Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


23. Erkölcsösség

Mintha egy sötét viharfelhő tornyosulna az emberiség felett. A légkör fülledt. Nehézkesen, szorongató nyomás alatt dolgozik az emberek intuitív képessége. Csupán az idegszálak vannak a legvégsőkig feszítve, melyek a test érzékeire és ösztöneire hatnak. Mesterségesen ingerelve a helytelen nevelés, a helytelen beállítottság tévedése révén, valamint önámítás által. A mai ember e tekintetben nem normális, mert beteges, tízszeresére duzzasztott szexuális ösztönt hordoz magában, melynek százféle formában és módon egy olyan kultuszt igyekszik kiépíteni, aminek az egész emberiség pusztulásává kell válnia.

Ragályosan, fertőzően, mint a pestis lehelete, úgy hat mindez idővel azokra is, akik elkeseredetten próbálnak még egy eszményhez ragaszkodni, amely a tudatalattijuk rejtett zugaiban lebeg. Jóllehet vágyakozva nyújtják felé kezüket, ám sóhajtva, reményvesztetten, kétségbeesetten újra és újra le is engedik, ha tekintetük a környezetükre irányul. Nyomasztó tehetetlenség közepette iszonyattal nézik, mily szédítő gyorsasággal válik zavarossá az erkölcsösség és az erkölcstelenség tiszta meglátása, hogyan vész el az ítélőképesség, és hogyan változik meg e fogalmakról az emberek felfogása oly módon, hogy az ember sok dolgot, ami röviddel azelőtt még undort és megvetést váltott volna ki, nagyon gyorsan teljesen természetesnek fogad el, és még csak meg sem ütközik rajta. A pohár azonban hamarosan csordultig telik. Félelmetes ébredésnek kell következnie!

Néha már most is mintha hirtelen riadtan összerezzennének ezek az érzékileg felkorbácsolt tömegek, teljesen gépiesen, öntudatlanul. Bizonytalanság lesz úrrá egy-egy pillanatra megannyi szíven; azonban ébredésre, méltatlan viselkedésük tiszta megérzésére mégsem kerül sor. Erre megkétszerezett buzgalommal igyekeznek ilyen „gyengeségektől” vagy elavult nézetek „utolsó koloncaitól” megszabadulni, vagy akár túlharsogni őket. Haladás kell minden áron. Haladni azonban két irányba lehet. Felfelé vagy lefelé. Ahogyan az ember választ. S ahogyan a dolgok most állnak, félelmetes gyorsasággal halad minden lefelé. A becsapódásnak szét kell zúznia az ily módon lefelé száguldókat, ha üt az óra, mert kemény ellenállásba ütköznek majd.

Ebben a fülledt légkörben egyre sűrűbben, vészterhesebben torlódnak a viharfelhők. Már bármelyik pillanatban várható az első villámfény, amely keresztülhasítja és bevilágítja a sötétséget, s amely a legrejtettebb zugot is oly kérlelhetetlenséggel és erővel ragyogja be, ami a szabadulást rejti magában mindazok számára, akik a Fény és a világosság felé törekszenek, de pusztulást hoz azoknak, akikben a Fény után semmilyen vágy nem él. Minél több ideje van e felhőnek arra, hogy sűrűsödve fokozza sötétségét és súlyát, annál vakítóbb és ijesztőbb lesz a villám is, amit a felhő előidéz. Szertefoszlik a lágy, bágyasztó levegő, amely tunyasága redőiben lopakodó kéjvágyat rejt; mert az első villámfényt természetszerűleg egy frissebb, hűvösebb légáramlat fogja követni, amely új életet hoz. Hirtelen a Fény hűvös tisztaságában a rémült emberiség tekintete előtt fog állni a sötét képzelet minden torzszüleménye, megfosztva álszent hamisságától. Akár egy hatalmas mennydörgés robaja, úgy fog hatni a lelkekre az ébredés, hogy a zavarossá nem vált Igazság élő forrásvize zúgva áraszthassa el az így fellazult talajt. A szabadság hajnala köszönt reánk. Szabadulás a már évezredek óta létező, s most virága teljében burjánzó erkölcstelenség igézete alól.

Nézzetek körül! Figyeljétek meg az olvasmányokat, a táncokat, az öltözködést! A mai kor sokkal inkább, mint bármikor valaha, mindent megtesz azért, hogy a két nem közötti összes korlát lerombolásával módszeresen zavarossá tegye az intuitív képesség tisztaságát, e zavarosságban eltorzítsa, és megtévesztő álarcokkal fedje el, végül pedig e képesség tisztaságát, ha valamilyen módon lehetséges, el is fojtsa. Felmerülő aggályaikat hangzatos beszédekkel némítják el az emberek, melyek azonban szigorúan vizsgálva csupán a belül vibráló nemi ösztönből erednek, hogy ügyesen vagy ügyetlenül, leplezve vagy leplezetlenül mindig új tápot adjanak a számtalan alakot öltő vágynak.

A szabad, önálló emberiség nyitányáról beszélnek, a belső megszilárdulás fejlődéséről, testkultúráról, a meztelenség szépségéről, megnemesedett sportról, nevelésről, hogy életre keltsék a szólást: „A tisztának minden tiszta!”, röviden: Az emberi nem felemeléséről mindenféle „prüdéria” *(álszemérem) levetése révén, hogy így teremtsék meg a nemes, szabad embert, akinek majd a jövőt kell hordoznia! Jaj annak, aki bármit is szólni merészel ellene! Az ilyen vakmerő emberre nagy ordítozás közepette rögvest vádakat zúdítanak, melyek hasonlatosak az olyan kijelentésekhez, hogy csak tisztátalan gondolatok indíthatják arra, hogy valamit „találjon benne”!

Poshadt vizű, vad örvény ez, amelyből kábító, mérgező levegő árad, ami a morfiummámorhoz hasonlóan érzékcsaló illúziókat kelt, amelybe állandóan ezrek és ezrek hagyják, hogy belecsússzanak, míg elgyengülve el nem süllyednek benne. A báty húgát igyekszik felvilágosítani, a gyermekek szüleiket. Szökőárként borítja el az összes embert, s vad hullámtörés mutatkozik ott, ahol néhány józan ember mindettől megundorodva még magányosan áll, mint kősziklák a tengerben. Ezekbe az emberekbe kapaszkodnak sokan, akiknek saját ereje a tombolás közepette már fogytán van. Jó látni őket, a kis csoportokat, melyek oázisokként állnak a sivatagban. S éppúgy, mint az oázisok, ők is üdítően hatnak, nyugalomra és erőgyűjtésre hívják a vándort, aki fáradságosan át tudta magát küzdeni a pusztulással fenyegető számumon.

Az, amiről ma megannyi szép köntösbe burkolva haladásként prédikálnak, nem más, mint a nagy szemérmetlenség leplezett támogatása, az emberben lévő minden magasztosabb sugallat megmételyezése. A legnagyobb járvány, ami az emberiséget valaha is érte. És furcsa: mégis úgy fest, mintha sokan csak arra vártak volna, hogy hihető ürügyet kapjanak önmaguk állati lealacsonyítására, amit számtalan ember nagy örömmel fogad!

Aki azonban ismeri a szellemi törvényeket, melyek a Világmindenségben működnek, az undorodva fog elfordulni a jelenlegi törekvésektől. Vegyük csak például a „legártalmatlanabb” szórakozások egyikét: „a közös fürdőzést”. „A tisztának minden tiszta!” Ez olyan szépen hangzik, hogy az ember e hangzatos mondás védelme alatt oly sok mindent meg mer engedni magának. Ám vegyük csak egyszer szemügyre a legegyszerűbb finomanyagú folyamatokat egy ilyen fürdőben. Tegyük fel, hogy harminc, mindkét nem által képviselt személy van jelen, s ebből huszonkilenc valóban minden vonatkozásban tiszta. Ez egy olyan feltevés, amely már eleve teljesen kizárt; mert az ellenkezője volna helyesebb, sőt még az is csak ritkán. De mégiscsak tételezzük fel. Az egyikben, a harmincadikban, a látvány hatására tisztátalan gondolatok ébrednek, jóllehet ennek ellenére külsőleg talán teljesen korrektül viselkedik. Ezek a gondolatok finomanyagúlag azonnal élő gondolati formákban öltenek testet, a szemlélődés tárgya után erednek és rátapadnak. Ez beszennyezés, mindegy, hogy sor kerül-e valamilyen megnyilatkozásra vagy tettlegességre, vagy sem! Az illető személy, akihez e gondolatok hozzátapadtak, mindenfelé magával fogja hordozni ezt a szennyezést, ami hasonló, ide-oda bolyongó gondolati formákat képes magához vonzani. Ezáltal e gondolatok sűrűbbé, egyre sűrűbbé válnak körülötte, míg végül képesek zavart kelteni benne és megmérgezni őt, ahogyan egy élősködő kúszónövény gyakran még a legegészségesebb fát is el tudja pusztítani. Ilyen finomanyagú folyamatok játszódnak le az úgynevezett „ártalmatlan” közös fürdőzésnél, társasjátékoknál, táncoknál és a többi hasonló dolognál.

Azonban figyelembe kell venni, hogy az ilyen fürdőkbe és szórakozóhelyekre minden esetben éppen azok mennek, akik kifejezetten keresik az alkalmat arra, hogy gondolataikat és érzékeiket ilyen látvánnyal még külön is izgassák! Nem nehéz tehát megérteni, mennyi szenny tenyészik így anélkül, hogy külsőleg, durvaanyagúlag bármit is észre lehetne venni. Éppúgy magától értetődő, hogy az érzéki gondolati formák ezen állandóan gyarapodó és sűrűsödő fellegének fokozatosan számtalan olyan emberre kell hatást gyakorolnia, aki magától nem keres ilyen dolgokat. Eleinte gyengén, majd egyre erősebben és elevenebben bukkannak fel bennük hasonló gondolatok, amiket környezetükben állandóan táplál az úgynevezett „haladás” megannyi formája, s így egyik ember a másik után csúszik bele a sűrű, sötét árba, amelyben egyre jobban elhomályosul a valódi tisztaság és erkölcsösség megértésének képessége, s végül mindent a legteljesebb sötétség mélységébe ránt.

Mindenekelőtt az ilyen burjánzó kinövések létrehozására szolgáló alkalmakat és ösztönző okokat kell megszüntetni! Ezek nem mások, mint melegágyak, ahová a megfertőzött, erkölcstelen emberi féreg vetheti gondolatait, melyek azután burjánozva hirtelen a magasba szöknek, és pusztítóan elárasztják az egész emberiséget, újabb és újabb táptalajt teremtve, amelyek végül már csak egy undorító burjánokkal teli, óriási mezőt alkotnak, melyekből mérgező lehelet árad, ami egyúttal a jót is elfojtja.

Tépjétek ki magatokat ebből a mámorból, ami egy narkotikumhoz hasonlóan csupán látszólag növeli az erőt, a valóságban azonban elerőtlenít és pusztulást hoz. Természetes, még ha elszomorító is, hogy elsősorban megint éppen a női nem lép túl minden határt, és öltözködésében gátlástalanul egészen az utcanő szintjére süllyedt. Ez azonban csupán a finomanyagú folyamatokról adott magyarázat helyességét bizonyítja. Természetéből adódó erősebb intuitív képessége révén éppen a nő veszi fel elsőként és mélyebben a megfertőzött finomanyagú gondolati formák világának eme mérgét, teljesen tudattalanul. A nő e veszélyeknek jobban ki van téve, és ezért is ragadtatja el előbb magát, s lép túl érthetetlenül gyorsan és feltűnően minden határt. Nem ok nélkül mondják: „Ha egy nő rossz útra tér, akkor rosszabb, mint egy férfi!” Ugyanez érvényes mindenben, legyen az akár kegyetlenség, gyűlölet vagy szeretet! A nő cselekedete mindig az őt körülvevő finomanyagú világ terméke lesz! Természetesen vannak kivételek. Nincs is ezért a nő felmentve a felelősség alól; hiszen képes a rá támadó benyomásokat megfigyelni, saját akarását és cselekedetét pedig akarata szerint irányítani, ha... akarja! Hogy a többség sajnos nem ezt teszi, az a női nem hibája, ami csupán az ilyen dolgokban való abszolút tudatlanságnak köszönhető. Rossz hatással van azonban a jelenkor számára az, hogy a nő tulajdonképpen a nép jövőjét is a kezében tartja. Ő hordozza a jövőt, mert az ő lelkiállapota erőteljesebben hat az utódokra, mint a férfié. Micsoda hanyatlást kell eszerint a jövőnek hoznia! Elkerülhetetlenül! Fegyverekkel, pénzzel vagy felfedezésekkel nem lehet feltartóztatni. Jóindulattal vagy tapasztalt politikával sem. Mélyrehatóbb eszközöket kell alkalmazni.

Ez az iszonyatos bűn azonban nem csupán a nőt terheli. Ő mindig csak a népe felett lévő gondolati formák világának hű tükörképe lesz. Erről nem szabad megfeledkezni. Tiszteljétek és becsüljétek nőként a nőt, és ő aszerint fog alakulni, azzá fog válni, amit ti láttok benne, s így virágoztatjátok fel egész népeteket! Előbb azonban egy hatalmas átalakulási folyamatnak kell végbemennie a nők körében. Jelenlegi állapotukat tekintve gyógyulás csak egy alapos műtét által történhet, egy erőszakos, kérlelhetetlen beavatkozás révén, ami éles késekkel eltávolít minden burjánzást és a tűzre veti azokat! Különben ezek még a többi egészséges részt is elpusztítanák.

Feltartóztathatatlanul, gyorsabban, egyre gyorsabban siet a jelenkor e szükséges, az egész emberiségen elvégzendő műtét felé, míg végül majd saját maga idézi elő! Fájdalmas lesz, iszonyatos, de gyógyuláshoz vezet. Majd csak akkor érkezik el az ideje, hogy erkölcsösségről beszéljünk. Ma még úgy halna el, mint a pusztába kiáltott szó. Ha azonban letelt majd az óra, amelyben a bűnös Bábelnek el kellett pusztulnia, mert önmagában szétrothadva összeomlott, akkor figyeljetek a női nemre! Az ő cselekedete és magatartása fogja nektek mindig megmutatni, hogy milyenek vagytok, mivel finomabb intuitív képességében az él, amit a gondolati formák kívánnak.

Ez a körülmény annak a bizonyosságát is megadja számunkra, hogy tiszta gondolkodás és tiszta intuíciók esetén a nőiség fog elsőként felemelkedni ahhoz az eszményhez, amit nemes embernek nevezünk. Ekkor jött el az erkölcsösség, tisztaságának teljes ragyogásában!

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat