A Grál-üzenet utórezgései 1
Abdrushintól
1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
3. A feltámadás reggele
A feltámadás reggele! Micsoda varázs árad ezekből a szavakból, milyen különös rezgésbe hoz minden lelket! A szellem közben a napot látja a virágzó rétek fölött, patakcsobogást, távoli harangzúgást hall, és mindenütt nyugalmat és békét érez. Az egész természet szabad, örömteli fellélegzését! — —
A feltámadás reggelének azokra az emberi lelkekre kell virradnia, akik most méltóvá lettek, hogy átéljék Isten országát itt a földön. A többi lélek marad a sötétségben, ami még ma is körülveszi a földet, aztán a sötétséggel együtt elkerülhetetlenül a bomlásba vezető pályára vettetnek, ahonnan nincs menekülés, a szellemi halálba!
A finomanyagú égen már pirkad a hajnal annak jeléül, hogy az a nap most közeledik!
Ébredjetek fel, ti emberi lelkek, akik helyes módon vártok a megváltásra! Már csak kevés idő marad az óráig, melynek felvértezve kell találnia benneteket. Nehogy az utolsó pillanat még alva találjon titeket!
Szörnyű a sötétség, ami finomanyagúlag körülveszi a földet. Nincs olyan emberi lélek, aki ezt még most képes lenne áttörni. — — —
Ha az Isteni Igazság vakító villáma nem törte volna szét erőszakkal a fülledt szellemi éjszakát, a kezdettől egészen az univerzum mélységeiig, akkor az elalvóban lévő emberi szellem ebben az Utóteremtésben elveszett lenne.
Mert az elhivatottak által elhozott minden bölcsességet, ami arra volt szánva, hogy lehetővé tegye a földi emberek számára a szellem felemelkedését a fényes magasságokba, ezeknek az elhivatottaknak a követői eddig szinte mindig főleg földi célokra használták! Nem maradt olyan, mint amilyennek elhozatott, szabad és természetes, minden ember javát szolgáló, hanem a képzett emberi agyafúrtság által itt-ott meg lett köszörülve, míg végül az eredeti egyszerű formájából semmi sem maradt.
Ezzel az öntelt újítók betetőzték a pusztítás hiábavaló művét, melybe emberi lelkek milliói keveredtek bele.
Mindenből üzlet lett, amiből nemsokára hatalomvágy támadt. Az ész irányítása alatt, ami Lucifer szüleményeként olyan jól bevált, mindannak ami az igazi bölcsességből születhetett volna csak a karikatúrái jöttek létre. Ezt aztán ügyesen kihasználta a sötétség, hogy a gyanútlan áldozatok vakon a karjaiba essenek, szellemi lustaságukban tévesen azt hívén, hogy a Fény felé igyekeznek.
Aztán nem volt ez másként az Isten Fia által földre hozott fényes Igazsággal sem, melynek így végre utat kellett törnie az emberek számára az Isten országába való szükséges felemelkedéshez, hogy végérvényesen megszabadítsa őket a sötétség hálójából, mely az eddigi bölcsesség elferdítéseiből fonatott meg.
Krisztus elvárta minden egyén szellemi mozgékonyságát a számukra elhozott ismeretben, és ezzel a Magasságos tettel való dicsőítését!
Az embernek mindent tudnia kellett, amit a teremtés magában rejt, hogy megismerje a benne működő, Isten akaratát hordozó alaptörvényeket; mert az ember csak ennek a tudásnak a segítségével alkalmazkodhat hozzájuk úgy, ahogy ezt az Isten megköveteli. Ha e törvények szerint él, akkor maga körül mindent örömmel gyámolíthat, ami a visszahatásban ő nála is felemelkedéshez és olyan érettséghez vezet, amilyet emberként Isten akarata szerint elérhet, és el is kell érnie, ha „helyt akar állni”. „Helytállni” az Isten előtt azonban azt jelenti, hogy nem kell a bomlásba zuhannia.
Isten minden törvénye csak azt a célt szolgálja, hogy felépítéshez vezessen és buzdítson! Krisztus által az egész emberiség lehetőséget kapott, hogy végre szellemileg felszabaduljon. — —
De egyházak jöttek létre, és ezek igyekeztek az Úr Igéjét a kolostorok falai mögött felbomlasztani, részben el is rejteni, csak azt tették közzé belőle, amit aztán saját magyarázataikkal úgy értelmeztek, hogy az megfeleljen saját céljaiknak és elképzeléseiknek.
Így az egyes emberektől az Isten által számukra elküldött áldás legnagyobb részt ismét elvetetett, és ezzel elérték, hogy az emberek nem lettek szellemileg eléggé élénkek és szabadok. Vagyis épp annak az ellenkezője történt, amit Krisztus akart!
Az egyházak követőket, gazdagságot és hatalmat kerestek. Ezért senki sem tudhatta, hogy ő maga, az egyház segítsége nélkül megtalálhatja Isten országát! Az embernek nem volt szabad arra a gondolatra jutnia, hogy Istennek nincs szüksége az egyházra, mint közvetítőre közte és a teremtményei között, akiket ugye az egyház nélkül is teremtett.
És ez sikerült. Az egyház saját szándékaival lassan, de biztosan beékelődött az ember és az Isten közé, és ezzel elválasztotta az Istent az emberben lévő Fény utáni vágytól! A követők számának növelése érdekében a kényelmet kínálta fel csaliként a lusta emberi szellemeknek! Ez egészen odáig ment, hogy a templomokban pénzért ilyen vagy olyan célból imádkozások tarthatók. A fizetséggel az egyház megvonja az imádkozás fáradságát, és ezzel leértékeli magát az imádságot is, az egyetlen dolgot, amivel az emberi szellem az ő Istenéhez közelíthet. És mégsem tűnt fel senkinek az ilyen lehetetlenségek értelmetlensége és megalázó mivolta. Ez olyan kényelmes volt, és közben a „hívők” száma növekedett.
Minél jobban növekedett az egyház, úgy vált egyre ádázabbá, és végül részben hagyta a maszkot is leesni. Isten minden törvénye ellen szegülve, aláásott mindent, ami nem akart hozzá csatlakozni, gyalázott, rágalmazott, sőt gyilkolt is, ahol ez nem ment másként. Eleinte titokban, de földi hatalmának növekedésével nyilvánosan is. Attól sem idegenkedett, hogy közben Isten nevét pajzsként maga előtt tartsa.
Itt senki sem beszélhet tévedésről, az ilyen tevékenység igencsak egyértelműen magán viseli a legalacsonyabb sötétség pecsétjét! Ez a legélesebb ellentétben áll azzal, amit Jézus Krisztus tanított! Ezek így ellenséges csapások voltak, melyek minden Ő általa kijelentett szóra mérettek. Nincs semmi az egész földön, ami jobban szembe mert volna szállni Krisztussal és az Ő Igéjével, mint az egyháziasság a kezdetektől fogva!
Azonban semmi más nem lehetett egyúttal olyan veszélyes is! Éppen azért volt ez a hatás oly szörnyű az emberiségre, mert látszólag Istent akarta szolgálni! Lucifernek nem lehetett volna jobb segítője Isten ellenes munkájában. A földi észre ható ügyes befolyásával itt a legnagyobb győzelmet aratta! Létre hozta mindennek, aminek mint Isten által valóban akartnak létre kellett jönnie, a megtévesztő hamisítványát! A valódiság színlelése sikerrel járt. A legértékesebb dolgot, aminek Istenhez kellett vezetnie, hagyta épp az ellenkezőjévé változni azok által, akik Isten szolgáinak adták ki, és nagyon gyakran bizonyára annak is tekintették magukat, hagyta hogy ez az emberek számára akadály legyen, aminek gátolnia kellett őket, hogy örömmel haladjanak az áhított Fény felé! Merész sakkhúzás, párját ritkító. —
És így rátelepedett a Földre a sötétség, és a lelkek számára a legmélyebb éjszakává lett! — —
Most azonban vége vettetett ennek a gonosznak! Hirtelen mindenki fel lesz riasztva téveszméiből! Kevesen az üdvösségre, sokan a pusztulásra! Eljött az elszámolás a Golgotáért! De teljesen más értelemben, mint ahogy az emberek eddig képzelték! —
Mint ahogy a fülledt nyári éjjelen előjönnek a földből a gombák, úgy támadnak most hamis próféták a tömegből, ahogy megígéretett, hogy ő rajtuk teljesedjék be az Ige, és hogy ítéltessenek; mert a világot meg kell tisztítani tőlük!
Ám te, kis csapat, hagyd őket harsogni és tombolni! Hiszen a tavaszi reggel előtt erős viharoknak kell dúlniuk! Vesszenek az emberek milliói, ez így van rendjén, és a Magasságos rendíthetetlen akarata szerint! Mindenki azt kapja majd, amit megérdemelt! A képmutatásnak, az emberi tudás tévhitének, és minden csábításnak már véget kell vetni.
Nemsokára ismét elhangzik a súlyos szó: „Elvégeztetett!”, és ujjongva bezengi a világokat!
Aztán eljön a feltámadás reggele, és a ragyogó nap elhozza számotokra az új napot! Az Isten és az Úr odaajándékozza az ő teremtményeinek, akik meghajolnak az Ő akarata előtt, az új kort!
Hálaképpen minden lelket egy nagy, szabad fellélegzés fog áthatni, és imaként fog felszállni a Magasságos trónjához. Mint egy ünnepélyes ígéret úgy szolgálni Őt, ahogy azt Ő akarja! Ezt adja meg az Isten!
