Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


51. Szellem

A „szellem” szót gyakran használják anélkül, hogy tudnák, mi is valójában a szellem. Vannak, akik egyszerűen az ember benső életét nevezik szellemnek, mások a lelket és a szellemet egyazon dolognak gondolják. Gyakran esik szó szellemiekben gazdag emberekről, amin nem mást értenek, mint agyi tevékenységet. Sziporkázó szellemességről és még sok minden másról beszélnek. Ám senki sem hajlandó egyszer helyesen megmagyarázni, hogy mi a szellem. A legmagasabb, amit az ember eddig a szellemen értett, a következő kifejezésben található: „Az Isten szellem!” Ebből van minden levezetve. Ezen állítás segítségével próbálták magát Istent is megérteni, és magyarázatot találni rá benne.

De éppen ez az, aminek el kellett kanyarodnia a valóságtól, és ezért tévedéseket maga után vonnia; hiszen téves egyszerűen azt mondani: Isten szellem.

Isten isteni, és nem szellemi! Már ebben benne van a magyarázat. Az embernek sohasem szabad szellemnek neveznie azt, ami isteni. Csak a szellem lehet szellemi. A korábbi nézet hibája azzal magyarázható, hogy az ember a szellemiségből származik, ezért gondolkodásában nem is képes a szellemiségen túlra hatolni, így mindent, ami szellemi, a legmagasabbnak tart. Ezért természetes, hogy ennek legtisztább és legtökéletesebb részét az ember az egész Teremtés eredetének szeretné tekinteni, tehát Istennek. Így feltételezhető, hogy a téves fogalom nem csupán abból a szükségletből származott, hogy az ember ugyan minden tekintetben tökéletesnek, de saját jellege szerint képzelje el Istenét, hogy szorosabban összekötve érezze magát vele, hanem főként az az oka, hogy az ember képtelen felfogni Isten valóságos magasztosságát.

Isten isteni, csak az Ő akarata szellem. És ebből az eleven akaratból keletkezett a hozzá legközelebb fekvő szellemi környezet, a Paradicsom minden lakójával együtt. Ebből a Paradicsomból, vagyis a formává lett isteni akaratból érkezett szellemi magként az ember, hogy mint Isten akaratának egy porszeme megkezdje vándorlását a további Teremtésben. Az ember a valóságban tehát Isten akaratának hordozója, vagyis a szellem hordozója az egész anyagi teremtésben. Ennek okán cselekedeteiben kötődik Isten tiszta ősakaratához, és vállalnia kell a teljes felelősséget, ha megengedi, hogy az anyagi világ külső befolyása tisztátalanul elfojtsa, és idővel esetleg teljesen be is temesse.

Ez a kincs vagy a talentum, melynek kamatot és kamatos kamatot kellett kezében hoznia. A téves feltevésből, hogy Isten maga szellem – tehát ugyanolyan a jellege, mint magának az embernek az eredete –, világosan kitűnik, hogy az ember sohasem tudott helyes képet alkotni az Istenségről. Az Istenséget nem szabad csupán saját legtökéletesebb mivoltaként elképzelnie, hanem azon messze túl kell lépnie, s felfelé, egy olyan jelleg irányába kell mennie, mely mindig is felfoghatatlan marad számára, mert saját szellemi jellegében sohasem lesz képes azt megérteni.

A Szellem tehát Isten akarata, az egész Teremtés életelixírje, melynek teljes egészében át kell azt járnia, hogy fenn tudjon maradni. Az ember e Szellem részleges hordozója, melynek azzal, hogy öntudatra ébred, hozzá kell járulnia az egész Teremtés felemeléséhez és további fejlődéséhez. Ehhez viszont hozzátartozik, hogy megtanulja a természeti erőket helyesen alkalmazni, és általános előmozdításra használni.

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat