Az Igazság Fényében

22. Gondolati formák

Üljetek be valamelyik kávéházba vagy sörözőbe, és figyeljétek magatok körül a foglalt asztalokat. Hallgassátok a beszélgetéseket. Hallgassátok, mit mondanak egymásnak az emberek. Menjetek el családokhoz, figyeljétek meg legszűkebb környezeteteket a nyugalom óráiban, amikor már nem sürget a munka.

Meg fogtok döbbenni mindannak az ürességnek a hallatán, amiről az emberek akkor társalognak, amikor nem beszélhetnek szokásos foglalkozásukról. Egészen az undorig fokozódó érzés fog benneteket hatalmába keríteni, ha komolyan foglalkoztok a szigorú megfigyeléssel, és észreveszitek a gondolatok ürességét, érdeklődési körük nyomasztóan szűk mivoltát, valamint az ijesztő felületességet. Az a néhány kivétel, akikkel közben találkoztok, akiknek szavait a mindennapok pihenő óráiban a szellemi tökéletesedés iránti vágy itatja át, olyanoknak fognak tűnni számotokra, mint magányos idegenek egy vásári sokadalomban.

Éppen az úgynevezett pihenés óráiban tudjátok az ember tényleges bensőjét legkönnyebben felismerni, miután azzal, hogy félreteszi szokásos foglalkozásbeli tevékenységét, és elhagyja tudása speciális területét, megszűnik külső támasza. Ami ezután marad, az a voltaképpeni ember. Nézzétek, és kívülállóként figyeljétek szavait. Nagyon gyorsan abbahagyjátok a megfigyelést, mert elviselhetetlenné válik. Mélységes szomorúság telepszik rátok, amikor felismeritek, hogy milyen sok ember alig különbözik az állatoktól. Nem egészen annyira tompa, értelme magasabb szintű, fő vonásaiban azonban ugyanolyan. Mintha szemellenzőt hordanának, úgy járnak az életben, egyoldalúan mindig csak a pusztán anyagit látják maguk előtt. Az evéssel, ivással, több-kevesebb földi érték felhalmozásával törődnek, testi élvezetekre törekszenek, és időpocsékolásnak tartják olyan dolgokról elgondolkodni, amiket nem láthatnak, mert szerintük ezt az időt „üdülésre” sokkal jobban fel lehet használni.

Ezek az emberek nem képesek és nem is fogják megérteni, hogy a földi élet minden élvezetével és örömével csak akkor nyeri el igazi tartalmát, ha az ember valamelyest jártas lesz az ahhoz tartozó finomanyagú világban, megismeri a kölcsönhatásokat, melyek azzal a világgal kötnek össze bennünket, és így nem fogja többé azt érezni, hogy véletleneknek van kiszolgáltatva. Tévedésük miatt, hogy ha valóban létezik finomanyagú világ, akkor nekik abból csupán kellemetlenségeik származhatnak, vagy valami borzasztó dolog érheti őket, amint elkezdenek vele foglalkozni, elutasítják a finomanyagú világot.

Távol áll tőlük a gondolat, hogy az egész földi lét csak akkor nyeri el tényleges értékét, ha az ember felfelé törekszik, s hogy így minden földi örömön vagy élvezeten a leggyönyörűbb életmelegség lüktet át. Ezek az örömök tehát nem lesznek úgymond félretolva, hanem a tisztább és magasztosabb dolgok iránt vágyakozó és komolyan kereső embereknek legszebb kölcsönhatásként az élet lángoló igenlése jut osztályrészül, melyből gyakran a minden létező és kínálkozó dologért való ujjongó lelkesedés csendül ki.

Balgák, akik ezt figyelmen kívül hagyják! Gyávák, akiktől a bátran előretörő ember pompás örömei mindig meg lesznek tagadva.

Örvendezzetek hát, hogy egészen a távoli, látszólag végtelenbe nyúló mezőkig minden él körülöttetek! Semmi sem halott, semmi sem üres, még ha annak látszik is. És minden a kölcsönhatás törvényében működik és szövődik, amelynek közepén ti, mint emberek álltok, hogy kiindulópontokként és végcélokként újjáalakítsátok és vezessétek a szálakat. Hatalmas uralkodók vagytok, akik mindegyike saját birodalmát építi, hogy az a magasba emelje vagy maga alá temesse. Ébredjetek fel! Éljetek a hatalommal, mely nektek adatott, a hatalmas történés teljes ismeretével, hogy ostobaságból, makacsságból vagy lustaságból ne csak ártó torzszülötteket hozzatok létre, melyek túlburjánozzák az egészségeset, a jót, magát a létrehozót pedig megingatják, és végül bukásba viszik.

Már az ember legközelebbi finomanyagú környezete is nagyban hozzá tud járulni ahhoz, hogy őt felemelje vagy lenyomja. A gondolati formák különös világa ez, melynek elevensége az egész Teremtés óriási fogaskerékrendszerének csupán egy kis részét alkotja. Szálai azonban átnyúlnak a durvaanyagú világba, miként tovább fel, a finomanyagú világba, ám szintúgy lefelé, a Sötétség birodalmába is. Miként az erek vagy az idegszálak óriási hálója, egyik szál a másikba szövődik és fűződik eltéphetetlenül, elválaszthatatlanul! Ezt tartsátok szem előtt!

Kivételes képességű emberek imitt-amott megpillanthatják egy részét, sokat azonban csak sejthetnek. Így már sok minden az emberiség tudomására jutott. Az emberiség megpróbált tovább építeni rá, hogy egy tökéletes képet kapjon. A hiányosságok és a hibák azonban nem maradtak el. Sok kutató ugrásokat tett a finomanyagú területen, ezért szükségszerűen elveszítették az összefüggéseket. Megint mások a fantázia szüleményeivel pótolták a hiányosságokat, amik ferdítéseket és torzulásokat eredményeztek, melyeknek meg kellett rendíteniük az egész építménybe vetett hitet. A következmény jogos gúny lett, melynek az úgynevezett szellemi kutatók logikátlanságára támaszkodva győzedelmeskednie kellett.

Ha már egyszer beszélni kell róla, akkor először is egy zsinórt kell a Teremtés művén átvonuló egész történésen keresztülhúzni, melybe a szemlélődő meg tud kapaszkodni, s amelyen képes felfelé mászni. Sok, számára érthetetlen folyamat találja meg kiindulási pontját már közeli környezetében. A gondolati formák világába vetett egyetlen pillantásnak is megannyi mindent meg kellene vele értetnie, ami korábban megmagyarázhatatlannak tűnt. A gyakorló igazságszolgáltatás is jó néhány eset megítélésekor teljesen másvalakit jelölne meg tényleges tettesként, mintsem azt, akit vádol, és elsősorban ezeket a személyeket vonná felelősségre. Ehhez a kulcs az egyénnek a gondolati formák világához fűződő kapcsolatában található, mely a földi emberiséghez a legközelebb áll. Sokak számára kétségtelenül jótétemény az, hogy szemükön kötést viselnek, mely nem engedi, hogy többet lássanak, mint amit földi-testi szemük érzékelni képes. A jelenlegi gondolati formák természete megrémítené őket. Bénító rémület lenne úrrá sokakon, akik ma naivan, vagy akár könnyelműen, gátlástalanul csak éldegélnek maguknak. Hiszen minden létrehozott gondolat, mint minden a finomanyagú világban, azonnal olyan alakot ölt, mely a gondolat tényleges értelmét testesíti meg és fejezi ki.

Az élő teremtőerő, mely átáramlik az embereken, egy kész gondolat zárt akarata által finomanyagúságot gyűjt össze, majd azt a létrehozóhoz kötve olyan formába zárja, amely kifejezésre juttatja a gondolatban rejlő akaratot. Tehát valami valóságos, eleven dolog kel életre, amely most már a gondolati formák e világában az azonos jellegűek vonzásának törvénye révén magához vonzza a vele azonos jellegűt, vagy őt fogja az vonzani, mindenkor a gondolat saját ereje szerint. Amennyire az ember átérez egy gondolatot annak létrehozásának pillanatában, gyengébben vagy erősebben, annyi életet fog magában hordozni a gondolatnak megfelelő finomanyagú képződmény is. Sűrűn lakott a gondolatok e világa. A kölcsönös vonzerő által egész központok alakultak ki, melyek összegyűjtött erejük révén áramlataikkal befolyásolják az embereket.

Elsősorban mindig azokat fogják befolyásolni, akik hajlamosak az ilyen jellegű áramlatok befogadására, akik tehát hasonló jelleget hordoznak magukban. Ezáltal az ilyen emberek az áramlatnak megfelelő akaratukban megerősödnek, és folyton hasonló képződmények létrehozására lesznek ösztönözve, melyek azonos módon hatva a gondolati formák világába lépnek.

E központok azonban olyan embereket is zaklathatnak és fokozatosan magukhoz vonzhatnak, akik e sajátosságot nem hordozzák magukban, amennyiben az állandóan új áramlatok által nem sejtett erőre tesznek szert. Csupán azok vannak védve ellenük, akik nagyobb erősségű, másféle jelleget hordoznak magukban, ami által lehetetlenné válik a nem hasonlóval való kapcsolat.

Most azonban sajnos a gyűlölet, az irigység, a rosszakarat, a kéjsóvárgás, a fösvénység és minden más rossz az, melyeknek követőik nagyobb száma által a legerősebb erőközpontjai vannak a gondolati formák világában. Kevésbé erősek a tisztaság és a szeretet központjai. Ez az oka annak, hogy a rossz félelmetes gyorsasággal terjeszkedik. Ehhez hozzájárul még az is, hogy a gondolati formák ezen erőközpontjai másrészt kapcsolatban állnak a Sötétség azonos jellegű szféráival is. Innét aztán egyre erősebb működésre vannak sarkallva, olyannyira, hogy hatásukat továbbvezetve valóságos pusztítást képesek végezni az emberek között.

Legyen ezért áldott az óra, amikor a tiszta szeretet gondolatai újra nagyobb teret hódítanak az emberiség körében, hogy olyan azonos jellegű, erős központok fejlődjenek ki a gondolati formák világában, amelyek a fényesebb szférákból kaphatnak erősítést, és ezáltal nem csupán megszilárdítják azt, aki a jóra törekszik, hanem lassan tisztítóan hatnak a sötétebb lelkületű emberekre is.

Van azonban még egy másik tevékenység is ebben a finomanyagú világban, amit meg kell figyelni: a gondolati formák létrehozójuk kívánságai által bizonyos személyekhez sodródnak, akikhez képesek hozzátapadni. Amennyiben ezek a gondolati formák tiszta és nemes jellegűek, úgy előidézik annak a személynek a megszépülését, akinek szólnak, megszilárdítják körülötte a tisztaság védelmét, a benső intuitív érzések hasonlósága esetén pedig még tovább emelhetik, és erősíthetik a felemelkedésben. A tisztátalanság gondolatainak azonban be kell szennyezniük azt a személyt, akinek szólnak, hasonlóan a sárhoz és a piszokhoz, amely beszennyezi a durvaanyagú testet. Amennyiben az így beszennyezett embernek bensőleg nincs erős kapcsolata a fényáramlatok központjaival, úgy megeshet vele, hogy a hozzátapadt tisztátalan gondolatok idővel összezavarják ösztönszerű ráérzéseit. Ez azért lehetséges, mert a hozzátapadó tisztátalan gondolati formák képesek az azonos jellegű gondolatokat magukhoz vonzani, s ezáltal megerősödve, fokozatosan megmérgezik a körülfogott személy gondolatait.

A felelősség fő része magától értetődően arra az emberre hull vissza, aki a tisztátalan gondolatot létrehozta, és kívánsága vagy vágya által kiküldte az érintett személy felé; hiszen a gondolati formák a létrehozóval is összeköttetésben maradnak, és jellegüknek megfelelően visszahatnak rá.

Ezért kell minden igaz keresőt újra és újra figyelmeztetni: „Vigyázzatok gondolataitok tisztaságára!” Vessétek latba minden erőtöket ennek érdekében. Nem is sejtitek, hogy mit teremtetek így. Valami hatalmas dolog rejlik benne! Úgy munkálkodhattok, akár a szilaj harcosok. Készíthetitek az utat a Fény számára, és vele együtt embertársaitok megszabadítására is a gondolati formák világában lévő mérges mezők kúszónövényeitől.

Ha most valaki szeméről le lenne véve a kötés, és bepillanthatna legközelebbi finomanyagú környezetébe, akkor először rémülten vad összevisszaságot látna, amely megijeszthetné őt. Azonban csupán addig, amíg fel nem ismerné azt az erőt, mely benne nyugszik, amellyel, mint egy éles karddal, szabad utat képes magának vágni. Fáradság nélkül, csupán akarása révén. A gondolati formák százezerféle változatát látja, a földi szem számára minden lehetséges és gyakran lehetetlen alakban. Minden egyes forma azonban élesen kidomborodó jellegével pontosan a gondolat létrehozásakor fellépett tényleges akarást fejezi ki és kelti életre. Kendőzetlenül, minden mesterséges palástolás nélkül.

Azonban az ezernyi változat ellenére is az ember idővel azonnal felismeri mindegyik gondolati forma természetét, azaz tudni fogja, hogy eltérő megjelenésük ellenére hová tartoznak. Ahogyan az embert az arca révén lehet megkülönböztetni az állattól, sőt ahogyan a különböző emberi fajokat is az arc bizonyos ismertetőjegyeiről fel lehet ismerni, éppen úgy a gondolati formáknak is egészen határozott megnyilvánulásaik vannak, melyek világosan utalnak arra, hogy az adott forma a gyűlölet, az irigység, a kéjsóvárgás vagy valamilyen más alaposztályba tartozik. Ezen alaposztályok mindegyikének megvan a maga meghatározott bélyege, mely az egyes gondolati formákba az általuk megtestesített tulajdonság által kerül alapként, mindegy, hogy e formák a teremtő gondolatok által milyen külső alakot öltöttek. Így tehát egy forma legiszonyatosabb deformációinak leggroteszkebb torzulásai ellenére is rögtön fel lehet ismerni, hogy az melyik alapjelleghez tartozik. E felismeréssel a látszólag vad összevisszaság is megszűnik összevisszaságnak látszani.

Az ember látja a Teremtés egészén átáramló alaptörvények megingathatatlan rendjét és szigorát, melyek felmérhetetlen védelmet biztosítanak, és nagy áldást hoznak, ha az ember ismeri őket, és alkalmazkodik működésükhöz. Aki azonban ellenszegül e törvényeknek, azt természetesen támadások érik, és ha nem teszik tönkre és nem zúzzák porrá, akkor kemény lecsiszolásban lesz része, ami fájdalmak és keserű tapasztalatok között addig alakítja őt, amíg be nem illeszkedik e törvények áramlatába, és nem jelent többé akadályt. A törvények csak ezután tudják őt felemelni magukkal.

E gondolati formák nem csupán az emberiségre küldik vissza hatásaikat, hanem még messzebbre érnek; ugyanis a közelebbi környezet ugyanazon finomanyagú világába tartozik a természeti lények legnagyobb része is. Aki már egyszer belenyugodott a ténybe, hogy minden él, és ezért minden formákban jelenik meg, függetlenül attól, hogy földileg látható vagy láthatatlan, annak nem lesz nehéz elképzelnie, hogy az elemi erők is formát öltenek. Ezekhez tartoznak a már sokak által látott – régebben többek által, mint most – gnómok, manók, tündérek, sellők stb., a földi, légi, tűzi és vízi lények. A gondolati formák befolyásolják őket, s ezáltal ismét sok üdvös vagy vészt hozó dolog keletkezik. És így megy ez tovább. Az egyik összekapcsolódik a másikkal, akár a legnagyobb tudással elkészített szerkezet fogaskerékrendszere.

Mindezen mechanizmus közepén azonban az ember áll! Felvértezve mindazzal, amivel megszabja a szövés jellegét, melynek a Teremtés működéséből kell keletkeznie, és amivel a fogaskerékrendszert különböző irányokba képes beállítani. Legyetek tudatában e mérhetetlen felelősségnek; ugyanis minden csupán földi környezetetek saját körén belül játszódik le. A Teremtő bölcs rendelkezése révén semmi sem halad ezen túl, hanem minden hozzátok tér vissza. Vágyaitokkal, gondolkodásotokkal és akarásotokkal képesek vagytok a Föld evilági és túlvilági életét megmérgezni, vagy akár tisztítóan hatva a magasba, a Fény felé emelni. Ezért legyetek sorsotok irányítói, hogy az felfelé vezessen gondolataitok tisztasága által!

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései]