszi őket arra, hogy szellemüknek erős talajt teremtsenek a Földön, egészséges és életerős eszközt a védekezésre és befogadásra, hogy az a szellemnek mint pajzs és kard erőteljesen tudjon szolgálni.
Az csupán az agy betegségének a következménye, ha az ember szembe akar szegülni a természettörvényekkel, hogy így emelkedjék ki, így tűnjék fel; hiszen egy egészséges ember soha nem fogja azt gondolni, hogy anélkül, hogy magának kárt okozna, a Teremtés őstörvényeiben rejlő isteni akaratot akár egy hajszálnyira is el tudja hajlítani, vagy tökéletesebbé tudja tenni.
Mily balga, gyerekesen szeszélyes, mily nevetséges, ha az ember életét egy odvas fában tölti, vagy hagyja, hogy valamely testrésze teljesen megmerevedjen, önmagát kínozza vagy beszennyezi!
Az ember igyekezhet, ahogy csak akar, hogy erre magyarázatot találjon, létjogosultságát alátámassza, vagy akár csak értelmet adjon neki, ez a reá bízott test elleni, és így Isten akarata ellen elkövetett bűntett, és az is marad!
Hozzájuk tartozik a hiúság és a divat számtalan mártírja is!
Ne tiszteljétek többé az ilyen embereket! Majd meglátjátok, milyen gyorsan megváltoznak, mennyire kevéssé gyökerezik mélyen meggyőződésük.
A fanatikust tönkreteszi makacssága! Nincs értelme sajnálni; hiszen az ilyen emberi szellem sohasem lesz képes értéket felmutatni.
És ahogy ezrek vétkeznek így súlyosan saját földi testük ellen, és ezáltal bűnös módon szembeszegülnek Isten akaratával, éppúgy vétkeznek ezrek saját lelkük ellen!
Hatalmas például azon emberek serege, akik állandóan abban a saját maguk alkotta kényszerképzetben élnek, hogy a világban mellőzöttek. Megfosztották őket boldogságuktól, embertársaik elhanyagolják őket és így tovább. Eközben éppen ők állítanak teljesen jogtalan követeléseket embertársaikkal szemben, irigységgel telve bomlasztóan hatnak környezetükre, és ezáltal csak bűnt bűnre halmozva nehéz terheket vesznek magukra. Ők azok a kártevők, melyeknek el kell tapostatniuk az Ítéletben, hogy az emberek között végre zavartalan béke, öröm, boldogság lakozhassék.
Ezek az emberek azonban szeszélyeikkel nem csupán embertársaikat kínozzák, hanem úgy sebzik meg saját lelki testüket, ahogy a vallásos fanatikusok károsítják durvaanyagú testüket. Ezzel kiváltképp vétenek az isteni törvény ellen, amikor kíméletlenül megsebzik az összes szükséges szellemükre bízott burkot, melynek következtében a szellem nem képes a burkokat egészséges frissességükben és erejük teljében használni.
Messzire nyúlnak a földi vagy lelki testében kárt okozó ember cselekedeteinek következményei! Akadályozni fogják szellemét, kárt okoznak halasztást nem tűrő, szükséges fejlődésében, és akár az örök bomlásba, a kárhozatba taszíthatják. Mégis, amikor zuhanni fognak, még mindig abban a tévhitben lesznek, hogy igazságtalanul szenvednek!
Alapjában véve azonban csak megvetésre méltó teremtmények, érdemtelenek arra, hogy örülhessenek!
Ezért ne törődjetek velük, és kerüljétek őket; hiszen egyetlen jó szót sem érdemelnek!
