Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


Negyedik parancsolat
Tisztelj atyát és anyát!

Ezt a parancsolatot adta Isten az emberiségnek Mózes által. A parancsolat azonban kimondhatatlan lelki tusákat váltott ki. Mennyi gyermek, mennyi felnőtt küszködött keservesen, nehogy éppen e parancsolat ellen vétkezzen a legdurvább módon. Hogyan tudja egy gyermek az olyan apát tisztelni, aki korhellyé zülleszti magát, vagy az olyan anyát, aki szeszélyeskedésével, fékezhetetlen temperamentumával, az önfegyelem hiányával, s még oly sok mással súlyosan megkeseríti az apának és az egész háznak az életét, és teljesen lehetetlenné teszi a nyugodt légkör létrejöttét! Vajon tisztelheti-e egy gyermek szüleit, amikor azt hallja, hogy csúnyán sértegeti egyik a másikat, megcsalják, sőt verik egymást? Oly sok házassági jelenet tette e parancsolatot a gyermekek számára gyakran szenvedéssé, betartását pedig lehetetlenné. Elvégre mégis csak képmutatás lenne, ha egy gyermek azt akarná állítani, hogy anyját még tiszteli, mikor az az idegenekkel sokkal barátságosabban viselkedik, mint saját férjével, a gyermek apjával. Mikor a gyermek észreveszi anyja felületesség iránti hajlamát, s látja, hogy a legnevetségesebb hiúságból akármilyen divathóbort magatehetetlen rabszolgájává süllyed le, melyet oly gyakran már nem lehet összeegyeztetni a komoly, magasztos anyaság fogalmával, s amely minden szépségétől és fennköltségétől megfosztja az anyai méltóságot..., akkor miben találjon még egy gyermek szabad akaratából tiszteletet az anya iránt? Mi minden rejlik már ebben az egy szóban is: „Anya”! És mi mindent megkövetel. Annak a gyermeknek, aki még nincs megmérgezve, bensőjében akaratlanul is meg kell éreznie, hogy egy érett, komoly szellemű ember soha nem tudja rávenni magát arra, hogy csupán a divat miatt felfedje durvaanyagú testét. Hogyan maradhat ezután az anya gyermeke számára szent! A természetes tisztelet gyorsan a megszokott kötelesség üres formájává süllyed, vagy a neveltetéstől függően magától értetődő társasági udvariassággá, tehát képmutatássá, amelyből hiányzik a lélek minden magasba ívelése. Éppen a magasba lendülés az, amely az élet melegét rejti magában! Ez nélkülözhetetlen a gyermek számára, amely majd egykor, ha felnő és kilép az életbe, biztos pajzsként kíséri és védelmezi minden kísértéssel szemben, s erős benső mentsvára lesz, bármilyen kétely is törjön rá. Egészen idős koráig! Az „anya” vagy az „apa” szónak mindenkor egy forró, bensőséges érzést kellene ébresztenie, melyből a kép teljes tisztaságában méltóságteljesen lép a lélek elé, intőn vagy helyeslőn, az egész földi lét vezércsillagaként!

S bizony micsoda kincstől van megfosztva minden gyermek, ha apját vagy anyját nem tudja teljes lelkéből tisztelni!

E lelki gyötrelmek indítóoka azonban ismét csak a parancsolat helytelen emberi felfogása. Téves volt az eddigi nézet, amely behatárolta a parancsolat értelmét, és egyoldalúvá tette, holott pedig semmi sem lehet egyoldalú, amit Isten küldött. Ám még ennél is helytelenebb volt, hogy az ember eltorzította azáltal, hogy emberi felfogása szerint ki kellett igazítania, s egy toldalékkal még konkrétabbá alakította: „Tiszteld a te atyádat és a te anyádat!” Így vált személyessé. Ennek tévedésekhez kellett vezetnie; hiszen a parancsolat helyes formájában csak így hangzik: „Tisztelj atyát és anyát!”

Ez tehát nem egyes, meghatározott személyeket jelent, akik jellegét sem előre megállapítani, sem előre látni nem lehet. Ilyen fonákság sohasem fordul elő az isteni törvényekben. Isten semmiképpen sem kéri azt, hogy az ember valami olyat tiszteljen, ami nem érdemel feltétlenül tiszteletet!

Ezzel szemben e parancsolat a személyek helyett az apaság és az anyaság fogalmát öleli fel. Elsősorban tehát nem a gyermekekhez, hanem magukhoz a szülőkhöz szól, és tőlük követeli meg az apaság és az anyaság tiszteletben tartását! A parancsolat a szülőkre annak feltétlen kötelességét rója, hogy mindig teljesen tudatában legyenek magasztos feladatuknak, s ezáltal szem előtt tartsák a benne rejlő felelősséget is.

A túlvilágon és a Fényben nem szavakban, hanem fogalmakban élnek.

Ezért a szóbeli visszaadásnál könnyen előfordul e fogalmak leszűkítése, miként az ebben az esetben is látható. De jaj azoknak, akik e parancsolattal nem törődtek, és nem igyekeztek, hogy helyesen megismerjék. Nem számít mentségnek, hogy eddig oly gyakran csak helytelenül értelmezték, és rosszul érezték. A parancsolat be nem tartásának következményei már a nemzéskor és a lélek testbe történő belépésekor megmutatkoztak. Teljesen más lenne az élet a Földön, ha e lényegbevágó parancsolatot az emberek megértették és teljesítették volna. Egészen más lelkek inkarnálódhattak volna, akik által nem lett volna lehetséges az erényesség és az erkölcs oly mértékű hanyatlása, mint ami ma tapasztalható! Nézzétek az öldökléseket, nézzétek az erkölcstelen táncokat, nézzétek az orgiákat, melyeket manapság mindenki csak fokozni akar. Mintegy a Sötétség fülledt áramlatai diadalmenetének megkoronázásaként. S nézzétek az értetlen közömbösséget, mellyel az ember a hanyatlást, mint valami helyénvalót vagy mindig is létezőt elfogadja, sőt támogatja.

Hol van az az ember, aki arra törekszik, hogy helyesen megismerje Isten akaratát, aki önmagát a magasba lendítvén igyekszik megérteni a végtelen nagyságot, ahelyett hogy e hatalmas akaratot önfejűen újra és újra csak földi agyának szegényes korlátoltságába préselné, melyet az ész szentélyévé tett. Tekintetét ezáltal saját maga szegezi a földre, akár egy rabszolga, aki láncokban jár, ahelyett hogy örömteli ragyogással nyitottan emelné föl azt, hogy találkozzon a felismerés sugarával.

Hát nem látjátok, mily szegényesnek mutatkoztok a Fényből érkező valamennyi dolog megértésében! Legyenek ezek parancsolatok, ígéretek, Krisztus üzenete, vagy akár az egész Teremtés! Semmit sem akartok látni, semmit sem akartok felismerni! Egyáltalán nem igyekeztek azon lenni, hogy valamit valóban megértsetek! Nem úgy fogadjátok, ahogyan az van, hanem görcsösen azon fáradoztok, hogy folyton-folyvást mindent olyan alacsonyrendű nézetekké alakítsatok át, amelyeknek évezredek óta átadjátok magatokat. Szabadítsátok hát meg végre magatokat e hagyományoktól. Hiszen az erő a rendelkezésetekre áll hozzá. Bármely pillanatban. És anélkül, hogy áldozatot kellene hoznotok érte. De egyetlen lendülettel, akaratotok egyetlen tettével kell e hagyományokat elvetnetek magatoktól! Anélkül, hogy visszasírva bármit is megtartanátok. Mihelyt arra törekedtek, hogy átmenetet találjatok, soha nem szabadultok meg az eddigiektől, mert az szívósan egyre csak visszahúz benneteket. Csupán akkor lehet könnyű számotokra, ha egyetlen vágással megszabadultok minden régitől, s így a régi terhe nélkül léptek az új elé. Csak ezután tárul majd ki a kapu, különben zárva marad. Ehhez csupán valóban komoly akaratra van szükség. Ez a pillanat műve. Pontosan úgy, mint az alvásból való ébredés. Ha azonnal nem keltek ki az ágyból, újra fáradtak lesztek, s az új nap teendőinek szóló öröm lelohad, ha el nem vész teljesen.

Tisztelj atyát és anyát! Immár ezt tegyétek szent parancsolattá. Tegyétek az apaságot és az anyaságot tiszteletre méltóvá! Hiszen ki tudja ma már, mily hatalmas méltóság rejlik benne. S micsoda hatalom az emberiség megnemesítéséhez! Ezzel kellene az embereknek végre tisztában lenniük, akik e Földön összekötik az életüket, mert ekkor majd minden házasság valóban házasság lesz, amely a szellemiségben rögzül! S Isten törvényei szerint így lesz minden apa és anya tiszteletre méltó!

A gyermekek számára azonban szüleik által válik szentté és élővé a parancsolat. Egyáltalán nem tehetnek majd mást, mint hogy atyjukat és anyjukat szívből tiszteljék, mindegy, hogy maguk a gyermekek milyen természetűek. Már a szülők jellegének ténye erre fogja őket kényszeríteni. És akkor jaj azoknak a gyermekeknek, akik a parancsolatot nem teljesítik maradéktalanul. Súlyos karma nehezedne rájuk; hiszen az ok teljes mértékben adott hozzá. A parancsolat betartása azonban visszahatásban hamar természetessé, örömmé, szükségletté válik! Ezért menjetek, és komolyabban figyeljetek Isten parancsolataira, mint eddig! Vagyis tartsátok be, és teljesítsétek azokat! Hogy boldogok legyetek! —

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat