Az Igazság Fényében

Grál-üzenet Abdrushintól


1.KÖNYV ◄ ► 2.KÖNYV
Deutsch
English
Francais
Español
Português
Русский
Український
Česky
Slovensky
Obsah


5. Felelősség

E kérdés mindig az elsők egyike, mert az emberek többsége túl szívesen hárítana el magától minden felelősséget, és ruházná azt át – saját magán kívül – bármi másra. Hogy ezzel tulajdonképpen önmagukat értéktelenítik el, az nem számít nekik. E tekintetben valóban kellően alázatosak és szerények, de csupán azért, hogy annál vígabban és gátlástalanabbul élhessenek tovább.

Hiszen olyan szép is volna, ha mindenkinek meg lenne engedve, hogy teljesítse összes kívánságát, és nyugodtan kielégítse minden vágyát, akár más emberek kárára is anélkül, hogy vezekelnie kellene érte. A földi törvényeket, ha a szükség úgy kívánja, ki lehet játszani, és a konfliktusokat el lehet kerülni. Velük takarózva az ügyesebbek még a zavarosban is egész sikeresen tudnak halászni, és megannyi mindent meg tudnak tenni, ami semmilyen erkölcsi vizsgát nem állna ki. Az ilyenek gyakran ráadásul még különösen rátermett emberek hírében is állnak. Tehát az ember egy kis leleménnyel tulajdonképpen egész kényelmesen élhetne saját nézeteit követve, ha... nem lenne valahol valami, ami kellemetlen érzést ébreszt, ha időnként nem jelentkezne egyfajta fokozódó nyugtalanság, hogy sok minden mégis másként lehetne, mint ahogy azt az ember saját kívánságai alakítják.

És ez valóban így is van! A valóság komoly és könyörtelen. Az emberek kívánságai semmilyen eltérést sem idézhetnek elő ebben a tekintetben. Megrendíthetetlenül fennáll a törvény: „Amit az ember elvet, azt fogja többszörösen learatni!”

E néhány szó sokkal többet rejt és mond, mint azt oly sokan gondolnák. Hajszálpontosan megegyezik a Teremtésben nyugvó kölcsönhatás valódi folyamatával. Nem lehetett volna ennél találóbban kifejezni. Éppen úgy, mint a termés, mely az elvetett mag többszörösét hozza, az embert is mindig megsokszorozódva éri az, amit saját ösztönös megérzéseiben ébreszt fel és küld ki, mindenkor saját akarása jellegének megfelelően.

Az ember tehát szellemileg felelősséget visel mindenért, amit tesz. Ez a felelősség már a döntés pillanatában fellép, nem csupán a végrehajtott cselekedetnél, amely csak a döntés következménye. A döntés pedig a komoly akarás felébresztése!

Nincs válaszfal evilág és az úgynevezett túlvilág között, hanem minden csupán egyetlen hatalmas létet alkot. Az egész óriási, az emberek számára látható és láthatatlan Teremtés úgy illeszkedik egymásba, mint egy bámulatosan elmés, soha el nem akadó szerkezet, nem egymástól elkülönülten működik. Egységes törvények hordozzák az egészet, melyek úgy járnak át, tartanak össze mindent, akár az idegszálak, és egymásra állandó kölcsönhatásban hatást fejtenek ki!

Ha az iskolák és az egyházak mennyországról és pokolról, Istenről és ördögről beszélnek, helyesen teszik. Helytelen azonban a jó és a gonosz erőkről szóló magyarázat. Azonnal tévedésekbe és kétkedésbe kell ejtenie minden komoly keresőt; hiszen ahol két erő van, ott logikusan két uralkodónak is kellene lennie, ebben az esetben tehát két Istennek, egy jónak és egy gonosznak.

De ez nem így van!

Csupán egy Teremtő, egy Isten létezik, és ezért csak egy erő, amely minden létezőn átáramlik, élettel tölt el és támogat!

Isten tiszta teremtőereje szüntelenül áramlik az egész Teremtésen át, benne rejlik, tőle elválaszthatatlan. Mindenhol megtalálható: a levegőben, minden vízcseppben, a kialakuló kőzetekben, a fejlődő növényekben, az állatokban és természetesen az emberben is. Nincs semmi, ahol ne lenne jelen.

És ahogy átjár mindent, úgy áramlik át szakadatlanul az emberen is. Az ember oly módon van megalkotva, hogy lencséhez hasonlít. Mint a lencse, amely összegyűjti a rajta átáramló napsugarakat, és összpontosítva vezeti őket tovább, hogy a melegítő sugarak egyetlen pontban egyesülve perzselnek, és lángoló tüzet lobbantanak, úgy gyűjti össze az ember különleges természete révén, megérzései által a rajta átáramló teremtőerőt, és azt koncentrált formában gondolataival vezeti tovább.

Az ember tehát ennek az intuíciónak és a vele összefüggő gondolatok jellege szerint irányítja Isten önműködő teremtői erejét jó vagy rossz kihatás felé!

És ez az a felelősség, amelyet az embernek viselnie kell!

Ti, akik gyakran oly görcsösen igyekeztek megtalálni az igaz utat, miért nehezítitek meg ezt annyira magatoknak? Képzeljétek csak el egészen egyszerűen, ahogy a Teremtő tiszta ereje átfolyik rajtatok, és ti gondolataitokkal vezetitek azt jó vagy rossz irányba. Így fáradság és fejtörés nélkül mindennek birtokában vagytok! Fontoljátok meg, hogy a ti egyszerű megérzéseitektől és gondolkodásotoktól függ, hogy Isten e hatalmas ereje jót vagy rosszat fog előidézni. Micsoda segítő vagy pusztulást hozó hatalom adatott ezáltal nektek!

Nem kell úgy erőlködnötök, hogy veríték verje ki homlokotokat, nem kell foggal-körömmel úgynevezett okkult gyakorlatokhoz ragaszkodnotok, hogy mindenféle képtelenebbnél képtelenebb testi és szellemi nyomorgatással valódi szellemi felemelkedésetek számára teljesen semmitmondó szintet érjetek el!

Hagyjatok fel ezzel az időrabló játszadozással, amely már oly gyakran változott gyötrő kínzássá, hiszen ez nem más, mint régen a kolostorokban végzett önkorbácsolások és önsanyargatások. Ugyanaz, csak más formában, ami ugyanolyan kevés hasznot hozhat számotokra.

Az úgynevezett okkult mesterek és tanítványok modern farizeusok! A szó legigazibb értelmében. A názáreti Jézus idejéből való farizeusok hű tükörképei.

Tiszta örömmel gondoljatok arra, hogy könnyűszerrel, pusztán egyszerű, jó akarású intuíciótok és gondolkodásotok révén képesek vagytok irányítani ezt az egyetlen és hatalmas teremtőerőt. Az erő aztán pontosan intuíciótok és gondolataitok jellegének megfelelően hat ki. Egyedül dolgozik, nektek csak irányítanotok kell. Ez a lehető legegyszerűbben és legtermészetesebben történik! Nincs szükség hozzá tanultságra, még olvasásra és írásra sem. Egyformán adatott meg mindegyikőtöknek! E tekintetben nincs különbség.

Ahogy a kapcsolóval egy gyermek játszva be tudja kapcsolni a villamos áramot, melynek hatalmas kihatásai vannak, úgy kaptátok ajándék gyanánt a képességet, hogy egyszerű gondolataitokkal isteni erőt irányíthattok. Örülhettek ennek, büszkék lehettek rá, ha a jóra használjátok! De reszkessetek, ha haszontalanul elpazaroljátok, vagy akár tisztátalan dologra használjátok! Hiszen nem menekülhettek el a Teremtésben nyugvó kölcsönhatás törvénye elől. És még ha a hajnalpír szárnyain illannátok is, az Úr keze, akinek erejével visszaéltek, az önműködően dolgozó kölcsönhatás révén rátok lel, bárhová is akarnátok elrejtőzni.

A gonosz dolgokat ugyanazzal a tiszta, isteni erővel viszik véghez, mint a jót!

És ezen egységes isteni erő felhasználásának a mikéntje, melyről mindenki szabadon dönthet, rejti magában a felelősséget, amely elől senki sem menekülhet. Ezért mondom minden keresőnek: „Tartsd tisztán gondolataid tűzhelyét, békét teremtesz vele, és boldog leszel!”

Örvendezzetek, ti tudatlanok és gyengék; hiszen ugyanaz az erő adatott nektek is, mint az erőseknek! Ne nehezítsétek tehát dolgotokat! Ne feledjétek, hogy a tiszta, önműködő isteni erő rajtatok is átáramlik, és emberekként ti is rendelkeztek a képességgel, hogy belső intuitív érzékelésetek jellege által, tehát mind jó, mind rossz akarásotoknak megfelelően ezen erőnek egy meghatározott irányt szabjatok, hogy pusztítson vagy építsen, boldogságot vagy fájdalmat hozzon!

Mivel csupán ez az egyetlen isteni erő létezik, magyarázatot nyer a titok is, hogy miért kell a Sötétségnek végül minden komoly végső küzdelemben meghátrálnia a Fény elől, a rossznak a jó elől. Ha az isteni erőt a jó felé irányítjátok, akkor megmarad eredeti, zavaratlan tisztaságában, és ezáltal jóval nagyobb erő keletkezik, míg ha zavarossá és tisztátalanná teszitek, egyidejűleg meg is gyengítitek. Így fog az erő tisztasága a végső küzdelemben mindig átütően hatni, és lesz döntő jelentőségű.

Azt, hogy mi jó és mi rossz, kimondatlanul is, egészen a velejéig érzi minden ember. Ha tépelődne róla, csak összezavarodna. A komor tépelődés erőpocséklás, mocsárhoz, sűrű ingoványhoz hasonló, amely bénítón körbefog, és elfojt minden elérhetőt. A friss vidámság azonban megtöri a töprengés igézetét. Nem kell, hogy szomorúak legyetek és szorongjatok! Minden pillanatban megkezdhetitek utatokat a magasba, és mindent jóvátehettek, ami történt, bármi volt is az! Ne tegyetek mást, csak gondoljatok a tiszta isteni erő rajtatok állandóan átáramló folyamára, s akkor ti magatok rettentek majd vissza attól, hogy e tisztaságot rossz gondolatok beszennyezett csatornáiba vezessétek, mert minden erőlködés nélkül ugyanígy elérhetitek a legmagasztosabbat és a legnemesebbet is. Hiszen csak irányítanotok kell, az erő ezután az általatok akart irányba egyedül hat ki.

A boldogság vagy a boldogtalanság így a saját kezetekben van. Ezért emeljétek fel büszkén fejeteket, szabadon és bátran nézzetek szembe mindennel. A rossz nem közelíthet, ha ti magatok nem hívjátok! Az történik majd veletek, amit ti magatok akartok!

Grál-üzenet Abdrushintól


Obsah

[Grál-üzenet Abdrushintól]  [A Grál-üzenet utórezgései] 

kapcsolat